Boyd Caleb Fawcett

Kimondottan határozott, erős jellem, könnyen úgy tűnhet, hogy minden szituációban tökéletesen a helyzet magaslatán áll, de ez csak annak köszönhető, hogy ritkán mutatja ki a kételyeit.
Az emberekkel általában közvetlen, viszont jóindulat nem sok szorult belé. Ez utóbbi mondjuk elsőre nem feltétlen tűnik fel, ha csak nem provokálják, viszont hosszútávon elég nyilvánvaló, hogy ha bal lábbal kel, akkor kimondottan kötekedő, bunkó, szókimondó, semmi se jó neki, összességében azért nem kibírhatatlan.
Mindig talál úgy célt, vagy perspektívát, meg úgy alapvetően mindig tud lelkesedni az új dolgokért. Legerősebb vonal nála a keleti kultúra szeretete és az állatok is igen közel állnak hozzá. Családja körében mindig mosolygó, tisztelet tudó, illedelmes, állandóan fecsegő.

Hallgatni arany! Mondják sokan. Mindig kell valami, amiért érdemes csendben maradni. Valóban? Elpillantani egy időre oldalra, majd elhatározni, hogy bizony most akkor te inkább oda se nézel, még akkor sem, ha teljesen tisztában vagy vele, hogy neked igen is Oda kellene nézned!
Hogy neked meg Kellene tenned azt a lépést, majd kinyitni azt a nagy szád. Hogy a sarkadra kell állnod, és nem játszani tovább hogy vak és néma vagy.
Még is valamiért mégsem teszed meg. Csak állsz ott, mint egy kirakati darab, bólogatsz, mosolyogsz, és becsukod a szemed. Másfelé nézel, mert ez a dolgod. De közben odabent lüktet, kering benned minden, mint egy régi rossz lemez, s nem hagy egy pillanatnyi lépést sem számodra.
Megfolyt, és nem enged szabadon cselekedned. Önálló döntés, nyitott szemmel járás, és láss csodát! Egyszer ne bólogass jó kutya módjára, már is érkezik a válasz. Te pedig visszafogsz mindent, tűrsz, és nyelsz tovább, miközben mardos újfent odabent az érzés, míg a végén rámegy az apáddal való klassz kapcsolatod.
Anyámnak van egy igazán remek mondása. „Annak aki éveken át hallgatásba burkolódzik, ha hirtelen hallatni kezdi a hangját, annak a leghalkabb suttogása is hangos, haragos orkánként söpör végig égen és földön.”
Elmerengve nézem a nőt, s el sem tudom képzelni mit, érezhet. Megannyi szeretet létezik, kapcsolatok fundamentuma, s én megannyit nem ismerek, ilyen a gyermeki kötődés. A húgom. A húgom aki magára maradt a Roxfort falain belül. Hamarosan kirepül ő is és ismét a vigyázó karjaim közé zárhatom.

Záporoznak felém apám kérdései, egyik után jön a másik. Számítottam rá, s addig szóra se nyitom a számat, míg meg nem nyugszik. Legalábbis látszólag. Átgondolva addig fejemben a válaszokat, bár az utolsó kérdésénél magasba szökik a szemöldököm.
- Nem bántottam. - rázom meg a fejem, hangomba némi sértettség is költözik. - Sőt, inkább segíteni szerettem volna rajta. - enyhén összeszűkülnek a szemeim, ezzel is még a nem tetszésemet fejezve ki a feltételezésre. Nem tehettem arról, hogy ő volt a makacs, aki nem hallgatott rám és hát pórul járt rendesen.
Feszült vagyok, hisz nem tudom, hogy mire is számíthatok. Egy kis reménysugár próbál kibontakozni bennem, de félek útjára engedni, így inkább elnyomom azt. Annál nincs rosszabb, mint mikor jóra számítunk, de végül egy hatalmas pofont kapunk az élettől. Volt ebben részem egy-két alkalommal, még fiatalabb koromban. Elég is volt. De újra felhozza, hogy nem véletlen elrendelt jegyesség, majd házasság lesz ebből. Hiába a tiltakozás, a tiltó szó, a nem tetszésem. Beleegyezem, sok választásom nincs úgysem. Hozzá szoktam ehhez már.
Első ízben levelezgetéssel ismerkedtünk, ennek már van 1-2 hónapja. Most találkozót szerveztem meg. Csak ő és én. Mi baj lehet? Elég sok ha azt vesszük...
Anyám már tervezi az esküvőt, az azt követő "bulit" és hogy a Mennyaszonyom, lassan a feleségem, miként fog élni velünk. Vagy velem. Elköltözünk csak ketten, vagy valamelyik oda költözik a másikhoz. Nehéz lesz ez, hiszen mindegyikük rápörgött erre az egészre, én viszont eddig személyesen nem találkoztam a lánnyal. Csak egy mozgó kép erejéig. Elég gyér.

Nem igazán emelkedik ki a tömegből a maga 188 cm-ével, alkatilag is inkább az átlagos felé tendál, viszonylag masszívnak tűnik, de valójában csak szálkás.
Haja sötétbarna, általában ha meg is kísérel fésűvel nekimenni, hamar feladja, marad a zselénél. Ez mondjuk nem jelenti, hogy nem áll pont úgy a haja, ahogy ő szeretné. Barna szemei vannak.