Kedves, aranyos, segítőkész. Ez a három szó jut az embereknek eszébe, ha rám néznek. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy eleven, beszédes, rajongásig szeret bizonyos dolgokat. Például a kviddicset. Én magam sosem játszottam, valahogy nem vonzott az, hogy a házunk csapatába jelentkezzek, viszont minden egyes meccsen ott voltam és ordítva drukkoltam. Hamar megtanultam a szabályokat, a tanulással szerencsére sosem volt gondom. Néha a szünetekben játszottunk a barátaimmal, de ez a rajongás akkor érte el a csúcsát, amikor Shawn-t először láthattam játszani, mint híres játékos.
Ami zavar bennem másokat
Okoskodó, hisztis, hirtelen haragú. Újabb három szó, amit rólam mondanak. Mondjuk ezeket nem is cáfolom meg, tényleg így van. Képes vagyok hosszú órákon át tanulmányozni valakit, nem egyszer szóltak már rám, hogy ne legyek ilyen lassú. Egyszer majdnem kivágtak a vizsgámról, mert a megadott határidőn túl végeztem, igaz, csak öt perccel. Lusta vagyok sokszor, legszívesebben csak feküdnék az ágyban, míg egy idióta muglifilm szól a háttérben. Meg esetleg a hideg lábaimat Shawn ölébe nyomnám, amiért tudom, hogy haragudna rám, de egy csókkal a megfelelő helyre mindig ki tudom engesztelni.
Életem története
Az ember nem tervez bizonyos dolgokat, mégsem alakíthatjuk mindig mi a saját életünket. Nem én terveztem megszületni, nem én terveztem a Roxfortba járni, nem én terveztem... Dehogyisnem, én terveztem kiskorom óta gyógyító lenni. Amikor még az apró faágat is megpróbáltam egy sebtapasszal összeragasztani, ha eltört. Amikor a katicabogarat megreptettem, hogy ne nyomja agyon senki. Amikor több órán át a könyvtárban görnyedtem egy könyv felett, hogy megtanuljak mindent. Amikor ötödikben úgy néztem a kviddicset, hogy hogyan lehetne meggyógyítani őket, ha bajuk lesz. Amikor a gyengélkedőn töltöttem hosszas órákat, hogy ellessem, miként is kell sebet forrasztani. Amikor jelentkeztem az akadémiára, mert tudtam, hogy imádni fogom. Amikor kitűnő diplomát vettem át. Amikor állásinterjúra mentem. Úgy tűnik, mégis én irányítok szinte mindent az életemben. Ez most jó érzéssel tölt el. Milyen érdekes, hogy mennyi mindenre fény derül, ha az ember egy kicsit jobban belegondol a dolgokba! Inkább mesélek a gyógyítói munkámról. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam minden nap a melóba, nem is munkának éreztem, hanem hobbinak. Izgatottan keltem és meg is kaptam a többiektől, hogy ilyen lelkes munkaerő sem volt mostanában túl sűrűn. Mindenbe belekostoltam: varrtam össze sebet, főztem bájitalt, mosdattam le újszülött kisbabát. Mégis a kedvenc élményemet nem ezek adták, hanem az a bizonyos borús, hideg kedd éjszaka.
Több, mint 26 órája voltam már ébren és ki tudja, hány kávén voltam már túl, öt után már nem is számoltam. Ügyeletben lenni csodás dolog. Szerettem a munkám, de ilyenkor legszívesebben csak hazamentem volna és a fejemre húztam volna a mackós plédem, magamhoz vettem volna egy könyvet és olvasgattam volna. Éppen egy újabb adag koffeinért sétáltam az automatához, amikor megláttam Őt. Ott feküdt a hordágyon, lehunyt szemekkel és bekötözött felsőtesttel. Még így is csodálatos látványt nyújtott. Legalább három éve nem is láttam őt és ennyi idő alatt igazi férfivá cseperedett. Megdöbbenten dobtam el a kávét és szaladtam Blájen irányába. Ott akartam lenni, amikor műtik, hiszen a Roxfortban barátok voltunk és nem hagyhattam, hogy bármi rossz történjen vele. Ösztönösen vigyázni akartam rá. Ott voltam, amikor felkelt az altatásból, éppen a kezét fogtam félálomban, hogy semmi baja se legyen, ott voltam, amikor kiengedték őt. Ott voltam, mikor elhívott először randizni, aztán együtt vettük át a kis fészkünk kulcsait. Evidens módon ott voltam a leánykérésnél is, hihetetlen boldogsággal mondtam neki igent.
Ha tükörbe nézek
Érdekes módon mostanság alig van időm tükörbe nézni, annyi teendőm van. De ha oda jutok, hogy belepillantsak a tükörbe, akkor egy magas, vékony lányt látok, aki az utóbbi időben mintha egy picit meghízott volna. Biztos csak a nagy karácsonyi rokonlátogatós kajálás tette. Egyébként barna hajam van, szinte már fekete, átlagos arcom van, átlagos testalkattal. Ami nem átlagos, az a lábméretem, milyen már az, hogy lány létemre 40-es cipőt kell vennem? Nem is tudnék arról írni, hogy milyen ruhákat hordok, mert a bodytól a kisestélyiig minden van a szekrényemben. De talán egy a biztos, rengetegszer viselek fehér köpenyt.
Családom
Édesapám
Russell Villiers: mit is mondhatnék róla? Talán azt, hogy jó apa volt vagy mondjam azt, hogy rossz volt? Nem az én tisztem eldönteni. Mivel nem lettem egy elcseszett gyerek, semmi okom sincs a panaszra. Tőle örököltem a magasságom és a lábméretem, a családban senkinek sincs ekkora, még az öcsémnek sem!
Édesanyám
Lykke Bergmark: az én egyetlen édes mamám, akinél jobbat soha nem is kívánhattam volna. Minden döntésemben támogatott és ez számított a legjobban nekem. Még Blájen-t is imádja, kívánhatnék ennél jobbat? Tőle a testalkatomat örököltem, szerintem pont jó méretű lettem.
Testvéreim
@Alva Bergmark: az én divattervező nővérkém. Gyerekkorunkban nagyon jól tudtam vele játszani, ő volt a stylist, én a doktornéni. Hát nem imádnivaló? Kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan bírja az újszülött jelenlétét a háznál. Már egy ideje nem jártam náluk, akkor egész szépen gömbölyödött, viszont számításaim szerint nem rég szült. Alig várom, hogy átmehessek hozzá babázni és szorosan megölelgetni őt. Corinne Bergmark: második legnagyobb nővérkém, kivel többet csipkelődtem, mint az iskolában összesen bárki mással. Nem azért, mert nem szeretem őt, hanem mert így volt a legegyszerűbb kimutatnom neki a szeretetem. Mit is érne a jó testvéri viszony, ha nem haragudtam volna rá legalább heti egyszer, amiért... már nem is emlékszem miért, de anno biztos nagyon fontos volt! @Balzac Bergmark: édes kisöcsikém, kinek legszívesebben álandóan barackot nyomnék a fejére, hogy aztán megölelgessem. Kiskora óta legalább hetvenszer ültem neki modellt, egy idő után ez számított a szokásos közös programunknak. Nem bántam meg egyszer sem, az egyik kedvenc festményem magamról a konyhánk falán lóg. Nem tudja, de a folyamatos piszkálódások meleltt is rettenetesen büszke vagyok rá és a művészetére.
Párkapcsolat
@Shawn B. MacNamara -Blájen! Már megint elfelejtettem tusfürdőt venni! -hisztisen sétálgattam körben a lakásban, arra sem volt időm, hogy rendesen megvacsorázzak, már megint behívtak éjszakai ügyeletbe. Csak tudnám, miért az utolsó pillanatban szólnak állandóan. -És még mindig nem beszéltük meg, hogy mikor menjünk át a szüleidhez... -annyi gondolat cikázott a fejemben, hogy csoda volt egy épkézláb mondatot kinyögnöm. A sírás határán voltam. Ekkor odalépett hozzám, az ölelésébe vont és egy apró puszit helyezett el a hajamban. Visszaöleltem és elmorzsoltam egy könnycseppet. Meg akartam állítani az időt, ott akartam maradni a karjai között az idők végezetéig. -Egymás örökkéi vagyunk, ezt jegyezd meg. -suttogta a fülembe, mire egy lágy csókkal jutalmaztam. -Tudom, megint csak bókolni akarsz, de még van indulás előtt húsz percem, szóval ha gyors vagy...
Gyermekeim
Még túl korai lenne szerintem, meg hát még Blájen is olyan fiatal. Bár imádnám, ha apró babatalpak csattognánk a padlón és a vidám kacajait hallgathatnánk, miközben összebújunk a kanapén.
Apróságok
Amortentia
Hintőpor, orgona, rózsavíz
Mumus
Most mondjam azt, hogy attól félek a legjobban, hogy elbotlok a magasarkúmban, ahogyan az oltár felé sétálok?
Edevis tükre
Shawn-nak minden vágya teljesül, miközben én és a leendő kisbabánk vígan integetünk neki.
Hobbim
A szeretkezés hobbinak számít? Ha igazi hobbit kell mondanom, akkor a gyógyítást mondanám, meg azt, hogy kint vagyunk a legtöbb kviddicsmeccsen és popcornt zabálva drukkolunk a kedvenc csapatunknak vagy visítva ugrándozok, amikor Blájen a pályán van.
Elveim
Maga a szerelem nem csak egy érzelemből áll, hanem nagyon is sokból. Pontosan úgy, ahogy egy jó kávénak is lehet egyszerre például cserzettbőr-, dohány- és nektárillata, ugyanúgy a szerelem is többféle érzelem keverékéből áll össze: rajongás, idealizmus, gyengédség, kéjvágy, védelmezni vágyás, vágy, hogy védelmezzenek, vágy, hogy magunkévá tegyük a másikat, bajtársiasság, barátság, esztétikai vonzalom, és ezenkívül még vagy ezer más. Anthony Capella
Amit sosem tennék meg
Figyelmetlenségből elkövetni valamit, legyen az egy bájital adagolása vagy leönteni valakit egy pohár kávéval.
Ami zavar
Amikor utolsó pillanatban szólnak, hogy ügyeletbe kéne menni. Meg az, amikor Shawn öt percenként nyúz azért, hogy feküdjek le vele.
Ami a legfontosabb az életemben
Nyugodtnak maradni a legstresszesebb helyzetekben is.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Hogy mit gondolnak rólam, amikor fáradtan sétálok haza egy kócos konty kíséretében.
Amire büszke vagyok
Blájen-re és arra, hogy gyógyító lehetek.
Ha valamit megváltoztathatnék
Több embert mentenék meg? Nem tudom, nem gondolkoztam még el ezen.
Így képzelem a jövõmet
Egy tengerparton csücsülünk, a napfény megcsillan a gyűrűmön és a kisbabám maszatos arcát törlöm le egy zsebkendővel, miközben a feje fölött egymásra mosolygunk Blájen-nel.
Egyéb
Hivatásos kviddicsrajongó vagyok, a nappalink túl van dekorálva mindenféle csapat sáljával.
Illetve most nézem, tizenháromszor írtam le Shawn nevét.
Azt hiszem, az emberek nem értékelik eléggé a hétköznapi, boldog életeket - pedig éppen annyi lehetőség rejlik egy boldog, kibontakozó párkapcsolatban és a közös életről szóló tervek szövögetésében, mint a nagy drámák és traumák kijátszásában. Szerintem ti Blájennel megtestesítitek azt, amit mindenki szeretne elérni az életben. Boldogok vagytok együtt, szeretitek a munkátokat, vannak terveitek, hát kell ennél több egy sikeres élethez? Jó, talán tusfürdőt nem ártana venni, de majd legközelebb azt is hozzácsapjátok a bevásárlólistához... Rád tényleg igaz a született gyógyító jelző, nem csodálom, hogy Blájen beléd szeretett a kórházban (és nem egy csúnya fejsérülés eredménye volt, hogy félkómásan elhívott randizni). Valószínűleg senki sem szeretne a Mungó látogatója lenni, hiszen a világon kevés nyomasztóbb hely van a kórházaknál, de úgy érzem, te a puszta létezéseddel könnyebbé tudod tenni a betegeid ott töltött idejét. Nincs is más dolgod hátra, csak foglalózni és bevetni magad a játéktérre!
