Thales Simon "Simo" Lestrange

T, mint tréfás: Értékelhetetlen viccei vannak, ez tény, de ha úgy dönt, hogy megtréfál akkor ne ijedj meg. Pusztán így próbálja felvonni magára a figyelmet, mert alapjáraton komoly és valami változást akar, amitől biztos megváltozik róla a véleményed és rájössz, hogy van benne is némi rosszaság.
H, mint hízelgő: Vannak esetek amiket pusztán csak a másik félhez való simulással és nyájas beszéddel tud megoldani. Ennél fogva amíg még lehet kihasználja gyermeki megjelenését s, igyekszik beférkőzni a másik fél szívébe. Gyerekkora óta vágyik a törődésre és ha nem kapott belőle eleget akkor mindig bevetette simulékony és szeretetteljes viselkedését. Szeret másokat megölelni, néha csak úgy minden ok nélkül és elhitetni az illetővel, hogy valóban úgy szereti ahogyan azt állítja. Nagyon kevés személyt szeret igazán, de őket nagyon és feltétlenül. Tudni kell azonban, hogy ez a magatartása nem mindenkinél válik be, van aki átlát a szitán és tudja mikor viselkedik őszintén s, mikor nem. Hogy ezt a viselkedési módot kitől tanulta az mai napig kérdéses. Talán a vérében van, hogy ilyen legyen és mindent megtegyen céljai eléréséért.
A, mint alkalmazkodó: Régebben nehezebben alkalmazkodott másokhoz, az elvárásokhoz, mostanra viszont teljesen megváltozott ez a hozzáállása. Pusztán más szemmel kell néznie a világra és ahhoz, hogy nem mindig neki kell irányítania és másnak alkalmazkodnia hozzá, hanem ennek a szerepnek változnia is kell. Ezért se esik kétségbe, ha újdonság éri őt, mert ha nem is pillanatok alatt de felveszi azt a bizonyos ütemet, amit az új dolog megkövetel.
L, mint leleményes: Már ha azt a tulajdonságát leleményesnek lehet nevezni, ahogy belekerül egy-egy viszályba és megpróbál kikerülni belőle, mindhiába. Van amikor az ő esze is túl kevés, vagy egyértelműen veszett ügyet próbál menteni. Mégse adja fel. Tudod miért? Mert hűséges, lehet, hogy  számodra ez mit se jelent. De ha a barátodnak mondhatod őt, akkor rájöhetsz miről van szó. Mert ha gond van, akkor biztosan melletted fog állni és komolyan hallgatja végig a problémád, nem pedig egyből a képedbe nevet, mondván, hogy egy elveszett alak vagy, akit nem tud és nem is lehet megmenteni.
E, mint engedelmes: Jobb ha jól megválogatod a szavaidat és tényleg olyat kérsz tőle, amit szeretnél ha be is teljesülne. Ha például azt kéred vigyázzon a házi kedvencedre, mert neked valami gondod akadt és hálás lennél neki érte, akkor tényleg vigyázni is fog. Még a parkba se biztos, hogy elviszi vagy a tóhoz, de annyi szent, hogy tőle épségben fogod visszakapni. Tehát tényleg azt tesz amit kérsz tőle, és úgy ahogy kéred.
S, mint segítőkész: Bizonyára lesz olyan alkalom amikor valakinek szüksége lesz egy plusz két kézre, mondjuk a cipekedésben vagy bármi egyébben. Nos, ha látja, hogy elengedhetetlen, hogy ne vesse be a tudását az illető szerencsétlenkedése ellen, akkor természetesen nem ücsörög ölbe tett kézzel, hanem intézkedik.

S, mint szétszórt: Nem egyszer megesett vele, hogy elhagyta a dolgait és órákig kellett keresnie mire megtalálta. Mivel egyszerre több dolgot szeretne elérni, megtenni hajlamos arra, hogy valamit befejezetlenül hagy és belekezd egy újabb dologba. Igyekszik aktív lenni, ezért a nagy sietségben mindig lemarad valami ami számára nagyon fontos.
I, mint ironikus: Ha valami szúrja a szemét és nem tud mit kezdeni a helyzettel, mindig burkolt-, szellemes megjegyzéseket tesz. Így bizonyára kevésbé tűnhet olyan gonosznak s, bárki akivel találkozik, azt hiheti tulajdonképpen egy földre szállt angyal. Nem! Csakis a családjával szemben ilyen őszinte, máshoz már nem annyira.
M, mint makacs: Nehéz eltántorítani a céljaitól, amit egyszer a fejébe vett azt biztosan véghez is viszi és addig nem nyugszik amíg ezt meg nem tette. Ha valamit kérnek tőle akkor azt ugyanilyen határozottan teszi is meg, ügyelve, hogy senki se tudja őt más útra téríteni. Ugyanakkor nagyon ragaszkodó, főleg akkor, ha valaki az ő véleményét ócsárolja. Állandó jelleggel kitartó s, ez nem enyhül egyik napról a másikra, sőt éppen ellenkezőleg. Kitartása akkor nő ha látja ellenfele mennyire igyekszik úgymond legyűrni őt, amit különös képen nem igazán szeret.
O, mint odaadó: Ha tényleg sikerült megkedveltetned magad vele, akkor bizonyára feltétel nélkül szeretni fog téged. Gyakran elvakultként viselkedik, szent lehetsz a számára, olyannak láthat amilyen valójában nem vagy és olyasmiért is szerethet, ami nem te vagy. De ha megismer, ha felfeded előtte az igazi lényedet se kell csüggedned, mert ezt a bizalmad jelének veszi és még inkább, még intenzívebben fog kötődni hozzád. Már ha akarod, hogy kötődjön hozzád, ha nem, akkor ne áltasd feleslegesen.
N, mint nyughatatlan: Gyerekként sem volt valami jó a magatartása, mindig tevékenykednie kellett, a középpontban lennie, hogy ténylegesen hasznosnak érezze magát vagy úgy érezze ember számba veszik. Mindig is figyeleméhes volt, azt akarta, hogy nagyra tartsák a tudása miatt. Megdicsérjék és hasonló igen fontos kitüntetések kapjon, amivel esetleg jobb lehet másoknál.

Elmer "Elmo" Simo legjobb barátja

Kíváncsian pillantottam fel rá és közben mézeskalácsot rágcsáltam a zseblámpa fényénél a kis bunkerünkben. Ma megígérték, hogy elmegyünk sátorozni, de semmi nem lett belőle, az eső ugyanis keresztbe tett nekünk és én nagyon szomorú voltam. A szüleinket meg sikerült meggyőzni, hogy idebent a játékszobában alakíthassunk ki takarókból, puha párnákból és egy hatalmas felfújható matrac segítségével egy „sátrat”. Előre-hátra billegtem, amíg végre a nővérem mellé a bátyánk is idejön. Ők ketten sokkal jobban megvannak együtt, néha úgy kell harcolni azért, hogy egy kicsit rám is figyeljenek. Nem irigykedem, annyira rájuk. Csak egy kicsit. Amíg nem voltam megszületve jól elvoltak ketten, de most rám is vigyázniuk kell. Ez néha teher, néha meg nem. Attól függ, hogy éppen mivel játszom és mi az, amit oda kell adniuk nekem. Legutóbb a kedvenc figuráját tettem tönkre Aurelius-nak, ezért érthető, ha most Sütiszörnyet nem adja oda nekem. Pedig nyúlogatok érte, két kezem követelően neki szegezem, de most nem adja oda nekem. Nem ő. Sütiszörny az övé és kész. Helyette inkább elveszi nekem Elmo-t, ő piros és tudja, hogy én imádom ezt a színt valamiért. Szóval Sütiszörny helyett őt nyomja a kezembe, látszólag azzal is el vagyok.
– „…Hallod-e, te ólomkatona! – szólította meg a manó. – Minek mereszted a szemed olyanra, aki ügyet sem vet rád?
Az ólomkatona úgy tett, mintha nem hallotta volna.” – olvasta tovább az anyukám, amikor végre mindenki visszakerült a helyére és minden hozzávaló, ölelni való plüss a kezünkbe volt arra az esetre, ha esetleg megijednénk. Már tizedik alkalom, hogy ezt olvassa fel nekünk lefekvés előtt, vagy csak úgy simán, ha arra kérjük olvasson nekünk valamit. Én még elég rosszul olvasok és a nevemet sem írom valami szépen, de csak az ősszel kezdtem el az iskolát, ez nem lehet olyan meglepő, szerintem.
Hallgattam a mesét, aztán egyre jobban kezdtem elnyúlni a matracon és arra lettem figyelmes, hogy már nem tudom nyitva tartani a szemeimet, mert túl nehezek. Annyi erőm azonban még volt, hogy Elmo-t jó szorosan magamhoz öleljem és ne engedjem el, ki tudja, még véletlenül amíg pihentetem a szemeimet addig valaki elveszi tőlem és valami mást nyomnak a kezembe.
Mielőtt végleg elaludtam volna még éreztem anya gondos simogatását a fejemen, aztán valami nehezen a hátamon, ez lehetett a takaró, mert utána nem tudtam rendesen forgolódni. Talán már nem kellett, nem volt értelme viaskodni, sem a táncosnő szívéért, sem azért, hogy megtarthassam Elmo-t, mert nálam volt, biztonságban és nyugalomban, így elaludtam. Békésen a saját világomban voltam.

Szilánkos mennyország a Roxfort falain belül

Körben álltunk. Táncikáltunk. Ide-oda lépegettem egyik lábamról a másikra. Nevetgéltem. Azt hiszem mindegyik másodéves Mardekáros imádta a Halloween-t, de most meg főleg, mert sikerült ráijesztenünk a szegény Hugrabugosokra. Közöttük például Evanora Snyde, Alexander Dolohov és Glenys Pritchard akik éppen rosszkor voltak rossz helyen. Nekem személyesen nincs bajom velük, de akkor amikor rájuk eset egy rakás liszt, az számomra is nagyon vicces volt. Simán lehetett volna egy másik csapat is, mert rajtuk is ugyanúgy nevettem volna. De mivel meglátták az arcomat a csoportban, most biztosan engem is ugyanúgy utálnak mint azokat akik direkt élvezik megtréfálni a másikat még ilyenkor is. Jó persze nem csak ezt ünneplik, ünnepeljük ilyen vidáman, hanem magát az ünnepet is egy kicsit, ami esküszöm, hogy nem a Hugrabugosok piszkálásáról szól.
Boldogan nyúltunk szét a szobánkban, a fiúk jól érezték magukat én meg nagyon ünneprontó lettem volna, hogyha nem nevetek velük együtt például.
– Láttátok Dolohov arcát? Merlinre! Ha lett volna nálam egy fényképezőgép tuti lefényképezem, hogy megörökítsem a jövő nemzedékeinek is! – Gideon Turner csak úgy nevetett a hasát fogva a saját kijelentésén. Nekem nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy nevetni tudjak ezen – tényleg nagyon szánalmas ahogy másokat piszkál ő meg a többiek is. Mivel nem akarom, hogy kiközösítsenek, inkább nekik adok igazat, rájuk hagyom a dolgokat.

Nagyot néztünk amikor összebarátkozott egy Hollóhátassal, de rá hagytuk. Nem tudom miért, mitől szórakozott olyan jól a lánnyal, de én személy szerint arra gondoltam, hogy végre benőtt a feje lágya és nem érdekli őt ugyanaz ami másodikban érdekelte. Végtére is mind idősebbek lettünk, én legalábbis sokkal határozottabb és kimaradtam mások megtréfálásából. Vagyis ez már nem megtréfálás volt, hanem ráijesztés.
Aztán egy kis idő múlva már nem találtam meg velük a közös szót. De nem bánom, annyira. Inkább amikor tehetem a bátyámmal lógok, amikor meg nem akkor a nővéremmel, vagy a legújabb és legérdekesebb barátommal – aki még nem tudja, hogy a barátom sajnos – Sidonie-val. Hugrabugos. Szerencsére amikor másodévesen őket piszkáltuk nem volt itt, nem tudhatja, hogy a barátaim kedvelt célpontjai az ő háztársai voltak.
– Te belezúgtál abba a Hollóhátas lányba? – vonom fel a szemöldökömet akkor amikor meglátom Gideon-t vele ölelkezni, majd teljesen másik irányba menni. Gideon ugyanis idejött hozzám, a lány meg valahová máshová ment. A lényeg, hogy nem lógott Gideon nyakán, így végre ez a nagy okos idejöhetett és grimaszolgathatott nekem egy sort.
– Micsoda? Én, ugyan dehogy! Van barátja, vagy valami olyasmi. – húzza el végül a száját, majd tovább halad. Természetesen követem, mert hamarosan óránk lesz és nem akarok lekésni róla.

Lestrange család: ebéd közbeni mutogatások kavalkádja

Ebédnél ülünk, végre lejárt a tanítás, most van egy kis lazítás a számunkra. Kihúzom magam, mert Aurelius megígérte, hogy ma gyakorol velem egy kicsit és kiképez. Megmutatja azokat a praktikákat amiket még nem ismerek és nagyon de nagyon jobban tenném, ha tudnám. Tényleg szeretnék bekerülni a Mardekáros kviddicscsapatba. Apának még nem újságoltam el ezt a nagyszerű ötletet. Biztos támogatna, ahogyan anya is. De még nem igazán tudtam hogyan állhatnék ezzel elő. Nyilván nem ez lenne a hivatásom, de amíg a bátyám mellett lehetek tudom, hogy csak ritkán érne baj. Plusz másokkal ellentétben én még tényleg jól is szórakoznék ezen. Ha esetleg megsérülnék, ami nem is olyan lehetetlen a kviddicsben, főleg ha az évfolyamtársaim azért őrjöngnek, hogy a saját házuk nyerjen a Mardekár ellen, akkor nem kétséges, hogy lesz egy-két olyan személy aki örülni fog ha esetleg lesérülnék.
Persze biztos lesz olyan, aki aggódna, csak az nem akit én szeretnék. Erre a gondolatra egy kicsit elkeseredtem. De igyekeztem nem nagyon foglalkozni vele. Nem csak az étel csoportosításával foglalkoztam – rizs egy helyen, borsószemek külön, bébirépa egy másik kupacban és hasonló – hanem azt is figyeltem, hogy a nővérem mit próbál elmutogatni. Mert ő így érteti meg velünk magát.
~ Azt beszélik lesz egy kirándulás Amerikába. Ti mennétek? – én nemlegesen megráztam a fejem, most egy kicsit lusta voltam elmagyarázni neki, hogy míg más kirándul én inkább itthon szeretnék maradni. Esetleg vele. Gondolom neki sincs nagy kedve, vagy nem tudom.
– Én elkísérem Aurelius-t erre a kirándulásra. Az iskolában történtek után, úgy gondolom nem árt ha mellettetek vagyunk. – jelentette ki apa és közben el is mutogatta, hogy mit mond Sophie számára.
– Te hogyhogy kihagyod a kirándulást Simo? – vonta fel kíváncsi szemöldökét a bátyám és ő is ugyanúgy elmutogatta a nővéremnek azt amit mondott éppen.
– Valakinek vigyáznia kell anyára és Sophie-ra is. – mutogatok ezerrel, ez persze csak egy kifogás. Tudom, hogy a testvérem erős, anyát meg nem kell megvédeni, mert ő már elég idős ahhoz, hogy mindig a megfelelő varázslatot használja. Egyszerűen csak nem vagyok kíváncsi még Amerikára. Ha oda akarnék elmenni, hát szólni fogok a szüleimnek. De egyelőre nem. Köszönöm.

Hogyan azonosíts egy Thales Simon Lestrange-t?
Lestrange vonások: "Sötétbarna haj, sötét divatos talárok... csak egy Lestrange néz így ki."
Thales Simon sajátosságok: Mogyoróbarna szemek, világosbarna bőrszín – ami eredetileg biztosan falfehér lenne, ha nem barnult volna le a napon. Ártatlan arckifejezések mestere, róla biztos nem mondanád meg, hogy valami rosszban sántikál. Sportos testalkat, a kviddics miatt előnyös ha nem kövér, inkább edzett alakkal rendelkezik.
A ruhái nagy része mindig hasonlít Aurelius stílusára, hacsak nem harcolná ki, hogy az édesanyja valami mást válasszon neki. Az édesanyja valamiért úgy gondolja, hogy ami Aurelius-nak tetszett az biztos Thales-nak is fog. Hát nem. Thales szeret fehér inget hordani, nem csak kapucnis felsőt, ami úgy érzi a kviddicsedzésekhez kelleni fog.