Eljött ez a pillanat is. Az idei tanév is véget ért, most már otthon boldogíthattam a családot. Természetesen rosszul esett, hogy Scorpius-tól el kellett köszönjek, mert most igazán szüksége volt rám és nekem is rá. De talán… talán az idei nyár más lesz. Elhatároztam magam, hogy addig fogom kérlelni a szüleimet, ameddig be nem adják a derekukat és nem engedik meg azt, hogy átjöhessen hozzánk Scorpi. Egy hétről lenne szó és megismerhetnék végre. Aztán jöhetne a belátás, hogy egyáltalán nem olyan, mint az apja és semmi bajt nem okoz a srác. Anyával kell majd kezdeni a puhítást, mert az ő szíve lágyabb és a legkisebb fiáért úgy is odavan. Persze, Jamest is szereti, de akkor is én vagyok a jobb. Na de ez a terv még egy kicsit odébb volt. Egyelőre pihenéssel töltöttem a napokat, kivéve a mostanit. A hőség ellenére úgy döntöttem, hogy Blökire ráfér egy kis séta. Régen láttam már a szőrcsomót, örült is nagyon, mikor meglátta a pórázt a kezemben. Feltenni rá nehezebb volt, mint hittem. Nem akart egyhelyben megmaradni, annyira be volt sózva attól, hogy kiszabadul ő is. Végül a kertben való kellemesnek sem mondható kergetőzés után, egy jó vetődést követően kaptam csak el Blökit. Több sem kellett és csattant is a póráz a nyakörvén. – Na gyerünk, majd a parkban játszunk. –Magamhoz varázsoltam a labdáját is és már indultam is meg vele az említett helyre. Ott persze nem varázsolhattam, nem kellett volna lebukni. A futás viszont bejött a kergetőzés végére, így futólépésben mentünk ki. A jó pár órás labdázás és játék után tértünk csak haza. Eléggé elfáradtam, de még hátra volt egy valami: meg kellett fürdetni Blökit. Tikkasztó meleg volt, rá fért a hűsölés is. A kertben mindent előkészítettem már, ameddig a Blöki elment inni és enni. A biztonság kedvéért csak egy rövidnadrág volt rajtam, mert tudtam nagyon jól, hogy a kutya megfürdetése hatalmas kihívás lesz. Szeretett pancsolni vagy éppen megszökni, összevizezni a másikat. A kis teknő háromnegyedéig volt vízzel, kéznél volt a sampon és a slag is. A törölközők azonban messze, mert ha összevizezi nekem, semmi kedvem nem volt megszárítani. Ám, ahogyan én elképzeltem az egészet, nos… Blöki keresztül húzta a számításaimat. Egyenesen magától ugrott bele a vízbe, kicsapva belőle a felét. Több sem kellett a nevetéshez, de ha már benne volt, akkor neki is láttam a fürdetésnek.
James && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Júl. 18, 2021 10:52 pm
Albus & James
Nyár. Az az időszak, amikor alig van kedve az embernek kimenni a házból, a nagy melegben, de aztán kitalál valamit a barátnőd és meggondolod magad, mert mégis róla van szó és amúgy is hiányzott már, hogy ő dirigáljon neked. Na pont ezért mentem bele, hogy átmegyek hozzájuk, vele töltök egy kis időt és hazajövök. Amióta újra megtaláltuk a közös hangot Rheia-val azóta én sem piszkálom Albus-t annyiszor. Egy percig sem mondanám, hogy megkomolyodtam és a kviddicsen kívül valami más is elkezdett érdekelni ami a tanuláshoz kapcsolható, de ha majd hetedév végén szeretném a hátam mögött tudni a Roxfortot, akkor legalább a RAVASZ vizsgáimat kell tűrhetőre kihoznom. Még nem tudom, hogyan fogom ezt tenni, de idő kérdése. Általában nem sietek sehová ha tanulásról van szó, nem is nagyon akarok mondjuk, de kezdem én is belátni, hogy a vizsgák nélkül semminek sincs értelme. Vagyis van, de biztos nem a haladás és tudás felé vezetnek. Különben már megígértem a szüleimnek, hogy hetedik végén tovább tanulok – valamit. Nyilván nem mondtam el nekik konkrétan a terveimet, valószínűleg megkérdőjeleznék és kevésbé lennének büszkék arra, hogy nem volt nekem elég a Roxfortban a kviddiccsel foglalkozni. Valószínűleg mindenki meglepődik majd, de én szerencsére már nem. Kénytelen voltam limonádét készíteni magamnak, de még mindig vagyok annyira nyápic, hogy egy kis cukrot is hozzáadok, a savanyút meg meghagyom annak aki úgy szereti és kész. Frissítőnek így is úgy is jó. Ekkor pillantom meg az ablakból az öcsémet szerencsétlenkedni Blökivel odakint az udvaron. Először jót röhögök azon ahogy a kutyánk bele rohan a teknőbe, amit Albus előkészített neki. Nyilván nem így képzelte el az öcsém a kutya fürdetést. Viszont van egy olyan érzésem, hogyha most ő fürdeti a kutyát, akkor legközelebb nekem kell – valószínűleg anya szépen rám parancsol, amikor azt látja, hogy éppen ellógok otthonról és a kutya egyre szagosabb lesz. Szóval úgy döntöttem, hogy viszek ki neki is limonádét, ha már a kutyát fürdeti és nem lenne elég vizes akkor még egy kis frissítőt is kap a képébe. Vagyis csak szeretném. Egy tálcára teszem a poharakat és a kancsóba lévő limonádét is, hátha elsőre nem az jut az öcsém eszébe, hogy megmérgeztem vagy hasonló nyalánkságok, amiket rólam feltételez. Mindegy is, inkább kimentem hozzá és Blökihez. – Csá Albi! Látom jól szórakozol Blökivel. De, hogy egy kicsit elviselhetőbb legyen a kutyafürdetés hoztam ki neked is limonádét. Kérsz? – ha kér ha nem, azért mégis a közelébe teszem valahová. Mondjuk a kerti asztalra, ami direkt az ilyen célokat szolgálja idekint. – Gondolom ne zavarjam meg a szerelmeteket és menjek inkább be…
✘ When life gives you lemons, throw them back and ask for chocolate. ✘
Miért kell minden áron megkeserítenie az életemet? Miért nem tud egyszerűen csak a szobájában lenni és békén hagyni? Bőven elég volt az iskolában, de nem… itthon is el kellett viselnem a drágalátos bátyám pofázmányát és ha ez nem lett volna elég, nos… Egyre rosszabbul tűrtem el a közelségét. Az okát nem tudtam volna megmondani, mégis úgy éreztem, hogy most inkább csak ne és kész. De nem. Ő Potter urasága úgy hitte, hogy egy kis limonádét hoz és ezzel normális beszélgetés fog keletkezni közöttünk. Talán… ameddig nem akar okoskodni, addig talán nem kap a pofájába vizet. – Csá James. Jobban, mint veled szoktam és nem. Most köszi, de kihagyom egyelőre. –Jah persze, majd iszok abból, amit ő készített. Én sem most jöttem le a falvédőről. Inkább nyomtam egy kis sampont a bal kezembe. Blöki ezt látva, már mászott is volna ki a vízből, szépen csapkodva az egészet ki. Muszáj volt valahogy védekeznem, de inkább bevállaltam azt, hogy csurom vizes leszek, minthogy kiszabaduljon a teknőből. Nyakörvénél megragadva fogtam le és tartottam a vízben. Valahogy a samponozást nem szerette annyira. Talán mert egyszer belement szegénynek a szemébe és hát az eléggé csípi azt. De mégsem lett volna jó, ha vizesen elkezd dagonyázni az udvaron. Azzal kezdhettem volna előröl az egész fürdetést. – Inkább segíts és nyugtasd meg. Két kezem van, kevés ahhoz, hogy lefogjam, fürdessem és takarjam a szemeit, hogy ne menjen bele a hab. –Na, ezt egy életre elteheti magának James. Segítséget kértem tőle, pedig nem szoktam. Hiába voltunk tesók, inkább nyírtuk egymást, ha arról volt szó. Most viszont, ha segített megfürdetni Blökit, talán egy fél jópontot kapott érte miatta. Anya meg boldog lehetett, hogy együtt csináltunk valamit és talán még jót is szórakoztunk. Ha segített a drága bátyám, ha nem, a sampont óvatosan kezdtem beledörgölni Blöki bundájába és jobbommal meg igyekeztem takarni a szemeit. Csak maradjon nyugton…
James && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Friendship is another word for love
Vendég
Vas. Júl. 25, 2021 4:16 pm
Albus & James
Tagadhatatlan, jól esett nézni ahogy Albus Blöki fürdetésével szenved, bár itt hagytam volna őt egyedül, hadd foglalkozzon ezzel, addig se zavarjuk egymás légkörét. – Jól van, azért kint hagyom, hogyha mégis. Nem kell aggódnod nem köptem bele és még hánytató szirupot se adtam hozzá, ha érdekel.– persze sejtem, hogy nem ezzel kapcsolatos aggályai voltak az öcsémnek, egyszerűen TŐLEM nem akarta elfogadni, bezzeg ha anya vagy Lily hozta volna neki. Lehet legközelebb elkészítem én és megkérem Lily-t, hogy majd hozza ki és tegyen úgy, mintha ő készítette volna, hátha akkor Morcos Potter uraság elfogadja a limonádét is. Anya szerint meg kellene tanulnom kedvesnek lenni az öcsémmel, függetlenül attól, hogy tudom mennyire neheztel rám, még lehetnék én az okosabb és hasonló dolgok, amit egy nagy testvérnek meg kellene tennie, de sosem teszem meg ha róla van szó. De ma jó kedvemben kapott el, nem akartam túlságosan megnehezíteni az életét, mert visított róla, hogy mennyire imád itthon lenni és osztozni egy légkörrel velem. Ha jobb lennék bájitalból tuti kiadnám magam Scorpius-nak, hogy rájöjjek mi az amit nem szeret ez a kis harcimorc bennem. Nem mintha nem mondaná el ha megkérném rá, bár valószínűleg az csak részben lenne az igazság azzal kapcsolatban, amit hallani akarok tőle. Biztos ő is nagyon örül, hogy a tavalyi évhez képest a háza nem nyert a kviddicsmeccsen ellenünk. Már ha érdekelné, tudom, hogy magasról tesz a kviddicsre. Ha valakit, hát őt tuti nem fogom tudni meggyőzni, hogy játsszon már velem egy kicsit. – Megnyugtatom és eltakarom a szemét, ha az segít neked. – leguggolok én is a kutya és a teknő másik oldalára, hogy még véletlenül se legyek útban, ha ez a csodabogár elkezdi mosni a kutyát. – Most nem elviselhetetlenül hiperaktív.– jegyzem meg, tudom, hogy úgysem érdekli őt a véleményem, de azért elmondom. Bár mivel hiába hívtam a kutyát nem jött amikor foglalkozni akartam vele egy kicsit, van egy olyan sejtésem, hogy ő intézkedett helyettem is és lefárasztotta egy kicsit a mi imádni való Blökinket. Letakartam a szemeit, elég nagy tenyerem van hozzá, hogy megakadályozzam az Albus által felkent és dörzsölt sampont feltartsam a kutya szemei elől. – Van valami terved a nyárra? – nyilván okkal kérdeztem ezt az öcsémtől, mert ha ő itthon akar dekkolni akkor nekem valami alternatívát ki kell találnom és talán minél hamarabb kezdek bele annál jobb lesz mindkettőnknek. Ha Blöki elkezdene mocorogni, akkor egy kicsit határozottabban próbálom őt itt tartani. Én sem örülnék ha Albus engem fürdetne, de ez részletkérdés, engem még nem is kellett.
✘ When life gives you lemons, throw them back and ask for chocolate. ✘
Kétség sem fért ahhoz, hogy gyanakodtam a limonádé tartalmára, ha James hozta azt. Habár itthon voltunk, talán már benőtt a feje lágya annyira, hogy a családi fészekben nem akar nekem kárt okozni. Ja persze, csodaszép világ lenne az. – Bro, tiszta víz mind a két kezem, ahogy Blöki is. Tudod milyen, ha menekülni akar, szóval most épp nem tudnám elfogadni az italt, ha akarnám se. Szóval, ha nem tartod a poharat meg a szívószálat, hogy megitass –amit kétlek–, akkor fogadd el, hogy most nem tudom elfogadni a nemes gesztusod. –Micsoda szavak kérem szépem. Túl sokat beszéltem a bátyámhoz egyszerre és ettől még magam is megijedtem egy pillanatra. Még a végén tényleg megenyhül a szivem? Nem, azt nem hagyhattam. Kár lenne beleélnem magam abba, hogy valaha is normális testvéri viszony lesz közöttünk, mert a végén úgy is csalódnék. Ahogy visszakerülünk a suliba, minden visszakerülne a régi kerékvágásba. – Voltunk a parkban pár órát, ott kijátszotta magát. –Adtam meg a rövid magyarázatot James reakciójára. Blöki elég hiperaktív volt, ahogyan azt a bátyám is mondta. Ezért is vittem ki a parkba, ahol nagyobb volt a terület ahhoz, hogy kellően lefárasszam a kutyát. Ezzel teljesítettem is a „Játssz a kutyáddal a nyáron” feladatot. Most már erre a jómadárra és Lilyre vár a nemes feladat. Még szerencse, hogy volt kellő kitartásom és állóképességem, mert ezek hiányában tuti hamarabb kifeküdtem volna, mint Blöki. James kérdése viszont meglep egy kicsit. Úgy hangzott, mintha közös programot akarna tervezni, ezért kérdezett rá a nyári terveimre. – Csak a szokásos. Összeveszek apával, mert nem képes elfogadni, hogy Scorpius a barátom –vontam meg a vállamat. Persze ez csak félig igaz, viszont kíváncsi voltam, hogy majd mit fog ahhoz szólni, ha elmondom neki is, amit most elhintek Jamesnek. Persze miután Blökiről lemostam a habot a slaggal, aztán jó alaposan áttörölgettem a puha törölközőjével. Az, mint minden kutyánál nem volt elég. Szépen megrázta magát, ezzel összevizezve mind a kettőnket, aztán rohant is a házába. Szép… kettesben hagyott a bátyámmal. – Egyébként meg nem. Talán végre átmehetek Scorpiushoz, ha apa belemegy a dologba. Képzeld el a fejét, mikor megtudja, hogy Draco Malfoy engedett a fiának és megengedte, hogy elmenjek hozzájuk. –Szerintem hasonló fejet fog vágni, mint talán James, de ezt csak akkor tudhattam meg igazán, ha majd neki is megemlítem. A bátyám reakciójától függetlenül folytattam tovább a nagy terveim elmondását. – Aztán lehet Scorpi is átjön majd, de ez nagyon képlékeny. Ebbe még az ő apja sem ment bele. Talán bütykölök a motoron, meg olvasok a szobámban. Bele kell húznom néhány tárgyba. Pocsékok lettek az RBF vizsgáim. –Várakozáson felüliek, de lehettek volna jobbak is, ha belehúzok kicsit. – Neked tervek? –Azt magam sem tudtam, hogy miért kérdeztem vissza. Talán a betonfal egyik téglájának apró pici sarka letörése miatt? Lehet, nem tudhatjuk már meg soha, de soha, de soha…
James && Albus
Vendég
Csüt. Szept. 02, 2021 9:01 am
Albus & James
Az öcsémre nézek, azzal a lenéző és pökhendi nézésemmel, amivel őt „kicsinek” szoktam nézni és valószínűleg ilyenkor piszkálni mindenfélével. Most az következett volna, hogy kiütöm a kezéből a szivacsot, amivel Blökit fürdeti, de nem ez történt. Enyhültek az arcizmaim, sokkal inkább „megértővé” váltak, mint lenézővé. Az öcsém jól ismer, tudja, hogy mikor van kedvem piszkálni őt, de valahogy eljut az a sok negatívum a tudatomig is. „Nem tudnám elfogadni az italt…” „Ha nem tartod a poharat meg a szívószálat, hogy megitass amit kétlek…” „Nem tudom elfogadni a nemes gesztusod.” Körülbelül az jött át, egy percig sem sajnáltam meg a kis gézengúzt, de végre én megtehettem valamit, amit ő még nem. Széles számító féloldalas vigyor került az arcomra, miközben az ötlet kipattant az agyamból. Gondolkodás nélkül húztam elő a pálcám és szórtam lebegtető bűbájt a limonádés pohárra, hogy akkor is ott maradjon az öcsém mellett, ha én már nem tudom kézben tartani, mert Blökivel kell foglalkoznom. Igen, bárki megmondhatja ha külső szemlélőként néz most minket, hogy ez a James, már megint azt bizonyítsa az öccsének ő sokkal jobb nála és tehetségesebb is. Ugyan ki ne gondolná róla, hogy emögött is csak egy kis hátsó szándék áll? Az öccse még nem varázsolhat itthon, de James már igen. Hát nem csodálatos dolog ez? Nyilván Albusnak nem az. De sosem érdekelt igazán, hogy mi megy végbe benne. Igazából most sem érdekel, csak tudom, hogyha segítek neki és anya is azt láthatja az ablakból, hogy nem a vízbe tolom Albus képét akkor sokkal elnézőbb lesz a béna jegyeim miatt mondjuk. – Tessék, így neked is tudok segíteni meg közben még ihatod is a limonádédat. – egy kicsit túl önelégültre sikerült ez a megjegyzésem és nemleges választ nem tűrő, de nyilván nem segítségből varázsoltam mellé a limonádét. Ha meglöki a poharat egy váratlan mozdulatában akkor… Akkor nem csak vizes lesz, hanem cukros citromos. Így biztosan jobban fog illatozni ő is. Mondja valaki azt, hogy nincsenek nagyszerű és zavaró ötleteim. – Ugye az a nagy dög bernáthegyi nem volt a közelben most? Legutóbb jól megkergette Blökit. – jegyzem meg csak úgy mellékesen. Bár az öcsém valószínűleg jobban odafigyel Blökire, nem kezd el menőzni a mugli lányok előtt, akik meglátják Blökit és cukinak tartják. – Talán lehetnél egy kicsit te is megértőbb vele. Biztos vagyok benne, hogy Scorpius nem a hajdani Draco Malfoy, akivel apánk találkozott a roxforti évei alatt. Csak tudod milyen apa… – szemet forgatok, hogy még hitelesebb legyen, amit mondok az öcsémnek. Igazából csak azt remélem, hogy hirtelenjében nem jelenik meg és hallja meg, hogy az öcsémet biztatom. – Adhatnál neki egy kis időt. Nem fáradtál bele, hogy folyton veszekszel vele? Az egy dolog, hogy mi ontsuk egymás vérét szinte mindenen, de rossz látni, hogy apával veszekedsz amikor veszekedhetnél velem is. – meglököm az öcsém vállát az enyémmel, nem mintha én olyan iszonyatosan szeretném amikor veszekszünk és tényleg féltékeny lennék apára, amiért megkapja Albus minden rosszakaró és rosszat kívánó kiabálós szavát, csak… Látom, hogy igazából szeretik egymást, csak egyikük sem az érzéseik kifejezéséről híresek. Iszonyat hasonlítanak egymásra, talán pontosan ez a baj kettejükkel. Makacs öszvér mindkettő, és még én vagyok a rossz… – Tegyek rád védő bűbájt, hogyha esetleg meg akarna kínozni téged és így akarná zsarolni a családot?– felröhögök a feltételezésre, nyilván nem képzelem azt, hogy minden második szoba sarkában van egy rejtett folyosó ami a legvagányabb kínzókamrához vezet, amit valaha láttam. Ugyan… – Szép tervek. Mondanám, hogy tudok segíteni a tanulásban, de… Valamikor átjönne Franklin, csak azért kérdezem, mert ha esetleg te nem lennél itthon akkor elszállásolnám a te szobádban. – nyelvet öltök, nyilván nem engedném be Frank-et az öcsém szobájába, csak piszkálom ezzel is. – Amúgy nem azért, csak láttam rajta, hogy szüksége van egy kis nyugalomra. Ne tudd meg mi megy végbe most Longbottom-éknál. – megcsóválom a fejem, nyilván nem szeretném elmondani az öcsémnek, hogy mi a helyzet, csak szeretném ha megértené nem bunkózásból kértem meg Franklin-t, hogy átjöjjön hozzánk. – Lehet átugrom a nagyiékhoz egy hétre valamikor, amikor Rox is ott lesz.– azt hiszem nem titok, hogy George bácsikám gyerekeit sokkal jobban kedvelem, mint a többieket. Talán mert egy kicsit, egy nagyon kicsit olyanok, mint én, a többiek meg… mintha mind karót nyeltek volna, nem értik a vicceimet vagy megbántódnak még mielőtt azt mondanám, hogy „Pulipinty”.
✘ When life gives you lemons, throw them back and ask for chocolate. ✘
Felvont szemöldökkel pillantottam Jamesre, mikor pálcáját előhúzta. Nem tudtam, hogy mire készül, ujjam ezért ösztönösen indult a slag vége felé, hogy egy könnyed mozdulattal, ha kellett, felé irányítsam a vízsugarat. Erre viszont nem volt szükség. Meglepő módon lebegtető bűbájt szórt a limonádéra. Felvágós. Azt hiszi, hogy ezzel bosszantani tud? Ha varázsolni akartam, akkor sem tudta volna meg senki, hogy én voltam. A Minisztérium csak azt látja, hogy a Potter házban valaki éppen végrehajtott egy varázslatot. Maximum csak akkor jönnének rá, ha a pálcámat ellenőriznék, de nem voltam hülye. – Felvágós. –Jegyeztem is meg foghíjasan. Természetesen akkor sem ittam a pohár tartalmából. Blöki fürdetése sokkal jobban lefoglalt. Jó, nem élveztem, de inkább tettettem, minthogy bármit is elfogadjak a bátyámtól. Túlságosan is büdös volt nekem ez a kedvessége. – Nem. Az egyik kis barátja volt ott. Vele futotta át szinte az egész parkot. –Lehet inkább nekem kellene kivinnem legközelebb is Blökit a parkba. Akkor legalább kellő figyelmet kapna a bundás és nem kellene mindenhonnan összeszednünk, mert a félnótás bátyám éppen farokmutogatósat játszik a parkban a mugli csajok előtt. Na nem szó szerint, csak biztos adta önmagát és Blökire meg nem figyelt… csoda, hogy még él a kutya és nem esett komolyabb baja, mikor a bátyám elméletileg vigyáz rá. – Hagy ne én legyek már mindig az, aki enged. Jól mondod. Scorpi nem olyan, mint az apja, csak ezt nem képes belátni a mi öregünk, mert esélyt sem ad arra, hogy megismerje. Ha betöltöm a 17-et, úgy sem tilthat tovább és nem. Nem fáradtam bele, mert harcolni fogok az igazamért és küzdeni a célomért. Veled a suliban is tudok veszekedni… –Tekintettem egy pillanatra komolyra változott, ahogyan reagáltam James szavaira. Lehettem volna az okosabb és ráhagyhattam volna mindig apára a hülyeségeit, de nem. Ebben az egyben nem engedtem és nem is fogok mindaddig, ameddig be nem adja a derekát. Nem értettem miért kellett a boldogságom útjába állnia, pedig aztán ő megérhette volna, milyen az, ha egész nyáron nem látod a barátaidat. De nem. Kicsinyes és gyerekes módon tilt egy olyan miatt, amit ő élt át, esélyt nem adva a változásnak. – Mintha bármit is érne a kis védővarázslatod Draco Malfoy ellen. –Szemeimet megforgatva engedtem végül útjára Blökit is, aki már látszólag szenvedett a társaságunkban. Tuti James volt a hibás. Sokkal nyugodtabb volt a kutya, még a bátyám ide nem tolta a pofázmányát… – Felejtős. Riasztóbűbáj van a szobámon, ami Longbottom félékre extra erősen hat. –Az kellene még csak, hogy Franklin betegye oda a mocskos lábát. Fúj nem. Amúgy is Jameshez jön, aludjon nála, ne az én szobámba. S még, ha csak poénnak is szánta ezt a bátyám, nem volt vicces. Fogtam is a slagot és a vízsugarat egyenesen a képébe irányítottam. Pont, mikor kiöltötte a nyelvét. Reméltem, hogy a szájába is jutott némi víz. Tudtam, hogy ezzel megindítottam a csatát, szóval amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam a helyemről és fedezéket kerestem. A slagot húztam magam után, az az én fegyverem volt, szerezzen csak magának. A többi dolgot már nem hallottam, mert inkább nevetve öntöztem a bátyámat a távolból. Hát na. Valahogy növeszteni kellett az agyát, ha már borsószem méretű volt.
James && Albus
Friendship is another word for love
Vendég
Szer. Okt. 27, 2021 9:19 pm
Albus & James
Javíthatatlan az öcsém, csak ennyire futotta perpillanat a gondolkodásomból vele kapcsolatban. Nem igazán akartam felhergelni őt, vagy magamat azzal, hogy vele és a gondjaival foglalkozom, de úgy néz ki néha muszáj lealacsonyodnom hozzá. Csak a kutyát sajnáltam Blökit, nem őt, de ennek persze nem adtam túlságosan nagy hangot. Ha valakinek szenvednie kellett akkor… – Olyan vagy! – és nem mondtam el neki, hogy milyen ünneprontó valójában, csak hagytam, hadd gondoljon azt amit akar. Hamarosan úgyis el fogok ballagni a Roxfort-ból és nem hiszem, hogy a vakációkon kívül sokat látjuk majd egymást. Hogy hiányozni fog? Most perpillanat azt állítom, hogy nem, de ki tudná megmondani, mi lesz egy év múlva a fejemben? Esetleg rájövök, hogy mennyire rossz testvér voltam? Vagy csak megerősítést nyer az, hogy mennyire nem szeretem az öcsköst és megvolt mindvégig az okom rá? Nem tudom, szerencsére nem a jóslástan a kedvenc tantárgyam, hogy ehhez hasonló merész állításokat tudjak előre vetíteni. – Szerencséd volt, lehet ezután neked kéne sétáltatnod őt és a parkba vinned. Engem mindig szerencsétlenség ér vele. – függetlenül attól, hogy ez sokszor a figyelmetlenségem miatt is volt, úgy tűnt Albus jó kutyasétáltató és nekem eszem ágában sem volt elvenni tőle a lehetőséget. – Nem akarom tudni kitől örökölted ezt a makacsságodat. – pedig volt egy iszonyat nagy sejtésem, hogy mindkettőnk szülőnkből éppen elég, talán még sok is került Albus-ba. Hogy ez most már átok vagy áldás, nos mindenki döntse el maga. – Pont az olyan piti varázslatokra nem számítanak a Draco Malfoy-hoz hasonlók, mint amilyen a védővarázslat is lenne. Képzeld csak el… – maximum egy alternatív univerzumban, esetleg de mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ez naivság lenne. – Aha, mindent értek. – riasztóbűbáj, hát persze. Lefogadom, hogy a drága jó anyánkat kell megkérnem majd, hogy elintézze a riasztóbűbáját amit a drága öcsém szobájára rakott. Ügyes! Anya valószínűleg sosem járna ilyen téren a kedvemben, mert mindenkinek megvan a maga szentélye a Potter házban. Épp mondtam volna még valami frappánsat az én dilibogyó öcsémnek, amikor az volt olyan kedves és lespriccelt vízzel. Iszkolt is a kölyök! Volt kitől… Ha azt hiszi, hogy ebben a hőségben a hideg víz megállít, akkor tévedett! – Remélem megírtad a búcsú leveledet már! – mert egy darabig nem fogsz tudni írni majd, lett volna a vége, de valakinek meg is kellett találnia a slagos gyerkőcöt. Annyiban hagyhattam volna az egészet, de már iszonyat rég nem verekedtem az öcsémmel. Mondjuk látszik is. Túlságosan elkanászosodott.
✘ When life gives you lemons, throw them back and ask for chocolate. ✘
Feltehettem volna a kérdést, hogy mire is gondolt pontosan a megjegyzése alatt, de nem tettem. Volt néhány sejtésem, de nem akartam tovább feszegetni ezt a témát. Szerintem idővel James is belátná, ha nagyon akarnék, vissza tudnék vágni varázslattal. Csupán volt eszem és nem tettem. Ellenben a szomjúság eluralkodott rajtam. Beadtam a derekam és kortyoltam a mellettem lebegő hűsítőből. Nem ismerném be soha Jamesnek, hogy tud normális is lenni. Kénytelen volt beérni egy elismerő hümmögéssel, mely azt hivatott jelezni, hogy ízlett a lötyi. – Hahh. Elvihetem helyetted is sétálni, de nem csak az én kutyám. Mondjuk, ha kiviszed helyettem mindig a szemetet, meg lenyírod a füvet, amikor nekem kellene, esetleg belemegyek. Természetesen mágia nélkül kell megtenned. –Muszáj volt hozzátennem a végét. Én biztos használnám hozzá a pálcám a helyében, csak nem tehettem meg. S mivel Blöki sétáltatása is mugli módszerrel történt mindig, úgy volt tisztességes, ha James is betartotta ezt a szabályt… Bár nem kviddicsről volt szó, hogy szabálykövetést kövessen el. Apropó kviddics… – Addig jobb. Amúgy áruld már el nekem, hogy mi volt az a béna szereplésed a Hugra ellen? –Elég gyér teljesítményt produkált a kedves bátyám és valóban kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az oka. Sem Ő, sem a játék nem volt ugyan a szívem csücske, de ha Ő Potter Úr fülelt, hallhatta hangomon, hogy most kivételesen tudni akartam az okát. Ha már bekiabáltam, annak oka kellett, hogy legyen. – Igaz. Mindig arra nem számítanak, ami nyilvánvaló lenne. De ne aggódj. Apa úgy sem megy bele semmibe, amitől boldog lennék, szóval kihagyhatod a varázslatodat. –Lazán meg is vontam a vállam. Mindig is fájó pont volt részemről ez a téma és nem hagyhattam Jamesnek, hogy bosszantson vele. Ugyanakkor meglepett azzal, hogy megvédene, még akkor is, ha valójában nem gondolta ezt komolyan. Vagy nem tudom. Néha nehezen igazodtam ki rajta. Elvégre Ő is egy Potter volt és apánkra ütött, ezen nem kellett volna csodálkoznom. – Ne is reméld, hogy bármelyik szülőnk feloldja a kedvedért. –Naiv. Egyáltalán nem volt semmiféle védővarázslat a szobámon, de a szívem szakadt volna meg, ha ezt el kellett volna mondanom neki. Éljen csak abban a tudatban, hogy ott volt a varázslat. Ami egyébként létező dolog volt, csak a faházam körül. Csendes, nyugodt kis zug volt az számomra. S James mentesek! – Persze! Neked címeztem, mert egy díjnyertes ökör vagy! –Tudtam jól, hogy nem úszom meg összezörrenés nélkül a tettem. Mégis jót szórakoztam azon, hogy felbosszantottam a bátyám. Muszáj volt lehűteni a forró fejét, amihez a jéghideg víz tökéletes segítség volt. Nem túl feltűnően próbáltam egyébként a védőzónám felé menni, hogyha úgy adódott, akkor csak átlépjem a határt. De ameddig Jamest tisztes távolságban tudtam tartani a folyamatosan felé irányuló vízsugárral, addig nem vetettem be a vésztervem.
