David Liam Emerson

Azt hiszem, tipikus hugrabugosnak mondhatom magam. Elég visszahúzódó vagyok, ettől függetlenül kedves, és persze ahol és akinek csak tudok, ott segítek. Néha talán túlzásba is viszem, legalábbis a családom szerint biztosan. Persze nekem is megvannak a nemszeretem tulajdonságaim, mint ahogy valószínűleg mindenki másnak is. Izgága vagyok, és igenis meg akarom mutatni, hogy tudok valamit... akkor is, ha esetleg ezzel keresztülmegyek valakin. Azért erre igyekszem figyelni.  A számomra fontos emberekért meg tűzbe mennék, úgyhogy inkább ne is próbálkozzon senki bántani őket.

- Chase! Azonnal hagyd békén azt a madarat, hallod? Nem mondom még egyszer!
Oktatja öcsénket anya már sokadjára... persze egyáltalán nem úgy tűnik, mintha Chaset annyira nagyon érdekelné a dolog. Csak bólint egyet, aztán vigyorogva folytatja a ketrecben figyelő, tollát borzoló papagáj piszkálását. Mondjuk a madarat se kell félteni, ugyanis nagyjából két másodperc múlva már halljuk is, ahogy a madár rászól az öcsémre: Chase! Azonnal hagyd békén azt a madarat, hallod?
Ő hallja, de magasról tesz rá, minek következtében hamarosan ráfagy a mosoly az arcára, miután a tollas jól megcsípkedi. Én egy jelentőségteljes pillantást vetek Mitchre, mert hát bár most nem ő találta ki az állatnézegetést, azért simán lehetett volna az ő ötlete is. Képes rá... bármire is képes, hogy a "fajtársai" között legyen.

******
A bátyám néha iszonyatosan nagy marhaságokat tud kitalálni. Most épp azt, hogy ő bizony állatként próbál szerencsét a lányoknál. Én erre egy jól irányzott "te nooormááááális vagy?" nézéssel igyekszem helyretenni, de csak megvonja a vállát, mint akit nem igazán, sőt, egyáltalán nem érdekel a testvéri rendszabályozás, és átvedlik, hát, hogy is mondjam... majommá. Szó szerint. Nem mintha egyébként nem lenne már magában véve is egy állat, de hát ha egyszer ezt adta a sors, akkor ezt kell szeretni.
- Nekem mindegy, Mitch, de ha kosarat kapsz, hozzám ne gyere sírni!
Vonom meg én is a vállam, mint aki letesz arról, hogy bármit javíthat a helyzeten, és csendben figyelem, ahogy fürgén közeledik a kiszemeltje felé. Bátorsága van bőven, az biztos, nem véletlenül került annak idején a Griffendélbe... de azért néha hallgathatna a nyugodtabb öccsére is. Van egy olyan érzésem, hogy arra bizony hiába várok, de majd kiderül... egy biztos, én mindig itt leszek mellette, és ha mást nem is biztos, hogy tudok segíteni, hát összekaparom az összetört önértékelése megmaradt darabkáit... mint ahogy feltehetőleg most is ez lesz a helyzet végkimenetele.

Barna, hullámos hajjal és barna szemekkel áldott meg a sors. Ruhák tekintetében igazából a minden mindegy elképzelést követem... jó, ha pontosak akarunk lenni, akkor leginkább a sportos és a hétköznapi ruhákat kedvelem. Minél kényelmesebb, annál jobb, bár túlzásba sem szeretném vinni. Leginkább sötétkék, szürke vagy fekete ruhákat hordok, esetleg ezek valamilyen keveredését.