- Elmenni a gyerekért a bölcsibe - Odafigyelni a napi rutin tartására - Többet beszélni Sammel - Még többet beszélni Lizzievel - Kikérni a gyerek fejlődési elemzését - Többször kimenni a temetőbe - Nyitni mások felé - Reggeli kávé, újság, szakállnyírás beiktatása ebben a sorrendben - Jelentések leadása a főnöknek - Figyelmesnek lenni a nőkkel - Összevakarni magam lelkileg, többet mosolyogni - A napi étkezések megtartása lehetőleg időben - A gyerek cuccainak reggeli összekészítése, nem kihagyni az alvókendőt, a cumit vagy a csőrös poharát - Énidő, ennél mindenképpen sokkal több, főleg alvásból - Bizakodóbbá válni az újoncok felé, teljesíthető elvárások kitűzése - Kevesebb Rebecca, kevesebb gond - Több sport, több szabadidő, visszatérés a gyökerekhez - Anyám toxikusságának mellőzése főleg a gyerek közelében - Gyakrabban takarítani, őskáosz megszüntetése - Önkontroll, kevesebb egó, több alázat - Újévi fogadalmak betartása, követendő csapás kijelölése
Ami zavar bennem másokat
Elvetendő szokások listája
- Kevesebb cigi, alkoholmámor - Kevesebb harag, meggondolatlan cselekedet, a szavak fájnak a legjobban - Kevesebb kicsapongás, önpusztítás - Nem elfelejteni a gyereket a bölcsiből, de főleg nem másokra hárítani a hazahozatalt - Kevesebb munka, kevesebb stressz, idővel gyomorideggel jár, nincs rá szükség - Kevesebb magas elvárás, főleg magam felé - Irigység, másodrendűség mellőzése, én is megfelelő helyet foglalok el a családban - Pazarló életmód abbahagyása, kevesebb pénzszórás, gyorskaja - Kávé mellőzése üres gyomorra - Kevesebb hajtás, több pihenés - Etetési idő kihagyása, elcsúsztatása, a konyha pokollá tételének megelőzése - Meggondolatlan cselekedetek teljes mellőzése, nem fejjel menni a falnak, de legalább higgadtságot színlelni - Kevesebbszer gondolni arra, hogy a gyerek mennyire hasonlít az anyjára - Nem a gyereket okolni a történteken való túllépés kudarcáért
Életem története
- Bocsánat a késésért, de már viszem is. - száguldok be a bölcsőde ajtaján a zárás után másfél órával. A kicsi még játszik, ő vígan feltalálja magát a kockák és a plüss állatok világában, miközben én nyomorult már megint elfeledkeztem a zárási időről. Meg is értem a dadus arcán a felháborodással vegyes döbbenetet, mert minden oka megvan rá, hogy haragudjon, amiért teljesen kiment a fejemből, hogy érkezésem van. És miután Lizzie, az utolsó mentsváram is épp aktuálisan lekoptatott, hogy nem tud Philadephiából ide jönni azonnal, kénytelen voltam sos elrohanni. Nos, ennyi időre futotta. - Elnézést, maga kicsoda? - kérdez vissza hirtelen a munkaerő, aki egészen eddig bizonyára a lányom szórakoztatta, amíg mindenki mást egymás után hazavittek. Az őszinte megdöbbenés erejével szalad fel a szemöldököm a homlokom közepére és a válasz kérdés az irányába. - Parancsol? A kislány édesapja vagyok. Három napja is én jöttem érte, tudja, hisz itt volt. - azonnali kényszeres magyarázkodásomban észre sem veszem, hogy az arckifejeése megvetőre vált az irányomba és sarkon fordul. - Ne aggódjon, pontosan tudom, ki maga. A legpocsékabb apuka díj nyertese is lehetne ezzel a hozzáállással. - a nő meg sem várva a hebegő reakciómat elindul a kislány felé, de nem is gond, mert nem jönnek ilyenkor a csípős megjegyzések, amúgy is egy döntésképtelen vergődő angolna képét festhetem épp. Ez pontosan amiatt lehet, mert érzem, sőt tudom, hogy igaza van. Minden, de tényleg minden előbb fontosabbá válik, mint a saját lányom. A munkám, saját magam, a szedett-vedett kifogásaim. De nem volt ez mindig így, amikor még a nejem élt, amikor még nem kellett azzal a hajtóvadászattal foglalkozni - ami egyébként szintén jobban lekötött, mint a lányom nevelése -, addig sok időt töltöttem vele. Mostanában pedig megkaptam azt az intézményvezetőtől, hogy ha így folytatom a nevelése megoldását, akkor szellemileg vissza fog maradni. Tudom, hogy sürgősen keresnem kell egy megoldást, hogy miképp vakarhatom össze magam, amire nem a munka és a szeretők a megoldás, hanem én magam és a lányommal kialakított világunk. Ez a világ annyira elérhetetlen volt a számomra jelenleg, mint hogy minden alkalommal tökéletesen a megfelelő zoknipárosítást adjam rá és ne a sárga-fekete csíkos méhecskéset a narancs-fekete pöttyös katicással. - Sajnálom, legközelebb előbb érkezem. - szólalok meg végül csak halkan a nő irányába, miközben átveszem a lányom, aki kitörő lelkesedéssel nyújtogatja felém a kezeit, hogy végre a közelemben tudhassa magát. Néha tényleg elszégyellem magam, bár ez a röstellkedés inkább a gondozónak szól, mint az ő irányánba. - Nézze... ennek a gyereknek maga a gyámja. Tehát maga felel mindenért, a napi ellátásáért, a fejlődéséért és a lelki békéjéért. Tudom, hogy nehéz időszakon vannak től, megértem. De nem ragadhat örökre a depressziójában, mert a lányának apára van szükség. Vagy szeretné, ha elvennék magától és máshoz kerülne? Biztosra veszem, hogy a kedves bátyja is szívesen segít, ha arról van szó. - idegesen fújom ki a levegőt, ahogy Sam szóba kerül. Szeretem és tisztelem őt, mint a testvérem, mert hihetetlen, amit elért eddig a munkásságával, de azt már kevésbé, ha tudat alatt, közvetlenül vagy közvetetten hozzá hasonlítanak. Anyánk tökéletes megtestesítője a pocsék anya képének, aki még abban is profi volt, hogy közöttünk néha éket verjen annak ellenére, hogy sosem hagytuk. Samet mindazonáltal nem akarom megbántani, hogy tudom, mit tett azzal a személlyel is aki talán mindennél fontosabb volt neki. Aki ráadásul nekem is roppant fontos volt az Ilvermorny óta. Nem is hergelem magam ezen, mert még a gondozó azt hiszi, hogy róla gondolok már megint mindent haraggal. - Tudom, majd megfontolom és törekszem rá. - tudom, hogy tudja, hogy ez csak egy újabb kifogás, mert csak lemondóan sóhajjal válaszol az irányomba, majd nyújtja felém a kis hátizsákot, amibe belecsomagoltam minden fontosat. De mielőtt még kipipálná a papírját és magunkra hagyna az aprósággal, megáll az ajtóban amolyan nyugtázásképpen. - Csak ne legyen késő a változtatásokhoz. A szívemre venném, ha valamiben hiányt szenvedne vagy sérülne. Tudja, az ilyen kicsi gyerekek különösen érzékenyek mindenfajta változásra és nem tesz nekik jót, ha a hullámzó hangulata és a minden más fontosabb hozzáállása kihatással lenne rá hosszú távon. Mellesleg már megint rossz pár zoknit adott rá.
Ha tükörbe nézek
A megjelenés fontos, a tincsek hossza, a sokszor már nehezen kezelhető haj gondos befésülése, a szakáll megfelelő hosszának nyírása... ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak egy vállalható, talán elegánsabb formába billenő megjelenés felé. Mondjuk sokszor hiába az ing és a zakó, amikor a mindennapokban sokkal inkább a kényelmet részesítem előnyben. A legfinomabb anyagú elegáns viselet sem olyan kényelmes, mint egy kötött pulcsi, egy garbó vagy egy kevésbé mutatós, de laza anyagú szövetnadrág. Sokszor csak szeretnék úgy festeni, ahogy elképzelem, mert a kialvatlan tekintet a karikákkal a szemem alatt több mindent elárul, mint amennyit el szeretnék rejteni.
Családom
Édesapám
Gabriel Quahog - A fehérgallérosok fehérgallérosa. Amilyen csak szeretett volna lenni, amilyenné Sam lassan válik. Mert a család követendő példája mindig is ez volt, amibe csak akkor fér bele egy aurori pálya, ha az sikeres. Ettől függetlenül kedvelem őt, hogy sokszor vitába tortkollnak a találkozásaink. Az elvek fontosak, nekem is vannak és nem tetszik, hogy folyamatosan kritizálják az életmódom.
Édesanyám
Cornelia Quahog (née Parker) - Anyám, akit abban a pillanatban kizártam az életemből, hogy megpróbálta az utóbbi években is belém törölni a lábát. Nincs arra szükségem, hogy egy irányításmániás boszorkány ismét megmondja helyettem, hogy mit tegyek, kit válasszak, mikor nősüljek, hogy neveljem a lányom és elsősorban kritizálja azokat, akiket kedvelek és tisztelek. Nálam Narcissa kritizálásával elvágta magát örökre.
Testvéreim
Samuel Quahog - Az idősebb, a követendő példa, a makulátlan. Annyira makulátlan, hogy ő volt az első, akivel úgy összevesztem, hogy hetekig nem szóltam hozzá, miután szakítottak Narcissával. Nem tudom, miért hagyja, hogy anyánk beleszóljon az életébe. Egyébként tökéletes fehérgalléros vált belőle lassan, olyan férfiú, akit a család valaha is megálmodott. Sosem beszéltünk a történtekről, a félresikerült bevetésről, a szakításáról, meg úgy egyáltalán semmiről, ami a magánélet. Egyszerűen túlságosan sok ponton fájt, hogy így tegyünk. De szakmailag elismerem, tisztelem és támogatom őt legyen bármi is a döntése a karrierjében.
Elizabeth ’Lizzie’ Quahog - Drága egyetlen kishúgom, akire mindig számíthatok, ha kell egy kis lelki fröccs, egy alapos letolás vagy bármi, amivel talán eléri, hogy megrázzam magam, felálljak és tovább vonszoljam magam. De képtelenség rá bízni a lányom, bármennyire is szeretném. Túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy bármikor rá sózhassam a felügyeletet, pedig tudom, hogy kijönnek az aprósággal. De igazából egy ízig-vérig határozott, eltökélt és elérhető célokat kergető fiatal nő, akit bármiben szívesen támogatok. Csak menjen el a gyerekért a bölcsibe.
Párkapcsolat
Annabeth Quahog - Gyilkosság áldozata lett. A mai napig okolom magam, hogy nem tudtam neki segíteni, pedig igazából ott sem voltam. Az ő esete egyike az olyan aktáknak, amelyeket sohasem göngyölítettek fel, nekem pedig sosem volt lelkierőm igazán foglalkozni az üggyel. Noha nem töltötte be az életemben azt a szerepet, amelyet az állítólagos nagy szerelmekkel érez az ember, hatalmas űrt hagyott maga után és azóta is igyekszem összeszedni megtépázott életem darabkáit.
Gyermekeim
Zoe Penelope Quahog - Noha az anyjával a házasságunk nagyon hirtelen döntés volt, a mai napig áltatom magam azzal, hogy nem volt köze az Ő érkezéséhez. Igazából de. De mégis amikor megszületett, valahogy helyére kerültek a hiányzó darabkák. Sosem volt tökéletes a mi családunk, akkor is sokszor ragadott magával a munkám, mégis több vidámság, stabilitás és meghittség szorult bele, mint valaha is az életembe. A mai napig keresem ezeket a szemeiben, a vonásaiban, de csak az emlékek köszönnek vissza róla és a szomorúság az elvesztegetett életünkre. Pedig úgy imádom őt, ahogy van, soha nem ragaszkodtam még senkihez sem jobban, mint hozzá, mégis képtelen vagyok rendesen ellátni a teendőimet. Mintha az egyetlen út a menekülés lenne a felelősségteljes viselkedésből. Pedig sokszor megnevettet az önfeledtségével, a ragaszkodásával. Különös, hogy mekkora szeretet van egy ekkora kisemberben, arról nem beszélve, hogy mekkora éhséggel szippantja is be magába azt. Erőt kellene merítenem valamiből, hogy megadhassam neki mindazt, ami jár.
Apróságok
Amortentia
Fahéj, dohánylevél illata.
Mumus
A lányom holtteste.
Edevis tükre
Önfeledten mosolygok a lányom társaságában. Lehet ez változik még, de jelenleg ez a fontos.
Hobbim
Az a hobbim, amit a kisasszony épp szeretne. Ha kell, kavicsokat számolunk, vattacukrot majszolunk, végtelenségig folytatjuk a lustálkodást és tervben vannak a nagy séták is. A munkatempóm mellett nem igazán adtam magamnak esélyt abban, hogy mindenféle hobbira időt szakítsak, leszámítva a kocogást, evezést és a sportlövészetet. Csupa mugli holmi, de sok szempontból fontosak. Épp ezért volt új számomra, amikor a világ egy teljesen más szeglete nyílt meg előttem. Talán még kacsát is hajlandó vagyok vele etetni.
Elveim
Minek van szüksége az embernek elvekre, ha amúgy is csak felrúgja azokat? Valamikor fontos volt a látszat, hogy erős kézzel és szigorral lehet csak valami remeket alkotni. Valamikor az is fontos volt, hogy a legnagyobb bajban ott legyünk a másiknak és segítsük, ahogy tudjuk. Valamikor azt is sokra értékeltem, ha amit elkezdtem, be tudtam fejezni. Ma már nincs energiám ilyenekkel foglalkozni.
Amit sosem tennék meg
Nem hagynám, hogy a lányom kikerüljön a felügyeletem alól.
Ami zavar
Mi nem zavar? Inkább kezdjük ezzel. Sokszor háklis vagyok a legkisebb dolgokra is, legyen szó hibázásról, rossz öltözetről, krákogásról. Ha egyszer bal lábbal kelek fel, akkor az élet is zavar. Nem segít sajnos a helyzeten az, hogy nem számolok el tízig sem, hanem kimondom akár a legilletlenebb és legkevésbé oda való véleményem is.
Ami a legfontosabb az életemben
A lányom, a munkám és a lányom. Úgy ebben a sorrendben.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Nem érdekel mások véleménye, ritkán fogadok meg tanácsot is.
Amire büszke vagyok
Zoe Penelope Quahog
Ha valamit megváltoztathatnék
Talán tapintatosabb és összeszedettebb lennék, mert tudom, hogy a múltat nem tudom átírni, bármennyire is szeretném bármelyik pontját.
Az életedben számtalan szerepkörnek meg kell felelned. Auror vagy, kiképző, egyedülálló apuka, gyászoló férj, méltatlanul háttérbe szorult testvér - ezek közül egy is elég lenne egyetlen élet megnehezítéséhez, nemhogy az összes egyszerre. Borzalmas lehetett elveszíteni a feleségedet, és bár hiába mondják, hogy tedd túl magad a gyászon a kislányod kedvéért, ez közel sem így működik, a fájdalmon nincs kikapcsológomb még akkor sem, ha helyt kell állnod közben apaként. Nem vagy tökéletes, követsz el hibákat, de igyekszel és szereted a lányodat, ez a legfontosabb. Abban viszont talán van igazság, hogy több segítséget kéne kérned - nem csak a bébiszitterkedésben, hanem a saját lelki terheid enyhítésében is. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen elfoglaltak a testvéreid, akkor is támogatnának a bajban. Számolj sok kavicsot, majszolj vattacukrot és dobálj egy kis kenyeret azoknak a kacsáknak, hidd el, jót tesz majd a lelkednek Futás foglalózni! Ui.: You know nothing, Jon Snow.
