Glenys Pritchard

Megfontolt vagyok. Vagy legalábbis megfontoltabb, mint a tesóm. Muszáj is, mert azt hiszem, nálunk én vagyok az, aki egyensúlyban tartja a gépezetet. Ha Garyn múlna, akkor nem tudom, mi lenne velünk. Mármint nagyon szeretem, de néha úgy érzem, fontosabb neki a mindenféle kalandozás és szórakozás, meg trágyagránát robbantgatás, mint az, hogy rendesen összehozzon egy leckét. Vagy hogy egyáltalán összehozzon egy leckét. Nem hibáztatom, én is jobban szeretek szórakozni, mint könyvek fölött görnyedni naphosszat, de hé, ez sajnos nem működik. Ezt még én is tudom. És ha én tudom, akkor neki is tudnia kell. Leginkább azért, mert élő nefeleddgömbként kötelességemnek érzem, hogy emlékeztessem rá. Én pedig elvégzem a kötelességeimet... többé - kevésbé. Persze, van, hogy én is elfelejtek megcsinálni valamit, de azért a fontosabb dolgokat igenis észben tartom. Meg jegyzetfüzetben. Mert ha nincs eszed, legyen noteszed - ugyebár.
Segítőkész vagyok. Nem csak a családommal és a barátaimmal szemben, hanem gyakorlatilag mindenkivel, akinek szüksége van rá. Valahogy észreveszem, ha gondja van valakinek, akkor is, ha nem szólnak, hogy segítség kell. Viszont sajnos néha elég hirtelenharagú vagyok, és olyankor nem nézem, hogy kinek mondok valami olyat, amit nem kellene. Szerencsére nem gyakran fordul elő ilyesmi, amikor meg igen, akkor igyekszem kontrollálni.

- Gary! Nem megmondtam, hogy nem jó ötlet trágyagránátokkal dobálózni? Naaa! Ne csináld már, hallod?
Nyaggatom a tesómat teljes erőbedobással, de persze megint hozza a szokásos formáját. Ami azt jelenti, hogy a füle botját se mozdítja arra, amit mondok... mert ő csak szórakozni akart. És én ezt megértem, én is szeretek szórakozni. De az már valahogy túllép a szórakozás fogalmán, hogy trágyagránátokkal dobálózik, meg Hóborctól kér ötleteket, hogy mégis mit is lehetne csinálni? Igen, eleven gyerek, de ezért is jó, hogy itt vagyok neki én. Kicsit visszafogom. Legalábbis rajta vagyok az ügyön. Csak akkor elég nehéz a dolog, ha akkor csinálja, mikor épp dolgom van, és nem tudok mellette lenni. Aztán akkor megvan az esélye, hogy kisebb - nagyobb sérülésekkel kerül elő, pedig állítja, hogy vigyáz magára. Meg másra is. Szerencsére ezúttal sikerült elkerülnie a bajt, úgyhogy ugyanolyan épségben láttam viszont, mint ahogy magára hagytam.
- Naaa, de hát annyira mókás! Akkor meg miért ne lehetne csinálni? Engedd el magad, Glen! Nem bántok senkit, te sem bántasz senkit, akkor mégis mi baj lehet belőle?
Kíváncsiskodik. Megjegyzem teljesen jogosan. Helyén van az esze, az egyszer biztos. Csak ne mindig olyanra használná, amire nem kellene! Jó, szerencsére jószívű, úgyhogy azzal nincs gond, a többit meg majd valahogy kézbentartom.
Csendben figyelem őt, bár tekintetemben és arcomon azért fellelhető egy halvány mosolykezdemény is. Ebből pedig tudhatja, hogy nem haragszom rá. Vagy legalábbis nem nagyon.
- Értelek, tényleg. De tudod, hogy a tanárok nem szeretik, ha ilyesmit csinálsz! Na meg én sem szeretném, ha bajod esne, akármennyire is eleven vagy és tudsz magadra vigyázni, bár azért lássuk be, nem véletlenül vagy tiszta sebhely. Viszont ha már mindenáron feszegetjük a határokat, és keressük a kalandot, akkor választhatunk: az animágiát akarjuk kitanulni előbb, vagy a látcsövedet és naplódat tanulmányozzuk, hogy megtaláljuk a kincset? Választhatsz! Szóóóval?
Igazából szerintem ő egyszerre csinálná a kettőt, de azt sajnos nem lehet. Úgyhogy tessék szépen eldönteni, hogy melyiket is csináljuk. Én mindenesetre a naplóra és a távcsőre szavazok, az valahogy gyorsabban kivitelezhetőnek tűnik, mint az animágia kitanulása. Persze ahhoz az is kell, hogy Gary is döntésre jusson.
- Szóval akkor mi lesz? Merre megyünk?

Fiús lány, és ez bizony meglátszik a külsején is. Általában laza, kényelmes ruhákat hord, mert nem arra figyel, hogy mi van rajta. Elég baja van azzal, hogy a testvére után kell mászkálnia, pont nem fog még azzal is törődni, hogy vigyázzon, mit csinál, mert összepiszkítja a ruháját. Na, ezért nem szabad hercegnősen felöltözni. Sokszor hallotta már, hogy lehetne egy kicsivel igényesebb magára, de mindig elhárította a dolgot azzal, hogy neki bizony most más, ennél sokkal fontosabb dolga van: jólérezni magát. Mert igen, az nagyon fontos dolog, főleg egy kamasz számára. Hátközépig érő, gesztenyebarna haját általában lófarokba kötve hordja, esetleg kiengedve.