Quentin Macmillan

Ez is olyan téma, amit sosem kellene feszegetni. Hogy mondhatnál bármit is magadról úgy, hogy a legkevésbé se akard, hogy kiismerjenek? Vagyunk, amilyenek vagyunk és kész. Az élet nem arról szól, hogy nyílt lapokkal játszol, hanem arról, hogy milyen ügyesen bánsz ezekkel a lapokkal. A semmiből is meglehet teremteni a mindent, csak értenie kell a módszerét hozzá. Mindenkinek megvan a maga zűrje, ami olyanná tette, amilyen. Én is ilyen vagyok, aztán pedig van aki elfogad és van akinek nem illek bele az életébe. Mindkettő általában kölcsönös. Azt mondják makacs vagyok és öntörvényű. Nem is én lennék, ha nem, szóval maximálisan aláírom. Nem hazudozok, és ezt másoktól is elvárom. Lobbanékony vagyok. Aztán nehogy azt hidd nekem, hogy egy rém agresszív és bunkó tag vagyok! Ráadásul szeretem a gyerekeket. Óvom az igazán gyengéket. Ez nagy szó azért. Ezt sose felejts el, ha rólam van szó! Az élet nem a bátrak, hanem az okosak játéka. Rekesz számra halmozom a könyveket, olvasok és tanulok egyszerre. Nagyon gyorsan tanulok, precíz pontossággal őrzöm meg új ismereteimet. A memóriám éles. Nem felejtek el arcokat, neveket, helyeket.

Örökre az emlékezetembe véstem az Ő szavait. A Szívedben lakozik a sötétség!
Életem mozgatórugója lett. Nincs igaza, nem lehet igaza, mindent elkövetek, hogy ennek ellentettje legyen. Nincs bennem sötétség. A pozitívságomat olykor elveszítem ugyan. Magamba fordulok, elvonulok. Nehezen emésztek, és magamat hibáztatom, még ha biztosan bizonyított, hogy nem tehettem volna mást. A harag ritkán kap el, de amikor mégis, túl nagy vehemenciával törhet ki belőlem, és olykor kiadok magamból olyat is, amit alapesetben sohasem.

Mennyire sablonos lenne valaki születésénél kezdeni, mi? Hát, akkor mi most sablonosak leszünk.
Megszülettem. Én voltam a második gyerek.
Nevetséges. Annyi minden történt az elmúlt sok-sok években, hogy ha akarnám, se tudnám össze kaparni a felét se... De talán a legfontosabbakat.
Azokat mégis jó, ha tudod. Vagyis tudjuk, mert nem kellene elfelednem.

- Meg akarod fogni a húgodat? - kérdezte apa, jómagam szégyenlősen merészkedtem elő mögüle.
- Ahaaa.
Anya odaadja a babát. Három éves voltam, igazából még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül fogjam, Apa figyel ránk, vigyáz, hogy a húgom feje ne billenjen le. A nő érzi és látja, hogy túlcsordulnak az érzelmek férjében, és olyan más ez most, mint amikor a fiai született, sokkal bonyolultabb. Nagyon fáradtnak látszik, pedig a nő az, aki most szült. De apa olyan mélyen fáradt, a sejtek szintjén, amin egyheti jó alvás aligha segít. És aztán anya csak bámul a férjére, a fiaira, az újszülött lányára.

Tulajdonképpen mindig is Auror akartam lenni. Valamilyen mód ténykedni. Valaki, akire majd felfigyel a világ. Nem pusztán a hírnév érdekelt, az másodlagos. Nem voltam képes mások akaratának alávetni magamat, sem apáénak, sem másnak. Nekem ez kellett. Ez voltam én! Már 5 éves koromban eldöntöttem. A Docendo éveiben nem tudtam még magam sem, melyik lesz majd a helyes út, de én kitartottam!
A sikeres vizsgákat letéve hatalmas banzájt csaptam a haverjaimmal...
A  padlón ébredtem. Mindenem fájt. A számnak olyan szaga volt, mintha megdöglött volna benne valami, az íze pedig még ennél is  volt. Mégis mi a fene történt tegnap éjjel? Az utolsó dolog, amire emlékszek, az, hogy táncoltam egy lánnyal, ittunk, nevettünk... Aztán filmszakadás. Előtte viszont még rengeteg alkohol.
- Jobban vagy? - kérdezte egy mély, bársonyos, hihetetlenül férfias és nagyon kellemes hang. A fájdalom ellenére is jóleső borzongás futott végig a gerincem mentén. A testembe a legfurább helyeken tért vissza az élet.
- Megint hánynod kell?
- Basszus! ...
Kinyitottam a szemeimet, felültem, és kifésültem az arcomból zsíros tapintású, szőke tincseimet. A hang tulajdonosa közelebb hajolt, de az arcát még mindig nem láttam egészen tisztán.
- Szia! - motyogtam a tenyerem mögül. Lassan kiélesedett előttem a kép. Az izmos test... de különös módon nagyon ismerős arc.

Felvételi űrlap… irány a Tudományos részleg!

NÉV: Quentin Macmillan
BECENEVE(K): Tintin
ÉLETKOR: 24
SZEXUALITÁS: Hetero (asszem… bár amikor részeg vagyok…az ellenkező nemnek is képes vagyok udvarolni)
FOGLALKOZÁS: (láblógató…. ) Rengeteget tanultam, hogy beadjam a papírt.
Nem húzok magamnak határvonalakat, nem mondom, hogy eddig, s ne tovább, mert akkor kiszámítható, könnyedén leírható jellem lennék. Nem lehetek ilyen. Nem engedhetem meg magamnak. Sokkal nagyobb zseni vagyok ahhoz, hogy megtorpanjak egy szinten, mégis hatalmas betűkkel beírhatom…LUSTA vagyok.
ISMERT BETEGSÉGEK: nem ismert
VALLÁS/HIT:  Nem hiszek istenben. Csak saját magamban.
ELSŐDLEGES CÉLJA AZ ÉLETBEN: - Védelmezni a gyengéket. Jót tenni a társadalmunknak.
NYELVTUDÁS: -
FÉLELMEK: - (Sose lehet gyerekem? És ezt még a család se tudja)
SZAKÉRTELEM/ERŐSSÉGEK: A szarkazmust, ami sokszor az egyetlen fegyverem. De tényleg, ha hagyod, lyukat beszélek a hasadba!
Titkolózni, bár mindig jó oka van az ilyesminek általában nálam.
Azt mondják, lángész vagyok. A csavaros logikámmal, a sajátságos gondolkodásmódommal bárkit kenterbe verek, legfeljebb időbe tart, míg összeteszem a bonyolultabb dolgok darabkáit. De előbb vagy utóbb minden esetben rájövök arra, hogy miről is van szó. Szeretem a titkokat megfejteni, leköt és kikapcsol. Eidetikus vagy más néven fotografikus memóriám van. Képes vagyok képeket, hangokat, tárgyakat extrém pontossággal, tömegesen, emlékezetből felidézni. Ha legalább 30 másodpercig látok vagy hallok valamit az örökre beleégeti magát az agyamba és bármikor képes vagyok felidézni azt. Így persze könnyű okosnak lenni vagy tanulás nélkül jó jegyeket szerezni, nemde bár? Akkor mégis miért tartok ott ahol? 138-as IQ.
HÁTRÁNYOK/GYENGESÉGEK: Lusta dög vagyok.
|| KEDVENCEK ||
KEDVENC ÉTEL: csirkés ételek és bármi más, amiben akad burgonya
KEDVENC ITAL: -
KEDVENC SZÍN: fehér, sötétkék
KEDVENC ÉVSZAK: tavasz
...
Hajszoltnak érzi magát?
Nem, dehogy
Csak éppen… elfoglalt vagyok. Ahogyan számos osztálytársam. Ilyen a világ. Mindez sokat követel tőlem. Túl sokat!
Jó, néha kissé tényleg feszültnek érzem magam, amikor a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik rám. De hát az isten szerelmére. Mi mást várnak tőlem?
Olyan erővel nyomom meg a tollat, hogy elszakítom a papírt. A francba!
Sebaj. Lássuk a következő kérdést!
Napi átlagban hány órát tölt tanulással?
4
2
8
Attól függ

Végez rendszeres testmozgást?
Rendszeresen járok futni
Időnként Úszok
Szándékomban áll, hogy rendszeresen sportoljak valamit. Már amikor jut rá időm.

Megiszik-e naponta 8 pohár vizet?
Igen
Időnként
Nem (csak 6 pohár)

Dohányzik?
Nem
Igen
Alkalmanként

Fogyaszt alkoholt?
Igen
Alkalmanként
Nem

Rendszeresen főz magának?

Dacosan tekintek fel. Mi köze ennek mindehhez?
Az étrendem tápláló és változatos. - írom végül. Ami tökéletesen igaz.


- Kész vagyok. – jelentem be, és visszaadom a nőnek a lapot, aki átnézi a válaszaimat. Ujja csigalassúsággal követi mondataimat a papíron. Mintha időmilliomosok lennénk.
Ő talán az is, nekem azonban mindenképpen be kell érnem...

- Figyelmesen végigolvastam a válaszait. - néz rám elgondolkodva.
- Melyekből kitetszik, hogy bizony túlhajszolt életet él.

Tessék? Ezt meg honnan veszi? Hisz még azt is rákörmöltem a nyomtatványra, hogy nem élek hajszásan.

- Nem, szó sincs róla. - mosolygok rá a tőlem telhető legnagyobb oldottsággal.
Őt azonban nem könnyű meggyőzni:

- Az élete szemmel láthatóan stresszes.

- Nekem jót tesz a stressz. - magyarázom. Ami igaz is. Azóta tudom magamról, amióta…
Nos, amióta anyámtól hallottam, úgy tizenöt éves korom körül: „Neked jót tesz a stressz, Quentin”. Ahogy az egész családnak. Akár a családi jelszavunk is lehetne.

- Néhány órát mindenki szakíthat magának. - a vállamra tette a kezét.
- Quentin, maga hihetetlenül ideges. A válla merev, a pulzusa szapora… az a benyomásom, hogy a kiborulás határán áll.
Kutyabajom.
- Egy eleven ideggóc!
Ugyan!
- Magának kell akarnia, hogy lassítson... – néz rám a nő komoly szemekkel.
- Egyedül maga döntheti el, hogy változtatni kíván-e az életén vagy sem. Szándékában áll ezt tenni?
Nos…
- Mit is mondott? 20 évesen családot akart alapítani az akkori barátnőjével? Hiába próbálkoztak, de a lány nem esett teherbe öntől... de mástól már azonnal... szóval a maga hibája hogy külön mentek?

Felvételt nyert!

A kinézetem? Jó képű vagyok. Ezt persze nem csak én állítom magamról, sokan mondták már, én pedig nem tudom cáfolni megállapításukat, mert tényleg elképesztően szexi vagyok.
Nagyjából százkilencven centi magas, edzett testfelépítésű. Eddigi életének hála igen szívós, sok mindent kibír, fizikailag-szellemileg egyaránt, akkor is tovább megy, ha a teste inkább jobbnak látná összecsuklani. Tincseim szőkés barnák, fürtjeimet nem nyíratom katonásra, azok rendre gondterhelt ráncoktól barázdált homlokomba hullnak. Vagy rövidebbre nyíratom. Kedv kérdése csupán. Vagy épp a lustaságé, pl a szakáll.