Hazel Shaw

Egy igazán talpraesett jószívű, naiv nő, aki az élete nagy részében pozitív és vidám teremtés.  Ha kell a társaság szíve-lelke és motorja, nyitott személyiség, akit bármilyen gonddal fel lehet keresni, a maga módján biztosan segít.
Szavahihető és megbízható, nem áskálódik másokkal szemben, szeret nyílt lapokkal játszani. Szereti a spontán pillanatokat, gyakorlatilag bármire rávehető.

A szívvel dönt és nem az eszére hallgat, ezért sokszor megy fejjel a falnak. Versengő alkat, aki úgy véli, nem csak a fiúk lehetnek erősek. Ha valamit eltervez, akkor addig hajtja magát, míg véghez nem viszi, ilyenkor nem hallgat senkire sem. Túlságosan szeretetéhes, ezzel idegeire megy olykor másoknak.

2015. április 20.

- Muszáj menned? – szólal meg mögötte egy érces, talán kissé szomorú hang. Terveik voltak a napokban, de a nőért küldtek, mert végre egy olyan áttörésre leltek, melyet hónapok óta keresett. – Csak két, maximum három nap – fordul szembe a férfival, s egy halovány mosolyt varázsol az arcára. – Tudod jól, hogyha most nem megyek, akkor megőrülök a következő képben és nem tudnám élvezni, amit elterveztünk – mert Ő ilyen. Még akkor is képes a munkán pörögni, amikor ki kellene kapcsolnia. Pont ezért döntötték el, hogy egy kicsit kiszakadnak a megszokottból és elutaznak távol mindentől és mindenkitől, amit ismernek. Erre az indulás előtti napon Hazel pakol, csak nem arra az útra, melyre már hetek óta készülnek.
A férfi közelebb lép, arcára kiül a szomorúság és a büszkeség egyvelege. Soha nem fogta vissza a másikat, mindig szeretettel támogatta és csodálta. Most is tudja, hogy ezt a nőt semmivel sem tudná maga mellett tartani, ezért meg sem próbálkozik. Karjait köré fonja, közelebb vonja magához, s mélyen szívja magába a már jól ismert, megnyugvást hozó illatot, mely körül lengi a másikat. –Csoda lett volna, ha nem jön közbe valami –búgja halkan, majd nyom egy csókot a nő hajába. – Addig átszervezem a dolgokat, hogy amikor visszaérsz, indulhassunk – s ezt nagyon szereti a férfiban. Nem bedurcázik, nem kezd el vagdalózni, hanem megoldásra törekszik, s Ő soha nem lesz eléggé hálás ezért. Megfogta vele az Isten lábát, s soha nem akarja ereszteni.
–Sietni fogok, észre sem veszed, hogy nem voltam itt – mosolyog a másikra szelíden, majd nyom az ajkaira egy apró csókot, s holmiját magához véve, elindul, hiszen várják. Nem ereszti hosszúra a búcsút, hiszen talán már holnap újra találkoznak. A kerítésnél állva, mosolyogva int még egyet a férfinak, majd többedmagával eltűnik…

2015. május 15.

Szemeit lassan kezdi el nyitogatni. Minden egyes porcikája fáj, úgy érzi, mintha végtagjaira ólmok nehezednének. Körülötte a falak fehérek, az ablakon madarak csicsergésének dallama árad befelé egy kisebb szellő kíséretében. Fejét lassan fordítja jobbra, majd balra. A hely egyetlen egy millimétere sem ismerős számára, minden ridegnek tűnik neki elsőre.
Apró mozdulatokat tesz, lassan emeli meg felső testét, hogy körbe nézzen. A szobában még legalább három ágy van, mindegyik üres. Az ajtó előtt két alak körvonalai rajzolódnak, nem hallja csak gondolja, hogy éppen beszélgetnek. Aztán nyílik az ajtó. Egy magas, jó megjelenésű férfi sétál be rajta. Arcán öröm keveredik döbbenettel, mintha kicsit félne attól, hogy mit fog először mondani a nő.
De Hazel nem mond semmit, csak nézi az ismeretlent, kinek egyetlen egy vonása sem ugrik be számára. Mögötte fehér ruhában még ketten besétálnak, s örömüket fejezik ki, hogy végre felébredt. – Végre? – szólal meg végül halkan, de még a saját hangjától is megijed. Mert idegen számára, mint minden és mindenki. – Hol vagyok? Miért vagyok itt? Kik maguk? Ki vagyok én? Hogy kerültem ide? Mióta vagyok itt? – és csak törnek ki belőle a kérdések, ahogyan pulzusa egyre megy feljebb, s egyre lovalja magát bele a helyzetbe. Hazel egyetlen egy napra sem emlékszik eddigi életéből, s ettől megijed, éppen annyira, hogy az Ispotály dolgozói úgy döntsenek, hogy jobb, ha pihen még egy kicsit, mielőtt szépen lassan elkezdik neki beadagolni a dolgokat.

2015. július 7.

Elveszetten áll a nagy ház ajtaja előtt. Olyan távolinak tűnik neki ez az egész, de Mikael annyira erősködött, hogy nem tudott neki nemet mondani.
Egy héttel ezelőtt engedték végre haza, s utált belegondolni abba, hogy egyedül legyen. Retteg, hiába nincsenek emlékei, mégis minden egyes nap gyötrik rémálmok, mióta felébredt. A férfi biztosította arról, hogy mindenben támogatja, hiszen állítása szerint azelőtt is így volt. Hazel pedig minden egyes szavát elhitte, hiszen senki másba nem tudott kapaszkodni.
Így itt van. Itt áll a férfi, s gyermekei háza előtt, hogy az egyik vendégszobába beköltözzön. Teret és időt kért a másiktól, mert számára még minden és mindenki idegen. A férfi pedig látszólag megértette ezt, bár akaratát sokszor túlságosan ráerőlteti a másikra, mintha valamit nagyon siettetni akarnak, mintha rettegne valamitől.
A gyerekek bezzeg könnyedén állnak az ismeretlen eljátszásához, hiszen igazából nem ismerik egymást. De Hazel abban a hitben van, hogy a kislány és a fiú csak tettetik ezt a kedvéért. A gyerekek pedig nem firtatják a dolgot, hiszen apjuk megmondta nekik, hogy tartsák a szájuk. Ők pedig félnek, így engedelmesek.
Ezzel pedig elindulnak az életben, mint egy közös, szerető család, melynek alapja egy hatalmas hazugság egy férfitól, aki hosszú évtizedek óta megakarta szerezni a nőt, s annak az állását.

2020

Öt évvel a balül elsült munka után, Hazel egy teljesen más életet él, egy teljesen más férfival, abban a hitben, hogy ők ketten már majdnem egy évtizede együtt vannak, s tervezték saját kis családjukat. A mindennapokba szépen lassan rázódott bele. A gyerekek közül a kislány kezdetektől fogva imádta, hogy végre van még egy nő a háznál, a fiú pedig igazi seggfejként minden pillanatban igyekszik megkeseríteni az életét.
Mikael mindent megtett annak érdekében, hogy Hazelben hamis emlékeket igyekezzen elültetni. S ez olyan jól sikerült neki, hogy a nőt teljesen elterelte az ereklye kutatás, régészet irányából másfele.
Hazel két éve a konyhában érzi jól magát, ahol különböző édességeket, cukrászati remekműveket kreál, egy kis varázslat segítségével. Látszólag minden egyes pillanatát élvezi jelenlegi életének, ám mikor leszáll az este, s szemeit álomra hunyja olykor érdekes álmokat lát, melyek sokkal valósághűbbek, mint Mikael szavai.
Ezért sokat kérdez, mellyel feszültséget generál a férfiban, s az eddigi habos babos életük köré lassacskán odavonzza a fekete felhőket. A férfi annak reményében, hogy talán végre kicsit lenyugtatja a nőt tavasszal úgy döntött, hogy Roxmortsba költöznek, távol mindentől és mindenkitől, aki csak egy kevéske bajt is hozhat a fejére..

Ha a szem a lélek tükre, akkor bizonyosan eléggé viharos lélek lakozik benne, hiszen szeme színe is a fényviszonyok függvényében váltakozik a világos barna és a sötét, már-már fekete között. Arca olykor komoly, ami a bizalmatlanságnak, az ismeretlentől való félelemnek köszönhető. Érzelmei többnyire tökéletesen kivetülnek arcára, nehezen tudja elrejteni a véleményét.
Nem karcsú, de nem is telt, ahol kell, ott éppen annyira domborodik, amennyire kell. Az elmúlt öt évben többször állt a tükör előtt, remélve, hogy a testén lévő apró sebekről beugrik egy-egy emlék. Nem szégyelli őket, de nem is szívesen vesz fel olyan ruhát, melyben láthatóvá válnak, mert nem tud és nem akar magyarázatot adni.
Öltözködése nem kirívó, de nem is topis. A személyiségében lévő kettősség az öltözködésében is hajlamos megjelenni... Van, amikor nem sokat ad a megjelenésére, smink nélkül, kényelmes ruhákban jelenik meg valamerre. De akadnak olyan alkalmak is, amikor úgy kiöltözik, hogy mindenki megfordul utána, aki mellett csak elhalad az utcán.