weasley; ronald bilius

Bakancslista:
- Körbebiciklizni a várost.
- Pénzügyi tanácsot kérni valakitől, aki ért hozzá, mondjuk egy koboldtól. (Hermione ellenzi)
- Megtanítani Rosiet arra, hogyan csempésszen rókázó rágcsát Scorpius Malfoy kajájába.
- Felturbózni az intimitást Hermionéval.
- Megtanulni nyitott szemmel aludni.
- Megtanítani Georgenak, hogy hol a vicc határa (kezdem feladni).
- Elmenni Harryvel sörözni.
- Átadni Ginny üzenetét Hermionénak. Már Ginny elmondta neki.
- Elvinni Hugot kerti törpét hajigálni.
- Megmondani Hermionénak, hogy ne dolgozzon anniyt.
- Kezdeni valamit a citromos pite receptjével.
- Felhívni az orvost a derekam miatt.

– A nagyterem dugig volt diákokkal, akik izgatottan nézték, amint mi - és az új menő barátom, nevezetesen Harry Potter - sorban álltunk a Teszlek Süveg előtt. Berezelve tekergettem a fekete talárom sarkát, miközben néztem, ahogy a többi velem egykorú beosztódik valamelyik házba.
– Weasley; Ronald Bilius! – hallottam McGalagony professzor hangját, ahogy visszapattant az elvarázsolt mennyezetről. Éreztem, ahogy az összes testvérem tekintete rám szegeződött Szinte remegő térdekkel lépkedtem oda az emelvényre, és ültem le. A Süveg a fejemre került, és én hallottam a hangját valahol a koponyám és az agyam közötti résben.
– Egy újabb Weasley ivadék – mormogta én pedig összeszorítottam a szemem – legyen, a Griffendél!

– És azután mi volt apu? Mesélj még! – Rose mogyoróbarna szeme hatalmasra tágul az izgalomtól, és úgy néz rám, hogy nem tudok neki nemet mondani. Hermionénak megint bent kellett maradnia, megeszi a papírmunka, így rám maradt a két gyerek lefektetése. Rose már kilenc éves, Hugo hét, és igénylik a mesélést.
– Na jó, de csak egy utolsót. Utána alvás! Ha anyátok ébren talál titeket éjnek évadján…
– Apaa, még csak nyolc óra!
– Az pont eggyel több, mint az éveid száma, Hugo – nézek a fiamra jóindulatúan, és megigazgatom rajta a takarót. Sosem értettem, hogy anya miért félt minket ennyire, egészen a roxforti csatáig. Mióta pedig saját gyerekeim vannak, néha jobban is aggódom, mint Ő.

– Meséltem már nektek, amikor másodikban a papa régi Fordjával mentünk az iskolába én, meg Harry bácsikátok? – kérdezem és csillogó szemekkel idézem fel az eseményeket.
– Szeptember elseje volt, és a Roxfort expressz indulásáig már csak  pár perc volt hátra. Majd meglátjátok ti is, hogy oda az ember nem jut el olyan könnyen kilenc és háromnegyedik vágányhoz. Mi jöttünk volna Harry bácsikátokkal, csak mi maradtunk akik még nem mentek át a falon…
– Egy falon kell átmenni? – kérdezi Rosie.
– Igen, kicsim. Szóval elindultunk, magunk előtt a kocsinkkal, és tudjátok mi történt?
– Gondolom átmentetek a falon…
– Nem! Hanem egyenesen neki szaladtunk, mert az átjáró bezárult. A nagyiék az egyik oldalon, én és Harry bácsi pedig a másikon. A Roxfort expressz pedig elindult, nélkülünk. – a gyerekeim arcára pillantok. Feszült figyelem. A hatás szünetnek szánt csendet végül Hugo töri meg.
– És mit csináltatok, apu? – elvigyorodom.
– Fogtuk a nagypapa régi Fordját, ami nem mellesleg tudott repülni, és láthatatlanná válni…
– Hű!
– És elrepültünk vele a Roxfortba. Hogy az egyik régi tanáromat idézzem, nem kevesebb, mint hét mugli látott bennünket. – Rosie az arca elé kapja a kezét.
– És aztán mi volt apu?
– Belerepültünk egy öreg fába, ami volt olyan kedves és eltörte az első pálcámat. Jaj, nagyon kellemetlen volt. A nagyi küldött nekem egy rivallót. Hallanotok kellett volna. Ronald Weasley, hogy merted ellopni azt a kocsit – mondom elváltoztatott hangon. Akkor rettentő kínos volt, de már nevetve gondolok vissza rá. A gyerekek felnevetnek – ha még egy rossz szót hallok rólad…
– Khm – ismerős torokköszörülés üti meg a fülem. Nem csak én, de a gyerekek is elnémulnak, és szinte egy emberként nézünk a hang irányába. Hermione Granger áll az ajtóban, tiptop öltözetben, hóna alatt vastag mappák.
– Ti láttátok mikor jött be? – fordulok suttogva Rosie-ékhoz, ők meg csak rázzák a fejüket. – Na, és így történt, hogy a szépség és a szörnyeteg szerelembe estek. Aludjatok jól, gyerekek! – mondom jó hangosan, majd gyors puszit nyomok mindkettő homlokára, majd felállok és kisietek a konyhába a feleségem után.
– Helló Drágám! – hajolok felé, de csak szemöldök húzogatást kapok válaszul.
– Komolyan Ronald? – csak akkor hív így, ha bajban vagyok – komolyan? Pont a kocsi lopással kell őket altatni? Aztán csodálkozol majd, ha Rosie szabályszegő lesz!
– Mondja ezt a nő, aki megalapította Dumbledore seregét – átölelem a derekát, és magam felé fordítom. – Nem lesz velük baj, Hermione. Ígérem.


A King’s Cross semmit sem változott. Csak az emberek mások. Akiket gyermeknek ismertem felnőttként néznek most vissza rám. Hagyom, hogy Hermione és Harry előre siessenek a gyerekekkel, de nem engedem el Rosie kezét. Lehajolok hozzá, és a vállára teszem a kezem.
– Figyelj csak, kincsem. Ez lesz az első éved. Ne izgulj, nagyon jó lesz.
– Tudom apaa…
– Csak azt akarom mondani, hogy remélem tudod, akár melyik házba kerülsz is, mi nagyon büszkék leszünk…
– Tudom, apu! Mehetek végre?
– Még egy pillanat. – Átnézek a lányom válla felett, és a pillantásom találkozik Draco Malfoyéval. – ha az a tejföl hajú Malfoy fiú hozzád szól, csak szórj rá valami átkot, oké? Pont a szeme közé célozz.
– Apa de miért? – néz rám értetlenül.
– Na, jó legyél szívem! Menj– puszit nyomok a homlokára – és vigyázz magadra.

"Vörös haj, mások levetett talárja...", nos igen, a vörös haj még mindig stimmel. Az utóbbi időben igencsak megnyúltam, és mióta Hermione megtanította hogyan kell használni a biciklit, hajlamos vagyok azzal közlekedni ide-oda. Fura, de egészen megszerettem az öltönyt, így gyakran hordok, otthon viszont inkább valami kényelmesben szeretek flangálni. A hajam hol rövid, hol hosszú, attól függ hogy milyen kedvem van. Persze gyakran hallgatom anyát, hogy nem akarja, hogy nekem is olyan hosszú legyen, mint Billnek, de én nem is szeretnék olyat.
Az évek persze elszálltak felettem is, de szerintem a jó út felé lépdelek. Bár ráncból már nekem is van egy kis adag, a hajam még mindig nem színeződött el. Azt hiszem olyan vagyok mint a jó bor. Az évekkel csak még értékesebb. Legalábbis Hermionének biztos.