Quahog; Samuel Grant

Felelős férfinak nevelték, apja már gyerekkorában is komoly próbatételek elé állította, melyekről azóta is úgy tartja, hogy nagyban hozzájárultak a jelleméhez. Sosem esett nehezére kiállni magáért, de gyakran esett abba a  - sokak szerint - hibába, hogy mások érdekeit előtérbe helyezte. Megbízható és erkölcsös férfi, a haragját azzal lehet leginkább kivívni, ha valaki ezeket megkérdőjelezi. Olykor azonban vele is megesik, hogy ellent kell mondania saját magának. Indulatos, korábban gyakran voltak nézeteltérései a megfontolatlansága miatt, ezek az esetek azonban egyre ritkábban fordulnak elő. Mára élete kiegyensúlyozottnak tekinthető, ő maga egyre körültekintőbb és sokat gondol a jövőre. A mai napig nehezen viseli, ha a balesetről kérdezik, ennek lelki nyomait is magán hordozza. Nehezen veszíti el az önkontrollt és erre szükség is van, hiszen mindenáron el akarja kerülni a botrányokat. Erre pedig szükség is van, legfőképp választások idején.

2013. augusztus 21. (szerda)
New York, Woolworth Building, Mr. Quahog nagykövet irodája
Samuel Grant Quahog és Melissa Cooper, The Wizard's Voice

Melissa Cooper: Az interjú célja, hogy jobban megismerjék Önt a választó polgárok. Ritka, hogy az újságunk politikai irányban készít cikket.

Samuel Quahog: Mindent el kell kezdeni egyszer.

M. C.: Ez a mottója?

S. Q.: Nem, a mottóm az, hogy régi kulccsal nem nyílnak új ajtók.

M. C.: Sokan nem ismerik még Samuel Quahog-ot. Nem is nagyon van lehetőségük rá, hiszen az ideje nagy részét Angliában tölti.

S. Q.: Csak egy részét a munkám miatt, de idehaza is vannak kötelezettségeim. Itt van a családom is.

M. C.: Ha már család... Igaz, hogy vannak indián felmenői?

S. Q.: Igaz, a Narragansett törzsből származik a családom egy része. Pontosabban az édesanyám nagyanyja. Ha erre kíváncsi elég lett volna a levéltárba elfáradnia, hogy megtekinthesse a családfámat. Minden adat nyilvános.

M. C.: Milyen jelentőséget tulajdonít ennek?

S. Q.: Semmilyet. Sosem jártam az őseim földjén. Sajnálatos, de a családom nem tartotta fontosnak, hogy továbbadják a kultúrát. Félvér vagyok, apám részéről amerikai, anyám részéről kanadai és indián felmenőim is vannak. New Yorkban élek, ezt tartom az otthonomnak, de minden egyes polgárt képviselni szeretnék, aki valóban haladni szeretne egy új Amerika irányába.

M. C.: Mit jelent önnek az új Amerika?

S. Q.: Nyitott, békés és egységes. Minden mást elolvashat a programunkban.

M. C.: Milyenek voltak az iskolás évei? Mindig is elnöknek készült?

S. Q.: A Viharmadárban végeztem el az Ilvermorny-t várakozáson felüli eredménnyel. Tagja voltam a párbajszakkörnek, a sakk-klubnak és a kviddics-csapatnak is. Ez utóbbi mindig is a szenvedélyem volt, hat éven keresztül püföltem a gurkókat a lila-ezüstök körében. Később nemzetközi tanulmányokat és pénzügyet tanultam az aurorkiképzés mellett. Egyszóval egyáltalán nem készültem elnöknek. Sőt, végzősként, de még ifjú aurorként sem gondoltam volna, hogy egyáltalán elindulok majd a választáson.

M. C.: Mi történt?

S. Q.: Az élet közbeszólt.

M. C.: A balesetére céloz?

S. Q.: Többek között a balesetre is, de remélem senki nem gondolja, hogy ez volt a fő mozgatórugója annak, hogy eddig jutottunk. Ez ugyanis nem csak az én érdemem, nem egyedül értem el mindezt.

M. C.: Sokfélét pletykálnak arról az estéről.

S. Q.: Eltelt három év, de még mindig vannak vakfoltok az ügyben. Az elkövetőket például máig nem fogták el. Olyanok, mint a szellemek. Éppen ezért pletykák mindig lesznek.

M. C.: Tudja, mi történt pontosan?

S. Q.: Egy ilyen estét elég nehéz elfelejteni, gondolom ebben egyetérthetünk. 2010. 05. 19-én reggel már tudtuk, hogy nem átlagos munkanapnak nézünk elébe. Nagy volt a készültség. Akkor már hónapok óta azon dolgoztunk, hogy felszámoljuk a Fejvadászok manhatteni telepét, de az informátor az utolsó pillanatban – vagy talán már korábban – elárulta az osztagot. Nem derült ki, meghalt. Azon az estén csapdába sétáltunk és ez végzetes következményekkel járt. Az esetet ketten éltük túl.

M. C.: Úgy tudni, hogy Mr. Miller azóta már visszavonult. Őt menesztették a posztjáról az eset után?

S. Q.: Ilyen nem történt. Derek döntött úgy, hogy nem vállal több terepmunkát, az Aurorparancsnok pedig természetesen megértette az indokait. Mindenki megérti az indokait. Egy osztag vezetőjének mindig nehéz feldolgoznia, ha a csapata odaveszik. Azt is megkockáztatom, hogy lehetetlen. Rég nem érte ekkora tragédia a minisztériumot és bízunk benne, hogy ez így is marad. Dolgozunk rajta.

M. C.: Önnek sikerült feldolgoznia a történteket?

S. Q.: Másképp nem ülhetnék most itt.

M. C.: De magában is nyomot hagytak a történtek.

S. Q.: Ez az eset az egész minisztériumon nyomot hagyott. Akkora port kavart, hogy a miniszter Becsületérmet osztott ahelyett, hogy elindult volna a forró nyomon.

M. C.: Nem érzi jogosnak a Becsületérmet?

S. Q.: Nem a jogosságát kérdőjelezem meg. Mindenki eldöntheti, hogy az érintettek családja egy posztumusz kitüntetéssel vagy az elkövetők kézre kerítésével jár jobban.

M. C.: Többször is említi a csapatát, fontos önnek a kollektíva?

S. Q.: Természetesen. Aurorként az ember csapatban dolgozik.

M. C.: De Ön már nem auror.

S. Q.: Köszönöm, hogy kegyed veszi a fáradtságot és eszembe juttatja, de tudja, van egy ennél konkrétabb emlékeztetőm is.

M. C.: A lába.

S. Q.: A lábam.

M. C.: A lába miatt eltanácsolták az auror hivatástól.

S. Q.: Én nem így fogalmaznék. A történtek után hosszú felépülés várt rám, ami láthatóan nem a várt eredményt hozta. Egyértelmű volt, hogy nem állítanak majd szolgálatba, ha a testem fele mindenféle fizikai kontaktusra alkalmatlan. Felajánlottak egy irodai pozíciót.

M. C.: Ön pedig nem fogadta el.

S. Q.: Nem éreztem volna magam olyan hasznosnak, mint a mostani pozíciómban.

M. C.: Hiszen íróasztalokról beszélünk...

S. Q.: A külügyi tárca ezt másképp gondolja. Sokat javult a kapcsolatunk a britekkel, kiderült, hogy vannak közös pontjai az irányítási elveinknek, amit a MACUSA elnöke nem kifejezetten támogatna.

M. C.: Ön viszont igen.

S. Q.: Ha eljutunk oda, természetesen. Támogatnám, hogy minél több lehetőség nyíljon meg a számunkra az óceán túlpartján. De először a belpolitikát kell rendezni. Úgy gondolom a mostani helyzet nem egy olyan állapot, amivel büszkélkedhetnénk.

M. C.: Ez az elsődleges célja?

S. Q.: Ez butaság. Nincs elsődleges vagy másodlagos cél. Egy célunk van. Egy irányunk, ami felé el kell indulnunk. Ezt a lépést pedig együtt kell megtennünk.

M. C.: Hamarosan kiderül, hogy merre tesszük meg azt a lépést. Sok szerencsét és köszönöm az interjút!

S. Q.: Én köszönöm!

Karizmatikus, jó kiállású férfi, széles vállakkal, élénk kék szemekkel és sűrű körszakállal. Haja nem túl rövid, kevés ősz szín vegyül a tincsek közé, melyeket korán, a balesete idején szerzett. Ezeket nem tünteti el mesterségesen, a részévé váltak, csakúgy mint a baleset fizikai nyomai. A mérgező gáztámadás miatt jobb oldalára egy időre teljesen lebénult minden idegfunkciója, ezt rehabilitációval próbálták helyrehozni. Most már kétkezes varázsló.
Öltözetét tekintve mindig a visszafogott eleganciára törekszik, ez pedig nem újkeletű dolog nála, már akadémista korában is ez volt rá jellemző. Állandó kiegészítője egy sétapálca, melyre komoly szüksége van az egyensúlyproblémái és bicegése miatt.