Polaris Rookwood

Talán nevetség tárgya lehetek, főleg ha az ember pletykákat hall rólam. Elvégre ki gondolná, hogy egy főosztályvezetőnek ombre haja van? És ráadásul még hosszú is. Be kell valljam, ez jobban áll nekem, mint a korábbi rövid, vagy éppen a zöld. Az nem volt éppen egy jó ötlet egyébként, de olyan vagyok, mint egy kaméleon. Napok alatt tudom változtatni a kinézetemet. Ami egyébként a hajamon túl annyit tesz, hogy a hétköznapi varázstalan viseletet jobban előnyben részesítem, mint a talárt – persze abban is megtalálhat a munkahelyemen az, aki szeretne, de sokkal jobban kedvelem egyébként a saját magam által választott mugli ruhadarabokat is.

Valahol 180 cm körül lehetek, de legalább húsz éve nem mértem magam és az idő gyorsan telik ahhoz, hogy én ezekről mind megemlékezzek. A testalkatom sportosnak számít, de voltam én már aputestű ember is, meg izmos-szálkás szépfiú is. Most inkább csak vékony vagyok, lehet többet kéne ennem.

Nem mosolygok túl sokat, ezért talán egy kicsit riasztó is lehetek az idegenek számára, vagy éppen a gyakornokoknak – na nekik egyébként főleg, ott még játszom is kicsit az eszemet, hogy milyen rémisztő vagyok. Pedig nem vagyok.

Apám: Atlas Rookwood 84 – valószínűleg sosem fog már szabadulni az Azkabanból, ahová a második varázslóháborút követően került. Az elsőt még meg tudta úszni az Imperius-átok mesével, azonban a másodikat követően már leültették és ebből következik, hogy valószínűleg ott is fog találkozni a kaszással. Bármennyire is nem szeretem, akármennyire nem fűlik a fogam ahhoz, hogy beszéljek vele, vagy egy társaságban legyek vele, amihez nem volt már szerencsém húsz éve legalább, nem érdemel ilyen sorsot. Senki nem érdemelne ilyen sorsot, még akkor sem, ha halálfaló volt. Ha vér nem is tapad a kezéhez, akkor sem. A Rejtély- és Misztériumügyi főosztály vezetője volt 1970-1981 között. Családban marad.

Anyám: Margaret Cubbins, 80 – mugli születésű boszorkány, aki már ténylegesen a nyugdíjas éveit tölti. A Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatalának volt évtizedekig a vezetője. A viszonyunk meglehetősen kimért lett az évek alatt, bár a fiatalkoromat az ő védelmezése alatt töltöttem, hiszen valakinek köszönhettem, hogy nem hagyta követni apám és a bátyám útját Voldemort csatlósai közé. Ezért sosem lehetek neki elég hálás és ezt mind a mai napig tudtára is adom neki. Sajnos nem tudta jól feldolgozni, hogy az én jelenembe és jövőmbe a családnak nem a szokásos mintája illeszkedik, így a kapcsolatunkban ez ütött egy kis léket. De elvagyunk egymás mellett. Augustus mellett tartózkodik, hogy egyikük sem legyen egyedül.

Testvérem: Augustus Rookwood, 57 –. Valahol éppen nyugdíjas éveit tölti egy vidéki birtokon. Persze nincs még olyan korban, hogy nyugdíjas legyen, de miután az Azkabanból szabadult, a jóakarói elintézték, hogy ne legyen kedve visszajönni Londonba. Ha jól tudom törpegolymókokkal és krupokkal foglalkozik. Minden évben karácsonykor írunk egymásnak, de a viszony sosem volt közöttünk olyan jó és a testvéri kötelék sem szoros a közöttünk lévő tíz év korkülönbségnek köszönhetően. És az eszmék miatt sem, amelyeket Augustus vallott, én pedig soha nem tudhattam magaménak.

Lányom: Calypso Rookwood, 19 – egy kamasz, aki éppen a Docendo Discimusra jár, lázadása gyanánt dramaturgia szakra. Sokat nem találkozunk egymással révén, hogy elfoglalt ember vagyok a főosztályvezetői pozícióm miatt, ő pedig eléggé el van havazva az akadémia miatt. De amikor igen, akkor igyekszünk minőségi időt eltölteni. A fánkjaival mindig le tud venni a lábamról és ő az egyetlen ember, aki biztosan fontosabb annál, minthogy meddig leszek a Rejtély- és Misztériumügyi főosztály vezetője.