A nemlátó látó

Mi az, amire túl sok időt fordítasz?
Az állataimra. Öten vannak, csodálkozol?

Zavar, ha valakinek a jelenlétében elsírod magad?
Nem túl gyakran sírok, de ha mégis, akkor nem zavar mások jelenléte.

Mikor kételkedtél utoljára önmagadban?
Minden egyes nap kételkedem magamban.

Fontos számodra, hogy mit gondolnak Rólad mások?
Nem, sosem volt az.

Mikor volt utoljára olyan napod, amikor semmit sem csináltál?
*lelkesen gondolkozik, de nem jut eszébe az utolsó ilyen dátum*

Boldog volt a gyermekkorod?
Ige, igen és igen.

Gyakran figyelmezteted az embereket a hibáikra?
Ha valaki valami olyat szeretne elkövetni, amiről tudom, hogy nem kéne akkor szólok neki, de egyébként nem vagyok kifejezetten kötekedő.

Tudod, hogy mikor jött el a távozás ideje?
Általában azt hiszem, hogy igen.

Mindig nyerni akarsz?
Sosem voltam versengő típus, szóval nem.

Mi az, amiben tényleg jó vagy, és akár a legjobb is lehetnél?
Magizoológia és zongorázás.

Mindig megünnepled a születésnapodat?
Ha nem felejtem el, akkor igen.

Szeretnek Téged a gyerekek?
Abszolút! Én is szeretem őket.

Melyik az a könyv, amelyik mély benyomást tett Rád?
Nem szoktam olvasni.

Mennyire szigorúan ítélsz meg másokat?
Szerintem egyáltalán nem.

Mi volt az, ami ezidáig a legtöbb bánatot okozta az életedben?
Az első segítőkutyám, Süti elvesztése.

Az lett belőled, aki lenni szerettél volna?
Még több is, mint amiről álmodni mertem.

Adsz még egy második esélyt?
Akár harmadikat is.

Mi az, amitől a falra mászol?
Pletykálkodás, rosszindulat.

Mitől lesz az otthonod az otthonod?
Illatok, hangok, állatok.

Maradandó nyomot hagysz az emberekben?
Azt hiszem, nem mindennapi látvány vagyok.

Mi az a két dolog amiről nem tudsz lemondani?
A munkám és a családom.

Mi az, amivel egy borzasztó nap után újra gatyába rázod magad?
Felteszem a kedvenc lemezem, főzök magamnak egy kamillateát és összebújok a kedvesemmel.

Igent, vagy nemet mondasz gyakrabban?
Igent.

Terjed rólad valami pletyka?
Mindig terjedt, mindig terjedni fog.

Ki ismer a legjobban Téged?
A kedvesem, Eggsy, Imogen.

Büszke vagy magadra?
Igen.

Milyen kiaknázatlan tehetség rejlik benned?
Igyekszem minden lehetőséget kiaknázni.

Van olyan dolog az életedben, amit még nem sikerült lezárni?
Nincs.

Mit gondolsz, az emberek eredendően jók?
Igen, hiszek ebben.

A munkát, vagy a szerelmet helyezed inkább előtérbe?
*nem válaszol*

Mindig azt mondod, amit gondolsz?
Nem, megesik, hogy szépítek egy kicsit az igazságon.

Miért vagy hálás a szüleidnek?
Anyukámnak, mert felnevelt, apukámnak... Mert próbált támogatni magához mérten.

Hirtelen esel szerelembe?
Nem. Idő kell hozzám és türelem.

Mire gondolsz, mielőtt elalszol?
Hogy milyen hálás vagyok a mellettem fekvő férfiért.

Nehezen kérsz szívességet?
Helyzetemből adódóan muszáj voltam megtanulni könnyen szívességeket kérni.

Mi az, ami már megérett a kidobásra, mégis képtelen vagy megválni tőle?
Van egy régi takaróm, amitől meg kéne válnom.

Melyik az a dal, ami mindig jobb kedvre derít?
Abba - Mamma mia

Mit csinálsz, amikor egy nagyon hosszú sorban kell várakoznod?
Próbálom kitalálni, kik állnak előttem.

Milyen tekinteteben vagy más, mint a többi ember?
A tekintetem tekintetében.

Érzékenyen reagálsz a kritikára?
Ha jogos akkor nem.

Mi az, ami miatt gyakran morogsz?
Hogyha kedves felhajtva felejti a wc ülőkét.

Hogyan képzeled el a jövőd?
Ugyanígy, talán egy-két állattal vagy éppen gyerekkel többen.

Szoktál magadra időt szakítani?
Muszáj lenne, de nem túl gyakran.

Mit csinálsz másképp, mint a szüleid?
Nem szeretnék elválni, meg akarom találni azt, akitől nem kell.

Mi az, amit a legtöbb ember nem tud rólad?
Balkezes vagyok.

Létezik barátság első látásra?
Maximum másodikra.

Mi az, amit nem vagy hajlandó belátni?
Hogy már most is túl sok állatom van.

Több időt, vagy több pénzt szeretnél?
Időt.

Mi az, amiről azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg?
Nem haraphatja le egy sárkány a kezem.

Mindig az igazat mondod?
Igen, vagy legalábbis azt, amiről azt hiszem, hogy az az igazság.

Szívesen vagy egyedül?
Igen, de társaságban még szívesebben.

Könnyen teszel felelőtlen ígéretet?
Nem igazán, mindig átgondolom, mielőtt megígérek valamit.

Mi az, amit folyamatosan halogatsz?
Alomtakarítás, bundafésülés, fürdetés.

Milyen okokból költöztél?
Szükségem volt egy saját térre nagy udvarral.

Mivel vagy az életeben elégedetlen?
Elégedett vagyok az életemmel.

Szerinted minden lehetséges?
Majdnem minden.

Ugyanaz az ember vagy, aki korábban voltál?
Mint mindenki, így én is változom.

A saját utadat járod?
Igen.

Szerinted minden kapcsolat megmenthető?
Majdnem mindegyik, van az, amelyik már nem.

Kire/Mire szeretnél több figyelmet fordítani?
Magamra.

Inkább kérdezel, vagy szívesebben válaszolsz?
Inkább válaszolok.

Ki vagy te, amikor senki sem lát?
Egy ABBA rajongó aki énekel főzés közben, aki keresztül esik a hegynyi méretű kutyáján, aki teát iszik teával, akinek mindene a család és az állatok.

Nem igazán tudom, miről kéne mesélnem. Gyermekkoromban nehezen tudtam feldolgozni, mikor azt mondták, más vagyok. Nem értettem, hogy miben különbözöm a többi embertől, hiszen az én világomban a hallás, a szaglás és a tapintás kaptak fontos szerepet. Idő kellett hozzá, hogy fel tudjam fogni, hogy amit én néha színes képekben látok az a többiek számára állandó látvány.
Már pici koromban voltak látomásaim, legtöbbször éjszakénként, de volt, hogy a nagyobb volumenű dolgokat ébren tapasztaltam meg. Ezzel az "áldásos" képességgel a mai napig nem tudtam megbarátkozni egészen, hiszen általában nem a legjobb dolgokat látom meg előre, és a tudat, hogy tudom, hogy mi fog történni, de nem tudok ellene tenni semmit... borzasztó érzés.
Az iskolás éveim alatt sokat köszönhettem annak, hogy hugrabugos voltam. Azt hiszem, egyik másik házban sem teljesedhettem volna ki ennyire. A legtöbben végtelen elfogadással és empátiával álltak hozzám... legalábbis a sárgák közül. Persze voltak, akik meglátták a lehetőséget bennem és a könnyű szekálási lehetőségben, így nem volt fenékig tejfel ez a hét év, de a vége felé, ahogy mindannyian felnőttünk egyre inkább megfogyatkoztak a rossz tréfák és a legtöbbjükkel békében váltam el.
Az akadémiai éveim csodásan teltek. De tényleg. Azt tanulhattam, amit szerettem és sosem különböztettek meg a hiányosságom alapján. Mindenki megpróbált a lehető legmegértőbben állni a helyzetemhez a tanáraimtól a diáktársaimig. Miután elvégeztem a képzést (szín jeles átlaggal) független, szabadúszú magizoológusként munkába álltam. Az életemet a kutatásnak áldozom, egy nagyon izgalmas projekten dolgozom. Ebből azonban egyértelmű volt, hogy nem fogok tudni megélni, így más alternatívákat kellett keresnem. Azt hittem, hogy nem fognak érkezni a megkeresések, de meglepő módon nagyobb érdeklődés van irántam, mint azt gondoltam, így a kutatásaim mellett is rengeteg munkám akad, ami azt eredményezi, hogy szabadidőm viszont alig.
Időközben külön költöztem, megismertem Kedvest, innen-onnan megmentettem négy állatot. Az ötödik már négy éve a hű társam és legfőbb segítségem, akit semmiért nem adnák.
Úgy tűnik, hogy a szomorú kezdés után a mesém boldog befejezést fog kapni.

"Te nem is nézel ki úgy, mint egy vak"
Hát köszi? Erre sosem tudom, mit kellene mondanom. Sokkal jobban szeretem, ha megdicsérik a szép barna szemem, vagy az aranyos szeplőim, esetleg a sötétbarna, nagyjából vállig érő tincseim. De komolyan, még ha nem is látom magam, akkor is jólesik néhány kedves szó. Mert egyébként az orrom elég széles, a szám meg talán egy kicsit keskeny, és ezekkel még így sem vagyok igazán kibékülve.
Magasságom azt hiszem átlagos, valahol 163 centi környékén járhatok. Testalkatom szintén átlagos, nem vagyok sem túl vékony, sem túlsúlyos. Ruhatáramban leginkább egyszínű, kényelmes darabok kapnak helyet, egyrészről munkámból adódóan nem praktikusak a drága és feltűnő szettek, másrészről én úgysem élvezhetem a látványt, így gyakorlatilag egy bizalmi kérdés, hogy miben megyek utcára.