Családi állapot: Sometimes up, sometimes down (mostly down...)
Patrónus: Vörös macskamedve
Pálca: Az előzőt eltörtem, de Trudy azt mondta csinál újat, csak fel ne robbanjon közben... mármint a pálca, Trudy már megszokta
Amit szerethetsz bennem...
Ez egy igen különös kérdés. Még sosem gondolkoztam el azon, hogy mások mit szeretnek, vagy éppen szerethetnek bennem. Csak azt tudom, hogy én mit szeretek magamban. Szerintem vidám jelenség vagyok, mindig mosolygok vagy nevetek. Azt hiszem, ritkán mondhatom magam szomorúnak, mert még abban is képes vagyok megtalálni a pozitívat, ha a pohár éppen teljesen üres. (Újra meg lehet tölteni és akkor tele lesz!) Sosem szomorkodom, vagy búslakodom, ahogy nem szoktam visszatekinteni a hibáimra se, az már a múlt, kár rágódni rajta, hasznosabb a jövőre összpontosítani. Mondjuk pont ezért tanulni se tanulok belőlük; képes vagyok kétszer-háromszor is elkövetni ugyanazt, pontosan úgy, mintha az volna az első, mire megtanulom a leckét. (Ha megtanulom egyáltalán...) Támogató embernek tartom magam, tudok és nagyon is szeretek örülni más sikerének. Nem vagyok egy irigykedő valaki. (Ha az lennék, már régen a muglik között élnék, vagy egyfoltában elsősökkel lógnék. Már nem az Akadémián, hanem a Roxfortban, hiszen egyedül csak náluk mondhatom magam tehetségesebb boszrokánynak...) Hiszek abban, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki, vagy éppen azt, amit magának okozott, legyen az pozitív vagy éppen negatív, éppen ezért nem látom értelmét az ilyesminek. Persze, nyilvánvalóan én is számtalan dolgot fel tudnék sorolni, amire vágyom, de próbálom úgy alakítani a dolgaimat, az életemet hogy ha az lehetséges, a jövőben én is megszerezhessem azokat. De ha ez nem sikerül, tudom: akkor sem fogok csüggedni, hiszen lesz helyette más, lehet még jobb is. Könnyen barátkozom, talán kicsit túlságosan is, előfordult már - nem is egyszer -, hogy én szemeltem ki magamnak valakit barátalapanyagnak és mentem oda hozzá, mint sem megvárjam, hogy hozzám jöjjenek oda. Az élet rövid, nem tölthetjük várakozással! Jó, ez nyilván nem mindig alakul pozitívan, sőt, többször sült már el rosszul, de ez sosem szegte a kedvemet. Ha minden alkalommal szomorúan a sarokba vonultam volna, amikor elbuktam, most egy valódi depressziógolyó lennék. Valami olyasmi, amint amilyennek Kávé mutatja magát, amikor éppen nem kap plusz nasit. De nem vagyok az és még barátim is vannak, szépszámmal. Oké, lehet ez így elsőre ijesztőnek hangozhat mindenki számára, aki inkább szereti a saját társaságát, mint sem másokét, de hiába hangozhatott úgy: nem vagyok tolakodó. Noha senki se nézné ki belőlem, de képes vagyok egy másik ember szociális határainak a felismerésére; értem, látom és elfogadom azokat a jeleket, amelyek az egyértelmű visszautasítást tükrözik, még ha szavakkal nem is kerültek kimondásra. Senkire se szeretnék ráerőltetni semmit, nemhogy magamat. Családcentrikusnak tartom magam, bár ez azt hiszem, hogy nem meglepő. Weasleyként a karácsony bonyolultabb ünnep, mint egy NASA bevetés a Marsra (igen a muglikat is szeretem, meg a világűrt és a csillagokat). Mire mindenkit végig járjuk, gyakorlatilag újra december van és kezdhetjük az egészet elölről.
... meg amit nem.
Oh, erre más sokkal, sokkal könnyebb válaszolnom, túl könnyű is voltaképpen, hiszen természetünknél fogva jóval gyakrabban hangoztatjuk, hogy mi zavar minket, mintsem azt, amit szeretünk. Sokat beszélek, néha már túlságosan sokat is, de erről nem tehetek. Imádok fecsegni és csacsogni, akár a lehető legjelentéktelenebb témáról is. Képes vagyok arra, hogy mindenben találjak valami igazán érdekeset, amiről érdemes szót ejteni, de lealább egyet, de általában inkább tőbbet. Tagadhatatlanul kétballábas vagyok, noha ez talán nem teljesen fedi le a tulajdonság fogalmát, attól még fontosnak tartom megemlíteni. Hiszen ha összefutunk valahol (azon kívül, hogy ez szó szerint is megtörténhet), akkor esélyes hogy elesek kiborítok valamit, ne adj isten olyamit csinálok, aminek köszönhetően biztosan észreveszel, noha ez nem szándékos. Bár szeretem az embereket, de nem így akarok kapcsolatokat építeni, főleg nem más kárán. Azt hiszem sokakat zavar az is, hogy csapongok, mint most, nem csak a gondolataim, de a mondandóm is. Néha még én is belezavarodok abba, hogy mit és hogyan szeretnék megosztani másokkal. Ehhez talán hozzá tartozik az is, hogy bár határozottnak tűnhetek, de nem vagyok az. Gyakrabban érzem bizonytalannak magam, mint bárki gondolná.
Előtörténet
Coming soon...
Ilyennek láthatsz
Nem vagyok vörös! Talán ezt tekintem életem legnagyobb teljesítményének, noha igen kevés közöm van hozzá. Bár már vagyunk egy páran, de jó érzés olyan Weasleynek lenni, akit nem ismernek fel egyből, bármerre is menjen az utcán. A hajam vörös helyett spedig szőke. Bár már ez sem olyan különleges ebben a családban, de azért jó kilógni a sorból. Az alkatom és a magasságom teljesen átlagos, némi realitásérzékkel rendelkezvén tudom, hogy nem leszek toppmodell a Szombati Boszorkány címlapján, de azért a diéta rovatot sem velem fogják népszerűsíteni. Szerencsére. A ruháim tekintetében nem vagyok válogatós, szeretem a színeket, a mintákat, a szoknyákat, a virágokat, az állatokat és a felsoroltakból bármelyik jöhet egy-egy darabomra ( a nagyobb gyerekméretekkel még kompatibilis vagyok szerencsére, így a válogatás könyebb, mint ha nos... nem így volna). A szemem kék, a bőröm pedig fehér, szeplőim nincsenek, amit nagyon szomorúnak tartok, szerintem jól állnának. Eh... elkélne az a fránya metamorfmágia!
Családom
Édesapám
Hector Weasley || Apa egy tipikus minisztériumi dolgozó, így nem valami laza ember, de ettől függetlenül nagyon jól kijövünk, már amennyire képes elviselni. Néha napján csak sóhajtva rázza a fejét és azt mondja, hogy kezdek kicsit sok lenni így, öregségére. Pedig nem is olyan öreg, még csak nem is őszül! Ettől függetlenül azt hiszem, hogy neki köszönhetem az állatok és varázslények irányába táplált szeretetem. Gyerekként ő ültetett az ölébe, majd később maga mellé a kanapéra és mesélt csillogó szemekkel. Ha nincs lehet hogy teljesen másnak tanulnék. Na biztosan nem medimágusnak, mint Tristan, az emberek nagyon ki tudnak ám borítani.
Édesanyám
Gwyneth Ollivander || Anyu egy igazi anyuka, akire az ember lánya mindig számíthat ha szüksége van rá. Neki újságoltam el először - na jó másodszor, Trudy volt az első, de csak mert ott volt a Roxfortban - amikor randira hívtak, ahogy az ő vállán sírtam akkor is, amikor valami nem sikerült jól. Tőle kaptam pár éve Kávét, hiába nem vihettem a suliba. Azt hiszem anya az, aki mindenkit támogat mindenben. Velem együtt örült, amikor felvettek erre a rettenetes nehéz és nem nekem való (idézet nagyjából mindenkitől aki meghallotta hogy állatok gyógyításával akarok foglalkozni) szakra az akadémián és apával ellentétben az sem rázta meg különösebben a lelkivilágát, amikor a nővéremet kicsapták ugyanonnan. Szerintem anya olyan, mint a virágai. Megrendíthetetlen, amíg az egészségünk jól szuperál, addig nem aggódik.
Testvéreim
Tipikus középső gyerek vagyok, (azt hiszem, ezt már mondtam) van egy nővérem, @Gertrude Weasley és egy öcsém. Mind a kettejükkel jól kijövök, nagyobb részt a Roxfortba is velük jártam. Az öcsém még most is ott koptatja a padot, Trudy azonban már nem, sajnos ő már otthon sem lakik, mert apáék megkérték, hogy költözzön el. Furcsa indokuk volt, de nem foglalkoztam vele, hiszen megkaphattam a szobáját, ami KÉTSZER akkora mint az enyém. Hiányzik persze, meg látogatom a új helyen, ahol meghúzza magát, de szeretem ezt a nagyszobát, minden elfér. Remélem, ha az öcsém elvgézi a sulit anyáék nem tesznek ki engem is, hogy az övé is lehessen.
Párkapcsolat
Realy? Erről kell beszéljek? Most éppen nincs senki, korábban volt pár fiú, de csak rövidebb ideig, mindegyik azzal vádolt meg, hogy nem szeretem igazán, hogy ők mindig csak másodikok lehettek a legjobb barátom után. Jó, lehet, de mondom csak lehet tényleg így volt, úgy hittem, nem dobok félre egy barátságot csak miattuk. Aztán rá kellett jöjjek: igazuk volt, aztán... minden katasztrofálisan sikerült. Tanács: Ha valaki, valaki, BÁRKI, azt tanácsolja, hogy valljátok be mit éreztek, mert jobb lesz, akkor ne higgyétek el. Csak rosszabb lesz, én tudom!
Gyermekeim
Toto a tengerimalac || Toto egy másfél éves kis cuki szőrgolyó. Annak emlékére kaptam ajándékba, hogy sikeresen elvégeztem a Roxfortot és felvettek az Akadémiára is. Valamint értettem én, hogy ez egy kisebb fricska is, mert tengerimalac a patrónusom.
Kávé a mopsz || Ő már megvan vagy négy éves is. Édesanyámtól kaptam az egyik születésnapomra és nagyon hamar nagyon közel kerültünk egymáshoz. Hiába akartam elvinni a Roxfortba, beadni azt mindenkinek, hogy ő egy macska, nem pedig kutya a szüleim azonban nem engedték. Pedig eskü megpróbáltam volna! Mióta azonban itthon élek sok időt töltünk együtt. Amúgy nem annyira kedvelik egymást Totoval, utóbbi mintha félne tőle, de igyekszem összebarátkoztatni őket. Hátha....
Attól, hogy olyan normális és besavanyodott legyek, mint a többi ember. Ha ezzel jár Normálisnak lenni, én inkább marad őrült, köszönöm kérdésetek.
Edevis tükre
Arra, hogy az év MINDEN napján karácsony legyen, meleg mintás zoknit hordjunk, nevessünk és mézeskalácsot együnk, mert az egy nagyon jó dolog. Meg lediplomázni se lenne rossz és egy állatmenhely alapítása is tervben van még majd valamikor.
Hobbim
Az internet böngészése, mert kiderült, hogy a mugliknak olyan is van és saját DIY dolgok készítése. De szeretek a barátaimmal találkozni és elmenni ide-oda-amoda, ahová a kedvünk tartja.
Elveim
Öm... aki az állatokat szereti rossz ember nem lehet?
Amit sosem tennék meg
Nem bántanék senkit. Főleg nem állatot, hiszen az állat sosem tehet arról, hogy milyen lesz vagy éppen lett, az mindig a gazdája felelőssége.
Ami zavar
A szaporítás és a felelőtlen állattartás, hogy Baliey nem áll velem szóba és Trudy is igazán elkészülhetne a pálcámmal, még az előtt, hogy megint felrobbantja a boltot.
Ami a legfontosabb az életemben
A családom és az állataim.
Ami a legkevésbé fontos számomra
A pénz, egyértelműen. Bár nem rossz ha van, de nem hiszem, hogy ez lenne a világ mozgató rugója.
Amire büszke vagyok
Hogy felvettek az akadémiára medizoologus szakon. Senki sem hitte el, hogy sikerülni fog, pedig mondtam én, hogy nem a rózsaszín pom-pomos, macskás toll teszi az ember (és a macskának neve is van: Pusheen, amúgy :S.)
Ha valamit megváltoztathatnék
Nem mondanám el hogy mit érzek és azokra sem hallgatnék, akik biztattak. Nagyon nem volt igazuk, nagyon rossz vége lett mindennek!
Így képzelem a jövõmet
Egyelőre le akarok diplomázni, meg elhelyezkedni, meg menhelyet nyitni, meg kibékülni a legjobb barátommal és megtartani Trudy szobáját. Ez az öt éves terv, a tíz évesen még dolgozom.
Egyéb
Semmi, nem születtem semmi extrának. De szeretem a rózsaszínt, a karácsonyt és a pasztell színeket.
Egyszerűen annyira imádnivaló vagy, mint a gif a lap tetején! Felüdülés olyan karaktert olvasni, aki szimplán csak cuki! Szeretnivalóan boldoggá teszik az apró dolgok, mint egy nagyobb szoba, hogy Weasley létére szőka, vagy egy kiskutya. Egy fiatal felnőtt, aki a mindennapjait éli. Persze, különleges, mert boszorkány, varázsol, ha kell, de annyira emberi közben, hogy bármelyikünk szomszédja lehetne! Biztos forrásból tudom, hogy a nővéred sose haragudna azért, mert átköltöztél a nagyobb szobába, csupán csak a csíkos pulcsiját szeretné visszakapni... Talán most aggódsz amiatt, hogy mi lesz veled és a "legjobb barátoddal", azonban biztos vagyok benne, hogy dűlőre fogtok jutni! Nagyon várom már, hogy olvashassam, mégis merre tovább! Az Akadémia egyébként is számtalan kalandot tartogat még számotokra, így hát nem szaporítom tovább a szót, foglalózás után pedig máris puhíthatod szíved választottját!
Szeretnivalóan boldoggá teszik az apró dolgok, mint egy nagyobb szoba, hogy Weasley létére szőka, vagy egy kiskutya. Egy fiatal felnőtt, aki a mindennapjait éli. Persze, különleges, mert boszorkány, varázsol, ha kell, de annyira emberi közben, hogy bármelyikünk szomszédja lehetne! 
Nagyon várom már, hogy olvashassam, mégis merre tovább! 
