Claire Shafiq

Alapvetően nyitott személyiség vagyok, aki kedveli az embereket. Szeretek új ismeretségeket kötni, ami elég gyorsan sikerül. Hogy ezek mennyire lesznek tartósak, sosem gondolkodtat el, hisz minden találkozás meg van írva előre. Számomra mindenki érdekes, legyen akár egy Auror, vagy épp a nagymenő Kviddicses. Mindenki másmilyen, másért érdekes. Ki az élettörténete miatt, kinek a személyisége, vagy a remek humora miatt, vagy épp a sötét múltja miatt, amit próbál elrejteni. Talán negatívum, hogy szeretek beszélni, szeretek a középpontban lenni, és pont emiatt, még többet beszélni.

A tapasztalatlanság együtt jár időnként a hibákkal is. A túlzott versenyszellem, amely  munkálkodik bennem, már egészen fiatal koromban a felszínre bukott.
Ölelkezős típus vagyok, szimpla üdvözléskor is előfordul részemről ez a gesztus, viszont ha megvan rá az okom, akkor mindeközben gond nélkül kést állítok a hátadba. Csak mondom. Egyébiránt nem tartom magam bosszúálló típusnak, fogalmazzunk másképp : nem felejtek. Lehet, hogy nem pofozlak fel, vagy vájom ki kanállal a szíved, de egyszer kerülj szarba és várj tőlem segítséget! Megtudod milyen, ha fúria vagyok. Illetve még rengeteget tudok kérdezni! Sokak szerint ez olyannyira súlyos, hogy szerintük Aurornak kellene mennem vallatónak!

Nagyon igyekeztem, hogy fel tudjam dolgozni a mai nap eseményeit, de az eltelt órák ellenére sem voltam képes maximálisan napi rendre térni fölötte. Az, amiket az apámtól megtudtam, teljes mértékben sokkoltak, ráadásul ott volt a többi esemény is. A kötelező tiszteletkörök, az új iskola, szóval volt bőven, amin gondolkozhattam, ráadásul tőlem szokatlanul hirtelen döntéseket is meghoztam.
Azért, ha belegondoltam, a gyomrom továbbra is görcsbe rándult és elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem volt jó ötlet az egész. Visszaút azonban már nem volt.
Szorongásomból az ajtó tompa csukódása zökkentett ki, mire egy pillanatra megálltam a mozdulatsor közben, és az órára sandítottam. Határozottan nem számítottam a tatára ilyen korán, úgyhogy nyeltem egy nagyot, belekortyoltam a pulton eddig megpihent pohárba, nyugalmat erőltetve magamnak. Valahogy képtelen voltam elűzni a bennem gyűlő feszültséget, vagy inkább izgalom lett volna? Már magam sem tudtam pontosan megállapítani, és ezt egészen aggasztónak találtam.
- Szia! - köszöntem halkan, miközben az öregebb felé fordultam. - Csak később számítottam rád, még… - ahogy megfordultam, azzal a lendülettel bennem is ragadt a szó, elég volt meglátnom a kezében tartott levelet. - Hát ez meg mi? - bukott ki végül a kérdés belőlem, némi értetlen homlokráncolással karöltve....
- Jaj, drágám, így nem haladunk egyről a kettőre. Tudom, hogy ez nagyon nehéz időszak most neked, meg is értem, de… - a szavai valahogy elsiklottak a füleim mellett, bármennyire igyekeztem is koncentrálni rá. Csak mozgott és mozgott a szája folyamatosan, de hiába nagyapa minden igyekezete, nem bírtam odafigyelni. Összeakarnak házasítani egy számomra idegen hapsival. Fiatal vagyok, még ki sem szórakoztam magam teljesen, erre itt ez a rémálom.
Felszaladtam a szobámba és levelet kezdtem írni.
""Drága Freya!
Nem is tudom hogyan kezdjek neki ennek a levélnek! Ideges vagyok és zaklatott! Nagyapa velem is kiszúrt. Minél előbb kiakar házasítani, sűrgős...már 2 évem sincs vissza ez biztos! Tiltakoztak? Vagy bólogassak? Ismerjem meg a másik felet? Tudod hogy parázok?! Libabőrös vagyok a gondolattól is...el jegyeztek a hátam mögött. Olyan mintha a kutyának dobtak volna egy véres csontot... Ez olyan hidegvérű gyilkosságnak tűnik ... Te hogy kezelted ezt az egészet? Mi lesz ha innentől kezdve nem találkozhatok a barátaimmal? Mi van ha nem tehetem le a jogot? Jó persze, az is nagyapám kötelező dolgaihoz tartozik, szóval azt biztos le kell majd tennem. Sikeresen levizsgázok belőle. De mi van ha nem dolgozhatok? Mi van ha családanyát akar, aki csak otthon ül és gyereket nevel, a fickó meg majd eltart és szinte alig látom majd. Mondjuk az megint mindegy, mert ez nem szerelemből való házasság. Jobb ha nem látom napokon keresztül...úgy félek ettől. És nem is ellenkezhetek! Találkoznunk kell Freya! Kérlek fussunk össze, hozzunk össze egy találkát, akár egy napra. Akár egy hétre! Nagyon várom a válaszodat!
Ölel és csókol: Claire.""
A levelet gondosan összehajtogattam, majd a bagoly lábára helyeztem, csőrén csókoltam az állatot, suttogtam neki Freya nevét és hogy igyekezzen..majd útjára engedtem. Remélem mihamarabb oda ér, hogy annál is hamarabb találkozhassak a lánnyal.
Kopogás zökkent ki, egy hangos igennel eresztem be az illetőt, ki a tulajdon nagyapám az. Mosolyogva csukja be az ajtót, kíváncsi pillantásokat küldök felé.
- Mához egy hétre találkozhatsz a férfivel! Ha ez nem történik meg...tudod mit tartogatok neked! - fenyeget meg a végére, majd mint aki jól végezte dolgát, elvonult. Az ágyam szélére roskadtam le. Mire jó ez? És ha sose fogunk kijönni egymással? Ennyire mániákusan viselkedni...adja az ég hogy soha ne legyek ilyen ha elérem az 50 éves kort! Nem kívánok ilyet a gyerekeimnek.

165 cm magassághoz, 50 kg testsúly tartozik. Mindehhez kék szemek párosulnak és szőkés  hajzuhatag.
Öltözködésem változatos. Ha nyilvánosság előtt jelenek meg, akkor legtöbbször nőiesebb vonalú ruhákban teszem meg mindezt, ám nem példa nélküli, hogy kicsit lezserebb darabokkal is kísérletezek. Szeretem az ékszereket, nem érzem úgy, hogy azok terhek lennének, vagy gátolnának esetleg bármiben is.