Nem kellett volna meglepődnöm rajta, hogy a fiam ismételten az idegeimen táncolt. Különlegesen jó képessége volt, hogy ezt mindig el tudta érni nálam, hiába gondoltam magamat egy kifejezetten nyugodt és jó türelemmel rendelkező emberének. Sebastian Mulciber mindig tudta, mivel hozhat ki a leginkább a sodromból. Persze a problémám soha nem azzal volt, hogy olykor lázadt, mint a tinédzserek általában szoktak, ahogy az sem, hogy bizonyos dolgokban a saját feje után ment. A gond mindig ott akadt, hogy úgy éreztem, semmi kontrollom nincsen felette, nem tudom a megfelelő irányba fordítani, mert úgyis azonnal hátraarc lesz a vége. Féltem, hogy hová vezethet még mindez, mert ha valakinek fedezni kellett a gyereket, ha valamit elszúrna, akkor az én voltam. És ha őszinte akarok lenni magammal és mindenki mással, akinek köze volt a fiamhoz, akkor itt már nem az volt a kérdés, hogy megtörténik-e valami vagy sem, hanem hogy mikor. No, persze nem a roxforti osztályzatai lesznek azok, amik majd megfordítják a bolygó forgási irányát, de ahhoz éppen elegek, hogy a kelleténél több ősz hajszállal keljek fel reggel. Ez a fiú fog engem a sírba vinni. Pláne, hogy képes ilyen kedélyesen belépni a szalonba, mintha minden a legnagyobb rendben lenne… - Nem kérek semmit -válaszoltam hidegen. -Vagyis de, mégis kérek valamit. Magyarázatot. Odaléptem Barnabyhoz és az ölébe ejtettem a Roxforttól kapott értékelő lapot a tanulmányi eredményeiről. Egyértelmű bukás állt benne, szinte minden egyes tantárgyból, amit nehezemre esett elhinni, hogy nem szándékosan hozott össze. Okosabb volt ennél, még túl okos is néha. Nem értettem, milyen tervei vannak ezzel az egész műsorral, de biztosan forgatott valamit a fejében. A probléma az, hogy engem ez egyáltalán nem érdekelt. - Anyád nem fog örülni neki, hogy évet kell ismételned, de azt hiszem, jobban fogadja, mint én. Az örökösöm vagy, az, aki tovább fogja vinni a nevemet. Gondolod, hogy bárki is értékelni fogja azt a Mulcibert, aki ilyen szánalmas eredményeket tud felmutatni? Nézz csak Lestrange-ékre, három fiúgyerek, abból az egyik hímringyó, a másikat kitagadták, a harmadik meg egy fejeskáposzta értelmi szintjén van. Te is pontosan tudod, mit gondolok arról az ágról, és nagyon nem akarom, hogy mások éppen ezt gondolják az én családomról. Eleget dolgoztam azért, hogy megtartsam és megerősítsem a hírnevünket, nem fogom tűrni, hogy te ezt semmibe vedd, sőt, a porba tipord. -A hangom végig csendes és nyugodt volt, ugyanakkor nagyon határozottam adtam tudtára a nemtetszésemet. Ha hittem volna a testi fenyítésben, talán még meg is rángatom a kölyköt, de tudtam, hogy nem használna és én sem lettem volna ilyesmire hajlandó. Leültem szembe vele, keresztbe vetett lábakkal, összekulcsolt ujjakkal. - Tudom, hogy valamit tervezel, Barnaby, és hogy ez teljesen szándékos volt tőled. Itt az ideje, hogy elmondd a miértjét is.
