Lena Hadid

Eléggé nyitott személyiség vagyok, pont ezért is tudok hamar és könnyen barátkozni, hiába a rideg és flegma külső, ha az illető megismer, rájön arra, hogy jó barát vagyok és megbízható is. Ha valakit sikerül a közelembe engednem, akkor azért tűzbe tenném a kezemet is.

Önfejű vagyok, rettentően önfejű és makacs is. A másik, amit például ki nem állhatok magamban az az, hogy szokásom mindent, de tényleg mindent túlgondolni és túlaggódni. Ha az életemben minden rendben van akkor általában generálok magamnak valami problémát azzal, hogy egy adott szituációt túl gondolok.

Kiválasztani azt a személyt akivel leakarod élni az életedet, talán a legfontosabb döntés amit meghozhatsz. --» Legalábbis anyáéktól mindig ezt hallgattam otthon, amikor éppen nem a Minisztériumban dolgoztak, én pedig nem a Roxfortban voltam. Bevallásuk szerint a szerelem a legfontosabb az életben. Legalábbis ezt gondolták egészen addig amíg a kapcsolatuk tönkre nem ment és nem váltak el egymástól. Apa a munkahelyén szemet vetett egy munkatársára és viszonyt kezdett folytatni vele, ez természetesen ki is tudódott, mivel a titkok előbb avagy utóbb napvilágra kerülnek. Anya nagyon nehezen kezelte, sőt, mai napig nem sikerült össze szednie magát. Bemegy dolgozni, utána pedig hazamegy és alszik, és ez ismétlődik nap, mint nap.

Sosem tartottam magamat olyan gyereknek aki szeretne suliba járni, de amióta áll a bál itthon, azóta mindig várom az új tanévet, hogy elindulhassak a vonathoz, felszálljak, Roxfortnál leszálljak, bemenjünk az épületbe, meghallgassuk a beszédet, ehessünk és hivatalosan is elkezdődjön a tanév. Nem szokott már homvágyam lenni, nem hiányzik az otthon, mert tudom, hogy otthon csak a vita megy, anya pedig amúgy is rajtam vezetné le a feszültségét, hiszen egyedül én lakok ott vele.
Nem mondom, hogy a padlóra küldött a szüleim válása és a rengeteg vita, de azért kicsit megviselt. Talán pont ezért húztam magam köré egy védő falat, hogy ne járhassak úgy, mint anya, hogy ne tudjanak olyan könnyedén megbántani. Felvettem egy zord álcát és csak kevés embert sikerül magamhoz közel engedni, viszont van egy-két kitartó ember aki a barátom akar lenni, és mivel hagynak nekem időt, pont ezért sikerült közelebb kerülnöm hozzájuk.
Talán pont a zord külsőm miatt osztott be a Teszlek Süveg a Mardekárba. Néha napján gondolkodok azon, hogy miért pont ebbe a házba lettem beosztva, de rendes választ nyilván csak a süveg tudna adni.
Szeretem a házamat, mert itt legalább nem kell megmagyaráznom, hogy miért viselkedek úgy, ahogyan, itt úgymond önmagam lehetek. Önmagam...hát, aki a szüleim válása óta vagyok. Nem kell megmagyaráznom, hogy miért pont csörgőkígyó a patrónusom. Száz szónak is egy a vége, őszintén boldog vagyok itt. Önmagamra találtam, és sok hozzám hasonló embert ismertem meg, bár mivel hamar barátkozok és nyitott vagyok, ezért kicsit eltérek a többiektől. Gyakran szoktam ismerkedni más házbeli tanulókkal is, szereztem pár griffendéles barátot mostanában. Legalábbis egy fiút megismertem... griffendéles, 17 éves, mint én, kitűnő tanuló, semmi rosszra nem lenne képes, igyekszik betartani a szabályokat. Egyszóval teljes mértékben az ellentétem, de talán pont ezért is sikerült hamar megtalálnom vele a közös hangot. Valahogy úgy van a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, nem? Hát, mi bevonzottuk egymást.

Kb kulccsontig érő hullámos, vöröses-barnás hajam van amit rendszerint kiengedve szoktam hordani. Magasságom és a testsúlyom is egész átlagos, sőt, azt kell mondanom, hogy semmi különleges nincs a külsőmben.
Ha rám nézel csak egy átlagos 17 éves kamasz lányt láthatsz, aki magára vett egy zord álcát amit csak kevés embernek sikerült eddigi évei alatt áttörnie.
Stílusban úgymond mindenevő vagyok. Szeretem a csinos, nőies darabokat, de ugyanekkor néha napján lehet látni rajtam sportos, kényelmes ruhadarabokat is. Imádok hosszú pulcsiban és melegítőnadrágban flangálni, de azért ha buli van, vagy valamilyen ünnepély, akkor szívesen előveszem a csinosabb darabjaimat a szekrényemből.