Aviana Crowley

Ava egészen megosztó személyiség, általában vagy nagyon szeretik vagy (tudom, ez tökre meglepő a Crowley család számára (jó, TALÁN Rowan számára annyira nem)) … vagy első számú közellenségként tartják számon. Nem igazán szokta megtartani magának a gondolatait, előszeretettel felesel és világít rá a hibáidra – oké, nem mindig a legkedvesebb módon, de amúgy van, hogy a jószándék vezérli. Maximalista, szeretné mindenből és mindenkiből is a legtöbbet kihozni, emiatt sokszor bélyegzik főnökösködőnek, de hát valakinek muszáj kézben tartani a dolgokat, nem? Ő pedig szívesen vállalja magára negyvenedik plusz feladatot is még akkor is, ha már a harmincadiknál majdnem összerogyott.

Ha szeret, akkor nagyon szeret – de itt is két csoportra lehetne osztani az embereket. A családját teljesen máshogy szereti, mint a barátait vagy az éppen aktuális párkapcsolatát. A családja az első, mindig és mindenkor, őket védelmezi miközben azért sokszor odaszúr nekik is ( SZERETETBŐL)  és úgy igazán nem ártana senkinek, de ha valaki valamelyik Crowleyra emelne kezet, akkor gondolkodás nélkül intézné el az illetőt.  

Nincs olyan sok barátja, mert az utazások alatt átélt furcsa történeteivel, a csipkelődő megjegyzéseivel (amit egyébként az apja és a nagybátyja párbeszédeiből lopott még gyerekként) még néhány mardekáros társa is inkább kerülte. Egészen tizenhat éves koráig, amikor elkezdett nőiesedni és hirtelen sokkal több fiúbartája lett, mint amennyit számon tudott volna tartani – de végül kibújt a szög a zsákból, minden alkalommal és tényleg csak a nagyon kivételesek maradtak mellette. Ők viszont már szinte családtagnak tekinthetők.

Valószínűleg az anyja lelépéséhez vezethető vissza az az általános bizonytalanság, ami a párkapcsolatait jellemzi. Nem igazán tud megbízni a másikban, mindig kreál az agyában egy B és C tervet, hogy miként lépne, ha elhagyják, hogy felkészítse magát az elkerülhetetlenre. Ezen nem segített az se, amikor az első fiúja összetörte a szívét, ahogy az sem, amikor a harmadik barátjával képtelen volt szakítani, mert nem akart olyan lenni, mint az anyja, pedig annak a kapcsolatnak egészen különleges toxikussága volt.  Jelenleg minden párkapcsolatra és szerelmi életre vonatkozó kérdést hárít, ignorál – rosszabb esetben időzített bombaként robban egy-egy vacsoránál.



.

- Ap .. – hüpp – Ap – hüpphüpp – Apu – az apró vállai már rázkódnak az elfojtott sírástól, ahogy a fogai is egymásnak koccannak miközben krokodil könnycseppek gördülnek végig az arcán. A kis ujjai ökölbe szorulnak, mert ő most elképesztően dühös és csalódott, mert cserben hagyták. Ráadásul a saját apja hagyta cserben! Szeretne sírni, úgy rendesen, de közben keménynek is akarja mutatni magát szóval most épp összeszorítja az ajkait, de közben tovább hüppög, mert az a fránya sírás mégiscsak ki akar törni belőle. A bánatának okozója pedig tényleg a saját apja, aki nem engedte, hogy lefekvés előtt még megegyen egy csokibékát – Ava pedig nem érti, hogy mi a probléma azzal, hogy attól a cukortól, ami a szervezetébe jut, nem fog tudni elaludni, hogy hiába küldik vissza az ágyába ötször, ő hatodjára is  ki fog mászni és a lépcsőn guggolva hallgatózik majd vagy éppen azokat a nagyon furcsa tárgyakat vizsgálja meg, amiket az előző nap találtak egy barlangban. Az apja lehajtja a fejét és sóhajt, pontosan abban a pillanatban valami megjelenik Ava zsebében, az apró ujjak már ki is tapintják a csokibéka jellegzetes formáját. A mogyorószín szemek megpillantják az ajtó előtt elsétáló Viserys nagybátyját, cinkos mosolyt villantanak rá, az ő sírástól kipirosodott arcán is megjelenik egy mosoly, amit egy másodperccel később tüntet el, mint kellene, hogy az apja ne vegye észre, de akkor már mindegy. Most még egy kicsit lebiggyeszti az alsó ajkát, átkarolja Viserion nyakát és egy puszit nyom az apja arcára, majd mintha nem hisztizett volna húsz percig az előbb, úgy bújik be az ágyába, mint egy kisangyal.


- Én nem csináltam semmit, esküszöm – oké, azonkívül, hogy pókká változtatta a gumicukrot, amit  Rowan evett, de hát valahol gyakorolnia kell a szünetben is az iskolában tanultakat és amúgy is azt a tanácsot kapták, hogy kis dolgokkal kezdjenek, tehát egy gumicukornál tökéletesebb tárgyat keresve se találhatott volna. Csak ne sírna Rowan, az áruló. Bocsánatkérőn, hatalmas bociszemekkel pislog Dorisra majd amikor az anyja háta mögé kerül kinyújtja a nyelvét a kisöccsére, csakhogy nem figyel és egyenesen nekisétál az apjának. Látja az apján, hogy fáradt és igazából Dorison is látja, mert amióta itthon van a szünetben valahogy nem tud meglenni egy óránál tovább az öccse társaságában, anélkül, hogy össze ne vesznének. Pedig igazából csak féltékeny, de ezt nem vallaná be senkinek. Meg Marylou amúgy is azt mondta, hogy a cukorkák hizlalnak – ahogy a csokibéka is hizlal, amit Ava annyira nagyon szeret, de most nem ehet, mert nem akarja, hogy tőle is megkérdezzék, hogy rokonságban áll-e a Pufók Fráterrel. Szóval ő igazából csak megvédeni akarta Rowant attól, hogy duci legyen. Az apja ezt nem értené, Doris se értené. Még egyszer csúnyán ránéz az öccsére, aki már nem sír, utána pedig felszalad a szobájába.



- Legalább egy picit csinálj úgy, mintha szomorú lennél, amiért nem a Mardekár nyerte a kupát – a legjobb barátnője oldalba böki, mire igyekszik eltüntetni a mosolyt az arcáról, pedig éppen a levegőbe bokszolsz ahogy megállsz a seprűn előtte.
- Természetesen mélyen megérint, hogy a Griffendél így elverte a csapatot – a hangja még mindig derűs, de a vonásai már rendezettek és úgy biggyeszti le az ajkát, ahogy régen, amikor az apjával akarta elhitetni, hogy most mélységesen szomorú.
- Borzalmas vagy, Aviana Crowley – a barátnője elneveti magát, mire ő is elmosolyodik – De ne aggódj, pár hónap és végzünk a Roxfortban, szóval felvállalhatod a rajongásod a griffendéles ficsúr iránt – most Ő böki oldalba a másikat.
- Nem értem miről beszélsz – végül belekarol a lányba, ahogy csatlakoznak a diáksereghez, akik épp elhagyják a lelátót – Szeretnélek emlékeztetni, hogy boldog párkapcsolatban élek a fogónkkal – megvonja a vállát – Nekem egyébként is arra kell koncentrálnom, hogy bejussak az akadémiára és még apának se mondtam el a Szalon terveit, Aiden pedig mindenben támogat, szóval – elhallgat egy pillanatra – A ficsúr egyébként is Bulgáriába akar menni kviddicsezni.

Mézszőke haj, ami nyáron sokkal világosabb hála a Napon töltött rengeteg órának – legalábbis igyekszik minél több időt a szabadban tölteni, hogy elérje a kívánt szőkeséget és napbarnított bőrt. Mogyoróbarna szemeit szereti a megfelelő sminkkel kiemelni, de csak ha éppen megkívánja az esemény, egyébként próbál teljesen természetes lenni. Öltözéke mindig követi az aktuális divatot bár amint hazaér első dolga megszabadulni a kényelmetlen szettektől és átbújni egy puha melegítőbe, laza kontyba fogni a haját tarkóján vagy éppen megkérni Dorist, hogy készítsen neki valami csodás fonatot, amire Ő sose volt képes. Továbbá állandó kiegészítője a magasba szaladt szemöldöke (ha épppen valami hülyeséget beszélsz), a csokoládéillat ami körbelengi és a kötelező hajgumi a csuklóján, ami nélkül nem indul el sehova. Ugyan még feltűnhet egy aprócska piros karkötő is, amit mindig hord és amiről soha nem akar beszélni senkinek.