Asher Walsh

Alapvetően megbízható és felelőségteljes személyiség vagyok, aki nem hátrál ki a kényelmetlen szituációkból sem. A munkámban nem panaszkodom, bármivel bíznak meg, és mindig betartom a határidőket. Nehéz zavarba hozni, mindenre van válaszom, és általánosságban jól kijövök az emberekkel, kivéve, ha épp olyan hangulatban vagyok, mint egy menstruáló macska, de gondolom, erről nem az „amit szeretnek bennem” részen kéne mesélnem, úgyhogy visszatérünk rá. Sokan szeretik a humoromat, és néhányan aranyosnak találják, mennyire imádom az állatokat, különösen a nyesteket, ha tehetném, lenne sajátom. Fenn tudom tartani a pókerarcomat akkor is, ha egy kövér transzvesztita nő tűnik fel előttem a semmiből a méreténél háromszor kisebb rózsaszín tütüben, angyalszárnyakkal a hátán, és úgy kezelem, mintha teljesen hétköznapi látvány lenne (nem szeretnék transzfób lenni, de lássuk be, ha egy ilyen látvány a semmiből érkezik, hajlamosak vagyunk meghökkeni tőle). Titkon törődöm az emberekkel, a szereteimmel, és általánosságban szeretnék mindenkin segíteni, de ezt ügyesen álcázom, mert valamiért akkor érzem magam a komfortzónámban, ha azt mutathatom, hogy az égvilágon semmi nem zavar vagy érdekel.

Emlékszel, hogy az előbb említettem, hogy egyes napokon egyszerűen felébredek és az erőszakot választom? Amikor azt mondom, menstruáló macska, azt úgy is képzeld el. Olyankor nincs türelmem vagy toleranciám az átlagember hülyeségeihez, egy rossz szótól megsértődök, és ok nélkül mean vagyok másokkal, ez leginkább a szarkazmusban nyilvánul meg. A legrosszabb, hogy ez nem havi egyszer jön adott időszakban, néha egyszerűen csak úgy ébredek, hogy azt kívánom, bár meghaltam volna álmomban, és olyankor jaj annak, aki a közelembe kerül.
Bár az, hogy az arckifejezésem csak akkor változik, ha én is akarom, pozitív is néhány szituációban, de az emberek általában idegesítőnek találják, érzéketlennek tartanak, de végül is ez a célom vele.
Hajlamos vagyok hiperaktív túlpörgésekre, amikor lelőni sem lehet, anyám szerint én macskának indultam, csak embernek sikerültem. A húgom ilyenkor mindig megjegyzi, hogy inkább nyestnek, mert azok pont olyanok, mint a macskák, csak mellé még büdösek is. Szeretjük mi egymást, csak furán.

Ausztráliában születtem egy farmon, ahol lovakat, marhákat meg kecskéket tartottunk. Meg pókokat, de azokat nem szándékosan. Átlagos, mugli életet éltem tizenegy éves koromig, amikoris megkaptam a levelet az ausztrál varázslóiskolából, hogy a furcsaságok, amik történtek körülöttem, nem véletlenül fordultak elő. Akkor tudtam meg azt is, hogy bár szüleim muglik, előfordult már a családi águnkon, hogy valakiről kiderült, hogy boszorkány vagy varázsló. Emlékszem, mennyire szürreálisnak találtam az egész szituációt, és meggyőződésem volt, hogy apám akar megviccelni, de aztán elmentünk bevásárolni egy olyan helyre, aminek a létezéséről a muglik még csak nem is tudnak, és akkor ott felfogtam, hogy ez valóságos. Férfiasan bevallom, hogy az agyam olyan szorgosan próbálta feldolgozni, mi történik azon az utcán, mikor először beléptem, hogy majdnem elájultam, de minesetre közelebbi ismeretségbe kerültem a macskakövekkel.
Aztán beletanultam, kiderült, hogy egészen tehetséges is vagyok. Szünetekre mindig hazautaztam, hogy segítsek a szüleimnek a farmon, aztán visszatértem a birtokra, hogy éljem titkos életem. Elég hamar biztossá váltam abban, hogy auror szeretnék lenni, bár azt nem terveztem, hogy Angliában kötök ki; mindez Aurora balesetének köszönhető.
Mostanra már egészen megkedveltem az esős időjárást, meg hogy nem mászkálnak a konyhámban huntsman pókok a legváratlanabb időközönként, és az is felmerült bennem, hogy végleg maradok. Persze akkor le kéne mondanom az álmomról, ami egy saját farm, mert lássuk be, angol nyeregben, angol időjárással nem lenne ugyanaz a ló- és marhatenyésztés (a kecskék ki vannak zárva, azoktól félek).
Örülnék, ha többet tudnék mesélni az életemről, de tényleg az égvilágon semmi kirívó nem történt velem azt az egyet leszámítva, amikor tizenegy éves koromban megkaptam a levelet az Artefacts of Magictől.

Világosbarna hajam és sötétbarna szemem van, a 186 centimmel az átlagnál magasabbnak számítok. Rendszeresen edzek és úszok, ami meglátszik a testalkatomon, meg az is, hogy rendszeresen futkosok a rosszfiúk (és lányok, nem vagyok szexista vagy ilyesmi) után. Általában farmerben és pólóban találnak az emberek, de néha-néha szeretek kiöltözni az utcára, akkor is, ha nincs különösebb okom rá. Egy ezüst lánckarkötőt hordok, a jobb alkaromon pedig egy kínai sárkány tetoválás van, a teste egyszer körbetekeredik a karomon. A hajam mindig pont annyira hosszú, hogy be lehessen lőni.