Timotheus Zephyros Lestrange

A külsőségekre sokat ad, ugyanakkor ezekből sosem ítél meg senkit, sokkal inkább érdeklik a belső értékek. Mindig illemtudó, olykor kellemes társaság, de magáról nem szívesen beszél, nem nyitott és nem enged igazán közel senkit sem. Nem is volna rá ideje, a tanulásnak él. Rajong minden minőségi dologért, legyen az ruha, kiegészítő, étel, ital. Általában nem hangos személyiség, de nem is kerüli a figyelem középpontját. Kulturáltság jellemzi viselkedését, amely párosul egyfajta elegáns vagánysággal.

Céltudatos és határozott. Hajlíthatatlan akaratú, rosszabb pillanatokban egyenesen olyan nyakas és makacs. Szorult belé valami gyermekes naivitás is, ami a igazságérzetet illeti, nehezen tűri az igazságtalanságot. A naivitás szerencsére oda már nem terjed ki, hogy a társairól is csupa jót feltételezzen, épp ellenkezőleg, már foglalkozási ártalom is, hogy gyanakvó s nem könnyen bíz meg ezért sokakban. Tarthatják beképzeltnek is, de nem tud változtatni azon, hogy büszke magára, arra, amit elért, amit eddig teljesített. Nem szereti a változást vagy ha irányítani probálják. Sokáig nehéz felfogásúnak mondták, de később rá  kellett jönniük, hogy muszáj gyakorlati tapasztalatot szereznie valamiről, mert  csak akkor tudja megjegyezni.

Vannak ígéretek, amik teljesülnek idővel, és vannak olyanok, amik be sem teljesülnek.
Életem történetét végig gondolnom igazából nem jelent hosszú időt.
Hol is kezdjem? Lestrangenek születtem - hú, milyen kiváltságos pozíció! Egész gyerekkoromat illemtanórákon és táncórákon töltöttem - hú, minden kisgyerek vágya! A családom le se szart, sokadik gyerekként még belefértem az életükbe.
A szike és az egyéb orvosi eszközök fémes kocogása visszatérít a jelenbe. Nem nézek a fiatal doktornőre, aki próbálja kioperálni az apró lényből azt az átkozott lövedéket – nem nézek rá a szép, fehér arcra, mert olyan fájdalmasan gyönyörű. Azt hiszem, e pillanatban szembesülök azzal, ki is vagyok én, s milyen életet éltem le. Az okos, és félelemtől remegő szemek tükrén visszatetszeni látom mindazt, ami vagyok - és nincs véleményem. Egykedvűen veszem tudomásul, mert már nincs más, amit tehetnék. Tekintetem végig siklik a mozdulatlan testen. Már nem emelkedik a mellkasa. Lassú voltam, nem sikerült időben eljuttatnom, hogy megmentsék. Ez elkeserítő.
Eddigi tizenöt évem viszonylag békésen telt, a testvéreim a kezdetektől fogva körbe ugráltak, imádnak engem. Vagy épp nem...Tudom, hogy sok aranyvérű gyerekkel nem a szülei foglalkoznak. Persze, nekem is voltak nevelőnőim és dajkáim, néha még a házimanók is vigyáztak rám, de mindig olvastak nekem estimesét és rengeteget tanultam mindenkitől. Igaz, alig 2-3 év van a tesók és köztem
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen ügyekbe keveredett bele az apám évekkel ezelőtt... ijesztő, ám kihátrálnék belőle...nem lehet... Kerüljük is a témát. A pince maradjon apám kis szaros rejteke. Önmaga szánalmas árnyékaként él, álruhában, egy mugli bőrébe bújva. Libabőrös vagyok ettől. Ráadásul anyám imádja őt. Lapozzunk...
Tizenegy évesen kerültem a Roxfortba, a Süveg gondolkodás nélkül a Mardekárba osztott. Jobb helyre nem is kerülhettem volna. Rögtön rengeteg barátra tettem szert, még az idősebbek is megengedték, hogy velük lógjak. Azóta ez nem változott semmit, legfeljebb a hírnevem nőtt még nagyobbra. Az idősebbekkel főleg felszínes barátságokat kötöttem, de az évfolyamtársaim között akadtak szorosabb barátaim is.
Elsős koromban ültem elösször seprűn, csak itt derült ki hogy tériszonyos vagyok. Elég durván. Leizzadok, hányinger és szédülés fog el. Így nem kerültem be a Mardekár kviddicscsapatába másodikban, őrző poszton játszottam volna. Az a kedvenc posztom a mai napig. De amúgy imádom ettől függetlenül a kviddicset, ez érdekel a legjobban az egész Roxfortban. Azonban maradok az elöbb említett bajság miatt csak néző. És szurkoló. Jaggert követi állandóan a tekintetem, még akkor is őt keresem, mikor senki sem látja. Elemzem az ellenfelei mozdulatait... Minden percben moccannak az ujjam, hogy leírják őket és hogy a növéremnek átadjam az infókat. A tanulás pedig… nos… az muszáj. Elvárják tőlem, hogy jól teljesítsek...

A ruha kifogástalan, a viselkedés és a modor megtévesztő.
182 cm magas, vékony, szálkás test. Törékeny. 70 kg. Kék+zöld szem, sötétbarna haj. Cipő méret: 42