Rowan Crowley

Nem foglak azzal nyúzni, hogy miért nem csinálod ezt, miért nem oda megyünk, nem ide. Nekem mindenhogy jó, mert mindenben találok valami szupert abban, amit teszünk, ahová megyünk.

Nem nyomlak el a véleményemmel, meghallgatlak, tök jó hallgatóság vagyok. És egészen biztosan egyet fogok veled érteni. Mert szerintem mindig van ésszerűség abban, amivel mások alátámasztják az igazukat, véleményüket. Akkor meg minek vitatkozzak veled? Jó az úgy, ahogy van, tök jól megoldod! (azt nem mondom, hogy ezzel a legnagyobb ökörségeiddel ne értenék egyet. És általában ez az egyik ok, amiért bajba szoktam kerülni. A másik a saját hülyeségeim).

A pozitívat találom meg a dolgokban, valójában a legjobban elcsorgok a világgal, mindig megtalálom azt a sodrást, ami nekem a legkényelmesebb. Legkevesebb erőfeszítés híve vagyok, ugyan mi a fenének eveznék szembe a sodrással, mikor lefelé is tök jól lehet csorogni, és még élvezhetem közben a napsütést is?

Ha mégis hozzám jönnétek, segítsek dönteni valamiben, általában megoldatlanul távoztok, de talán mégis jobb megértéssel a másikat illetően, mert minden alkalommal elmondom, részletekbe menően, miért a MÁSIKNAK van igaza. S ugyanezt elmondom rólad is, a másiknak. ELŐTTED.

Pártatlan vagyok, éppen ezek miatt, ha engem kérdeznél, mi az én véleményem, ott lennék kuka, és éppen ezért jönnek hozzám, mert mindenhogy jó. De tényleg (csak hagyj békén, nem kell a konfliktus. Inkább megtalálom a rációt mindenben, mert mindenben ott van).

Állítólag lelkesítő tudok lenni (sok hülyeségre rávenni másokat, de hát úgyse tenné, ha nem akarná, így aztán én csak mosom kezeim), szerintem az az élet egyik legfontosabb mozgatórugója. Szeretek felfedezni dolgokat, elfoglalni magamat (általában sosem azzal, amivel kéne).

Szerintük totál döntésképtelen vagyok. Sokszor ingerültté válnak, mikor arra kerül sor, válasszak. De minek? Ez is jó, és az is jó. Így is jó. Minek válasszak, ha minden tök jól hasznosítható?

Ha nagy nyomás alá tesznek, elpárolgok, mint pára a reggeli napsütésben. De most komolyan! Tök felesleges a konfliktus, meg hogy megmond a másiknak, neki mi a jó. Igaz, nekem mindenhogyan jó, és általában lerendezem egy vállrándítással: ahogy neked.

Hogy mi az idegesítő ebben másoknak? Nem tudnak maguk mellé állítani, mert ha véleményt fejtek ki, úgy teszem, hogy azzal se igent, se nemet nem mondtam.

A legnagyobb meglepetést, és ezzel együtt általában a legnagyobb botrányt akkor tudom okozni, amikor megtelik az a bizonyos pohár. Oké-oké, ha megtelik másoknál a pohár, akkor velük is megesik. Nálam azért okoz gondot, mert amíg csak szép ücsörgök a szőnyeg alá söpört dolgokon, egy tök laza (a mindent is letudom magasról, élek a boldog mának) Rowan vagyok. De ha robbanok, akkor mindent viszek. Alaposan kisöpröm ám azt a szőnyeget, mert marha kényelmetlen már rajta ülni.

Iskola
- Esküszöm, sosem én keresem a bajt, az talál meg engem! - tök ártatlan arccal nézek apámra. Tényleg el nem tudom képzelni, mi lehet az a probléma, ami miatt megint elővett. Aztán elmondja.
- Ó! Az - ó, hát az egy nagyon érdekes helyzet volt. - Szóval, az úgy volt, hogy a tanár haja minduntalan felállt, ahogy elhaladt az ablak előtt. Nem akartam, hogy olyankor mindig kiröhögje az osztály... - széttárom a kezeim. - Így kinyitottam az összeset. Jó idő volt, senki nem fázott meg - az már más kérdés, hogy ezzel egészen másként nézett ki a haja, és az egész osztály elkezdett röhögni.
Nem szeretek a szüleimmel kötekedni. Egyrészt azért, mert ez úgy nézne ki, hogy saját magammal vitatkozom. Márpedig semmi bajom nincs saját magammal. Másrészt pedig szeretem őket annyira, hogy nem akarok rájuk szégyent hozni. Annyira. Amikor éppen nem akarok felfedezni olyan dolgokat, amit az unalom ellen teszek.
Szerintem már teljesen az idegeikre mentem azzal, hogy minden hónapban új hobbit próbálok ki, kidobálva más és más, korábban felvett, s ezért sok pénzt beleölt hobbiba. De még mindig nem találtam meg mindig azt, ami igazán foglalkoztatna.
Az ellen meg semmi mentségem sincs, hogy a legtöbb óra unalmas, kivéve, amit apám és anyám tart. Unalom ellen meg muszáj vagyok lefoglalni magamat, mert különben elkezdek marhulni, lefoglalva magamat. Éppen ezért például sokkal fontosabb a golymók útját figyelni, meg ahogy egy ablakpárkányon napoznak, mint egy üst mellett ücsörögni, vagy bámulni az üveggömbe. Bár nem, az utóbbi érdekes, képeket lehet vágni, és nézni magunkat benne.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi az élvezet a suliban, legalábbis a tanulást illetően. Unalmas, monoton, semmit sem mutat meg neked a képességeidből, és úgy kerülünk ki a suliból, mint ahogy bekerültünk. Ennél jóval többet tanulok otthon, még a nyári szünetben is. Igen-igen, jól hallottad! Én, a lusta-laza Rowan, jobban élvezem a nyári szüneti tanulásokat, mint a suliét. Oda csak a haverokért járok, a bulikért, az éjszakai illegális kiosonásokét, és  a szüleim óráiért. Imádom az öregeket hallgatni, de vissza ne mond nekik!

Családom
A nyári szüneteket kedvelem a legjobban. MIndenki együtt van, s hiába hiányolnám a haverjaimat a suliból, általában elérem, hogy legalább egy kis időt velünk legyenek, s bandázzunk egy jót.
A reggelek a kedvenceim, hallgatni a családom ébredezését, reggeli előtt. Megvan a folyamata, s azt szeretem, mikor még csak a lábaim dugom ki a takaró alól, megmozgatva a lábujjaimat, hallgatom a kert neszeit, a család ébredezését (kivéve, ha éppen nem osonok be valamelyikükhöz, reggeli ébresztőt produkálni). Vagy éppen tőlük kapok reggeli meglepetést ébresztést.
Ma éppen egy hosszabb túrát terveztünk, tele kalandokkal, amit sokkal jobban várok, mint az órákat Roxfortban. Ott sokkal jobban kedvelem a sulin kívüli foglalkozásokat. Várom, hogy tizenhét legyek, minden korlátozást utálok, mert csak visszatart.

Magas, vékony, szikár testalkattal bírok, a hajam göndör, sötétbarna színű, amit a nap világosabbra szív, ha sokat vagyok kint. Szemszínem zöld. Jóval fiatalabbnak tűnök, mint a korom, de szerintem nem csak külsőre szokták érteni, és ezzel egyetértek, hiszen mindek ellenkezzel olyanokkal, akik éktelen visításba kezdenek, hogy márpedig nekik van igazuk? Legyenek boldogok!
Mindegy, milyen ruha van rajtam, egyrészt úgyis tönkreteszem, másrészt pedig nem ez fogja megmondani senkinek sem, ki vagyok. Legyen kényelmes, praktikus.