Szükségtelen hozzám töménytelen mennyiségű leírás, olyan egyszerű vagyok, mint a szorzótábla: ha azt megteszed, ez lesz az eredménye. Példának okáért egy nagyon nyugodt ember vagyok, aki kifejezetten morgós pokróccá változik ha Robnak vagy Bobnak becézed, ha nincs körülötte nyugi. Kérdeznéd, hogy akkor mi a fenéért lettem auror? Mondd, te éppen melyik résznél aludtál el az előadáson, amiben olyan bölcselet hangzott el, mely szerint a békét háborúval védjük? Felettébb jól teljesítettem már elég korán a Sötét Varázslatok kivédésében, s úgy voltam vele, én aztán nem fogok találgatni, mit is tegyek, ha befejezem Roxfortot. Tartós, nemnyugis állás, és csak annyira biztos mondjuk, mint a halál.
Nálam a nyugalom az alapvezérfonal. Ha az van, minden van. Máskülönben kapod a pokrócot.
Jó megfigyelő vagyok, ezt én is tudom magamról, és még a reflexeim is a helyén vannak, de ne kérd, hogy én legyek a sírópárnád. Semmilyen esetre sem! Ó nem, dehogy leszek dühös! Bealszok. Bocs, de a sírás annyira ütemes és a panaszkodásoknak is megvan a maguk dallama, hogy zsongító hatásuk van, és előbb-utóbb belealszok. Egyszóval: ne akard, hogy én vigasztaljalak, ha gondod van.
Tudok törődő lenni, nagy részük azonban pár éve elveszett, és azóta nem is fejezem ki annyira. Morogni sokkal könnyebb.
Életem története
Közvetlen felettesem előtt állok, olvasva a mappa lapjait, amelyek tetején a szigorúan titkos felirat szerepel. Tudtam, hogy mindig is kedvel, és ezért igyekszik a kegyeimben járni, kedvemre tenni. Na de ennyire? - Ugye, te most a bolondját járatod velem? - ejtem le a papír sarkát az összefogott tömbből, úgy meredek rá. Tudja, nagyon jól tudja, hogy csak egy feltétellel jövök hozzá melózni, azon kívül, hogy nem igazán jöttünk ki sosem. Nem fogok testőri munkát vállalni. És rohadjak meg, csak megteszi! Ez a viszály, ami közöttünk van, nem újkeletű. Még Roxfort falain belül kapott szikrát, miután akkorát toltam be neki, hogy ugyancsak derekasan repült pár métert. Még a pálcám sem kellett hozzá, hogy repülni tanítsam. Nem vagyok könnyen felbosszantható, ám ha megtalálják a gyenge pontom, és még ráadásul piszkálják is, akkor jön a minden. Igaz, nagyon sokára, azért van önkontroll nálam, rendesen. De Johann képtelen volt abbahagyni a piszkálást, s már mindennel próbáltam lepergetni magamról, csak csinálta. A torzsalkodás azóta kellemetlen barátságból a másik szivatására váltott át, míg végül pechemre, rám tette a mancsát az aurorképző után. Tetszett neki az a kép, hogy rangban felettem áll, s hiába kértem át magam, nem igazán jött össze. Nagyon kevés választott el eddig, hogy kilépjek a kötelékből, de most beérett. Elegánsan, teljes magabiztos elégedettséggel hajtom be a mappa tetejét, s helyezem az íróasztala elé a förmedvény kézírásával tarkított mappát. - Tudod - az egyik kezemmel az asztalon támaszkodom meg, nyitott tenyérrel, a másikat szétterjesztett ujjakka érintve a mappa tetejét, nézek rá. - Elmész te a jó fenébe - kiegyenesedek. - Ennyi volt, holnap megkapod a felmondásom, mai hatállyal visszamenőleg. És ma este istentelenül berúgok. Az ajtóig érek, amikor megállítana a hangja, de csak akkor jut el hozzám, mit is mondott igazán, amikor már félig kinyitottam az ajtót. - Nem is vagy kíváncsi, mire jutottunk Abigail nyomozásában? Megáll a kezem és a lábam is, kihallom azt a mérhetetlen gúnyt a hangjából, a lenézésével együtt. Olyan nagyon válaszolnék cinikusan, hogy egye meg, laponként, ám inkább nyelek. Abigail nem érdemelte azt a halált. Nem dolgoztunk együtt, aurorként jó nevet szerzett magának. Aztán az egyik küldetés balul sült el. Azóta nem megy igazából talpra állni, de csak lélekben vagyok roncs, máshogy süllyedek. Megfordulok, az ajtó nyitva marad. Ajánlom, hogy hallja is valaki, hogy éppen érzelmileg manipulál. Megállok ismét az asztala előtt, még nem megy megszólalni, mert tudom, olyat mondok, ami nem lesz kellemes. Utólag, nekem. - Ha ezt a megbízást teljesíted, megkapod a jegyzőkönyvet. Most, így hirtelen, nagyjából tucatféleképpen elképzelem, egészen kellemetlen helyzetben. De csak a kezemet nyújtom felé, az egyezmény jeléül. Két perc múlva az asztalon lévő mappával a kezemben lépek ki az ajtaján, cseppet sem elégedetten. Beleestem ebbe a csapdába, Abigail a mai napig gyenge pontom.
Ha tükörbe nézek
Átlagos magasságú, sötétszőke, rövid hajú, kék szemű. Időnként táskás vagy karikás szemek.
Családom
Édesapám
Barnaby Shelley - nem tudom, ki aggatta rá ezt a nevet, még a Roberttel is jobban jártam. Ő révén lett félvér a családom, fél-véla. Fogalmam sincs a hollétéről, ötéves voltam, amikor otthagyott bennünket, vitte vére kalandokra. Azóta igényelem a biztonságot és a kiszámíthatóságot.
Édesanyám
Eliott Shelley, született McKean - varázslócsalád sarja, a házasságot nem nézték jó szemmel, s valahol annyira nem is fogadott be a család, így anyám elköltözött otthonról, amikor összeházasodott apámmal. Ötévesen, emlékszem, állok a család háza előtt az esőben, s csak azt látom, ahogy az ajtó döngve becsukódik előttünk. Azóta rühellek minden aranyvérűt. Mindennek ellenére igyekezett megadni mindent, amit csak tudott, de mindez megviselte, s a legnagyobb fájdalmam, hogy nem állok jó vigasznyújtó hírében. Már akkor sem ment.
Napom
Abigail Shelley, született Hammond - feleségem, aki mindmáig tisztázatlan körülmények között halt meg egy akció során, s a belső vizsgálatok sem hoztak eredményt. Nem tudok róla beszélni, ne kérd.
Apróságok
Amortentia
Levendula, vanília
Mumus
Te most szórakozol? Kitagadtak, a nejem halott, anyám megtört lelkű. Mind pipa.
Edevis tükre
Abigail és anyám boldogan ölelkeznek össze, a fiunk felett.
Hobbim
Morgás. Minden mennyiségben
Elveim
Az ígéret üres frázis. Úgyis átvágnak.
Amit sosem tennék meg
Sosem tagadnám ki saját gyerekemet a családból.
Ami zavar
Aranyvérűek sznob magatartása. A felettesem.
Ami a legfontosabb az életemben
Mielőbb végezni a testőri melóval.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Aranyvérűnek lenni. Baromság az egész.
Amire büszke vagyok
A házasságom az volt. És hogy már azelőtt bemostam a főnökömnek, hogy tudtam róla, egyszer majd az lesz.
Ha valamit megváltoztathatnék
Nem engedném el Abigailt a küldetésre. De mivel az a szabad akarat súlyos meggyalázása, így nincs.
Így képzelem a jövõmet
Azt sem tudom, mi lesz holnap és tervezzek a jövőre?
Egyéb
Negyed-véla Elementális mágia - fény - még nem ébredt fel benne
Nem egyszerű élet áll mögötted az biztos, már gyerekkorodban meg kellett tapasztalnod milyen az, amikor elfordulnak tőled és elhagynak, noha nem egy személy tette ezt, mégis egyszerre történt. Talán itt alapozódótt meg az a morgós, kissé érdektelen személy, akivé mára váltál, de csak akkor csúúcsosodott aki, amikor a feleséged meghalt annak a különös, tisztázatlan küldetésnek a keretein belül. Megvan arról a véleményem, hogy mit mondhatnál a felettesednek erre az érzelmi zsarolásra, tulajdonképpen 1-2 tanácsom is lenne, hogy kihez fordulj, de úgy hiszem: az az akta, a feleséged halálnak körülményeiről nagyobb jelentősséggel bír számodra annál, mint sem ilyesmit cselekedj. Reméljük nem paliztak be és valódi is. De legyünk pozitívok, te is én is. Talán nem is lesz olyan vészes ez a testőri feladat, talán valaki olyat kell majd védened, akit magad is megkedveslz, talán több leszel, mint testőr ... túl sok itt a talán és túl kevés a bizonyosság azt hiszem, így nem is bocsájtkozom a jövő eseményeinek további fejtegetésébe, ahogy untani sem kívánlak itt a felesleges szóáradatommal. Az eltörténettel minden rendben volt, a játék tér a tiéd, csak előtte ne felejtsd el lefoglani azt, amit le kell.
