Alex Downmoore

Mázlista - oké, oké, rendben. Én is tudom, ez nem olyasmi, ami rajtam múlik, amit befolyásolhatnék, meg... abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán bárhová is be lehet -e sorolni, de... próbálkozni attól még lehet, nem igaz? Szóval igenis ide nekem a lóherét - nem, nem bántjuk a lovakat, négylevelű lóherére gondoltam, természetesen -, mert mázlista vagyok. Persze csak akkor, ha ezzel együtt nem fenyegeti a veszély a fényképezőgépem meglétét, mert olyat nem csinálunk, csere nincs. Legalábbis én nem gondoltam még ilyesmire, egyelőre biztosan nem.
Megértő - vagy legalábbis igyekszem megértő és figyelmes lenni. Tényleg, én igazán igyekszem, és gyakran sikerül is segíteni azoknak, akiknek esetleg szüksége van rá, viszont a túl sok okosságot, méginkább okoskodást én sem igazán bírom elviselni. Én csak... igyekszem megmutatni, hogy egy Hugrabugos is érhet annyit, mint egy Hollóhátas, és közben nem megy vele valószínűsíthetően mindenki idegeire. Ja, bocsánat... ez az esetemben sajnos nem működőképes lehetőség. Na mindegy.
Okoskodó - igen, pontosan. Pontosan az a helyzet, amit most valószínűleg elég sokak fejében megfordulhat: vizet iszok és bort prédikálok, ahogy mondani szokták. Azt mondom, hogy nem bírom elviselni az okoskodást, erre én okoskodok. Most akkor hogy is van ez tulajdonképpen? Jó kérdés, de fogalmam sincs. Ez van, és kész... ha nem tetszik, hát... mondanám, hogy akkor el lehet menni, de gyanítom, ebből is én jönnék ki rosszabbul, úgyhogy inkább nem mondok semmit, hanem beletörődöm a sorsomba.
"Mindenhol ott van, ahol nem kéne" - felmerülhet az emberek fejében, hogy miért is van velem bajuk, mikor én igyekszem meghúzni magam. Meg hát... most komolyan, mi baja lehet valakinek egy visszahúzódó Hugrással? Aha... egy visszahúzódóval semmi, viszont ha az illető kinyitja a száját - mint ahogy én is ki tudom nyitni a számat, a kelleténél gyakrabban is -, akkor már rögtön nem tűnik olyan "senkit nem zavaró kis kedvesnek". Ugye? Hát, tapasztalom. Egy kamasz élete nem könnyű, ha esetleg azt mondja, hogy mégis, akkor vagy nagyon jó helyre született az illető, vagy hazudik. Akkor pedig kiváltképp nem könnyű egy kamasz élete, ha elmaradhatatlan, hű társával, a kamerájával a nyakában gyakorlatilag mindenhol is ott van. Igen, épp ez a helyzet velem is, de most mit csináljak? Az információ hatalom, azt pedig csak első kézből szerezhetem meg, tehát mindenhol ott kell lennem, és mindenről tudnom kell. Na jó, nem kell, de valahogy mindig az lesz a vége. Meg az, hogy elküldenek melegebb éghajlatokra, mert zavarom és idegesítem a többieket. Jó, lehet, le kéne tenni néha a kamerát, és ezt meg is teszem... evésnél, fürdésnél, alvásnál, és oké, az órákra se viszem magammal, meg a kviddics közben sincs nálam, bár ez utóbbinál csak azért, mert féltem, hogy eltörik.
Bizalmatlan és bizonytalan - elég rossz párosítás, ugye? Amikor se magában, sem másokban nem bízik az ember, és még abban sem biztos, hogy egyáltalán jól csinálja - e, amit csinál, az bizony elég nagy káoszt képes magával hozni, aztán csak győzzem kezelni a helyzetet. Sajnos elég gyakran sikertelennek minősülnek a próbálkozásaim, de annyi baj legyen...
Maximalista - Annak ellenére, hogy nehezen kezelhető vagyok, és megyek a saját fejem után - ha kell, ha nem -, azért még igenis ki akarom hozni a helyzetekből a legtöbbet, amit tudok. Valószínűleg így sem lesz olyan jó a végeredmény, mint amilyennek szeretném, de legalább a lelkiismeretem tiszta. Az pedig igazán fontos.
Érzelemvezérelt - Ha egy szóval kellene jellemezni magam, akkor azt mondanám, kiszámíthatatlan vagyok. Az egyik percben még nevetek, a másikban már bezárkózom, és legszívesebben eltűnnék. Gyors váltás, még én is érzem, hogy az... talán túl gyors is. Érzelem és hangulatvezérelt vagyok, de erről igazából anya tehet, hiszen tőle hallottam rengeteget én is, illetve az öcséim is, hogy mindig hallgassak a szívemre. Én pedig csak azt teszem, amit mondtak. Látod, anya? Lehet, mégse kellett volna ilyen tanácsokat osztogatnod!

Anya azt mesélte, hogy már kamerával a kezemben születettem. Jó, oké, ez így erős túlzás, de tény, hogy mióta az eszemet tudom szinte mindig a kezemben, vagy a kezem ügyében van a gépezet. Emiatt pedig mindig máshogy, egy más szemszögből láttam a világot, mint mások. És ha ez nem lenne elég, akkor mindig furcsán néztek rám, és összesúgdostak a hátam mögött. Egy idő után persze megtanultam kiszűrni az ilyesmit - pontosabban megpróbáltam megtanulni az ilyesmit, bár az korántsem biztos, hogy sikerült is. Nekem a kamera valahogy egy védelmi erőd lett. El tudtam, tudok bújni mögé, és úgy éreztem, és még mindig úgy érzem, hogy ott és akkor legyőzhetetlen vagyok, és senki nem bánthat. Ezért hordom magammal mindenhová, mert enélkül gyakorlatilag egy sebezhető kis senki vagyok. Egy kis nyámnyila, önbizalomhiányos, sebezhető hugrabugos, akibe ott rúgnak bele, ahol nem szégyellnek. Ja, hogy ha velem van a kamera, akkor meg egy okoskodó bunkó vagyok, aki mindenhol is ott van? Ott is, ahol épp nem kéne? Pontosan, de ez más kérdés. Megszoksz, vagy megszöksz. Nem tetszik? Így jártál. Azért ennyire nem drámai a helyzet,de hozzám tényleg kötél idegzetre van szüksége az embernek. Valószínűleg ezért sincs még barátnőm... meg azért, mert nem igazán merek odamenni senkihez - kamera nélkül... kamerával meg hogy nézne már az ki? Na ne már!. Azért ennyire nem vagyok gáz. Legalábbis azt hiszem. Az meg, hogy a többiek mit is gondolnak rólam, azt tőlük kell megkérdezni... de azt hiszem, nem véletlenül osztott a Süveg a Hugrabugba. Hát... ez van, ezt kell szeretni. Igyekszem megmutatni a többieknek, hogy egy hugrás is lehet értékes, még akkor is, ha egyébként valószínűleg senki nem nézné ki belőle. Hogy sikerül -e? Fogalmam sincs, de megteszek minden tőlem telhetőt, meg persze a kamerám is, mert az elmaradhatatlan ugyebár.

Göndör, barna, gyakran szerteszét álló fürtök, barna, fürkésző tekintetű szempár. Habár ez utóbbit nem gyakran láthatják, mert általában eltakarja a kamera, ami mögé bújok. Ruhák tekintetében elég egyszerű szerzet vagyok. Általában valami sötét farmert, pólót és pulóvert, illetve dzsekit hordok, de minél kényelmesebb, annál jobb.