"Nekem olyan beképzeltnek tűnik... " ~ Ki tudja, talán tényleg az. Ő nem tartja ezt magáról, ahogy a családjában is inkább még annak a visszafogottabb típusnak tűnhet. Viszont a kollégái, de még talán a barátnői is ezt mondanák róla, ha valaki azt kérdezné, hogyan jellemeznék.
"Szerintem rettenetesen mű. A színpadon kívül is csak megjátssza magát." ~ Az ilyen kijelentéseken nagyon jókat szokott mosolyogni magában, ugyanis teljes mértékben igaz ez az állítás. Bár sokan ugranak a védelmére, ő pedig mindig előszeretettel adja elő az áldozatot, akit csak félreértenek, a barátnői tudják, hogy mekkora egy színésznő valójában.
"Modellnek sokkal jobb volt." ~ Mindennél jobban utálja, amikor valaki a modell karrierjét hasonlítgatja a színészihez. Ő is tudja, saját maga is látja, hogy mennyire nem futott be még mindig. A felkérések is mind modellkedéshez kapcsolódnak, hiába szeretne végre befutni a színház világában.
"Egyszer hallottam énekelni, valami musical volt, abban nem volt rossz." ~ Mindennél jobban szereti azokat a rajongókat, akik mindenben támogatják, és a legjobbat keresik a megmozdulásaiban. Már csak azért is, mert alapot adnak neki arra, hogy sose adja fel, akármennyire is vannak a szülei, valamint az ügynöke is ellene a terveinek.
"Az akadémia alatt mindig egymással versenyeztünk, hogy melyikünk lesz az évfolyamelső. Nem is igazán értem, miért gondolják butának." ~ Nem sokan tudják róla, és nem is igazán szereti, amikor kiderül, hogy alapvetően rendkívül intelligens, kevés kihívója akadt varázslósakkban, és a Roxfort alatt a Hollóhátba sorolták, ahol prefektus volt. Viszont könnyebbnek tartja, amikor azt hiszik róla, hogy üresfejű, és emiatt alábecsülik.
"Igazából, amilyen kétszínű, illik is hozzá ez a szakma." Sokan utálják, és kritizálják amiatt, ahogy az életét éli, de nem különösebben érdekli mások véleménye. Mindig is csak ment a saját feje után, és ezután is fog. Olyan emberrel még nem találkozott, aki képes lett volna megváltoztatni a gondolkodását, és nem is hiszi, hogy létezne.
"Irigylem a magabiztosságát, ahogy egy pillanatra sem rezzen a szeme, amikor ki kell állni ekkora tömegek elé." ~ Mind a színpadon, mind a kifutón, soha nem értette, hogy mi félnivalója lenne. Ő élvezte, ahogy minden szempár rászegeződött, és csak rá figyeltek abban a pillanatban. Talán túlságosan is szereti a rivaldafényt, és kevésbé foglalkozik azzal, ami azon túl rá vár.
"Elképesztő milyen hisztit le tud rendezni… Aztán meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna!" ~ Még ő is hajlandó beismerni, lehet, hogy egy kicsit túl szokta reagálni a dolgokat. Viszont hamar túl is teszi magát rajta, haragot sem igen szokott tartani, bár egy életre megjegyzi, ha valaki ellene tett volna valamit.
Pillanatképek
Magassarkú cipők szapora kopogása töri meg az irodára ülepedő néma csendet. A nő arcán egy izom sem rendül, tekintete rideg, ajkai szigorúan összepréselve. Szinte bárki megmondaná róla, hogy dühös, még ha nem is az ide való hopponálásától kezdve figyeli őt. Egy pillantás is elég, hogy megállapítsák, az itt dolgozók pedig már hozzá vannak szokva az ilyen, és ehhez hasonló jelenetekhez. A nő ugyanis előszeretettel jön panaszkodni, minden egyes alkalommal, amikor az ügynöke elront valamit, vagy egy olyan állást fogad el, amit ő nem szeretne. Ilyenkor pedig tudják már, hogy jobb, ha mindenki más visszavonul a saját irodájába. - Carme drága, tudom, hogy úgy volt, hogy nem vállalsz több modellkedést, de ezt a kollekciót mintha csak neked találták volna ki! - Amint szélesre tárul a nő előtt az ajtó, a férfi mézes-mázos hangon kezdi el ecsetelni, éppen csak az állítja meg, ahogy a nő erősen az asztalra csap. - Joel, megegyeztünk. A színészi karrieremre akarok koncentrálni, és ehhez kapcsolódó munkákat fogadok csak el. Néma csend telepszik a kettejük közé, egyikük sem szólal meg, csak farkasszemet néznek egymással. A férfi szerint felesleges volt egyáltalán belekezdenie, nem is érti, hogy minek ment vissza a színházba. Pontosan emlékszik rá, mennyire nem értékelték a szépségét és a tehetségét anno, amikor 1,5 évvel ezelőtt felvette az ügynökséghez. Arra is emlékszik, hogy a nő mennyit panaszkodott neki, és milyen lelkesen vágott bele a modellkedésbe. Most viszont ki akar lépni, abba akarja hagyni! Pedig még csak most kezd igazán befutni a divatszakmában. Franciaországból minimum három felkérés érkezett a nevére. - Carme, te egy szerződést írtál alá, ami 5 évre szól. El kell végezned a munkát, amit az ügynökség rád bíz. A férfi hangja nyugodt, ellenben a nőével, aki szinte visít, miközben az asztalról szerte röppenek a papírok. - Akkor adj olyan munkát, amit én is el szeretnék végezni! - Carme… - Elegem van! Az ajtó mindkét szárnya kicsapódik, a nő pedig szinte trappolva halad a hopponálásra előkésztett helyiségbe. Dühösen pillant az órájára, és inkább észre sem veszi az utána kiabáló férfi hangját. Nem érdekli a mondanivalója.
- El tudod te ezt képzelni? Megegyeztünk! Azt mondta, hogy amint lehetőség lesz rá, az ügynökség támogatni fogja a színházi karrieremet, erre lemondták az egyik mellékszerepet, hogy valami francia divattervező új kollekcióját mutassam be. Most meg a szerződéssel jön… Már alig várom, hogy lejárjon az a nyavalyás szerződés! Vagy csak ki kellene fizetnem a térítést, amiért idő előtt felmondok? Nem is tudom B, te mit tennél a helyemben? Van vagy 10 perce, hogy elkezdte mondani a nő, a háttérből elégedetlen mormogások hallatszanak, de azzal egyikük sem foglalkozik ennél az asztalnál. Ők ketten már megszokták, B azt, hogy C mindig sokat és hangosan beszél, C pedig azt, hogy másoknak ez nem tetszik. - Nem úgy volt, hogy leszoktál? - pillant fel a másik a teája fölül, amikor megérzi a füst szagát. - De, de meggondoltam magamat. Most amúgy is kell. - Már harmadszorra? - Mondja az, aki már be sem fér a házba a macskáitól - mormogja, miközben dühösen elnyomja a félig elszívott cigarettát. - Ők nem tehetnek róla, elhagyták őket. - De te igen, nem menthetsz meg mindenkit, és ezt te is jól tudod. Mindketten elhallgatnak, csak némán belekortyolnak az előttük lévő italokba. C egy kedves félmosollyal köszöni meg a pincérnek, amikor az elveszi előle a hamutárcát, és csak akkor pillant ismét az előtte ülő nőre, amikor az megint megszólal. - Én a helyedben követném a szívemet. Amúgy is mindig azt tetted, és még soha nem lett rossz vége. - Igaz, azt hiszem csak fel kell bontanom azt a szerződést, a pénz amúgy sem akadály.
Kedves A!
Tudom, hogy elég elfoglalt vagy, a munkád a Szent Mungóban, valamint otthon a házasélet, nem is akarlak nagyon feltartani, viszont nem lenne rossz összeülni valamikor, akár csak egy csésze tea, kávé erejéig. Tudod, egy kicsit gyakrabban, mint minden második vagy harmadik hónap. Bibivel is most találkoztunk, összeültünk a régi helyünkön, tudod, ahová az egyetem alatt is folyton jártunk. Én az ügynökségtől jöttem, neki pedig éppen ebédszünete volt, igazság szerint teljesen véletlen volt, hogy összefutottunk. Viszont ez most nem is fontos!
Mikor érnél rá? Akár én is felmehetek hozzátok, bár túl sok kedvem nincs Edgar-hoz, viszont, ha csak így tudjuk megoldani, az is rendben van. Amúgy is akartam kérdezni, hogy hogyan is megy a házasságotok. Így legalább a két szememmel láthatom, hogy mi a helyzet nálatok, hogy tényleg megérdemel-e téged. Viszont, mielőtt még kiesne a helyéről a szemed a sok forgatástól, nem is folytatom. Ráér az majd szóban is.
Visszatérve, el sem tudod képzelni, hogy mennyi minden történt azóta, hogy elköltöztél. Erről mesélni pedig olyan kényelmetlen így leveleken keresztül. Ne vedd magadra, de úgy érzem, mintha egy idegennek írnék. Sokkal jobb lenne személyesen beszélgetni, biztos vagyok benne, hogy neked is van miről. Írd meg, hogy mikor érnél rá, én pedig majd igazodom hozzád. Jelenleg rengeteg szabadidőm van, majd erről is mesélek, hogy miért.
Ölel, C
Ki néz vissza rád
Magas, a maga 177 centiméterével már nem is nevezhető átlagosnak nőként. Bár soha nem is akart átlagos lenni, mindig is kitűnni kívánt a tömegből, így majdhogynem elégedetlen is a magasságával, hiszen modellként inkább az alacsonyabbak közé tartozott. Viszont rendkívül büszke, magabiztos kiállású nő, egy pillanatra sem szokták megkérdőjelezni. Tekintete sokszor szigorú, de szerettei, vagy rajongói körében általában egy kedves, lágy mosoly játszik az ajkain, egyesek szerint pedig elbűvölő, amikor nevet. Külsőjére nagyon sokat ad, mindenének tartja a megjelenést, erősen hisz benne, hogy a ruha teszi az embert. Komolyan megválogatja, hogy mit vásárol meg, azt hova vehetné fel, milyen kiegészítőkkel állíthatná össze a szettet, amiben megkíván jelenni. Sminkjét is szigorúan az öltözetéhez igazítja, nem szereti, ha túl sok van rajta, viszont ritkán látni őt smink nélkül. Már csak azért is, mert előszeretettel emeli ki tengerkék szemeit, így a szemét mindig kihúzza, és műszempillákkal egészíti ki sajátját.
Családom
Édesapám
Lazarus Tremblay
Francia származású férfi, aki angolosította nevét és Angliában próbált szrencsét, miután a bátyja átvette a család irányítását. Aki ugyan az apám volt, de úgy igazán soha nem volt több egy látogatónál, aki időről időre betoppant a kúriánkba. A legtöbb idejét a munkájába temetkezve tölti, mindenáron információkkal akar szolgálni annak a furcsa amerikai szervezetnek, amivel még csak foglalkozni sem vagyok hajlandó. Jobb, ha nem keveredek bele apám furcsa ügyleteibe, jobb lenne, ha Falco is így tenne. Akármennyire is néz fel rá, a cselekedetei megkérdőjelezhetőek. Például a legutóbbi húzása is, miszerint, ha a Lestrange lány nem házasodik be hozzánk, akkor majd nekem kell az ő családjukba, egy 15 éves fiúval…
Édesanyám
Augusta Tremblay
Olasz származású boszorkány, akinek köszönhetően rengeteg mindent tanultam a világról. Megtanított élni, szeretni, szabadnak lenni… Most pedig arra készül, hogy letörje a szárnyaimat. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lenne eladni a saját lányát. Főleg nem egy kisfiúhoz. Nem tudom, nem értem mit gondolhatott, mindig is azt hittem egy bölcs nő, aki tökéletesen átlátja a helyzetet és mindig a legjobb döntéseket hozza. Ezzel viszont minden elképzelésemet romba döntötte. Apám még hagyján, de nem tudom elképzelni, hogy ő komolyan hozzá akarna adni egy gyerekhez.
Testvéreim
Falco Tremblay
Csak pár év választ el minket, gyerekként ez a pár év semmiség volt, Falco volt a nagytestvér, aki mindig ott volt velem, én pedig vele. Együtt mentünk a kúria könyvtárába, azt játszottuk, hogy minden könyv egy másik világ, de ahogy nőttünk fel, neki ez már unalmassá vált. Együtt tanultunk varázslósakkot játszani, de miután folyton elvertem, hamar megunta a velem való játékot. Külsőre ő inkább anyánkra hasonlít, amíg én inkább édesapánkra. Neki barna szemei vannak és szőkésbarna haja, amíg nekem kék szemeim és sötétbarna hajam. Mégis mindenki azt mondja, hogy le sem tagadhatnánk egymást, de lehet igazán nem is a külsőnkre célozgattak…
A bátyám jegyesének az öccse, egy kisfiú, akit láttam felnőni… Felnőni? Még mindig gyerek, idén tölti csak a 16-ot! Még a Roxfortot sem végezte el! Ha az az idióta Marcien nem lép vissza a jegyességünktől fél éve, most nem lennék ilyen helyzetben. Miért nem tudta ezt később bejelenteni, senki nem mondta, hogy el kell vennie… Kivéve persze a szüleinket, de mindketten tudtuk, hogy sose mennénk hozzá egymáshoz, csak húztuk az időt. Én utálom a franciákat, ő utálja az angolokat, de nem. Ő nem tudott tovább várni, szabad akart lenni, ezzel pedig az én szabadságomat vette el. Nem tudom, hogy mire is számítsak, nem is igazán fűlik hozzá a fogam, de legalább egyszer el kell látogatnom majd hozzájuk. Túlságosan nyíltan nem lázadhatok, mindössze abban bízom, hogy a gyereknek több esze van, mint a szüleinknek...
Apróságok
Amortentia
Kávé, kömény, fahéj, cigarettafüst.
Mumus
Elnyel a sötétség, magába szippant és eltűnök.
Edevis tükre
Rivaldafényben, a színpad közepén állva.
Hobbim
Varázslósakk, bár kevesen tudnak erről a hobbimról.
Elveim
Mindenki szabadnak született, mindössze ezért a szabadságért le kell mondani bizonyos kényelemről. Az pedig minden embernek saját joga eldönteni, hogy le akar-e mondani róla, vagy sem.
Amit sosem tennék meg
Nem csatlakoznék apám őrült terveihez, amiket olyan lelkesen támogat, ahogy unalmas, egyszínű életet sem lennék hajlandó élni.
Ami zavar
Ha édesem hívnak, vagy túl sok cukrot tennének a nekem felszolgálandó italokba, ételekbe.
Ami a legfontosabb az életemben
A színpad, a rivaldafény.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Vértisztaság, házasság, családalapítás.
Amire büszke vagyok
A modell karrierem, és a színészi pálya, amibe belevágtam.
Ha valamit megváltoztathatnék
Megakadályoznám Marcient, hogy felbontsa a jegyességünket, hogy ne kerüljek ismét eladásra, ezúttal egy brit családnak.
Így képzelem a jövőmet
Sikeres színésznőként.
Egyéb
Pálca nélküli varázslás, amit még az egyetemi évei alatt sajátított el.
Azt kell mondjam, egy nagyon érdekes és sok potenciállal rendelkező karaktert sikerült alkotnod . Ha személyesen találkoznék Carmeval - vagy csak azt hallgatnám, ahogy az ügynökével beszél -, lehet azt gondolnám, hogy egy hatalmas picsa. Noha ismerve a történetének egy részét, ehhez határozottan joga van, hiszen hiába ígérték meg neki, hogy foglalkozhat a színészettel, mégis azt háttérbe szorítva továbbra is a modell karrierje felé kívánják tolni, miközben a szerződésére hivatkoznak. Ami bár jogos és lehetséges, mégsem a legbarátibb dolog a részükről. Arról nem is beszélve, hogy bár a hozzá hasonló, magas körökből származó aranyvérűeknél jellemző a kényszer házasság az előre elrendezett házasság, az azért nem mindennapi, hogy egy 15-16 éves gyerekhez kívánnak hozzáadni egy 22 éves fiatal hölgyet. Adott esetben Carmet. Kíváncsi vagyok, hogy merre és hogyan haladnak majd tovább a jegyesével, miként oldják meg vagy éppen reagálják le ezt a szituációt. Így tehát nem is tartalak fel tovább, menj és foglald le azt, amit le kell, aztán irány a játéktér mert úgy hiszem, az ABC A-ja és a fiatal vőlegényed is nagyon várnak!
. 
