Brigitte Jorgensen

Általában, ha valaki nem ismer, első gondolata, rólam, hogy milyen bájos vagyok és csendes lehetek. Azt hiszik, hogy csak egy átlagos tini vagyok. De nem! Én ennél sokkal több vagyok. Na jó, ezt lehet, hogy a negatívba kellett volna írnom, mert ez egészen úgy hangzott, mintha beképzelt lennék, pedig, esküszöm nem vagyok.
A barátaimat kérdezed, akkor biztosan azt mondják, hogy: lelkes, kíváncsi és célratörő. Ők jól ismernek, teljesen egyet értek velük. De hozzá tenném még, hogy megállíthatatlan. Ha valamit kitalálok, akkor addig nem nyugszok amíg az pontosan nem úgy történik, ahogy szeretném.

Sokszor könnyelműen állok a dolgokhoz, bár leginkább akkor, ha az nem olyan fontos a számomra. Hajlamos vagyok az érzéseimet követni és azok alapján cselekedni. Elég sokszor mondják rám azt is, hogy szertelen és naív.

Ahogy belépek a szobánk ajtaján, Nora-t pillantom meg, aki éppen az ágyán fekszik és olvas.
-Na végre – sóhajt fel, miután ő is észrevesz engem.
-Nem csinálunk valami izgalmasat? – fűzi még hozzá.
-Azt hittem, a könyv elég izgalmas – felelem és elgondolkozom.
-Az is, de most kedvem lenne valami máshoz is – jelenti ki.
-Mire gondoltál? – érdeklődöm, majd az órámra pillantok. Van még egy kis időm, a kviddics edzésig. Bár ezt az időt a következő cikkem megírására szenteltem volna, de mostanában kevés időt töltök a barátnőmmel. Aki látszólag, eléggé hiányolja is a társaságomat.
-Azt nem tudom, de valamit biztosan kitalálunk – ül fel az ágyán és becsukja a könyvét.
-Jól van, legyen – egyezem bele.

Végül az udvaron kötünk ki, ahol ahhoz képest, hogy milyen szép, napos idő van, nem sokan tartózkodnak. Akik pedig mégis, ők vagy csoportokba gyülekezve beszélgetnek, vagy szétszórtan tanulnak esetleg olvasnak. Én követem Nora-t aki, ha az ösztöneim nem csalnak, egyenesen a Tiltott Rengeteg felé tart.
-Ugye nem oda akarsz bemenni? – érdeklődöm. Na nem mintha bármi bajom lenne vele, de azért na. Mindenki tudja, hogy az a hely nem nekünk lett kitalálva, nem is nagyon tartózkodhatunk ott. Még a végén bajba is keveredhetünk. Ami nem mindig szokott zavarni, de ha rajta kapnak, biztosan pontlevonással fogják büntetni. Ezt pedig nagyon nem szeretném.
-Ne csináld már Bridg, jó móka lesz – néz rám a barátnőm és a pillantásából tudom, hogy nagyon is komolyan gondolja, hogy az erdőbe szeretne menni. Ami bevallom meglep egy kissé. Eddig még sosem fordult meg, még hasonló sem a fejében.
Ingatom a fejem, de azért követem. Egyre kíváncsibban várom, hogy mégis mi oka lehet oda bemenni. Mert valaminek biztosan kell lennie. Ahhoz túl jól ismerem, hogy azt higgyem, ezt most csak úgy kitalálta.
Ahogy egyre beljebb merészkedünk, patadobogásra leszek figyelmes. Körbe-körbe jártatom a tekintetem, a hang forrását keresve. Pár másodperccel később, pedig megjelenik előttünk egy kentaur.
-Lányok, ugye tudjátok, hogy nektek nem szabadna itt lennetek? – kérdezi és az arca arra utal, hogy nem nagyon örül annak, hogy itt talál minket. Oldalra nézek és arra várok, hogy Nora magyarázatot adjon, de ahogy látom, ez nem nagyon fog megtörténni. Tipikus Nora.
-Tudjuk, mi csak… éppen indultunk is visszafelé – én nem is akartam ide jönni és fogalmam sincs, hogy akkor miért is vagyunk itt. Teszem hozzá még gondolatban.
-Vigyázzatok, mert az erdő tele van veszélyes lényekkel is, nehogy bajotok essen – figyelmeztet a kentaur, majd megfordul és ahogy jött, úgy el is tűnik.
-Szerintem is vissza kellene indulnunk, már amúgy is mindjárt kezdődik az edzésem és nem szeretnék elkésni – jelentem ki és már indulnék vissza, amikor Nora megragadja a kezem.
-Maradjunk még, kérlek – fordít maga felé és nagyokat pislog. Felsóhajtok. Tudom, hogy ha én még vissza is megyek a kastélyba, ő nem fog követni. Egyedül is tovább fog menni. Amit nem szeretnék, mert azért ketten mégis csak biztonságosabb.
-Áruld már el legalább, hogy mégis hova tartunk – ha már miatta le fogom késni az edzést és ezáltal magamra haragítom a csapatot, legalább tudjam, hogy miért teszem.
-Majd meglátod, már nem vagyunk messze – titkolózik továbbra is. Most már tudom, hogy esze ágában sincs elárulni, hogy mit szeretne, itt az erdőben. Elindul, én pedig ismét csak követem és csak reménykedek, hogy nem készül semmi ostobaságra.
-Nora… - kezdeném, de ő jelez a kezével, hogy maradjak csendben, miközben az egyik fa mögé húz. Ahogy követem a pillantását, egy idősebb Mardekáros fiúcsapatot veszek észre, valamivel távolabb.
-Most ez komoly? – kezdem suttogva.
-A srácok miatt rángattál be az erdőbe? – teszem csípőre a kezem. Ezt egész egyszerűen nem is akarom elhinni. Egyrészt még arról sem tudtam, hogy az elméletileges legjobb barátnőmnek tetszik valaki, másrészt azt sem akarom elhinni, hogy ez miatt rángatott el idáig.
-Pszt – int le. Gondolom nem akarja, hogy észrevegyenek minket. Mivel nem akarom magunkat lebuktatni, így a további kérdéseimet megtartom magamnak. Persze csak addig, amíg nem leszünk ismét kettesben. De akkor nem menekülhet a kérdéseim elől.
Ha már itt vagyunk, akkor igyekszem minél jobban szemügyre venni a fiúkat. Úgy négyen, vagy öten ülhetnek egy kört alkotva. Talán öt- vagy hatodévesek lehetnek és innen nézve egészen jól szórakozhatnak. Bár mondjuk én nem értem, hogy nekik is miért van arra szükségük, hogy pont a Rengeteg közepén bandázzanak. De hát ezt csak ők tudhatják. A másik, amit nem értek, hogy a barátnőm honnan tudhatta meg, hogy pont ide kell jönnünk. Ahogy visszapillantok rá, látom, hogy csodálattal néz az egyik srác felé. Nem értem és kezdem azt érezni, hogy nem is annyira ismerem őt. Vagy pedig az a fiú annyira megbabonázta, hogy kezd teljesen kifordulni magából. Az órámra nézek és meglepődve veszem észre, hogy már csak tíz percem maradt a pályára érni. A francba, tuti el fogok késni. Megfogom Nora kezét és elkezdem magammal húzni, sietős léptekkel.
-Rohannunk kell – jelentem ki és nem hagyom, hogy ellenkezzen. Látom rajta, hogy csalódott, mert szeretett volna még maradni, de végül mégis velem tart. Futni kezdek és bízom a szerencsében, hogy még időben megérkezek a többiekhez.

Hosszú, szőke haj, amit a legtöbbször kiengedve hordok. A szemem zöld. 160 cm vagyok és átlagos testfelépítésű. Stílusomat tekintve, inkább a sportos felé hajlok, de a ruhatárámban azért megtalálhatók elegánsabb darabok is.