Ramsay Daniel Maxwell

Egyenes és nyílt, könnyen felveszi a kontaktust. Amit el akar érni, azért minden követ megmozgat és erre másokat is rá tud venni.
A család sokat jelent neki, ahogy a szerelem is, de az más, hevesebb, változékonyabb terület. A francia, német, holland, a tagalog, spanyol és angol nyelvet kitűnően beszéli, a szavakat szívesen csűri-csavarja. Ebből hétmérföldes borzasztó szóviccek születnek tőle. A kétszínűség nem kenyere, régen se volt. A régimódi történetmesélés ott lapul az eszköztárában és nem fél használni. A megszokott káromkodásokat a hétköznapokban alig használja.

Már nem sok mindenre emlékszem gyermekéveimre, bár a Roxforti idők beleivódtak lényembe. Ott vibrálnak a mai napig és nem múlnak. A gúnyolódások, a piszkáló szavak, a nézések és minden ellenünk szóló tettek. Kitartó voltam testvéreim mellett, ám volt hogy féltékenység ütötte fel bennem a fejét, s áhítoztam az Aranyvérű életre. Mindez a mai napig...sóvárgok.
- Te mikor döntötted el, hogy könyvárus akarsz lenni? – firtattott kíváncsiságtól csillogó szemű fiam.
- Még a Roxfortban, az Iskolás éveim alatt. Az aurori dolgok és gondolatok sosem kötöttek le igazán, ellenben a könyvolvasással. Szóval… valahogy így. - vonok vállat miközben lassú léptekkel haladunk a kietlennek tetsző folyosón. Nem túl forgalmas így kora reggel.
- Király lehetett Docendoban lenni!
- Én inkább tanulságosnak mondanám. Kétszínűség, jópofizás és az érdekkapcsolatok fertője volt, ha engem kérdezel. De legalább megedzett, erősebbé tett a világ rám váró dolgaival szemben az egész.  
- Anyával hogy ismerkedtél meg? - teszi fel az újabb kérdést, házi feladatot kaptak, így ezeket gyűjtik össze szépen. Elgondolkodom, bár nem kell hosszasan ezen agyalni, hiszen minden percére emlékszem. Imádtam minden pillanatát.
- A Roxfortos években találkoztunk, plátói szerelem volt ám mikor a Docendo éveiben újra összefutottunk, hát szerelem volt elsőre és mindent elsöprő. Nem is kellett sokat várni rátok. - adtam rövid és kissé tömören választ, amelyet hamar lekörmölt, ám kevesellte...
- A háborúról beszélsz? - tette fel egy újabb kérdését, ám ezt leszavaztam hamar, erről nem szívesen beszélek és nem is emlékeznék vissza rá. Ám mielőtt bármit is szóltam volna, már tovább is olvasott.
- A testvéreid munkájáról tudsz mit mondani?
Elnevetem magam. Hangosan.
- Auror mind, a belső munkájukat meg még én sem tudom hogy épp mikor milyen feladat vár rájuk. Lehet papírmunkáznak... Lehet belenyúltak a lecsóba. Nem tudhatom. - nem is beszélhetnek nagyon ezekről a dolgokról, így megértem mindegyiket. Szóval ezt is lezárhatjuk.
- A feleséged családjával találkoztál már?
Érdekes kérdés, vajon a feladatból származik?
- Őszintén? Nem.
Felvont szemöldökkel rám néz, majd vissza a feladatra. Tekintete le és fel jár, majd megakad középpen.
- Tervezel még gyerekeket az eddigiek mellé?
- Milyen kérdés ez fiatalúr!? - teszem a fejem, hogy mérges vagyok, holott imádom és gyülölöm is egyben ezt a kérdést. De aztán csak a srác fejére teszem kezem, közelebb hajolok hozzá.
- Nem maradsz kettesben az ikreddel, lesz kisöcséd, vagy kishúgod. A szavamat adom. - tudom hogy mennyire vágyik egy kistestvére, de ezidáig nem jött össze a kistesó, de nem adjuk fel az asszonnyal. Nagy családot terveztem, meg is lesz az!
- Eltunyultál a könyvek mellett, vagy azért tudsz még párbajozni? - egy újabb kérdés villan, amire már a tarkóm vakarom. Gondolkodási idő.
- Hát lehet lassan neked kell átvenned itt a helyet ha harcra kerülne a sor...- nevetjük is el magunkat, hiszen ez nem igaz, napi szinten gyakorolom a varázs használatot, hogy ne tunyuljak el. Nem lenne szép tőlem.
- Vagy a bátyám meghívjuk hogy végezzen örző védő munkát itt nálunk...bár elég néha édesanyád is, a szigorú tekintete.... – mosolyodom el, bár tény és való, az a tekintet... sokszor én is vigyázzba állok ha úgy néz rám. Sok sok kérdés, melyek megmosolyogtatnak. Kezdődik a nap és a kérdések negyede zajlott csak le, várom a többi fel nem tett kérdéseket...a munka mellett ezt is el tudom végezni.

Öltözködése teljesen átlagos, nem szokott túlságosan kirívó ruhákat viselni, hogy kitűnjön a tömegből. A haja középhosszú már jó ideje, habár volt még ennél hosszabb is. Nem egy túlzott izomember, de a pálcikától is nagyon távol áll.
190 cm magasságot örökölt.