Solomon Gavin Nott

Az vagyok, akinek éppen akarom, hogy láss. Nagyszerűen átveszem a közeg jellemzőit, idomulok, mint egy kaméleon. Szereted, ha hízelegnek? Tőlem megkapod. Csak add meg az információt, amit ki akarok szedni belőled. Szereted az okosfejűeket? Az ismereteim széles körűek, de nem mélyek, mégis, képes vagyok a saját szavaidból vezérelve felépíteni a felszínesen ismert világot, amiben te otthonosan lubickolsz, s elhitetem veled, én is vagyok olyan jó, s végre hasonszőrű elmére találtál. Csak add meg az információt, amit ki akarok szedni belőled. Szereted a balhékat, drámákat, az állandó vitákat, az éltet, ha az életed a benned léő káoszt és bizonytalanságot tükrözi? Ádáz ellenséged leszek, dominálód, aki megkeseríti az életedet, és kedvedre panaszkodhatsz rám, gyűlölhetsz, vagy éppen rettenve pillanthatsz minden másodpercben a nyíló ajtóra, remélve, nem én érkezem. Csak add meg az információt, amit ki akarok szedni belőled. Romantikua alkat vagy, aki szereti, ha a végtelen időkig csak érte rajongank, elrepítik soha nem volt világba, s hős lovagja mindentől megmenti? Tiéd az Eiffel-torony szilveszterkor, Shanghai miattad borul fénybe. Csak add meg az információt, amit ki akarok szedni belőled.

Nem az vagyok, akinek mutatom magam, aki vagyok, az legbelül vagyok én, a többi máz, mint ahogy mindenki maszkot és kellemet vesz fel, ha társaságba kerül, védve azt, aki legbelül van. Ha ezért vágnál a fejemhez bármit is, csak gondolkozz el azon, vajon miért lettél dühös rám mindez miatt? Nem azért, véletlenül, mert te magad is éppen maszkot hordasz?

Anya mindig is szigorúan fogott, és éppen az esetemben van a legnagyobb szükség rá. Lételemem a másnak mutatás, az idomulásból szinte versenyt űzök, a lehető leghihetőbben kívánom előadni a kívánt személyt, akit a másik látni akar bennem. Hazugságok, színlelések, olyan természetességgel, mellyel a legszemfülesebbeket és legtapasztaltabbakat is átverem. Hogy mi a titka? Hiszem, és elhiszem, az vagyok, akit éppen abban a pillanatban alakítok. Solomon Gavin Nott abban a pillanatban egy nem létező személyiség, az vagyok, akit éppen megformálok. Mélyről jövő sértésnek fogom fel, ha a felépített személyiségemet sérted meg, s iszonyatosan megsértődöm rá. Sírok, vagy éppen dühödten védem magam. Azt a nemlétező karaktert és személyiséget, akit éppen megformálok.
Élvezem. Sokkal nagyobb kihívás, mint színpadon előadni egy-egy karaktert, hiszen a forgatókönyv itt egyáltalán nem kötött, közösen írjuk a többi szereplővel, és karakterben lenni jóval embert próbálóbb, mintha a színpadon kéne előadni a megszokott sorokkal a színjátékot. És az életedbe sem kerülhet. Kihívással teli, s éppen ez az állandóan változó közeg az, ami éltet, s feltölt energiával, segít csiszolni a tökéletes játékomban. Nem foglalkoztat, ha valaki Solomon Nottra mondja ki, hogy álszent, hazug, és színjátszó. Mert az vagyok, ez a lételemem, ez vagyok én.
Ennek vannak következményei, s anyám jól érzékeli, szükséges a vasmarok, hogy személyiségem egyben maradhasson, az a hajszál ne szakadjon el, s valódi személyiségem a semmibe hullva kapálózzon. Tudom, ki vagyok, és azon elvek szerint élek. Ez pedig éppen az, hogy sosem vagyok önmagam, sosem adom önmagam. Nem tudnak megbántani, megsérteni, mert akit sértenek, az egy felvett szerep, egy karakter, aki  nem én vagyok.  

Minden érdekel, amivel befolyásolni tudom a környezetem, és a benne lévőket. Irányítani akarom őket úgy, hogy ne vegyék észre, azt teszem velük.
Anyát kérni sem kellett, hogy tanítson meg mindenre, ami alkímia, és az animágia is az egyik kedvencem. Az emberek olyan gyanútlanok az állatokkal szemben, még el is mesélik a gondjaikat, oltári! A legcserfesebbek a nők, amint éppen kedvenc macskájuknak mesélnek napi gondjaikról. Tökéletes információforrás, s a kis szürke egerek a legjobb informátorok, akiket szintén nem vesznek észre a világukban, ám van fülük, s szemük, s sokkal többet tudnak a világról, mint amit elmondanak. Igazi rokonléleknek tartom őket, s ellentétben velük, a megszerzett információkkal vissza is élek. Hogy csak ők hallották, voltak ott, és ezért bajba kerülhetnek? Miért nem tudták befogni a szájukat, a falnak is füle van, tartja a mondás.

Mindenhol kapcsolatot igyekszem kiépíteni, az Akadémia is elsősorban ezért foglalkoztatott, a tanulási lehetőség mellett. Információ, kapcsolat, befolyás, ezekre van szükségem, amikkel szabadon kezdhettem, amit akartam.

Ezek után azt gondolnád, nincs képem a tükörbe nézni. Szoktam, rendszeresen, de sosem azt mutatja vissza, ki is vagyok valójában. Vannak öltönyeim, amiket úgy hordok, mintha beleszülettem volna, vannak vad, őrült ruháim is, s meg nem mondanád, tisztában vagyok a legfinomabb kelmék tulajdonságaival, pláne az etikettel.
Ha szürke egérnek öltözöm, észre sem veszel, láthatatlanul olvadok bele a környezetembe, magamat jelentéktelennek mutatva.