Valószínűleg, most jól meglepődsz majd Ingrid láttán (vigyázz, még mindig csíp!), mert a fél karom odaadnám azért, has lehessen ezt elrendezni emailben, ha valaki, akkor te igazán tudod, mennyire távol áll tőlem a levélírás. Igazából sose ment, nem is értem, nektek ez hogy megy ilyen könnyen, én most a pennám rágcsálom, mert ha már írok, akkor az olyan is legyen, nem? Mármint... nézzen már ki valahogy, mert szinte biztos vagyok abban, hogy ezt a hűtőn fogom újra látni. És az ég adja, hogy így legyen. Nem vagyok nyugodt. És ha olvastad a prófétát, talán számítasz is arra, hogy valamilyen módon, fel foglak keresni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, most igazán tennék arra, mennyire ciki, szeretném, ha itt lennél. Most viszont csak arra tudlak megkérni, hogy légy velem őszinte. Mindig is csodáltalak titeket anyával, hogy képesek vagytok rám úgy nézni, mint a tizenéves kislányotokra, holott világos... valahogy nem az vagyok. Pedig szeretnék, most igazán, akkor talán nem dobogna a torkomban a szívem, ha ez a téma felvetül... márpedig sokszor felvetül. És nagyon nyomasztó most a folyosókon közlekedni, és gondolhatod a Mardekárosok most mennyire el vannak szállva, már nem tudok... nem merek kiállni velük szembe, pedig a szekálások egyre gyakoribbak. Várom, hogy engem mikor találnak be, bár azt hiszem, nagy apa kellően megedzet. A franc gondolta volna, hogy majd hálás leszek neki valamiért. De komolyan, ez a véráruló, a fattyú, meg a szégyeld el magad... rólam lepereg már... vagyis már nem bánt annyira, mint az elején. Most viszont félek. Nem gondolom, ha nem lenne valós az a fenyegetés, akkor lehúzta volna a próféta, nem tudom azt hinni, ez csak a pletykavonat egyik fülkéje, ahová nem kellene felülnöm. De kérlek apa, ha tudsz valamit, ha te is úgy látod, jogos a félelmem, akkor azt mond meg. Hidd el, most nem az a legjobb mód, ha próbálunk szemet hunyni, és óvni a gyerek lelkivilágát, mert most még tudok lépni, ha mást nem... leküzdöm egy másik félemem és felveszem a kapcsolatot Holdennel... megint. El se tudod hinni, mennyire kiborít ez. Itt vagyok, a háztársaimmal ellentétben szinte látom, mi zajlik körülöttem, és egyszerűen tehetetlen vagyok, mert gyerek vagyok. Egyébként feleannyira se drámai itt a légkör, valószínűleg csak én izgulok, és remélhetőleg feleslegesen. Röhej, mert a Hollóhátasok mintha elfelejtették volna, hogy én is véráuló vagyok, vagyis, ha Godric is ott van, ugyanúgy kezelnek minket. Na, mindegy, azért remélem, egy demoentort már látok végre... csak messziről, mert a patrónus még mindig nem megy, de tudod, mennyire kíváncsi vagyok rájuk.
Az igazat megvallva cseppet sem lepett meg a leveled, számítottam rá, hogy lesznek kérdéseid és mondanivalód a Próféta cikke után. Éppen neked ne lenne? Természetesen tudom, egyszerűbb lenne most tudomást sem venni az eseményekről és csak a dolgozatok miatt izgulni, mint az iskolatársaidnak... Szeretnélek megnyugtatni, de nem akarok hazudni neked. Egyelőre minden bizonytalan, nem tudok olyan emberről a Minisztériumban, aki tisztában lenne vele, hogy mire számíthatunk. Talán az a nyílt levél csak hazugság volt, talán nem, és ha igaz is, még arról sem tudjuk, pontosan mit jelent majd az ország számára. Elmondani sem tudom mennyire dühít, hogy ezt a borzalmas helyzetet néhányan lehetőségként fogják fel arra, hogy bántsanak téged vagy másokat. Tudom, mindig is tudtam, hogy nem lesz egyszerű a helyzetetek az öcséddel, bár anyátokkal reménykedtünk benne, hogy mire elég idősek lesztek, talán majd változik annyit a világ, hogy ne legyen kérdés a gyerekek között, ki véráruló és ki nem. Aggasztó a helyzet és hidd el, kincsem, tudom, hogy nehéz most neked és legfőképpen borzalmasan ijesztő. De tudod, mit szoktam mondani: aki nem szólal fel az igazságtalanságok ellen, az a bűnösök cinkostársa. Ne hagyd, hogy bántsanak és azt se tűrd szó nélkül, hogy másokba rúgjanak bele. Csak azért ilyen bátrak, mert senki sem áll ki velük szemben. Anyával örömmel megyünk be az igazgató asszonyhoz elbeszélgetésre, ha földbe döngölsz néhány mardekárost - természetesen csak verbálisan, az erőszakot hagyd meg nekik, ne alacsonyodj idáig! De természetesen ezzel nem arra akarlak buzdítani, hogy legyél vakmerő és meggondolatlan. Ha valós a fenyegetés, most óvatosnak kell lennünk. Próbálj meg minél kevesebbet egyedül lenni, járj nyitott szemmel, ne bízz meg vakon mindenkiben, a barátaidra viszont támaszkodj nyugodtan. Legutóbb is csak ez segített, a barátok, az összetartás, a csoportos fellépés. Ó, és el ne felejtsem: semmi tilosban járkálás! Ez nem az az időszak, amikor belefér az éjszakai kilógás a Roxfortból, ne csinálj semmi butaságot! A sértésekkel pedig ne törődj. Tudod, nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki. Sokkal tehetségesebb boszorkány vagy bármelyiküknél, és ha esetleg ezt elfelejtenék, dörgöld nyugodtan az orruk alá. Ha pedig ez sem elég, emlékeztesd őket rá, hogy egy bizonyos Tom Denem is a rokonod (jó, igazából ezt inkább ne mondd meg nekik). Briggséktől inkább tarts távolságot, biztos vagyok benne, hogy bármire is van szükséged, megoldod anyád bátyja nélkül is.
