Hmm... szeretem a szépet és a rendezettséget, szóval szedjük is ABC sorba őket: A mint alkalmazkodó. Szerintem az összes Scamander hordozza magában ezt a jellemvonást, legyen szó akár a felmenőim legendás harcairól Grindelwalddal, a más lényekkel folytatott különleges kapoccsról, a botrányokról... B mint botrányos. Mint mondottam, a Scamanderek másik jellemző tulajdonsága is fellelhető bennem, botrányosan és kíméletlenül őszinte vagyok a legtöbb esetben. Minek kertelni? E mint elegáns. Egyszerre ügyelek a megjelenésemre és arra is, hogy minden mozzanatom ezt tükrözze. Már-már a bőröm alá ivódott. Máskülönben az amneziátorok is mind ügyelnek a róluk kialakított képre. Elit, nemde? F mint fegyelmezett. Mert egy amneziátor legyen az. A 10 fős csapat, ez a szűk szám megköveteli, hogy ide csakis a legjobbak kerülhessenek be. Igen, még gyakornoknak is. G mint gondoskodó. Emberi lény vagyok, akinek néha honvágya van. Szóval beszereztem egy két éves orosz kék macskát, aki a Puccini nevet kapta. Egy igazi lustaság, aki akkor van láb alatt, amikor nem kellene. H mint hűséges. A nevemhez, a családomhoz, az elveimhez, a céljaimhoz. Senki másnak nem tartozok hűséggel. I mint intellektuális. A csevegés velem. Szeretek mindenhez hozzászólni, hozzátenni egy keveset az ismereteimből és a tudásomból. Sok minden érdekel, én pedig csak úgy szívom be minden csínját a műveltségnek. Hogy mennyire vagyok intelligens, azt mindenki döntse el maga. Nem vagyok hivalkodó olyan dolgokban, ami relatív. K mint kíváncsi. Hovatovább ezt ragozzam még? M mint maximalista. Nem csak az éltet, hogy megmaradjak valahogy, hanem ha valamit szeretek, abban jó legyek. Nincs olyan opció, hogy nem tudom és olyan sem, hogy nem megy. T mint talpraesett. Nem kell félteni attól, hogy felkopik az állam, mert könnyen kiigazodok a konyhában, elboldogulok a mixerkedésben és úgy en block önálló vagyok. Könnyedén jönnek a nonverbális varázslatok is, mi több, kísérletezek a pálca nélküli mágiahasználattal is. Persze csak apránként. Z mint zenekedvelő. Származzon varázslótól vagy magnixtől az adott dal, ha bejön, én nagyon adom. Megalkotva a játék a zongora billentyűin pedig maga a varázslat, aminek a részese leszek arra a röpke időre.
Ami zavar bennem másokat
Mondták már, hogy a rendmánia az ember agyára is tud menni? A mint akaratos. Ha valamire szemet vetek, ha kell, bármi áron. Képes vagyok dolgokért átgázolni másokon, ha kell egy kis arroganciával fűszerezve. B mint bizalmatlan. Nehezen bízom meg emberekben, mert a mai világban sohasem lehet tudni, hogy ki kinek a pártján áll igazából. Majd ha a bizalmamba fogadtalak, tárgyalhatunk arról, hogy jobban megismerj. H mint haragtartó. Sajnálom, akinek sikerül úgy megbántania, az még csak a lábam nyomába se lépjen, köszönöm. I mint ironikus. Néha pofátlanul bunkó, már-már ironikus és csípős beszólásaim vannak. L mint léha. A kapcsolatokban nem vagyok annyira tartósan otthon, azt valahogy nem nekem találták ki. Vagy nem is tudom, untatnak az angol nők, a távkapcsolat pedig... Merlinre, inkább a diliház. M mint mániákus. Nem tudom, hogy ez igazából jó vagy rossz dolog, azt hiszem ez is relatív. Ha túltolom, márpedig sokszor túltolom, akkor negatív. Kérdezte már a mentoromat, hogy mennyire nem kedveli a megrögzött ragaszkodásomat? "Scamander, ne mindig ebből a megközelítésből induljon ki." Sz mint sznob. Bizony, néha rettentően sznob módon tudok viselkedni. Ne vedd magadra, nem a te hibád, te nem tettél semmit, csak ilyen vagyok. Akár egy igazi Black, ahogy anyám mondaná. Nem tudom, hogy ők ketten hogy kerültek össze apámmal és hogy tudják mind a mai napig elviselni egymást. Talán apám leleményessége és a pszichológia a válasz rá.
Életem története
Zajong az egész ház. Vendéglátogatás van a porondon, amit egykor annyira szerettem. Négy évesen az ember gyereke még nem gondolja végig, hogy a sok gyerek, a sok vendég csak egy protokoll része, a kapcsolati háló kiépítéséé, mely a jövőben még annyira fontos szerepet kap. Egy négy éves gyerek csak örül mindannak, ami ezekkel a teadélutánokkal jár. A megannyi hemzsegő gyerek, a huncutkodás, a csínyek. Amikor mindenkit az köt le még, ki legyen a hunyó, ki rejtsen el valami undorító bogarat a sütiben és ki vigye el a balhét, ha kiderül a turpisság. Márpedig sokszor kiderül. - Dom, te vagy a hunyó. - a kiszámolás rám esik Elias, a szőke fürtös barátom mutat meredten rám, mindenki más pedig nevetve szalad el. A karomat a szemeim elé emelem, miközben azokat lehunyom és a fal felé fordulok, miközben számolni kezdek. Csak tízig tudok elszámolni, de ahányszor eljutok addig, ökölbe szorított kezemen mindig felmutatom egy ujjamat. A kör pedig újraindul egészen addig, míg mind az öt ujjamat kiegyenesítem. - Három... Sosem találja ki, hogy a ruhásszekrénybe bújtam... - kuncogást és susmusolást hallok valahonnét a szoba csöndjében. Komisz mosoly ül ki az arcomra. - Négy... Remélem anya nem árulja el, hogy az asztal alatt vagyok. - újabb hangok, talán a szomszéd szoba felől. Valamiért ha jobban fókuszálok némelyikükre, mintha jobban hallanám őket. - Öt... hat... Mit takarhat ez a nagy függöny? - engem is meglep, el is sandítok a függöny felé, ami még lágyan libben meg. Még senkinek sem szóltam róla, de manapság furcsa dolgokat veszek észre, legyek akár hirtelen indulatos vagy mélázzak el. De hát varázslócsaládban élek, itt ezek mindennaposak, nem? - Hét... nyolc... - csak anyukám tudja. Őt imádom, sohasem tudnék neki hazudni. Nem is merek. - Kilenc... - nem úgy, mint ahogy apánk teszi. Néha elfenekel engem, de én rossz vagyok. Megérdemlem. Néha szóval fegyelmez, az rosszabb, mert elszégyellem magam. - Tíz, aki bújt, aki nem, megyek!
Eleredt az eső, ahogy az előttem mozdulatlanul fekvő alakot figyeltem. Pálcám markolásztam még mindig idegesen és feszülten, hogy ha az alak megmozdul, azonnal tudjak cselekedni. Az előbb majdnem megölt engem. Aurorok... olykor azt érzem, megint egyre több van belőlük, akik nem mellettünk állnak. És most még az eső is megnehezíti a dolgom. Lassan közel sétáltam hozzá, és ahogy elhaladtam a lába mellett, cipőm hegyével megrúgtam óvatosan, hátha reagál. Semmi. Az utca kihalt, egy árva kocsi sem közlekedik erre. Pedig délután volt még csak, és lassan hat óra lesz. Azaz a munkások elindulnak haza a munkából. Valamit csinálnom kell vele. Nem hagyhatom itt, nem mondhatom azt, hogy semmi sem történt. De hogy miért engem szúrt ki? Talán mert túl feltűnően figyeltem. Egy várostérképet tanulmányozott épp, nyilván ezen a környéken nem lehetett ismerős. És akkor vette észre, hogy túlságosan szuggerálom. Talán kissé túlizgultam... Pálcát rántott, ahogy én is. Ő gyorsabb volt, támadt. Nem is egy egyszerű átokkal. Sőt gyakorlatilag csak szórta rám, esélyem sem volt visszavágni akárhogy, és csak a kőszobor fedezékébe vonulva kerültem el a varázslatokat. Aztán megragadtam az alkalmat, ahogy egy pillanatra abbahagyta az átokszórást. Nyilván taktikát akart váltani, de megelőztem. Egy cruciatus átokkal találtam egyből szembe, de visszahőköltem a látványától. Amíg az ember nem próbálja ki milyen, fogalma sincs, miféle erőt használ fel a másikkal szemben. És ez engem akkor és ott visszatántorított. Látva ahogy haláltáncát járva vonaglik a földön abbahagytam a kínzását. Inkább odarontottam hozzá, és egy bal egyenessel kiütöttem. A feje koppant hangosan egyet a járdán, majd nem mozdult. Azóta hátráltam tőle pár lépést és figyeltem a mozdulatlan testet. Élt, hisz a mellkasa emelkedett és süllyedt. De fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdjek vele. Na jó, nyugalom. Most kellene feltalálnom magam, amikor éles helyzet van. És ez az. Itt nem hagyhatom, és túl gyanús lenne csak úgy végigvonszolni az utcán. De nincs más választásom. Közelebb lépek hozzá, zsebre dugom a pálcám és felemelem a nehéz testet. Legalább nem nagyobb fizikumú, hanem vézna. Annyira mégsem kell megszakadnom. Vagy talán mégis? Én sem vagyok a legjobb passzban, egy tehetetlen ember bizony nehéz. Felkapom a vállamra, és már vonszolni is kezdem a járdán. A legközelebbi telefonfülkét fogom megcélozni, amiről tudom, hogy a minisztériumba vezet. Mi mást tehetnék? Vagy ne tegyem? Tanultunk róla, hogy hol vannak ezek az utaztatós eszközök elhelyezve, és egy ilyen pont pár sarokra van innét. Csak ne lenne ilyen csúszós az út. A cipőm már cupporog a víztől, ahogy azzal sem igazán foglalkozok, hogy bőrig áztam. Célom van, és végig kell vinnem ezt az idiótát. Tíz perc lassú gyaloglásba telik az út, szerencsére csak pár esernyővel sétáló emberrel találkozok, akik ugyan furán meg is néznek. Egyikük még segítséget is ajánlana, de egy szitkozódással bőszen bele fojtom a szót. Az kellene, hogy egy magnix kísérgessen. Nagy nehezen aztán elérjük az utolsó sarkot... Most mi legyen? Ha beviszem, emlékezni fog rám... ha nem, akkor... akkor kezeskednem kell arról, hogy semmire se emlékezzen. Anyám azt mondta mindig, a saját érdekedben cselekedj. A fickó végül soha nem érkezett meg a Minisztériumba. Sohasem véthetek ilyen hibát, sohasem.
Ha tükörbe nézek
Igazi úriember. Létezik egy kép a fejemben, amilyen szeretnék lenni, amire törekszem és amit elérek. Ügyelek a megjelenésre, az apróságokra, az összképre. Szeretem az eleganciát, lazábban csak otthon öltözködök. Nem esik nehezemre a nyakkendőkötés, sem a feszülős öltöny. A munkahelyem ráadásul megkövetelik tőlem, fölé pedig a talárt. Az amneziátor csoport különben is egy elit csoportnak tartja magát, ahonnét nem lóghatok ki. Magas vagyok, deltás, figyelek arra, mit egyek és a röpke szabadidőmben hogy tegyek az egészségemért. Szakállamat gondosan nyírom meg, arra pedig figyelek, hogy bongyor fürtjeim ne nagyon kezdjenek el önálló életet élni.
Családom
Édesapám
Lance Scamander (50) - az apám, aki már akkor tudta, hogy pszichológiai elemző lesz, amikor még az anyatejet szívta magába. Sohasem kellett az öreget félteni, ha céljai megvalósításáról volt szó. Nagy forma, aki ha kell higgadtan, ha kell szeretettel teli támogat, ha arra van szükségem. Azt hiszem legendás türelme kíséri végig a házasságát anyámmal.
Édesanyám
Cinthya Scamander (née Black) (44) - imádott anyám, aki ízig-vérig Black és ezt a nevelést is kaptam tőle. Anyám mintha mindig mások előtt járna, szeszélyességével és kimértségével pedig az őrületbe kergeti azt, akit nem szívlel. Apámért a végsőkig rajong, még ha ezt elég sajátosan is mutatja ki. Mindenkin uralkodni akar, rajtam már nem fog.
Felmenők
Theseus Scamander - bizony-bizony, a másik Scamander fivér. Az ük-ükapám és Newt hőstetteiről legendák keringenek a családunkban, amiket minden egyes családi találkozón felemlegetnek. Büszke vagyok rá, hogy a leszármazottja lehetek.
Regulus Black - bizony, annak az Arctrurus Blacknek a testvére, aki Sirius Orion és Regulus Arcturus Blacknek a nagypja. Így már képben vagy? Ugyan nem sok hivatalos adat lelhető fel róla Nagy-Britanniában a halálozási adatain kívül, mert fogta magát és kiment Amerikába, hogy ott családot és egy újabb lassan terebélyesedő Black dinasztiát alapítson. Ő az én másik oldali szépapám.
Apróságok
Amortentia
Eper, ánizs, narancsvirág, fahéj.
Mumus
Fehér egér, a szőr is feláll a karomon tőle.
Edevis tükre
Én egy kétkarú mérleggel a kezemben. Egyik táncán tekercsek, könyvek és kitüntetések helyezkednek el, melyek az életben elért sikereimet, a tudást jelképezik, másik tálcán pedig egy cserépben nevelkedő életfa csemete szimbolizálja azt, mit értem el magánemberként. A kettő együtt harmóniában létezik.
Hobbim
A gasztronómia és a mixerkedés már egészen korán rabul ejtett, imádok a konyhában tevékenykedni. Ahogy egy esős napon elolvasni egy könyvet, kutakodni új ismeretek irányában vagy egy jó zongorajátékra is kapható vagyok.
Elveim
Élni és élni hagyni. A szabályaimat követem, melyeket helyesnek vélek, melyeket a precizitás oltárán hozok meg. Minden mindenkinek egy üres sallangnak tűnik, amit mutatok, egészen addig, míg betekintést nem engedek nyerni. Elveim: maximálisan kövessünk el mindent, amíg van időnk, mert a lehetőség hamar elszáll és csak az enyészet marad.
Amit sosem tennék meg
Sohasem enném meg a rezgő ételeket, undorító ahogy mozognak, soha nem lépek le bal lábbal az utolsó lépcsőfokról és nem szokásom szerencsét kívánni, mert nem valósul meg. Nem vagyok babonás.
Ami zavar
Különösképpen a külsőségek idegesítenek, ha valaki csámcsog, nyitott szájjal eszik, pótcselekvést végez megállás nélkül, igénytelen a környezetére és tulajdon önmagára.
Ami a legfontosabb az életemben
Soha ne veszítsük szem elől mindazt, ami a fontos, soha ne felejtsük el a gyökereinket.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Mások és a véleményeik.
Amire büszke vagyok
Sikerült saját lábamra állni egyedül egy idegen országban.
Ha valamit megváltoz- tathatnék
Nincs ilyen.
Így képzelem a jövömet
Teljes állású amneziátorként, esetleg egy mentorálttal az oldalamon.
Nagyon érdekes a családod, az, ahogy egyesül benned a Scamander szabadosság és kíváncsiság a Black sznobizmussal. Szerintem ehhez nagyon jól választottál szakmát és célt is, hiszen az amneziátorok egy elit kör, ugyanakkor változatos személyekkel kerülnek kapcsolatba. Tetszett, ahogy a rendszerezés már-már mániákusnak tűnik a jellemzésedben az elrendezése miatt. Minden leírásodból egyszerűen sugárzik, hogy mennyire precíz vagy, és odafigyelsz, hogy a legapróbb dolgokat is tudd kontrollálni. Biztos vagyok benne, hogy szép karriert futhatsz majd be a Minisztériumban, ha így folytatod. Nem is tartalak fel, irány a foglaló, aztán pedig a gyakorlat!
