Viserion Crowley

Aguamenti - Mint víz a tűzre, úgy reagálja le, ha megpróbálnak szájalni vele. Nem tűri sem gyerektől, sem felnőttől, hogy megjegyzéseket tegyenek.
Alohomora - Kisugárzásával, átható kék szemeivel szóra tudja bírni a gyengébbeket.
Avis - Annyira ért a gyerekekhez, hogy tudja, ha madarakat röptet a fejük fölött, akkor kacagni fognak.
Crucio - Gyereket nem bántana, ellenben a felnőtt, ellenszegülő varázslókat nem kíméli, ha a szükség úgy hozza.
Expecto Patronum - Bár úgy tűnik, mint aki citromba harapott és életében nem volt még egy boldog perce sem, rengeteget nevet és szórakozik a tanórákon kívül. Legboldogabb pillanata a saját fia születése - ez a tény még őt is meglepi egyébként.
Expelliarmus - Képes szavakkal, varázslat használata nélkül lefegyverezni ellenfelét. A szavaknak gyakran nagyobb súlyuk van bármely átoknál. Leszámítva a főbenjárókat, nyilván. - Szokta mondani.
Finite Incantatem - Nem erőssége a bocsánatkérés. Ha egy varázslatot végrehajt, általában azt sem vonja vissza.
Geminio - Ikertestvére pont, mintha e bűbájjal készült volna. Ők ketten nagyon hasonlóak, születésüktől fogva ketten tettek ki egy egészet, mindenben támaszt nyújtva egymásnak. Nincs olyan dolog, amiben ne számíthatnának egymásra - talán Viserys az egyetlen személy, akivel szemben Viserionnak nincsenek titkai.
Invito - Amit akar, azt meg is szerzi.
Legilimens - Jó érzéke van hozzá, hogy kiismerje az embereket és tudja, mi jár a fejükben a viselkedésük alapján.
Orchidessis - A lelke mélyén romantikus alkat, ezt az oldalát azonban csak a felesége ismeri.
Protego - Pajzsot von maga köré, ami megakadályozza, hogy az emberek azt is lássák belőle, ami a felszín alatt rejlik.
Riddikulus - Gyakran hallja feleségétől, hogy lehetne kedvesebb is a diákokkal, ugyanis több alsósnak is ő jelenik meg a mumusuk képében.
Salvio hexia - Ha van valami, ami köré felhúzná ezt a varázslatot, akkor az a lánya egy magas toronyba zárva. Félti, vagy távol akarja tartani a világtól? Mindkettő.
Serpensortia - Animágusként fekete mamba képében jelenik meg, ezt az alakot pedig előszeretettel alkalmazza kémkedésre, felszívódásra.
Silencio - Ha lehetne, ezt a bűbájt alkalmazná az iskola egész területén. Nem bírja a gyerekeket, sem pedig a zsivajt, amit produkálnak.
Suvickus - Mindig tiszta, mindig elegáns, mindig eltakarítja maga után a mocskot. A fiától is elvárja, hogy a nevükhöz méltóan viselkedjen és jelenjen meg. Ugyanígy azt is, hogy ha el is követ valamit az iskolában, arról ne kelljen hallania a tanáriban.

Aviana Crowley

Az élet ott kezdődik, amikor szülővé válsz. Legalábbis ezt mondta néhány nála bölcsebb ember régen. Viserion most, hogy kezében tartja elsőszülött lányát, úgy érzi, ez nem az élet kezdete, hanem inkább egy rémálomé. Hiába tervezték a gyerekvállalást, erre nem lehet igazán felkészülni húszévesen. Alig egy évük volt rá, hogy az életükbe valahogy beleillesszék a családalapítást, amit Isabelle akart annyira.
- Ez mindig így fog üvölteni? - kétségbeesetten fordul a felesége felé, aki kimerülten pislog feléjük az ágyból. A férfi arca tükrözi az összes érzését. Valószínűleg erre a pillanatra vezethető vissza a homlokán futó mély barázda kialakulása.
- Nem ez, drágám. Ő a lányod - válaszol szelíden a nő.
Az újdonsült apa csitítja, rázogatja a csecsemőt, de semmi hatása. Jobbnak látja visszaadni az anyjának, hátha az ő közelségére jobban reagál. Isabelle-nek némileg több tapasztalata van a gyerekekkel, neki elég néhány csókot nyomnia a kicsi fejére, és már el is csendesedik.
- Remek. A lányunk utál engem. - Ezen egyébként még ő maga sem csodálkozik. Közelebb lépve az ágyhoz megsimogatja előbb az anyukát, majd a gyermeket, és magukra hagyja őket.

Crowleyék és a gyermek

- Egy kétéves kislányt magára hagyni egy szintén gyereknek számító férfival nem túl felelős döntés.
Ezt mondogatja már legalább két órája megállás nélkül Viserys. Aviana sír, fáj a foga, fáj a hasa, de még a pelenka is kicsípte a fenekét, amit az apja ismét fordítva adott rá. Ugyan van zokni a lábán, de az is felemás, Viserion nem tudja, az anyja hol tartja a páros darabokat.
- Én ehhez kevés vagyok - az elmúlt huszonhárom évben ilyet még nem mondott, leszámítva, amikor a pelenkázásra került a sor. Most azonban úgy rogy le a gyerek ágya melletti székre, mintha mindent kiszippantott volna belőle egy csapat dementor.
Testvére a vállára teszi mindkét kezét és megszorítja. Egyikük kétségbeesettebb, mint a másik, hisz nem voltak felkészülve arra, hogy Isabelle egyik napról a másikra bedobja a mikrofont, kijelentve, hogy köszöni szépen, de neki ennyi bőven elég volt a családanya szerepből.
- Crowley vagy! Crowley, akinek pálca sem kell a varázsláshoz! Nem egy kétéves fog megállítani! - ikertestvére lelkesítő beszéde fújtatást vált csak ki belőle, hiába mondja a tőle megszokott meggyőzőképességgel.
- Szívesen átadom a lehetőséget, ha ennyire elhiszed…
Viserys és Viserion viszonya a gyerekekhez igencsak hasonló. Főleg akkor kedvelik őket, amikor kellő távolságban maradnak. A férfi nem kellene, hogy meglepődve legyen a helyzeten, hisz hónapok óta voltak jelei a felesége összeomlásának. Úgy azonban könnyebb volt kezelni Avianát, hogy szinte egész nap távol volt vagy az akadémia, vagy az ereklyevadászoknál való gyakornokság miatt. Esténként mesélt a lánynak, napközben pedig hol a családtagok, hol egy-egy barátnője segítette ki Isabelle-t. Láthatta volna előre…
- Most mihez kezdesz? - Viserys a kiságyon túlról egy plüssnyuszival próbálja elcsitítani keresztlányát, miközben a testvéréhez fordul.
- Elmegyünk a szüleinkhez - sóhajt fel.

Kaledóniai erdő

Régóta egyetlen nő van az életében, aki a lánya. Viszont abban a pillanatban, amikor meglátja a Gregorovitch lányt, a szíve kihagy egy ütemet és tudja, Ő lesz az. Rá várt huszonnyolc éves koráig, és az érzés kölcsönösnek tűnik. Átok jelei után kutatnak az erdőben, de főleg az egymás piszkálása megy.
- Hé Doris! Épp elmentem a sátrad előtt az este. A nevemet mondogattad álmodban - Viserion ezzel indítja a második hét első reggelét.
- Az lehet, úgy emlékszem, rémálom volt - somolyogva vág vissza a nő. Viserys, William és Liam egyszerre kezdenek nevetni és füttyenteni. Nagyon ritka az, hogy a férfi ne tudjon mit mondani, de ez egy ilyen alkalom.
- Égés - kuncog az apja mögött Aviana is.
- Hol tanulsz te ilyen szavakat? - hüledezik az apja, mire a kislány a keresztapjára mutat. Viserion gyilkos pillantással méregeti testvérét, majd egy tockost is kap tőle.

Az új anyuka

Másfél hónapnyi túra, jónéhány új felfedezés, egy bátor kicsi lány, na meg lopott szerelmes pillantások a tábortűz felett. Úgy él egymás mellett a két ereklyevadázs, hogy egyikük sem mer lépni. Doris a férfire vár, Viserion pedig a jelre, hogy nem csak ő, de a lánya is felkészült arra, hogy belépjen valaki az életükbe.
Ezen az estén Aviana kimerülten bújik be az ágyba. Dorist kérte, hogy takarja be, de miután magára hagyja, az apja is benéz hozzá egy jó éjt puszi erejéig. Lánya szemei leragadnak az álmosságtól, de még megállítja Viseriont, mielőtt kimehetne a sátorból.
- Apa! Kedvelem Dorist.. Lehet ő az új anyukám?
- Ezt majd holnap megbeszéljük. Álmodj sárkányokkal és dementorokkal.

Szerelmes szívek

Négy hónappal azután, hogy Aviana letisztázta vágyait a Gregorovitch lánnyal kapcsolatban, újdonsült anyukája és az apja meglepték egy kistestvérrel. Egyikük sem számított a jövevényre, főleg az apa nem, aki ha nem félne rettenetesen a férfiassága elveszítésétől, lánya születése után azonnal kasztráltatta volna magát. Érzései a nő felé viszont valódiak és biztos abban, hogy mellette nem csak neki, de a lányának, valamint a születendő gyermeknek is jó élete lesz.
Este, a sátor kényelmetlen és szűkös ágyán hosszasan beszélgetnek múltról, jelenről és jövőről, mikor a férfi kinyögi élete legromantikusabb megszólalását.
- Hé Doris! Tudod mit kívánnék, ha ma itt meghalnék? Hogy gyere hozzám végre feleségül.

Rowan Crowley

Közel a harminchoz továbbra sem biztos abban, hogy neki az apaság való. Sőt, biztos abban, hogy nem. Mégis, mikor először tartja a kezében a fiát, mérhetetlen boldogság árasztja el a szívét. Igaz, Rowan nem is bőg azonnal, amikor megérzi az apja közelségét, ezen a tényen pedig még az újdonsült nővér is elcsodálkozik.
Alaposan eltervezték, hogyan tovább. Viserion nem akart az ereklyebolttal foglalkozni, ezt a lehetőséget meghagyta idősebb testvéreinek. Kalandra és utazásra vágyott, legalább addig, míg lánya el nem kezdi tanulmányait a Roxfortban. Az elképzelés, hogy még három évig itt éljenek az erdő közepén, vándorolva, fejük fölött egy sátorral, számára kihívást jelent. Biztos a dolgában.

Mágiaügyi Minisztérium

Négy évnyi kalandozást követően eljött az az év, amikor elsőszülöttje megkezdi az iskolát, nekik pedig vissza kell költözniük a Crowley kúriába. Nem azért, mert bármilyen elvárásnak meg akarnának felelni, egyszerűen ez volt az ígéretük egymás, valamint a családjaik felé. Nem csak a család kapcsolatai, de Viserion tehetsége is egyenes utat adott neki ahhoz, hogy a Varázshasználati Főosztályon dolgozhasson. Ereklyekutatóként jól ért a megbűvölt tárgyakhoz.Egy átdolgozott nap után pedig a kedvenc elfoglaltsága, hogy egy fél órára beüljön ikertestvérével a Három Seprűbe.
- Hogy bírod? - teszi fel a kérdést Viserys, miközben a vajsörükre várnak. Viserion megvonja a vállát.
- Nyugalmas. Mondjuk úgy, hogy sosem fogok rajongani érte, de megfelel.

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Hat évnyi minisztériumi munka után nincs mit veszíteni alapon beadja a jelentkezését a Roxfortba. Nem csak ő, de Doris is. Itt az idő, a második Crowley-gyerek is megkapta a levelét, ezért úgy érzik, számukra is nyitott a lehetőség arra, hogy valami másban próbálják ki magukat. A felvétele sikeres, Viserion vegyes érzelmekkel áll a tanárposzt előtt. Mindene a varázslás, na de a gyerekek… Majd lesz valahogy.

Fizetéskiegészítés, avagy vissza a Minisztériumba

Felesége jókedvtől sugárzóan lép be lakukba. Három év után is minden napot örömmel csinál végig, nem úgy, mint a férfi, aki elgondolkodva ül az asztala mögött.
- Hé Viserion! Lehetnél kedvesebb a diákokkal. Azt hallottam, több másodikosnak is te jelentél meg mumus képében - magyarázza a nő, de a férje csak felhorkant, fel nem emelné a fejét a levélkupac fölül. - Mit olvasol? - hajol fölé, és csókot nyom férje arcára.
- Minisztériumi levél. Állást ajánlottak a hoppanálás vizsgaközpontban. - Felnéz a nőre, akinek arca ragyog az örömtől.
- El kell fogadnod, amellett taníthatsz és legalább nem fogsz ennyire unatkozni!
A Gregorovich lány mindig is támogatta őt mindenben. Ezzel pedig elkezdődik az az életszakasz, melyben már némi ingázásnak is van helye.

Ősz hajszálak

Újabb két év, újabb ősz hajszálak. A tükör előtt bosszankodik, de nincs mit tenni. Eljátssza, mintha észre sem venné, tudomást sem akar venni az öregedésről. Ellenben a testvéreinek...na nekik nem győzi húzni az idegeiket a ráncaikkal és őszülésükkel.
Nyári szünet van, így a Crowley kúria nyújt kényelmet a család apraja-nagyjának. Aviana már az akadémia egyik legjobb tanulója, ám a szája is pont akkora, mint a tudása. Annak érdekében, hogy egyensúlyban tartsa szemtelenségét és apja imádatát, ő maga készíti el a reggelit az egész család számára. Mint korábban, úgy ezen a szép napon is együtt ül le reggelizni a sok tagú Crowley család, hogy megkezdjék a semmiképpen sem szokványos júliusi napot.

Nagyon odafigyel arra, hogy néz ki, hisz ez az első, ami alapján meghatározzák az embert. Ő pedig eleget nézegeti magát a tükörben ahhoz, hogy csak a jó benyomás legyen a megfelelő.
Néha megnő a haja egészen a válláig, ilyenkor általában a felesége nyírja meg, mert csak benne bízik. Néhány ősz szál már megjelent barna tincsei között, ezekről leginkább nem vesz tudomást. Különösen utálja, hogy erre a felnőtt lánya rendszeresen felhívja a figyelmet.
Szekrényében javarészt elegáns ruhadarabok lógnak, talárja alatt inget és élére vasalt nadrágot visel. A minisztériumban mindig öltönyben jelenik meg, fényesre varázsolt cipővel. Ujján jegygyűrűt visel, más kiegészítője nincs.
Átható kék tekintetével mások veséjébe lát, különleges képessége, hogy a végletekig bírja a farkasszemezést. Magas, de nem egy monstrum. Kiállása és mozgása a nézése nélkül is azt sugallja a diákok számára, hogy az ő óráján nem szükséges viccelődni, szórakozni.