Perseus Black

Igazságos. Amennyire csak képes rá, igyekszik független maradni és objektív szemszögből vizsgálni mindent. Például, hogy a húgával osztották párba. Annak ellenére, hogy a testvére, és a szíve mélyéről szereti, nem hagyja, hogy az érzései befolyásolják. Ha Cassiopeia elront valamit, szól neki, ha pedig jól végezte el a feladatot, megdicséri. Pont, amennyire két felnőtt kolléga között ezt illik.
Megértő. Mindent megért, amíg valaki veszi a fáradtságot, hogy elmondja neki, mi is a problémája, akár vele, akár a munkájával, akár bármi mással, ő képes elfogadni és megérteni. Ha erejéből és idejéből futja rá, még segíteni is megpróbál neki. Bár jelenleg, Andromeda terhessége, és annak a kapcsán felmerülhető komplikációk igen csak megterhelték az idegrendszerét.
Segítőkész. Részben azért is ment aurornak, hogy a munkásságával elősegítse a társadalmuk biztonságát. Segíteni akarja a gyengéket, és megerősíteni azokat, akiknek támogatásra van szüksége. Bár mindennek soha nem adna hangot, arra vágyik a legkevésbé, hogy szócsövet kelljen ragadnia. Sokkalta inkább preferálja a háttérben, csendben elvégzett segítségnyújtást.
Gondoskodó. Lehet, hogy Black, de Fontaine is. Édesanyja szeretetteljes feléjük fordulása, állandó gondoskodása mély nyomot hagyott benne már kisgyerekkorától kezdve, és a mai napig példaként él előtte, hogy milyennek is kell lennie.

Akaratos. Szomjazta a szabadságot, hogy ne nyomják el a hangját, és nem is volt hajlandó meghunyászkodni. Veszekedett, volt, akivel verekedett is, a végén pedig megkapta, amit akart. Mert meg kell kapnia, amit akar. Kétségtelen, hogy a nemes Black családban nőtt fel...
Indulatos. Nem mindig, de ha valaki sikeresen beleválaszt abba a kevés témába, és az első szép szó után sem hallgat el, könnyen megjárja. Nem hiába lett auror, kiváló párbajozó, és nem fél erőszakhoz folyamodni, ha éppen úgy hozza a helyzet.
Kegyetlen. Igazságérzet, jó akarat ide vagy oda, soha nem tagadhatná le, hogy egy Black. Igyekszik elfojtani, elnyomni a kegyetlenséget, de a szíve mélyén ott gyökereznek édesapja tanításai. Sosem felejtette el, és soha nem is fogja, de tovább adni sem. Mélyen elzárta a szívébe...
Féltékeny. A feleségére, mert sokan vannak, aki túl elismerően tekintenek a munkásságára. A testvéreire, hogy az édesapjuk mellett lehetnek, hogy az ő gyermekeik megismerhetik a nagyapjukat. Az édesanyjára, hogy bár hamar eltávozott közülük, mégis önmaga lehetett.

Azon az éjszakán egyszerre sírtam és nevettem. Sírtam, amikor hatalmasat csattant az ajtó a hátam mögött és még hallottam, ahogy apám utánam kiabálja: "...és vissza se gyere!". Sírtam, mert ez volt az otthonom, még élénken élt bennem, ahogy édesanyám halkan dudorászva ringatta az ikreket, miközben lassan, néma léptekkel haladt felfelé az emeletre. Ahogy, miután az ikrek elaludtak, lerakta őket a bölcsőjükbe, apánk háta mögött beosont a szobámba, és lovagokról, sárkányokról szóló meséket mondott. Mert őt nem érdekelte, hogy édesapánk szerint a férfiaknak nincs szüksége mesékre. Neki gyermekek voltunk, akiknek a fantáziájának semmi sem szabhatott határt. Ahogy nőttem, hiába kellett már lassan minden évben új talárt venni nekem, ő mindig ott volt velem az Abszol-úton, és minden egyes alkalommal figyelmeztette Madame Malkin-t, hogy csak óvatosan azokkal a tűkkel, mert ha meg meri szúrni bármelyik gyermekét is! Minden egyes alkalommal csak hatalmas sóhajok, és kínos pillantások közepette próbáltam kevésbé feltűnni a puffon állva... Ez volt az otthonom, ahol a testvéreimmel együtt felnőttünk. Az ajtón kívül, ahogy visszapillantottam az ikrek szobájának ablakába, marta a szívemet a bűntudat. Nem búcsúzhattam el tőlük, és most már soha nem is fogok. Ezentúl megszűnök létezni a számukra, mostantól csak három gyermekből áll a Black család.

Mégis nevettem, hiszen szabad voltam. Még, amikor le is szakadt az ég, mint egy félőrült, kacagtam a zuhogó esőben. Hiszen mit veszítettem? Édesanyám meghalt, az ő mosolya már rég odaveszett, ahogy az a szeretet és melegség is, ami még éltében körbelengte a kúriát. Vele együtt hunyt ki a remény utolsó szikrája is, mindössze későn realizáltuk ezt. Hiszen mi magunk hagytuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Láttuk, miképpen gyászol a másik, de a saját fájdalmunk mégis nagyobbnak tűnt. A mani napig könnyedség tölt el, ahogy arra gondolok, többé nem kell azt látnom, hogy apám késő este füstbe burkolózva, whisky-be fojtja bánatát, ha pedig valami nem tetszik... Nem kételkedem benne, ha ő még élne, sokkal könnyebb lett volna minden. Senki nem keseredett volna bele az elfojtott érzelmekbe, ahogy a pofonok se csattantak volna az arcomon, ahogy küzdeni próbáltam a saját érzéseimért. Őt ismervén, amennyire szeretett minket, amennyire szabad gondolkodású volt a Fontaine család, még meg is tudta volna győzni apánkat, hogy ne tagadjon ki. Viszont, amióta meghalt, már nem tudtam az apámnak nevezett férfira büszkén tekinteni. Anyám halálával bezárult egy ajtó, és csak egy kis idő kellett, hogy észrevegyem, helyette sok másik nyilt ki. Úgy éreztem, szégyent hoznék az ő emlékére, ha nem állnék ki magamért. Ha nem saját magamnak élnék, féltem, hogy ugyanúgy végezném, mint az apám. Márpedig megígértem anyámnék, hiszen oly' sokszor megígértette mindegyikünkkel, hogy boldog leszek.

Sokszor mondták már neki kisgyermekként is, hogy a pontos mása a fiatalkori édesapjának. Erre ugyan régen még büszke volt, mostanra fáj belenéznie a tükörbe. Hiszen látja ő maga is a hasonlóságokat, minduntalan az a szigorú férfi áll előtte, aki kitagadta a családjából... Viszont édesapjával ellentétben, nevezhető akár gyermekded lázadásnak is, amióta csak kitagadták a Black családból, haját középen hosszabbra növesztve hordja, néha annyira belefeledkezik a növesztésébe, hogy akár hajgumival is össze lehetne fogni. Ugyan, sokat nem segít, pont, ahogy a Black nevet se tagadhatná le, úgy a külső hasonlóságokat sem. Jégkék szemei semmi érzelmet nem tükröznek vissza, ahogy vékony, gyakran szorosan összepréselt ajkai is ritkán görbülnek mosolyra.
Ruhái mindig frissen vasaltak, a legtöbb esetben alkalomhoz öltözik, de gyengepontjai az elegáns ruhák. Megszokta még a Black családban, hogy gondosan kiválasztott, mindig kiváló anyagból készült öltönyei, talárjai voltak, de ezt már nem engedheti meg magának. Eltartott egy ideig, amíg ismét megtalálta, miben érezheti magát kényelmesen.