Kimberly Blake

Alapvetően egy kedves, barátságos lány vagyok, aki próbál mindenkivel szót érteni, mindenkinek segíteni és bár nem vagyok egy cserfesz szájú, attól függetlenül szürke kisegér se. Ha kell, kinyitom a számat, kiállok a magam vagy mások igazáért.
Határozott vagyok, tudom, hogy mit akarok, hogy milyen elvek mellett állok ki teljes vállszélességgel és ezek elérésében nem ismerek akadályt. Nem gázolok át szó szerint senkin, inkább hatni akarok rá, ész érvekkel vagy akár mentálisan. Na nem a legilimenciát használva, inkább a pszichomágusi képzettségemet, melyet bár még csak tanulok, nem véletlenül kiemelkedő a teljesítményem és ígérnek nagy jövőt számomra a szakmámban.
Képes vagyok manipulálni az embereket, de nem szívesen használom ezt ki, csak ha a szükség úgy hozza vagy a nagyobb jó érdekében cselekszem. A politikai utat bár apám és a fivérem választották, én magam sem tudom teljesen megkerülni, mert akár csak a családom, én is az amerikai miniszterelnököt támogatom, az Ő eszméit vallom és terjesztem, hiába tartózkodom jelenleg Angliában.
Liberális vagyok, hiszek az egyenlőségben és ezt bárki előtt vallom. Nem játszom meg magam, nem hazudok, az őszinteséget nagyra becsülöm, akkor is, ha sokak számára fájó az igazság.
Hűséges vagyok, kiállok az igazamért és saját magamért és akkor is képes vagyok erősnek mutatkozni, amikor sokan összetörnének. Viszont nem vagyok kőszikla, csak az igazán érzékeny oldalamat kevesen ismerik, mert nekem is fájnak az ellenséges szavak, de ezeknek igyekszem akkor utat engedni könnyek formájában, amikor csak magam vagyok. Nem szeretném, ha gyengének látnának, mert akkor az ellenem tevők elérnék azt, amit akarnak, hogy lássák a fájdalmamat.
Türelmes vagyok, nem szokásom kapkodni, szeretek tervezni és mindent szépen lassan felépíteni, hiba nélkül. A tökéletesre törekszem, mégis előfordul, hogy hiba csúszik a számításaimba. Vállalom a felelősséget a tetteimért, akár csak a kimondott szavaimért és soha se tagadnám meg a családomat.
Realista vagyok, de olykor képes vagyok az álmodozásra. A regények sokszor hatással vannak rám, elképzelek egy tökéletes világot, melynek megteremtése túl nehéznek bizonyul, mégis rövid időre jól esik elrejtőzni benne a gondok elől, elhinni azt, hogy a világ tiszta, az emberek pedig nem vágynak ellenségeskedésre és háborúkra.
Törődök másokkal, a családommal, a barátaimmal, azokkal az emberekkel, akiket megismerek és úgy érzem, hogy gondoskodásra szorulnak. Nem vagyok naív, nem tudnak megvezetni, kihasználni, de hiszek az emberi jóságban, hogy ez egy olyan eszköz, mely kevesek kezében van jelen a mai világban, mégis többet ér minden másnál.

Több, mint húsz év eltelt már, amikor a kórházban felsírt egy újszülött kislány. Édesanyja a karjaiba vette, csókot lehelt homlokára és tudta, hogy most már minden rendben lesz.
A szülés előtti komplikációk félelmet keltettek a családban, de a veszély elhárult, a gyermek és az anya is biztonságban voltak, Paul pedig boldogságtól csillogó szemekkel lépett be hozzájuk a kórterembe, szorosan a nyomában pedig egy hét éves kisfiú követte, apja pulóverét szorongatva hátulról. Ki-kilesett mögüle, hogy megnézze a kislányt, ki a családjuk legújabb tagja lett attól a naptól fogva. Paul óvatosan a kezébe vette, a kisfiú pedig anyja ágyára mászott, majd onnan leste kishúgát. Az apa a gyermek kezébe tette az újszülöttet, majd megsimogatta a fiú barna üstökét, csókot lehet homlokára és leguggolt mellé.
- Csak óvatosan, Thomas. - mondta szelíden. A kisfiú apró ujjaival megsimogatat a csecsemő arcát, az anya pedig gyönyörködve figyelte a jelenetet.
- Szeretlek! - motyogta a gyermek, a szülők szíve pedig megdobbant a testvéri szeretet láttán. A fivér azon a napon ígéretet tett magában, hogy örökké vigyázni fog az Ő kishúgára, Kimberlyre. Ez lett a lány neve.

A testvéri szeretet az évek elteltével se csökkent, Thomas mindig vigyázott a kislányra, kiről kiderült, hogy édesanyja szülés előtt elkapott fertőzése következtében a szervezete gyengébb, hajlamosabb a megbetegedésre, lassabban gyógyul, csontjai törékenyebbek. Ahogy minden gyermek, úgy Kim is többször megsérült, sok időt töltött gyógyítók társaságában, mégis életvidám maradt, sose volt szomorú, egészen addig a napig, amíg fivére iskolába nem ment.
Nem akarta elengedni Thomast az Ilvermornyba, hiába tudta, hogy elérkezik majd ez az idő, így szorosan ölelte testvérét az utolsó pillanatig, aztán lebiggyedtek ajkai, halkan sírdogált, majd mosolyogva integetett neki. A bátyja megígérte, hogy minden nap ír majd neki, amit a szülei felolvastak neki minden este, ahogy a válasz levél se maradt el.
A kislány barátokra lelt, amikor a család különféle összejöveteleken jelent meg, játszott a többi gyermekkel, sokat nevetett, mindenki szerette. Bájos volt, visszafogott, de mégse félénk természet. Szívesen hallgatták őt, bármiről is fecsegjen, és még a legszomorúbb gyermek arcára is képes volt mosolyt varázsolni.

Néhány évvel később bekövetkezett a családban a tragédia, Susan, a gyermekek anyja örökké búcsút vett a földi léttől, hátrahagyva gyermekeit és férjét, ki azóta se házasodott újra, nem hozott másik nőt a családba.
Susan halála hatalmas űrt hagyott maga után, de Paul helytállt apaként és mindent megadott gyermekeinek, pedig nem volt egyszerű dolga, főleg a kicsinyke Kimmel, ki alig múlt akor öt éves. Nehéz volt megmagyaráznia lányának, hogy hová ment az anyja és miért nem tér már vissza hozzájuk.
Nehéz időszak következett a családban, mégse roppantak össze és ugyanúgy együtt maradtak, ahogy azelőtt. Thomas némi időt otthon töltött, hogy segítsen, de még így is képes volt úgy folytatni a tanulmányait, hogy ne kelljen évet ismételnie, Kimet pedig igyekezett az apja lekötni, hogy ismét boldogságot láthasson gyermeke szemében. Hosszú időszak volt, de együtt sikerült nekik.

Kimberly akkor került be az Ilvermorny Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolába, amikor Thomas végzett, így bár váltották egymást, a kötelékük még mindig megmaradt. Hét év hosszú idő, de a gyermei ígéret örökké él.
A Horned Serpent lett a lány háza, eredményei pedig a kezdetektől fogva kitűnőek voltak. Szeretett iskolába járni, szerette az embereket és Ők is viszont szerették. Többféle szakkörön vett részt, kiemelkedően teljesített, egyedül a sportok voltak azok, amiktől távol kellett tartania magát, bármennyire lenyűgözte a kviddics. Részt vett minden meccsen, olykor az egyes házak edzéseire is kiment, de csak távolról figyelte őket.
Ahogy teltek az évek apja munkájába is betekintést nyert. Időnként Paul elvitte magával a Minisztériumba, mesélt neki az ottani munkájáról, az eszmékről, amelyeket oly fontosnak tart, az egyenlőségről, Kim pedig ezeket az elveket adta tovább az iskolában, buzdított mindenkit arra, hogy ne nézzék le egymást, hogy lássák meg mindenkiben a jót, a szépet, az embert.

Természetesen a lánynak is rá kellett döbbenie arra, hogy nem minden oly tökéletes és gyönyörű, mint amilyennek látni szeretné. A szerelem Őt is megtalálta, ragadozóként cserkészték be, a sötétség pedig körbeölelte, a fiú mérget csöpögtetett ajkaira, Ő pedig képtelen volt ellenállni neki. A női szív megdobbant, mindenét odaadta volna.
A fiú idősebb volt, végzős, Kim pedig akkor még csak ötödéves, akiről mindenki tudta, még senki se szerezte meg. Fogadás volt, nem több annál, gaz csábítás, puszta játék, a lány mégis amíg igaznak hitte, a fellegekben járt. A fiú hálója már szinte teljesen körbetekerte, már majdnem teljesen megkapta, amikor Kimberly jókor volt jó helyen. Meghallotta Petert beszélgetni a barátaival, hallotta, ahogy fellengzős szavaival mindenről részletesen beszámol, majd kijelenti, hogy aznap este a lány az övé lesz.
A szív meghasadt, az érzelmek erős kavalkádként zúdultak rá, mérhetetlen fájdalom, majd kín... végül az éjszaka előtt kiadta a fiú útját, visszaadva minden apró emléket, ajándékot, melyekkel elhalmozta. Az első csalódás, mely a mai napig meghatározó a lány életében.

Egy évvel később az igazgató hivatta, elkérve az egyik óráról a lányt. Mindenki meglepődve nézett, összesúgtak a háta mögött: vajon mit tett? Találgatások kezdődtek, pletykák jöttek létre, Ő pedig csak idegesen, izgulva lépkedett a hosszú folyosón, meg sem állva az igazgató irodájáig. Kopogtatott, bebocsájtást nyert, bent mégse egyedül találta a nőt, hanem édesapja társaságában. Arca elgyötört volt, fájdalmat sugárzott.
- Apa! Mi történt? - odafutott hozzá, rögtön mellé rogyott a székre, Paul pedig átölelte. Megsimogatta a lány hosszú, barna haját, majd szemeibe nézett és beszámolt gyermekének a Thomast ért vérfarkas támadásról. A fiú túlélte, mégis testén örökké viselnie kell a fenevad nyomát, ahogy minden holdtölte is emlékeztetni fogja a tegnapi estére.
Kim aznap nem tért vissza a barátaihoz, távozott az Ilvermornyból némi időre, segített apjának ápolni a fivérét és minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen.
De vissza kellett térnie az intézménybe, ott pedig a pletykák szárnyra keltek. Akadtak rosszindulatú tanulók, kik szörnyetegnek nevezték azt, ki számára az egyik legfontosabb ember volt a világon, így a lány a védelmébe kelt, és onnantól kezdve mintha az kicsinyített mását látnánk az Ilvermornyban. Már korábban is hirdette a liberalizmus, de ez újabb mértéket öltött, támogatókat szerzett, több embert meggyőzött az igazáról, még népszerűbb lett. Plakátokat készítettek, klubbot alapítottak, az Ilvermornys évek pedig elrepültek.

Hogy ezek után miért hagyta Kimberly maga mögött Amerikát és iratkozott be az angliai Docendo Discimus Mágusakadémiára? A britteknél lévő politikai helyzeten akar változtatni és segíteni apját a nemzetközi máguskapcsolatokban. Bár még csak Akadémista és bár nem politikatudomány szakot végez, mégis sokan meghallják a hangját, adnak a véleményére, apja helyett pedig szívesen látják bizonyos megbeszéléseken, rendezvényeken. Így amikor Paul Blake nem tud Angliába utazni, akkor a lánya képviseli, kinek száján olyan szavak hangzanak el, mint az édesapjáéból. Nem elfogultan, nem mint egy báb, egyértelműen van saját véleménye és tökéletesen képes átadni gondolatait másoknak.
A pszichomágia szakot választotta, hogy segíthessen minden embernek. Az elme feltérképezése rendkívül nehéz és összetett dolog, egy tudomány, de Kim meg akarja ismerni és meggyógyítani azt, aki segítségre szorul. Ehhez bizalmat kell kiépíteni, megismerni a másikat, Ő pedig rendelkezik kellő türelemmel és lassan tapasztalattal is ahhoz, hogy ezt véghez is vigye.

A tükörbe nézve egy 165 cm magas, barna hajú, kék szemű lány név vissza rám, vékony, törékeny testtel. Sohase voltam az az izmos, masszív testalkatú, és a sportok se mentek igazán. Hamar kifulladtam, a testem pedig gyengébb, mint másoké. Ez genetika, azt mondják, így jobban oda kell figyelnem magamra, mint másoknak, mert a csontjaim bár nem üvegcsontúak, de könnyebben törnek, ahogy a vágások is lassabban gyógyulnak, a zúzódásoknak pedig tovább nyomuk marad. Korán megtanultam elsajátítani több gyógyító varázslatot, amiket apukámtól tanultam, így teljes életet élhetek, de azért vigyázok magamra. Ez berögzült dolog, a kviddicsezést tehát például soha nem próbáltam.
Öltözet terén szeretem az elegáns, de kényelmes ruhadarabokat. A túl laza vagy sportos viselet távol áll tőlem, akár csak a feltűnő ruhadarabok, melyek felkeltik a férfiak figyelmét. Arcom bájos és van egy kellemes kisugárzásom, melynek hála egyébként is észrevesznek, bár nem vagyok az a pasizós típus, barátom is csak egy volt eddig, még pár éve az Ilvermornyban.
Kedvelem a kellemes kiegészítőket, de nem viszem túlzásba őket. Szeretek szolidan sminkelni, kiemelni kék íriszeimet és a körmeimet is csak elegánsan, franciára elkészíteni. Nem vagyok hivalkodó, de átlagos se, minden ízlés kérdése.