Molly L. Weasley

35% magabiztosság. 25% humor. 20% intelligencia. 30% céltudatosság.
Olyan lány, aki nem kér mások segítségéből, ha úgy érzi, egyedül is meg tudja oldani a problémát. Magabiztossága nem csap át egoizmusba, de pontosan tisztában van saját értékeivel. Szeret olvasni, jól tanul, előszeretettel nyög be csak úgy véletlenszerűen furcsa és érdekes tényeket a világról egy beszélgetés közepén is. Mindig tudja, mit akar, állítása szerint nem olyan nyűzsgő, mint testvére, valójában legalább annyi mindent, ha nem mégtöbb dolgot csinál egyszerre.
150g optimizmus. 120g jó emberismeret. 180 g nyugalom. 50 g tömény cukor.
Hihetetlenül optimista és vidám személyiség, épp ezért öröm a közelében lenni. Hamar túllendül a problémákon, nem foglalkozik olyan dolgokkal, amikkel nem érdemes. veleszületett csodás képessége, hogy remekül kiismeri magát az emberek között, könnyedén kiszagolja a hazugságot és ha valaki nem az, akinek mutatja magát. Nem stresszel rá a vizsgákra, beadandóra, mert tudja, hogy ha nem is eléggé felkészült akkor sem ér annyit az egész, hogy felidegesítse magát. Egyszerűen csak maga a megtestesült cukiság.
Nyomokban tartalmazhat: makacsság, haragtartás, rendetlenség.
Ha egyszer eldönt valamit, akkor senki emberfia nem fogja tudni lebeszélni róla, csak ha a saját kárán tapasztalja meg, hogy mégis igazuk volt azoknak, akik szerették volna lebeszélni róla. Ha egyszer valaki megbántja annak onnantól elég nehéz lesz visszaférkőznie Mollya bizalmába. Sokáig haragszik, nem felejt és onnantól kezdve nem bízik abban, aki megbántotta vagy hátba szúrta. Édesanyja mindig fennakad azon, hogy lány létére mégis hogy lehet ilyen rendetlen, de szerinte ez nem attól függ, hogy most lány-e vagy sem. Egyszerűen csak szereti maga körül a kreatív káoszt, frusztrálja a túl nagy rend.

1. Forraljon vizet!
- Az az enyém! Érted? Az ENYÉM - üvöltötte a nyolc éves Molly majd magára csapta a szobája ajtaját elfelejtkezve a tényről, hogy egy szobán osztozik testvérével. Életükben először és utoljára vesztek össze Lucyval, mégpedig egy virágos ruhácskán. Molly nagyitól kapták ajándékba, de nem tudtak megegyezni, hogy melyiküké is legyen. Se az apjuk, se az anyjuk nem tudta lecsillapítani őket, csak három óra duzzogás majd egy nagy doboz csokifagyi segített a helyzeten, ami úgy tűnik, örökre lehűtötte a bennük tomboló heves haragot.

2. Tegyen sót a vízbe!
- Anya, anya, ANYAAAA! - Úgy rohant befelé, mintha az élete múlna rajta. Két levelet lobogtatott kezében, ahogy berongyolt a konyhába a két levéllel. A bagoly a szobájuk ablakán kopogtatott, hevesen dobogó szívvel vette el csőréből a leveleket és rohant le a konyhába testvéréhez. Együtt nyitották ki remegő kézzel a roxforti levelüket, mint mindent, természetesen ezt is muszáj volt együtt csinálniuk. Sosem fogja elfelejteni azt a hihetetlen örömöt, amit az a ma már jelentéktelennek tűnő papírfecni váltott ki belőle. Ugyanilyen élénken élt benne az első bevásárlások, az első roxforti út és az első éjszaka emléke is, mikor csak álmatlanul forgolódott pihe-puha ágyában a másnapi tanítás okozta izgalomtól. Pedig már jelentkezett a varázsereje - egy este, mikor édesapja elkérte tőle a sót a vacsora asztalnál simán odalebegtette elé a család legnagyobb örömére.

3. Hagyja főni 15 percig!
- Most komolyan, apu? Állapotos vagy, anya?  - Nem tudott többet kinyögni, egyszerűen lefagyott. Úgy látszott, Lucy sem tudott túllépni ezen az egészen. Nem tudta elképzelni, hogy nővérén kívül még egy gyerek legyen a háznál. Mindig olyan jól megvoltak kettecskén, hogy fel sem merült az újabb poronty lehetősége. Ráadásul az anyukája már szerinte bőven kiöregedett abból a korból, mikor nagyon biztonságos lenne. Meg hát amúgy is, már annyian voltak a klánban, hogy elképzelhetetlennek tűnt még egy gyerek. És mégis, ott volt, valóságos volt és nem csak valami rossz tréfa. Megtartotta a pólót, azóta is magával viszi szinte mindenhova, hogy emlékeztesse magát, ha esetleg valamiért elfelejtené: érkezik a legújabb Weasley.

4. Ha megfőtt, tálalja!
- Azt hiszem, szerelmes vagyok - terült el sóhajtva testvére ágyán. Életében először érezte azt a gyomorbizsergető érzést, amit úgy képzelt, hogy az lehet a szerelem. Távoli és elérhetetlen fiúról volt szó, hogy is szerezhetett volna meg magának egy olyan fiút? De a gondolat már boldoggá tette, ahogy elképzelte magát a karjaiban egy irtó romantikus helyzetben. Természetesen Lucynek öntötte ki a szívét, ki másra merte volna rábízni élete legfőbb titkát? Hiszen ez annyira izgalmas és új volt mindkettejüknek! Persze, semmit sem tett azért, hogy legyen valami ebből a szerelemből, leginkább csak csendesen bámulta, ha biztos volt benne, hogy a delikvens őt nem látja.

Éppen csak egy picivel magasabb testvérénél, pontosan százhatvanhárom centiméter. Csinos lány, jó alakkal rendelkezik, az önvédelmi szakkör épp elég testmozgásnak bizonyul ahhoz, hogy formában tartsa magát. Karcsú derék, kerek fenék, mire vágyhatna még? Néha napján kicsivel dúsabb keblekre és laposabb hasra, de ez tényleg csak ritkán esik meg, általában szeret tükörbe nézni, elégedett az ott látottakkal.
Nem rendelkzeik a jellegzetes Weasley hajkoronával, vagy szeplőkkel, épp úgy kilóg a családból, mint testvére. Ehelyett hosszú fekete tincsekkel büszkélkedhet, amelyek nagy szerencséjére maguktól állnak olyan rendezetlen, laza hullámokban, amelyekre minden lány vágyik. Nagy barna szemeivel néha egy őzikére emlékeztet, de a melegbarna szivárványhártya általában magabiztosan csillog. A rengeteg mosolygástól megjelent már néhány halovány ráncocska egyébként porcelán sima bőrén, de úgy van vele, hogy ezek csak arra emlékeztetik, milyen csodás élete volt eddig.
Általában a kényelmes, fiúsabb ruhákat preferálja, kedvelt viselete a bakancs, a farmer és a laza pólók. Néha napján persze szeret ő is csinosan öltözni, általában csak a formálisabb eseményekre, ilyenkor szinte mindig Lucy egyik ruhakölteményében pompázik és az ő kölcsönvett sminkjeivel emeli ki vonásait.