Sokan ismernek vicceskedő, barátságos fickóként, aki kábé fél mondatonként beszúr valami szellemes vagy frappáns odaszólást, ha épp úgy van kedve. Felszabadult, nyitott gondolkodású embernek tartanak, aki jól el tud csevegni varázslókkal és muglikkal egyaránt. Általában kimondom, amit gondolok, ami vagy tetszik másoknak, vagy nem... De megéri olyanokkal barátkozni egyáltalán, akik nem azért kedvelnek, aki vagy? Gyakran utazgattam gyerekkoromban a szüleimmel, aztán egymagamban, amikor kitettem a lábamat a szülői fészekből. Sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg, és sok kultúrát tapasztaltam meg (vagy éppen ki, attól függ, mennyit voltam egy bizonyos helyen) Persze, jogos lehet a kérdés: hogy futja egy könyvelőnek arra, hogy fel s alá utazzon a világban? Anyuci meg Apuci egész életében ezüsttálról etették volna? Esetleg van valami... kevésbé legális pénzforrásban is részem? Hát, ha választanom kéne, akkor inkább az előbbi, de nem épp olyan vészes. Megpróbálok minél több pénzt megspórolni, hogy ne kelljen a szüleimet traktáljam mindenért. Tudom, hogy szívesen adnak, de egy nap majd én is szeretnék nekik visszaadni... Emellett minél többet beleadok a melóba is, ha nem egyébért, akkor tapasztalatszerzés végett. Ki tudja, hátha egy nap még saját vállalkozásba is foghatok? Sok mugli is álmodozik ilyenről...
Ami zavar bennem másokat
Sokan vonták már össze a szemöldöküket az életstílusom változatos aspektusait látván: volt, aki szerint a lakásom inkább tűnik valamilyen világháborús csatatérnek, mintsem egy negyedik emeleti kétszobás albérletnek Dortmund közepétől nem messze; mások szerint egy nap majd tüdőrákban fogok elpatkolni, a nem túl távoli jövőben (főleg muglik, pláne olyanok, akiknek nincs tudomásuk a varázslóvilágról); megint mások (ezúttal főleg a varázsolni tudó ismerőseim, pláne az aranyvérű fajtából) szerint túl sokat barátkozok muglikkal és túlságosan elkezdtem rájuk hasonlítani az életvitelemben. Egy másik gyakori zavaró tényező az empátiám... vagyis annak a látszólagos hiánya. Sokan mondták már, hogy nem tudom teljesen átérezni mások helyzetét, egyesek még a vámpír felmenőimre is vonatkoznak ilyenkor, mondván, hogy a természetellenesen hosszú életem miatt képtelen vagyok másokra többként gondolni, mint holmi kérészéletű halandókra. És persze, az elefánt a szobában: a tény, hogy vámpír vagyok. Vagyis fél-vámpír. Egyesek "dhampir"-nak nevezik, de ez a legtöbb embert ugyanúgy taszítja. A tény, hogy elvileg Vlad "Drakula" Țepeș egyenesági leszármazottja vagyok, nem kifejezetten segít az ilyen személyek lelkivilágának a helyreállításában. Annál jobb viszont, amikor az illetőt ez nem zavarja eléggé, hogy spontán fokhagymafüzérrel, karóval és Bibliával kezdjen dobálni gondolatban...
Életem története
Az ember mindig is egy arrogáns állatfaj volt. Amióta rájött, hogy a tűz nem égeti meg, ha óvatos vele, folyamatosan az uralma alá akarta hajtani az egész világot, beleértve fajtársait is. Ugyanez a helyzet manapság is. Mindenki többet akar a szíve mélyén. Ez a kapzsiság, ez az ambíció mozgat minket nap, mint nap. Nyilván, ez alól a varázslók - és köztük én sem - kivételek. Ugyanaz az ambíció mozgatja bármelyik kora-tinédzser mágus-növendéket, mint akár Voldemort-ot: az, hogy több legyen nekik, mint ami addig volt. Az én esetemben is sok ambíció vett körül. Vámpírnak lenni egy dolog. A Sárkány Lovagrend tagjának lenni egy másik. Világhírű, már-már legendás felmenőkkel rendelkezni pedig egy harmadik. Aztán itt vagyok én, aki mind a három egyszerre és valósággal elveszhetnék az emberi ambíció viharos óceánjában. Én, egy fél vámpír, a Lovagrend tiszteletbeli tagja, Drakula egyenes ági leszármazottja... Mindemellett egy viszonylag normális könyvelő Dortmundban. Ha úgy hangzik, mint valami kalandregény főszereplőjének az élete, azt kell mondjam, teljesen egyetértek. Elvégeztem a Durmstrangot, erre aktakukacként tengetem a mindennapjaimat. Bár annyira azért nem unalmas, mint amilyennek elsőre hallatszik. Amikor épp megtehetem, a világ körül utazgatok, néhol a saját kedvtelésemből, néhol meg a Lovagrend kucifántosabb gyűlései miatt. Bár a rend "tiszteletbeli" tagja vagyok, ez gyakorlatban nem jelent épp olyan sokat: a legfőbb ismertetőjegyem a közösségükben az, hogy apám vámpír, a második az, hogy félig én is az vagyok. Nem az elismerés, hogy egy bátor auror volnék, vagy a minisztérium tagja, vagy akár egy különösebben kiemelkedő diák. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Rend nem tudná közvetett módon gyökerestől felforgatni az életemet. Úgy néz ki, pusztán az eredetem (másra nem igazán tudom fogni) elég volt ahhoz, hogy felkeltsem a Regenstein-Schwellenberg család érdeklődését, akik többek között a Lovagrend megalapításában is kulcsszerepet játszottak. Mit is jelent ez az érdeklődés? Azt, hogy a legidősebb lányuk, Anita, nemsokára kap egy harmadik családnevet is, mégpedig, szüleink reményei szerint, az enyémet. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem. Anitával azonban nem találkoztam, csak egy jó pár hónap múlva. A lány családostól Japánba utazott vakációzni, a szülőknek meg az a csodálatos ötletük támadt, hogy ott véletlenül "összetalálkozhatnánk". A szülők odáig meg vissza voltak az ötlettől, a lelkesedésük viszont a menyasszonyomra (még mindig fura kimondani) nem ragadt át. Ezt orvosolandó, megpróbáltam megtörni nála a jeget, de inkább gleccsert csináltam abból, ami eddig csak jéghegy volt. A következő találkozáskor meg már kész sarkkör. Tudtam persze, hogy honnan fúj a szél. Nemrégiben megharapta őt egy vámpír, és emiatt biztosan neheztelt a fajtámra. Normális esetben azt mondtam volna, hogy hadd nehezteljen, és hagytam volna, hogy élje az életét. Volt viszont benne valami, ami miatt ez nem volt normális eset, és itt nem csak a tervezett házasságról beszélek. Anita egyszerre tűnt vonzónak és taszítónak, ridegnek és finomnak. Volt benne valami, amitől nem tudtam egyszerűen faképnél hagyni.
Ha tükörbe nézek
Körülbelül 180 centi magas, átlagos (bár kissé vékony) ember vagyok. A bőröm (várható módon) sápadt. A hajam fekete, de van benne egy pár szürke szál, ha közelről megnézed. A szemem szürkés-kék. Általában vastagabb kabátban, nadrágban és kalapban megyek az utcára, már ha az idő engedi. Melegebb időben napszemüveget hordok, és lehetőség szerint hosszú ujjú felsőt és hosszú szárú nadrágot, ha nem túl meleg az idő. Fedél alatt kissé kevésbé megkötött a viseletem, bár társaságban szeretek ingeket viselni, szövetnadrág kíséretében.
Családom
Édesapám
Alexandru Dragomir - Mostanában nem tartom nagyon konzisztensen a kapcsolatot az öreggel. Ettől függetlenül sok mindent köszönhetek neki: annak idején ő vett rá, hogy csatlakozzak a Lovagrendbe, és ezt a döntést azóta sem bántam meg.
Édesanyám
Maribela Dragomir (neé. Costancu) - Anyám mindig kedves hozzám, még ha alkalomadtán szigorú is és meg-megdorgál azért, hogy még mindig nem tettem le a cigit. Azt mondja, hogy csak azért, mert nem hat rám, még nem kéne úgy tennem, mintha enyém volna a világ. Nem, mintha úgy tennék...
Testvérem
Sandra-Xenia Dragomir - A kishúgom, aki jelenleg kint tanul Amerikában, a Yale-en. Csak úgy szórakozásból, úgy gondolta, hogy lediplomázik a varázslóság mellé. Mindig is eléggé excentrikus figura volt: állandóan tanul, látszólag szórakozásból. Nem beszélek vele túl gyakran, de valamivel jobban tartom vele a kapcsolatot, mint az otthoniakkal.
Házimanó
Pinky - A család öreg házimanója elég különleges helyet foglal el a szívemben. Kiskoromban gyakran ő vigyázott rám és Sandrára, mivel szüleim állandóan munkában voltak. Kissé befásult, de mindig el lehet mondani neki, ha bánt valami és mindig megpróbál derűlátó lenni. Állítása szerint azért nem fél tőlünk, mert már túl öreg és a vérének valószínűleg már túl savanyú az íze. Nem hallottam még vámpírról, aki egy házimanó vérét szívná...
Párkapcsolat
Ez... egy érdekes helyzet. Változatos diplomáciai okoknál fogva be leszek házasítva egy Anita nevű nőszemélyhez (a családnevét inkább meg sem próbálom kimondani). Annyit érdemes róla tudni, hogy egyike a Lovagrend alapító-családjainak a legújabb generációjából. Egy párszor találkoztam már vele, és bár elég csinos, nem igazán tűnik úgy, mintha kedvelne... Valamikor azután, hogy megismertem, megharapta őt egy vámpír. Legalább ennyi szinte közös bennünk...
Gyermekeim
HAH... na persze...
Apróságok
Amortentia
Zöld alma. Narancs. Egy pohár jó minőségű whiskey. Levendula. Frissen vágott fű.
Mumus
Gyakran parázok attól, hogy mi lesz, hogyha nem tudom elérni az álmaimat. Hogyha teherré válok azok számára, akik fontosak nekem. Ha valaha arra szánom magam, hogy gyereket neveljek. Na jó, az az utolsó annyira éppen nem rémisztő.
Edevis tükre
Megtalálni a helyemet a világban. Visszafizetni a szüleimnek a sok vért és verítéket, amit rám meg a húgomra fordítottak. És persze, mindemellett minél jobban szórakozni.
Hobbim
Utazás. Találkozás barátokkal egy helyi bárban, lehetőleg valami jó fajta rövid ital kíséretében. A "mugli" életstílus fürkészése.
Elveim
Mindig legyél önmagad, ne próbálj megfelelni másoknak. Élvezd az életet, mert belebolondulsz, ha túl komolyan veszed.
Amit sosem tennék meg
Cserben hagyni azokat, akik fontosak számomra. Ok nélkül provokálni másokat, de ugyanakkor behúzni a nyakamat, ha rosszra fordulnak a dolgok.
Ami zavar
Képmutatás. Merevség. A tény, hogy az emberek egyből azt hiszik, hogy szeretem a vér szagát.
Ami a legfontosabb az életemben
Az önállóságom, és a szeretteim.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Származás. Előítéletek.
Amire büszke vagyok
Jól el tudok helyezkedni varázslók és varázstalanok között is. Viszonylag jól álcázom, hogy félig vámpír vagyok.
Ha valamit megváltoztathatnék
Semmit: az ember (és a dhampir is) a hibáiból tanul legfőképpen.
Így képzelem a jövõmet
Saját vállalkozással, korai nyugdíjba vonulással és egy életen át tartó whiskey-tartalékkal.
Egyéb
Ez a legelső karakterem, szóval ne legyenek túl nagy elvárások.
Sikerült valami egészen izgalmas irányba elvinned egy önmagában is érdekes keresett karaktert. Drakula leszármazottja, dhampir, Sárkány Lovagrend... ez már három olyan elem, ami garantálja a jó plotokat és az olvasmányos karakterlapot, te viszont hozzáadtál ezekhez a nem mindennapi részletekhez valami emberit és hétköznapit, amitől igazán hiteles lett a karakter. Átlagos munka - mert valljuk be őszintén, az ember első körben nem egy könyvelői irodában keresné Drakula gróf leszármazottját -, különleges érdeklődés a mugli világ iránt (jaj, csak vigyázz az Edward Cullen rajongókkal ), szimpatikus és teljesen emberi jellem. Nagyon érdekes a kapcsolatod, vagyis inkább jövőbeli kapcsolatod Anitával, nem indult zökkenőmentesen és valószínűleg nem is fog egyetlen perc alatt megváltozni a hozzáállása, de mindenképp érdemes lesz nyomon követni kettőtök viszonyát. Nem szokásunk usert enni az elfogadók írásánál (még a vérüket sem szívjuk, hogy stílusos legyek), függetlenül attól, hogy hányadik karakterről van szó, de azt hiszem, neked amúgy sem kell aggódnod egy ilyen karakterlappal - és valószínűleg ezt Anita is így gondolja, szóval nem is tartalak fel, futás foglalózni és játszani, már várnak rád !
), szimpatikus és teljesen emberi jellem.
