Cepheus C. Black

Éleslátó ~ Nem ítél a külsőségek alapján, akárkivel találkozik, igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy hogyan néz ki az, aki ott áll előtte. Persze levonja a megfelelő következtetéseket, de mindezt igyekszik tárgyilagosan, ítéletmentesen kezelni.

Szenvedélyes ~ Az életében fontos tényezők, így a munkája, a családja és bizonyos hobbijai iránt nagyon erős érzelmeket táplál. Mindig igyekszik a legtöbbet kihozni belőlük és felmerülő gondok esetén nagy odaadással védelmezi őket, még akkor is, ha nem feltétlenül van igaza.

Altruisztikus és nagylelkű ~ Fontosak számára az emberek, mindenki jóléte, és ez nem csak a közvetlen környezetére terjed ki. Szívesen vállal önkéntes feladatokat, akár gyermekeknek szóló rendezvényeken, akár egy állatmenhelyen, mert így hasznosnak érzi magát és boldoggá teszi, hogy másoknak kicsit szebb lett a napja tőle. Az adományozás sem áll távol tőle, sokszor ad pénzt számára fontos ügyek érdekében.

Figyelmes és türelmes ~ Gyerekekkel való munkában és családapaként ezek elég lényeges jellemvonások, amikre ha megkérdeznék, egész biztosan azt mondaná, hogy büszke erre. Nagyon óvatosan bánik a kis pácienseivel, otthon pedig a legnagyobb gyengédségben neveli a sajátjait és törődik a feleségével.

Megbízható ~ Bármit rá lehet bízni, legyen az egy feladat, titok, vagy bármi egyéb, egész biztosan diszkrét lesz és pontos. A feladatait elvégzi, a titkokat megőrzi, a kéréseket teljesíti, mert másképp nem tudna élni a saját bűntudatával.

Jó megfigyelő ~ Könnyen kiismeri az embereket, akár néhány perc beszélgetésből is. Ez különösen igaz a gyerekekre, akikkel kifejezetten jól szót ért, de felnőttekkel sem sokszor akad problémája. Mindig tudja, kivel hogyan kell bánni, mit szabad és mit nem szabad a közvetlen közelükben, ehhez pedig nincsen szüksége többre egy rövid találkozásnál.

Lojális és keményen dolgozik ~ Rendkívül hűséges, mind személyekhez, mindpedig szervezetekhez. Ő tipikusan az az ember, akinek egész életében maximum kettő munkahelye lehet, ha egyáltalán egyszer is vált, mert annyira szoros kötődést érez az elsőhöz, hogy nehezen tudna elválni tőle. Ez igaz a magánéleti kapcsolataira is, nehezen engedi el azokat, akiket egyszer megszeretett, még akkor sem, ha tudja, hogy ez lenne a helyes lépés.

Érzékeny a kritikára ~ Mivel nagyon lelkiismeretes és perfekcionista, nehezen viseli el, ha valami miatt mégis kritika éri, még az építő jellegű is nagyon a földhöz vágja, pláne ha igazán váratlanul éri. Sokat képes ezeken rágódni.

Nehezen nyílik meg ~ Ez talán a neveltetéséből és a szüleiből is fakadhat, de egészen jól tudja, hogyan tartsa meg magának az érzelmeit és a legérzékenyebb gondolatait. Ehhez köthető az is, hogy mivel fél a csalódástól, ezért ennek elkerülése végett nem enged igazán közel magához akárkit, hogy elkerülje az esetleges bukásokat.

Perfekcionista ~ Néha túlontúl is maximalista, olyan szinten, hogy álmatlan éjszakái fakadhatnak egy-egy bizonytalanságból. Ez egyszerre áldás és átok, főleg a munkájában, ahol nem tehet ki kisgyerekeket teljesen felesleges tortúráknak, viszont nem is teheti meg, hogy átsiklik bizonyos dolgok felett. Néha nagyon nyomasztja, hogy mindent jól csinált-e.

Túlzottan idealista ~ Általában mindentől és mindenkitől a legjobbat várja és a legjobbat is feltételezi róluk. Szeret hinni abban, hogy a világ és az emberek alapvetően jó, ez a rousseau-i filozófia vezérli és ez által fordul mindenkihez. Ez sokszor vezet pofáraeséshez, amikor az élet bebizonyítja, hogy igenis létezik a rossz és a gonosz.

Érzelmek által vezérelt ~ Akármilyen nehezen nyílik meg és önti szavakba az érzéseit, belül nagyon erős örvényként tudnak felgyülemleni benne az érzelmek, negatív és pozitív egyaránt. Kihatással van a napjára, hogy reggel hogyan ébredt, mit álmodott, mekkora ölelést kapott a kislányától, látta-e a feleségét mosolyogni, kedves volt-e a recepciós a Szent Mungóban. Minden apróság képes befolyásolni a hangulatát és a közérzetét.

Konfliktuskerülő ~ Nem bírja a veszekedéseket, ez már kisgyerekként is így volt, amikor az esetleges családi összeszólalkozások alkalmával inkább elvonult, hogy hallania se kelljen semmit. Az életében előkerülő, érzelmileg fűtött vitáknál is inkább meghunyászkodik és vállalja a vereséget, hogy minél hamarabb vége legyen.

Túlterheli magát ~ Rengeteg extra munkát váll magára, emellett pedig az önkéntes feladatai és a családdal való törődése is meglehetősen lefárasztja. Nem zavarja mindez különösebben, de amikor plusz külföldi utakat is beszervez magának a szabadnapjaira, hogy továbbképzésekre járhasson, nem mindig tudja megfelelően kipihenni magát.

Túl önzetlen ~ Az altruizmusához tartozik, hogy sokkal előrébb teszi mások érdekeit a sajátjainál, akkor is, ha éppen nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy egy kicsit önző legyen és magára is gondoljon. Ezért képes lehetőségeket úszni hagyni, ha arról van szó, hogy más "jobban szeretné mint ő".

Nagyon kalandos a hősök élete. Izgalom izgalom hátán, egymást követő utazások, kincskeresések és hercegnőmentések töltik ki a mindennapokat. De a hősöknek nincs is szüksége pihenésre, élteti őket a sok móka és kacagás, amit a történeteik jelentenek másoknak és saját maguknak is.
De egyszer minden hős nyugdíjba vonul.
Én is hős voltam egyszer, még nagyon régen. Azt hiszem, itt kezdődne az egyszer volt, hol nem volt, de egyszerűbb azt mondani, hogy a nyolcvanas évek közepétől élt a világban egy Cephi. Elég gagyi név egy hősnek, de nem ő választotta magának, hanem a szülei, akik igazi királyi családként éltek és őt is királyfinak nevelték. Hatalmas kastély az otthonuk, ahol a megszámlálhatatlan tagból álló család minden tagja igazi nemesi kényelemben fér el egyenként saját lakosztályokban is akár. Cephinek is megvolt a sajátja, saját szoba, játékok, könyvek, tanítómester és szolgáló egy házimanó képében. Egy valamije nem volt: társasága.
Királynak lenni nagyon fárasztó és embertpróbáló munka, ezért csak azok tudják olyan jól végezni, mint Pollux Black, akik erre születtek. És általában akik erre születtek, azok nem szuperáltak máshol, így Cephi szülei sem a család szerető ölelését adták tovább gyermekeiknek, hanem a vezetés és a hatalom ismeretét, tiszteletét és megtartásának titkát. Kár, hogy Cephit jobban érdekelte az előbbi, mint a hatalom.
A Black palotában több dajka is dolgozott a házimanók mellett, akik az elfoglalt királyi pár helyett nevelték és tanították a gyerekeket, így hősünk is tőlük tanult meg mindent, ami fontos az életben - azaz, ami az apja szerint volt nagyon fontos az életben. Kitanulta a királyi viselkedés és gondolkodás minden csínját-bínját, noha utóbbi kevésbé volt hosszútávú hatással rá, mint az előbbi. Hamar rájött, hogy nem tud úgy gondolkodni mint az apja, nem érzi annyira fontosnak a vértisztaságot, a rangot és egyebeket, mint amennyire azt a szülei elvárnák tőle, őt sokkal inkább irányítja a szeretet és az elfogadás. De nem szólt semmit, nem tehette meg, hiszen túlságosan tisztelte ahhoz édesapját, a nagybetűs Királyt, hogy bármit tenni merjen vagy akarjon vele szemben.
Amikor elérkezett az iskolába járás ideje és Cephinek egyik kastélyból a másikba vezetett útja, a hősökre nagyon jellemző izgalom járta át, amit ez az új kaland hozott neki, és némi félelem, amit az eddigi biztonság elhagyása okozott neki. És persze a gondolat: mi lesz akkor, ha apjának nem fog tetszeni a varázslatos Teszlek Süveg döntése? Cephi tudta, hogy a Mardekár táborát kéne erősítenie, de semennyire nem akart oda kerülni, tudta, hogy rossz helye lenne ott és a sok felfedezés helyett csak nyomorúság várná. A Hugrabugot szerette volna magáénak a leginkább, de azért meg a király nagyon megharagudott volna, közel annyira mint a Griffendélért. Így lett hát a Hollóhát új kisdiákja. Akkor még nem tudta, hogy más helyzetben is az lett volna az igazi otthona és még az általa olyan nagyon vágyott Hugrabugnál is jobb helye van ott.
A következő sok évét hősi élete csúcsán töltötte. Rengeteg bajtárs segítette útján, eszének és kedvességének híre messzeföldön elterjedt, kalandjai között pedig nem csak a tanulás, de a hercegnők megmentése és a harc a gonosz sárkányokkal is szerepet játszott. Roxforti tanulmányai végére már tudta, hogy ki lesz az az elbűvölő és csodálatos királynő, akit majd feleségül lehet, de az még váratott magára pár évet, így nem hagyott fel istenadta feladatával, hogy még több tudást szívjon magába és még több hercegnőt mentsen meg addig is.
Cephi megtanulta, hogyan válhat remek gyógyítóvá, aki minden bajbajutott segítségére tud sietni, legyen az hercegnő, királyfi, vagy egyszerű paraszt, de különösen sok időt foglalkozott a gyerekek megsegítésével, mára pedig már csak velük foglalkozik, és az anyukákhoz hasonlóan a csemeték is szívesen járnak hozzá minden kisebb-nagyobb bajukkal.
Idő közben Cephi megházasodott. Megjelent életében A Királynő, akiről akkor még nem is tudta, mennyire le fogja venni a lábáról és mennyire meg fogja szeretni őt. Mindenesetre az esküvője estéjén véglegesen elrakta a szekrénybe a kalandozók íját, tegezét és ruháját, aztán véglegesen hősi nyugdíjba vonult. Az élete persze továbbra is nagyon aktív és bizonygatja, hogy a kalandok ugyanúgy a részét képezik mint ezelőtt tették, csak más formában, mert egy apának más feladatai vannak, mint egy ifjú hősnek.
Igen, Cephi, hősünk mára apa lett, kettő gyönyörű gyermekkel, akikért éppúgy az életét is adná, mint csodálatos feleségéért. Regu nem sokkal az esküvője után már megszületett, ő pedig akkor, életében először megtudta, mi az igazi szeretet és milyen felülmúlhatatlan érzés a saját gyermekét tartani a karjai között. Kislánya, Moirah jóval aprócskább, alig öt éves. Megszületése körülményei egész mókásak. Tudniillik, Cephi rengeteget utazik külföldre, a nyugdíjas hősök kalandjaira, és egy alkalommal, amikor nagyon hosszú hónapokat töltött el Afrika legszegényebb negyedeiben, mérhetetlenül hiányolta a feleségét és a kisfiát. Az egyetlen, ami segített neki aludni, az a sok levél volt, amit csodálatos királynőjének küldött és tőle kapott, és amiket a mai napig féltve őriz. Hazatérése megünneplésének gyümölcse lett a szép kislány, aki ma reggel is öleléssel nyitotta a napot nála.
De a nyugdíjas hősök élete sem mindig tökéletes. Cephit sok érzés kínozza és gyötri, amiket nem tud még szavakba önteni és rengeteg akadály áll előtte, amiket lehetetlenségnek tűnik leküzdeni. De milyen hős is az, akinek minden elsőre sikerül?

Sebastian fucking Stan