A mesékből sokat tanultam kiskoromban, de egy biztos, hogy a királylánynak mindig nagyobb szája kellett volna, hogy legyen, mert így hiába, nem kaptak meg mindent, mármint minden mindent. Anno alig várták, hogy felálljak és elinduljak a saját utamra, hogy beszéljek és elmeséljem minden gondolatomat; erre ma már be sem áll a szám és csak azt mondják, inkább ülj le és hallgass kicsit! Kiszámíthatatlan ez a kamaszkor. Még jó, hogy a Roxfortban a barátok értékelik ezt. Mi lenne velük nélkülem? Biztosan unalmas lenne az életük az idióta beszólásaim, bolondos viselkedésem és a tökéletes szervezésem nélkül. Nem félek, nem ítélkezem, mindent kipróbálok, aztán maximum fejre esem és felállok. A szeretteimet megvédem és mindennél fontosabb nekem, hogy a lehető legtöbb időt velük töltsem. Néha kicsit hisztizek, de olyankor csak etess meg vagy simizz, mint egy cicát, és már jobban is leszek!
Ami zavar bennem másokat
Legtöbbször két ballábas vagyok és azt hiszem sokszor kétbalkezes is. Különleges képességem, hogy sok mindenemet elhagyom, aztán pedig napokig kutatok a dolgaim után. Megesik, hogy túl heves vagyok. Megesik, hogy túl agyalok bizonyos dolgokat. Féltékeny is szoktam lenni sajnos. Van amikor meg a nagy szám túl nagy lesz és ha úgy viselkednek velem, akkor bizony képes vagyok én is hasonlóan viszonyulni, ebből pedig nem szokott túl sok jó kisülni. Bár sokan tudják, hogyha pirossá válik a hajam, nem nagyon kell hozzám szólni...
Életem története
Egyszerű és nagyszerű. Kellemes és idilli. Jobbat nem is kívánhatna az ember. Meglepő, mert amikor a Roxfortot elkezdtem hallottam egy-két érdekes dolgot az apámról, de én sosem tapasztaltam róla ezeket. Igaz, elrejtve talán bennem és az öcsémben is megvan némi gyermekkori - tinédzserkori hasonlóság, de mindez oly mellékes... Mindkét szülőm kedves és gondoskodó, az álmaiknak élnek. Jöttünk mi ketten az öcsémmel, viszonylag közel egymáshoz, egy év korkülönbséggel, de még ennek ellenére sem adták fel álmainkat, céljaikat. Mindig példaképként álltak ők előttem, elsők voltak a sorban és a példáikkal éltem, amik miatt ilyen ember lettem, amilyen most vagyok. Nem szégyenkezem, nem szeretnék más lenni, de persze arra a kérdésemre, hogy kitől a frásztól örököltem a metamorfmágiát, senki az ég világon nem tudja a választ... Nagyjából 8-9 éves lehettem amikor megnyitották a saját boltjukat az Abszol úton. Kis bájitalos üzlet, anya mindenfélével foglalkozik, apa sokszor inkább csak kísérletezik, már amikor nem épp a csapatával van országos meccskörúton. Innentől kezdve szinte minden nap minden percét ott töltöttük. Mármint a boltban. Tudjátok hogy van ez, igen nehéz felfuttatni egy ismeretlen kis üzletet, de mi mindent megtettünk azért, lelkesen dolgoztunk és segédkeztünk, hogy sikerüljön. És sikerült is. Aztán mindennek vége szakadt, amikor elindultam a Roxfortba. Hamar barátokra leltem nyitott személyiségemnek köszönhetően, majd a Hugrabug házba osztottak. Teljesen magaménak érzem ezt a területet, mint a gyógynövények világában, mint az állatok szeretetében nagyon otthon vagyok. Magizoológus szeretnék lenni ha felnövök, már ezt is eldöntöttem. Anya remélem nem haragszik meg, hogy nem szeretném a családi bizniszt tovább vinni, de valahogy azt gondolom, hogy az öcsém is inkább más tájakra evezne... Az évek csak teltek és múltak, egyre inkább kiismertem az iskolát, az embereket. Nem vagyok egy népszerű csaj, de igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Az iskolapadban bizonyos tárgyakból jól teljesítek, másokból pedig gyengébben, de nem az a célom, hogy iskolaelső, kiemelkedő tanuló legyek! Nem is tudnék erre gondolni, miközben csak a szenvedélyem, az állatok, a növények érdekelnek. Meg azt hiszem, most már a pasik is. A barátnőim valami fura módon átragasztották rám ezeket a gondolatokat, pedig sokáig sikerült elnyomnom magamban. Aztán ott van az a fura srác, aki a múltkor nekem jött a folyosón. Biztos azt gondolja, bolond vagyok, mert még a hajam színe is megváltozott. Na nem baj, megyek és megkeresem a sálamat, mert már megint elhagytam valahol a nagy felfedezések, merengések, elmélkedések közepette...
Ha tükörbe nézek
Szeretek ilyen aprócska lenni, a magam megrekedt 157 cm magasságával. Súlyomra mindig odafigyeltem, egyébként is laktóz és glutén érzékenységem van, nem volt túl sok választásom. Valamit valamiért, huh? Vékonyka teremtés vagyok, inkább csak simán vékony és egyáltalán nem izmos, de ezt annyira nem is bánom. Hajam természetes színe szőke, a metamorfmágiának köszönhetően tudom változtatni, vagyis sokszor inkább csak magától változik és én észre sem veszem... elég bosszantó. Szemem színe élénkzöld. Általában természetes vagyok, ritkán sminkelek és fordítok nagyobb hangsúlyt a külsőmre, de azért előfordul mert hát lányból vagyok vagy mi. Öltözködésem egyszerű és nagyszerű, de nem mondom, hogy nem szeretem a különc, különleges holmikat. Köztük az amuletteket, azokat gyűjtöm.
Családom
Édesapám
Cormac McLaggen, aranyvér, 41 év. A Montrose Magpies kviddics csapat őrzője, és mivel belföldi csapatról beszélünk, ezért viszonylag sokat van otthon. A kviddics mellett még jól ért a bájitalokhoz is, talán épp ezért vette el anyámat, akit a mai napig bőszen segít boltja vezetésében. Egyébként a kapcsolatunk nem rossz, de kicsit távolságtartó, talán az öcsémmel közelebbi kapcsolatot ápolnak.
Édesanyám
Demelza Robins, félvér, 37 év. Anya és én mindig is közel álltunk egymáshoz. Már kiskoromtól kezdve érdekeltek a bájitalok amiket készítenek apával, majd néhány év múlva megnyitották saját kis vállalkozásukat az Abszol úton és azóta pedig megy is a szekér. Onnantól kezdve mondhatni minden szabadnapunkat ott töltöttük, amikor apa a csapattal volt mi anyát segítettük. Igazi gondoskodó anyamedve, mindennél jobban szeretem őt, ő pedig támogat a döntéseimben.
Testvéreim
Tiberius McLaggen, 14 év. Az öcsém igazi csínytevő volt mindig is, de ennek ellenére tud felelősséget is vállalni és nagyon okos, amit szerintem apámtól örökölt. Nagyon nyitott a külvilágra, nem csak a belföldi dolgok érdeklik, hanem a külföldiek is. Sok barátja van és talán már a lányok után is kacsintgat, nem tudom biztosra. A kapcsolatunk nem rossz, de kicsit azt érzem, hogy az utóbbi időben elhidegültünk, mert már cikinek tartja, hogy a nővérével lógjon. Ja és persze örökölte apa kviddics tehetségét is. Mindent csak ő... pff...
Apróságok
Amortentia
Rózsa, eper, eső, tenger
Mumus
Kígyók, brrr.
Edevis tükre
A szüleim büszkék rám, amiért valamiben én is jó vagyok.
Hobbim
Bóklászás, olvasás, LLG, a holmim megtalálása
Elveim
Spontán vagyok, de azért a fejemben megvan a szervezettség.
Amit sosem tennék meg
Soha nem fognék meg egy kígyót.
Ami zavar
Ha kinéznek másokat, ha gúnyolódnak és pletykálnak.
Ami a legfontosabb az életemben
Azt hiszem ez a családom.
Ami a legkevésbé fontos számomra
A kígyók...
Amire büszke vagyok
Büszke vagyok arra, hogy kiemelkedő vagyok Legendás Lények Gondozásából; hogy sokszor megtalálom a holmim; és hogy lassan, de biztosan tudom fejleszteni a metamorfmágiám.
Ha valamit megváltoz- tathatnék
Saját szobám lenne a Roxfortban. Vagy ilyesmi. Biztos valami elhamarkodott döntést hoznék...
Így képzelem a jövömet
Szép házban, jó munkával, sok gyermekkel, szerelemmel, kígyók nélkül.
Egyéb
Metamorfmágus vagyok. Jelenleg ez kimerül annyiban, hogy a hajam, szemem, bőröm színe változik, de szeretném tovább fejleszteni a dolgot, hogy profi lehessek és akár a teljes kinézetemet megváltoztassam majd egyszer.
Üdítően cuki és bájos a lapod! Egy egyszerű tinédzser a maga kis világában, az iskolások gondjaival, szeleburdi jellemmel, és még a "rossz" tulajdonságai is szerethetőek. Tökéletes hely lett számodra a Hugrabug, úgy veszem észre! (#teamhugra) Szeretetteljesen beszélsz a családodról, látszik, hogy közel álltok egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy anyukád azért nem fog haragudni, mert az öcséddel együtt a saját álmaitokat szeretnétek megvalósítani. Remélem sok örömöd lesz még az iskolában töltött években, ezért utadra is engedlek. Foglalózz, aztán beszéljétek meg a dolgokat a "fura sráccal"!
