Családi állapot: Jegyben az ötödéves tankönyvekkel
Patrónus: Csincsilla
Pálca: Fűzfa, unikornis szőr mag, 11 ½ hüvelyk, kellemesen rugalmas
Édestölcsér
Az életvidámság megtestesítője, vagy valami ilyesmi, legalábbis apa szerint. Rendszerető vagyok, ragaszkodó, és imádom a listákat, vagyis azt, amikor pontról pontra kipipálhatom a kész dolgokat. Megfontolt vagyok, mielőtt mondok, vagy teszek valamit, végig gondolok minden eshetőséget, és a lehető legjobb döntést igyekszem meghozni. Ezért egyesek lassúnak tartanak, már persze nem akkor, ha tanulmányi kérdésekről van szó, ott olyan gyorsan pörögnek a kis fogaskerekek, hogy kevés versenytársam van. A szorgalmam kiemelkedő, ami érdekel, annak a mélyére ások, vegyen igénybe bármennyi időt is, ezért előfordul, hogy elég keveset alszom. Ettől függetlenül általában kiegyensúlyozott vagyok és barátságos, legyen szó bárkiről, tőlem nyugodtan kérhet segítséget. Főleg, ha tanulmányokról van szó. Alapos vagyok, szeretek terveket készíteni, még ha tudom is, hogy jó eséllyel újra kell majd gondolnom mindent. A spontaneitás sem okoz gondot, azonban jobb szeretek felkészülni, mintsem csukott szemmel szaladni. Kreatív embernek tartom magam, szívesen készítek színes kép-montázsokat a szobám falára, bár ügyelek rá, hogy a házidolgozataim ne hasonlítsanak egy szivárványra. Az írás kikapcsol, hangos zenehallgatás, és néha éneklés közben alkotok a legszabadabban. Ha valamit a fejembe veszek, attól nagyon nehéz eltántorítani, és ha valaki bántja a családom, akkor könnyen kijövök a sodromból, és a fizikai erőszaktól sem feltétlen riadok vissza. Nehezen fejezem ki az érzelmeimet, és előfordul, hogy irreális elvárásokat támasztok mások felé. Szívesen vetem bele magam az újdonságokba, azonban csak bizonyos keretek között. Egyesek szerint ez felesleges aggodalmaskodás, de szerintem reális, ha kirándulni megy az ember, vigyen magával minden szükséges dolgot!
Két gombóc
Két egyforma gombóc, eper ízű. Ennyit kért, és le is ült az egyik ablak melletti helyre, egyedüli társaságaként egy újsággal. Mr. Doe már csak ilyen volt, nehéz lehet mindenfajta kapcsolat nélkül élni, hiszen senkivel sem oszthatja meg a mindennapjait egyébként sem. Bizonyosan a szemben lévő üzlet egyik vevőjét tartotta éppen szemmel, hiszen olyan lassan olvasta az aktuális oldalt, mintha szemüveg nélkül nehezen látna. Pedig élesebb volt a látása bármelyikünknél, akik épp a fagylaltozóban tartózkodtak. Senkivel sem vette fel a szemkontaktust, csupán néha felnézett az ablakon keresztül a célszemélyre, aki minden bizonnyal valami különösen veszélyes dologban sántikált. Mintha némileg olvadásnak is indult volna a fagylaltja, esetlenül sietett szalvétával az újságja segítségére, csak jobban szétkente a rózsaszín foltokat. Minden bizonnyal szétszórtnak tűnt mások számára, valakinek, aki képtelen az édességet megfelelő módon elfogyasztani, de én sejtettem, hogy ez csupán az álcájának része. Két asztallal arrébb csoki és vanília fagylaltot evett egy fiú és egy lány, zavart mosollyal, csendesen. A nyár utolsó napjai még melegek voltak, de közel sem annyira, mint hetekkel ezelőtt, érződött, hogy közeledik az ősz. Az új tanév. Nem tűntek emiatt kifejezetten boldognak, szemükben mintha már most a búcsú bánata ült volna, és olyan lassan ették az édességet, mintha ezzel elhúzhatnák a pillanatot. A fiú már az Akadémián kezdi az idei évet, így sokkal több időt töltenek távol egymástól, mint eddig bármikor. Egyébként is titkolniuk kell a kapcsolatukat, hiszen a lány szülei kifejezetten szigorúan fogták, ha erről a kérdésről volt szó, sok aranyvérű családnál nem nézik most sem jó szemmel, hogy mugli származású, vagy félvér varázslóval találkozgat a gyerek. Pedig kifejezetten szép pár voltak, olyan csendes, összemosolygós, nem túl feltűnő. A fiún látszott, hogy bizonyítana, ha engednék neki, de minden valószínűség szerint csak úgy lehetnek majd együtt az iskola után, ha megszöknek. Talán már kész tervük is megvolt hozzá. Áfonyás kelyhet evett a külső asztaloknál egy lány, miközben a negyedéveseknek szóló egyik mágiatörténet könyvet olvasta. Úgy tűnt, hogy különösen élvezi, mintha csak valamiféle kalandregény lenne, pedig emlékeztem rá tavalyról, egyáltalán nem így volt. Nem, mintha kifogásom lett volna a mágiatörténet ellen, Avery professzor mindig valami különös áhítattal beszélt róla, de azért még sem egy Conan Doyle történet. Nagyon vigyázott a könyvre, nehogy véletlenül a kékes krém összekenje a lapokat, amik sárgásak voltak, a borítón is látszott, hogy nem először használják. Az idősebb testvérétől örökölte, mielőtt eltűnt volna, ezért kötődik ennyire hozzá. Apró jegyzetek vannak benne, kis rajzok, emlékek. Nem a tanulást segítik, inkább csupán azt mutatják meg, hogy az előző gazdája miként vélekedett az anyagról, a tanárról, hogyan viszonyult az órához, az iskolához. Az egyik lapon apró szivecske, és egy monogram. Mosolyog, újabb kanál fagylalt. Bármilyen szomorú is, az emlékek boldogak, azokra akar emlékezni, amik szépek és jók voltak, olyasmire, amit szívesen néz vissza újra és újra. Mint ezek a bohókás jegyzetek. Az utolsó vendég kezére folyt a citromos fagylaltja, miközben a virágárus boltját figyelte. Zavartan törölgette a szalvétával, pedig igazából senki sem foglalkozott vele, mindenki a maga kis világában létezett, ahogy éppen ő is. A virágos pultot egy fiatal lány rendezgette, néha mélyen lehajolva a színes szirmok közé, hogy magába szívhassa azok bársonyos illatát. Nem is sejtette, hogy figyelő tekintet követi a mozdulatait, miközben arról álmodik, hogy majd rá is olyan kedvesen mosolyog, mint az érkező vevőkre. A fiú minden nap eljött, pontosan ugyan abban az időben, és mindig ugyanazt ette, és persze a legtöbbször a kezén kötött ki egy része. Valószínűleg a bátorságot gyűjtötte, amivel majd elhívhatja a lányt, talán éppen hozzánk. Volt már, hogy félútig jutott, de aztán nemes egyszerűséggel egy másik irányba kanyarodott, mintha végig oda indult volna. Meg tudtam érteni, a visszautasítás sokkal jobban tud fájni, mint a bizonytalanság, amikor legalább álmodozni lehet arról, hogy a másik is ugyanazt érzi… - Sunny, mégis mit jegyzetelsz? - Apa hangja közvetlen mellettem zengett, pedig nem beszélt olyan hangosan, egyszerűen csak közel volt. - Mi, hogy titkosügynök? Évek óta ismered már Mr. Bakert, és tudod, hogy biztosítási ügynök. - Nevette el magát, én pedig a kötényem zsebébe süllyesztettem a jegyzetfüzetem. Ennyit a szabad fantáziáról...
Tejszínhab
Átlagos magasságú tinédzser vagyok, a súlyom miatt nem aggódom, mert bár a fagylalt a mindennapjaim részének mondható, a sport is. Hajam fekete, göndör fürtjeim mikrofonként ölelik körbe ovális arcomat. Íriszeim sötét barnák, már-már feketének tűnhetnek. Az esetek nagy részében az iskola egyenruháját hordom, azon ritka esetekben pedig, amikor nem, akkor anya ízlésére bízom magam. Szeretem a színes dolgokat, de hogy mivel mit illik felvenni, ez kívül esik az érdeklődési körömön. A farmer a legtöbb alkalomra megteszi, meg az edzőcipő.
Koktélcseresznye
Édesapám
Julian Fortescue ~ Apa azt hiszem az a tipikus eladó, aki szívesen hallgatja meg az embereket, megjegyzi a vendégek nevét, és életvezetési tanácsokat ad a fagylalt mellé. Ő készíti minden idők legjobb gyümölcsös kelyhét, és nekem mindig tesz bele két rolettit, legyek bármennyi idős. Büszke a származására, az örökségére, de nem a múltban él, mindig támaszkodhatunk rá, ha bajban vagyunk. Ő ragasztotta rám a Sunny becenevet, sokáig a gyerekkori barátaim azt hitték, hogy ez is a nevem.
Édesanyám
Malina Fortescue ~ Anya sose szégyellte, hogy takarítónőként dolgozik, ezért bárki vegye a szájára, az biztosan megkeserüli! Nem ismerek nála kedvesebb, és gondoskodóbb embert, bár kicsit mindenki anyukája, amit gyerekként nehezebben viseltem. Szerettem volna, hogy többet foglalkozzon velem, ezért pedig sok mindenre képes voltam, de sose olvasta a fejemre, azt hiszem ő is tudta, hogy miről van szó. Büszke vagyok rá, és mellette úgy érzem, a világ összeomolhat, nekem mindig van kihez hazamennem.
Testvéreim
Janie ~ A nővéremmel amolyan tipikus lány-testvéri viszonyban vagyok. Szeretjük egymást, de gyerekként sokat vitatkoztunk, és bár több, mint hat év van köztünk, azért néha lelépett a legjobb blúzaimmal. Mióta elköltözött, sokkal jobban kijövünk, sokat levelezünk, és támogat a terveimben, hiszen ő is ír, bár egy újságnak, az kicsit más tészta.
Dante ~ A bátyám a tipikus nagytestvér, gondoskodó, segítőkész, és sokszor akkor van láb alatt, amikor az ember legkevésbé sem szeretné. Néha elfelejti, hogy már nem vagyok kisgyerek. A rajongói jobban idegesítenek, mintha kisajátíthatná bárki rajtam kívül! Mióta elköltözött ritkábban találkozunk, de azért nem hanyagol el, bármikor hívom, hogy segítségre van szükségem, sose ráz le. Nem, mintha valóban a korrepetálására szorulnék, azonban így a büszkeségem sem szenved csorbát, és még fagyizni is meghív!
Monty ~ Az ikrek közötti szoros kapocs a mi helyzetünkben egyesek számára talán lazábbnak tűnhet. Sose érdekelt, hogy mások furának gondolják, nem tudnak róla semmit, ha annyi miatt képesek megbélyegezni, hogy milyen a ruhatára, vagy hova néz, miközben beszél. Százszor értelmesebb bármelyiküknél, és kedvesebb, és jobb rálátása van a világra! Nehezen fejezi ki az érzelmeit, de én mindig értem, mindig érzem, mindig tudom. Ahogy az arcizmai rezdülnek, ahogy a hangsúlya megváltozik, ahogy a levegőt másképpen veszi, ez egy olyan kapocs, ami az anyaméhben kezdődött, és örökre szól. A legjobban azonban a zenén keresztül tudunk kommunikálni egymással, sokkal jobban, mint azt bárki tenné szóban, vagy írásban.
Roletti
Amortentia
Ananász, fenyő illatosító, régi pergamen
Mumus
Nem vesznek fel az Akadémiára
Edevis tükre
Sikeres íróként látom magam, ahogy a családom gratulál, és mindenki büszke, boldog
Hobbim
Szeretem a könyveket, szívesen töltöm az időm olvasással, és azzal, hogy fejlesszem a tudásom, na meg persze, hogy minél többet tanuljak belőlük. Mármint történetvezetést, és hasonló praktikákat, mert nem csak a könyvek falását, hanem azok alkotását is szeretem. Sokan nem néznék ki belőlem, de a szerelmes történetek a gyengéim, így romantikus novellákat, regényeket alkotok, és újonnan egy-egy darabbal is megpróbálkozom. Imádom a vizet, az úszást, strandolást, vagy csak a kádban lubickolni, mikor mire van épp lehetőségem. Kiskoromban szerettem volna sellő lenni, de öt évesen rá kellett döbbennem, hogy ez sajnos a mágia jelenlegi állása szerint lehetetlen. A mugli eszközök is érdekelnek, a technológia, hogy mit mire használnak. Szívesen dolgozom azon, hogy ezt mágiával vegyítve miként lehetne felhasználni, több-kevesebb sikerrel.
Elveim
Az eperfagyi és a sültkrumpli a világ legjobb kombinációja! Tanultnak lenni kiváltság, nem hátrány.
Amit sosem tennék meg
Nem élnék vissza a tudásommal.
Ami zavar
Ha azért hívnak strébernek, mert könyvet látnak a kezemben.
Ami a legfontosabb az életemben
Iskola elsőként végezni, és aztán ösztöndíjjal bekerülni az Akadémiára.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Jóslástan, humbug!
Amire büszke vagyok
Kiváló a tanulmányi átlagom, és az egyik házidolgozatommal regionális versenyt nyertem.
Ha valamit megváltoztathatnék
Kevésbé lenne göndör a hajam, lehetetlen megszelidíteni.
Így képzelem a jövõmet
Summa cum laude elvégzem az Akadémiát, aztán vár a nagybetűs élet!
Egyéb
Tudok gitározni, de a szólók végén nem töröm azért össze. Fejlődésben lévő animágus vagyok, kerti pele alakját tudom felvenni. Több-kevesebb sikerrel. Eredetileg a Hollóhátba akart osztani a süveg, de gyorsan meggyőztem, hogy a Griffendél tökéletes hely lesz számomra. Ó, és az idei levéllel prefektusi jelvényt is kaptam! Azt hiszem ettől zengett két napig a ház.
A Süveg valószínűleg nem tévedett volna nagyot, ha a Hollóhátba oszt, hiszen intelligens vagy, szomjazod a tudást, kreatív vagy és fantáziadús, egyszóval megtestesítesz mindent, ami egy igazi hollóhátast jellemez - de csakis egy született griffendéles venné a bátorságot, hogy meggyőzze a Teszlek Süveget arról, hogy neki máshol van a helye. És tudjuk, hogy a Griffendél is rengeteg kiemelkedő mágust adott már a varázsvilágnak, egészen biztos, hogy ezúttal pedig egy jövőbeli híres író ölti magára reggelente a vörös és arany egyenruhát... és persze a prefektusi jelvényt is, amit kétségkívül megérdemelsz. Biztosan nagyon büszke rád az egész családod, a bátyádról egészen véletlenül tudom, hogy tényleg az . Futás foglalózni, ha már elég fagyit ettél !
.
