Rosalie Saide Nielsen

Szép és fiatal, de semmi különös. Néha színessé varázsolja a haját, de többnyire a rövid szőke az ő jellemzője. Kék szemeit halvány sminkkel emeli ki minden nap. Közelebb áll hozzá a finom nőiesség, mindez az öltözködésében, parfümválasztásában, de még a bőrápolásában is megjelenik.
Tartása merev, ellenben a testbeszédet úgy tudja alkalmazni, hogy az emberek nem veszik észre a folyamatos készenléti állapotot. Nem csak az élete követeli ezt meg, de már kiskorától belé lett nevelve, hogy azonnal tudjon reagálni.
Élete egy részét macska alakban tölti, az animágiát még iskolás évei alatt tanulta ki. Ezzel kerüli a feltűnést, könnyebben boldogul, feltéve, ha nem akarják megmenteni és hazavinni "szegény kiscicát".

Határozott és céltudatos, főnöknek született.
Finom és nőies, megválogatja szavait, valamint viselkedését.
Tervező, mindent feljegyez a naptárjába és jegyzeteibe.
Alkotó, nincs nap, hogy ne csinálna valami újat és hasznosat. Ilyen például a kézművesség és bájitalfőzés.
Csendes, inkább a többieket hallgatja és issza a martiniját.
Hűséges, nem csak a párkapcsolatban, de az üzletben is.
Kimért, nehezen oldódik, ezért úgy tűnhet, mintha egy falat húzott volna fel maga köré.
Makacs, ha valamit eldönt, akkor ahhoz ragaszkodik, és meggyőzi a többieket akaratáról.
Vicces, már amikor abban a közegben van, ahol el tudja engedni magát.
Magasak az elvárásai, és ez vonatkozik a munkára is. Leginkább arra, ezért nem bánik kesztyűs kézzel a munkatársaival.

Még beszélni sem tudott, de már megvolt a saját véleménye a világról. Az első szava mi más is lett volna, mint a NEM? Olyan határozott egyéniség volt totyogóként, hogy a játszótéren a gyerekek inkább hazavitették magukat a szüleikkel, csak ne kelljen Rosie-val játszaniuk. Parancsnoknak nevezték, ráadásul az erőszakosabb fajtából való volt.
Ebből nyilván következik az, hogy nem igazán voltak barátai, csak egy lány, aki soha nem mert visszaszólni neki. Ők kettecskén egészen jól megvoltak, de Rosie korán, hatévesen túl "felnőttnek" érezte magát a gyerekekkel való játékhoz. Inkább saját hobbi után nézett, így jött az életébe a történelem tanulmányozása. Nem igazán értette, mi volt a probléma Voldemort törekvéseivel. (Mellesleg az sem könnyített a helyzet megértésén, hogy a szülei is az ő oldalán álltak, és csak kötelességből tanították Rosie-nak ezt úgy, mint bűnt.)
Évekkel később a Durmstrangba úgy vették fel, hogy látták benne a lehetőséget egy új sötét boszorkány felemelkedésére. Azok, akik "az ifjú Bellatrix Lestrange"-ként emlegették, nem csak nevetést kaptak az arcukba. Mert ő kikérte magának, Lestrange egy csatlós volt, ő ennél sokkal többre képes.


Néhány gyerek átalussza az éjszakát, néhányan egyszer-kétszer felsírnak. Rosie az a baba volt, aki egyszer-kétszer elaludt, de minimális volt az alvásigénye, és ez elkísérte egészen felnőttkoráig. Az ébren töltött idejét szereti maximálisan kihasználni, ezért több hobbinak is hódol.
Ilyen például a balett. Apja erősen ellenezte a tánc mindenféle fajtáját, de hát rossz gyereket kapott arra, hogy kiélje parancsolgatási vágyait. Rosie anyja támogatta benne, egyetlen fellépését sem hagyta ki. Ez olyasmi volt, amit tényleg szeretett, jó is volt benne. Néhány év alatt azonban rájött, ebben nincs jövő, hisz elég egy baleset és vége. A hírnév egyébként sem vonzotta.
Már elsőben beiratkozott a bájitaltan, valamint sötét varázslatok (kivédése) szakkörre, ezekben olyan kiemelkedően szerepelt, hogy hamar bekerült a klubba, és tanársegéddé választották. Nagyjából tizenhárom évesen már kezdett körvonalazódni előtte, mihez szeretne kezdeni a jövőben.


Aranyvérűként a Durmstrangban, miközben idősebb fiúk udvarolják körbe, és hozzá mennek a felsőbb évfolyamosok korrepetálásért. Hogy ezt hogy élte meg? Büszkén. Egyedül volt, mint a kisujja, de ilyen magasan ember az orrát még nem hordta, mint a tizenötéves Rosalie. Senki nem tudta letörni a szarvát, de igazság szerint a jövőjére nem volt kihatása magabiztosságának.
Iskolás évei így igazán jól teltek, a tanulás egyben a hobbijává is vált. Éjszakánként míg szobatársai aludtak, ő csendben festett, vagy olvasott és jegyzetelt a könyveibe (szóval inkább beszélhetünk egy Aranyvér Hercegnőről, semmint Bellatrix Lestrange-ről). Gyakran azon kapták, hogy a szabadhétvégén ő nem édességet vásárolt, hanem a lakrészét takarította...akár háromszor is, ha nem találta elég tisztának (ilyenkor általában magában beszélt).
Akkoriban volt egy fiú, aki felkeltette az érdeklődését, és ők ketten titokban kitanulták az animágiát. Sok közük nem volt egymáshoz, mégis az első szerelmének tartja. Mint később kiderült, ez a fiú nem a nőt, hanem a kishúgot látta Rosie-ban.


Miután végzett az iskolában, az akadémián folytatta tanulmányait, már kisebb hírnévvel. Ebben az időszakban már kísérleti bájitalokkal foglalkozott a lakása pincéjében. Húszévesen kifejlesztett egy mérget, amely az emberi szívre hat (az áldozat vérében a méreg nem mutatható ki, a halál oka: szívroham). A családja persze egyből meglátta benne a potenciált, és hamar elterjedt alvilági körökben Rosie tehetsége. Mit látott? Lehetőséget és karriert. Mit kapott? Karriert, gazdagságot, kapcsolatokat, meg az ehhez tartozó vérdíjat a fejére. Ugyanis az aurorok elkezdték kapizsgálni, mi lehet a háttérben.
Egyszer-kétszer belefutott már olyan korrupt aurorokba, akik a varázslómaffia pártolói, őket igaz barátoknak nevezi. Nekik köszönheti, hogy mindig tudja, hova kell menekülnie.
Az egyik ilyen utazása során keveredett Amerikába, egyenesen a Coachella kellős közepébe. Amolyan potyautas volt az egyik zenekarnál, akik odáig vannak a macskákért, így Rosie-nak igazán jó dolga volt négylábú formájában.
Na de azt mondják, a szerelem váratlanul jön az ember életébe, és nem gondolta volna, hogy éppen így fog megtörténni. Jupiter, ő, és a backstage. Szuper dolog amikor az emberek szeretik az állatokat, azt viszont nem bírta sokáig, hogy a férfi az ölébe vegye és szétsimogassa. Elég hamar kiderült a turpisság, ők pedig attól az éjszakától fogva szinte elválaszthatatlanok.


Azt gondolná az ember, hogy a szerelem és a karrier megfér egymás mellett, tökéletes egyensúlyt lehet tartani köztük. Jupiter is ezt gondolta, amíg Rosie el nem tűnt először csak egy hétre, következő alkalommal pedig egy hónapra.
Európában található laborja úgy változtatja a helyét, ahogy mások az alsóneműjüket, és sosem tudhatod, mikor van épp a te pincédben. A költözés és a főnökösködés nem egyszerű, néhanapján elfelejti, hány nap telt el azóta, hogy utoljára hosszabban aludt, vagy mondjuk meglátogatta a párját.
Általában lefoglalja a három kollégája (alkalmazottja) és a napi elvárások listázása. Ahová eljutott, nem győzhető egy fővel, az elvárásai pedig a többiekkel szemben is épp olyan magasok, mint amilyeneket saját magával szemben állít.


És hogy milyen így az élete? Összetett, soha nem unalmas. És egyben szép, hisz ki látna többet a világból, mint aki minden nap úton van egyik országból a másikba, újabb és újabb kapcsolati szálakat keresve az egyébként is szövevényes hálójához.