vannak azok a helyzetek, amikor csak arra vágyom, hogy egy acides cigi mellett mozizzak egy buliban. amikor tényleg nem történik semmi, az emberek pedig csak táncolgatnak össze vissza és jól érzik magukat. vagy azok a bulik, amikor én is öntudatlanul próbálok koncentrálni arra, hogy az előttem a seggét rázó csaj éppen eltalálja az ütemet és megmozgasson a farkamnál valamit, amitől kedvem támadna azonnal a falnak lökni, és lesmárolni, hogy meglógva a buliról valamelyik teremben, vagy esetleg ha griffendéles, akkor a klubhelyiségben tegyem magamévá. hogy közösen élvezzük a testiség istenadta – áh hülye vagyok, ő nem is létezik – szóval, hogy élvezzük a testiség örömeit. pusztán vágyból, amely egymás iránt adatik meg. vagy csak azért, mert ez kettőnknek így jó. persze, mondhatnám hogy ritkán történik meg, de eléggé nyilvánvaló, hogy nem szoktam partner nélkül maradni a buliban. vagy utána. a mai mégis más, mert bár itt rohadok legalább öt órája és ebből csak kettőt vett ki az előkészítés, még sincs mellettem senki. valami jelnek kéne vegyem, hogy talán éppen itt az ideje dobbantani a buliból és hagyni, hogy mások jól érezzék magukat, de valószínűleg leeland, weasley vagy nina leharapná a fejemet. annak pedig hidd el nem örülnék, mert lynette szavai teljesen hidegen szoktak hagyni, ha adele, vagy nina vesz elő olyan dologért, amit nem kellett volna megtenni, nos… az teljesen más dolog, ők talán még képesek kiváltani belőlem olyan érzéseket, amik ha csak egy pillanatig is, de tényleg átsuhannak rajtam. például az is, hogy most rohadtul kéne egy cigi. nem vicces, meg nem is normális. mondjuk acides, de jesusnak mostanában nincsen én pedig nem akartam ezért felkeresni a srácot, aki készít. mert bár készíthetne az öcsém is, de ő nem akart a legutóbbi után csinálni, amit valamilyen szinten meg is értek, hiszen majdnem félholtra vertem egy muglit. így csak lábam üti az éppen üvöltő zene ritmusát. ezeken a bulikon nem sűrűn van egyébként balhé, amiért a saját vállamat óriási veregetés illeti, hogy az én természetemmel meg tudok szervezni egy olyan bulit, ahol tényleg nem szoktak egymással kötekedni az emberek. őszintén, én őszintén tudok örülni ennek. de tényleg. jó, más kérdés egyébként, hogy kisebb atrocitások előfordultak, de olyanok, aminek most vagyok szemtanúja, nem igazán. az egy dolog, hogy két nőt áll körbe vagy öt hetedéves mardekáros és hollóhátas, mert előfordulhat, hogy úgy táncolnak, hogy abból semmi gáz nincs. de itt határozottan az van, amikor már látom, hogy bizony baj van. elrúgom magam a faltól és ahogy közelebb érek, már megismerem zabini tenyérbemászó alakját a fények között. - baj van öreg? – lépek oda hozzá, elnyomom a cigarettát, ami eddig a számban égett, hogy magam felé fordítsam. azzal nem is foglalkozom egyelőre, hogy ki és kik állnak mellette, csak megvárom, amíg visszakotyog valami olyasmit, hogy ’takarodj innen, madden’. hát pajtás, rossz embert választottál magadnak. megragadom a felszerelésénél fogva, ami a mai buli 80s tematikájától fogva elég susogós és a közeli falhoz nyomom. - hordd el magad innen, amíg szépen nézek rá… – esélyem sincs végig mondani, mert az ökle az arcomon csattan. sokat nem kell várnia, ő is megkapja a magáét, amíg odapattan mellém valami greg nevű, tagbaszakadt hetedéves srác, aki máris penderíti ki őt, meg a bagázsát, akik a két csajt zaklatták. már odalépek a lányokhoz, hogy bocsánatot kérjek tőlük a helyzetért, amikor meglátom, hogy kit is mentettem meg éppen egy kényes helyzettől. - ha ezt tudom hogy zabini téged akar ennyire hevesen felszedni finch-fletchley, inkább nem piszkolom be a kezem. – horkantok fel. éppen elhalkul a zene, szóval mondandómat kristálytisztán hallja. de nem várok, amíg replikázhatna, karon ragadom és ellentmondást nem tűrően vonszolom egy sarokba, ami kellően távol van a hangszóróktól. - nem emlékeztem volna, hogy te is fent vagy a meghívottak listáján. mi a merlin kénköves faszát keresel itt, he? – szaladnak magasba szemöldökeim, ahogy egy cigarettát illesztek ajkaim közé és meggyújtva jó nagyot slukkolok belőle. - egy jó okot mondj, hogy miért ne küldjelek zabini után. – gúnyosan villannak meg szemeim. - ahogy láttam, túlságosan is jól kijöttetek egymással. nem is csodálom, a zsák előbb-utóbb megtalálja a foltját. – kúszik gúnyos mosoly ajkaimra pillantásom mellé. nem hiszem el, hogy még itt is az ő képét kell bámuljam. nem hiszem el, nem volt elég éveken keresztül, még most is kell.
pedig esküszöm négy egész óráig rohadt büszke voltam magamra. igen, Judas Madden végre nem baszott el egyszer valamit ebben a tetves életben. az izzadó testek, az összesimuló emberek és a fülledt levegő jó hatással volt rám is, táncoltam eleget a mai buliban, Leelanddal még egyszer össze is akadtam, de tényleg csak egy egészen apró ’gratulálok, ez megint kurva jó lett’ szájrapuszi volt beccsszó, talán még Jesus is előfordult valahol, mielőtt elvitt volna valakit, én pedig leültem, hogy mozizzak egy kicsit. hogy pihenjek, megvárjam amíg felébred bennem a vadászösztön és végre elmehetek, hogy a ma esti csajomat összeszedjem a sok bulizó között. csak ugye jött a mondás: tudod, zúztunk az éjszakában, én meg pár haver… csak aztán jött a pingvin. ami ebben az esetben éppen Zabinit, meg a nyomorult bandáját jelentette, akik valahogy mindig ott vannak a meghívottak listáján. pedig ebben az esetben lehet hogy én voltam a fasz és saját magam írtam rá a nevét arra a borítékra, amit a meghívottak kapnak meg. és ha így is történt, megnyugodhat mindenki: még akkor sem fogom bevallani, ha akutpunktúrával bökdösik a heréimet, vagy összetörik az összes bakelitlemezem. na jó, igazából az utóbbi egy teljesen megfelelő zsarolási módszer lenne arra, hogy bármit, megismétlem: ezen a kurva világon bármit ki lehessen belőlem zsarolni. ezért még hajlandó lennék lefeküdni a saját testvéremmel is, csak hagyják békén a lemezeimet. a Nevermindnak mondjuk már mindegy, annak a tokja is ragad. hát még a lemez. - nem szívesen adok tanácsot a szerelmi életedről Blaise, de nem gondoltam volna, hogy mindig van lejjebb. – mérem végig látványosan. meg kell hagyni, nem aprózta el és tényleg egész jól felöltözött. mit egész jól? fenét egész jól, megint kurva jól néz ki, én pedig… megint nem, de ebben a vesztes helyzetben részemről akár még mindegy is lehetne. sőt, mindegy is. igen, az: szarok én bele! akkor is nekem van igazam. - vajon a testvéred tudja, hogy mindenféle beteg fasszal akarsz összefeküdni? úgy látom most tényleg értelmet nyert a patrónusod alakja. – horkantok fel a mondandóm végén. süt rólam, hogy féltékeny vagyok, de még mennyire, hogy süt rólam. nem reménykedem abban, hogy nem veszi észre: bármennyire is szeretném, Blaise Finch-Fletchley nem annyira hülye, hogy a nyilvánvalót ne vegye észre. az inkább én vagyok, akinek az orra előtt ott zümmöghet egy légy is, hogy ’hé madden, csapj le, itt vagyok! keresel már vagy két napja, na mi lesz, ölj meg.’, akkor sem venném észre. én már csak ilyen vagyok és mondhat bárki bármit rám, mondhatják azt hogy egy pöcsfej vagyok, azt is hogy egy utolsó köcsög, meg azt hogy nem tudok bánni a nőkkel – hozzáteszem egyébként egytől-egyig igaz állítások – azt nem mondhatja senki, hogy nincsenek elveim. márpedig az én bulimon Blaise nem fog összekeveredni egy Zabinivel, mert esküszöm rágyújtom a Mardekár hálókörletét, még az sem izgat, hogy az öcsém szobatársa. vagy ne legyen a nevem Judas Madden és ne verjem ki minden áldott este felváltva Taylor Momsen poszterére – vagy esetenként Blaise Finch-Fletchleyre. - irigy? ki lenne pont RÁD irigy? vagy Zabinire? – esküszöm felröhögnék, de azzal lehet, hogy csak rontanék a saját helyzetemen. valószínűleg rontanék a saját helyzetemen, sőt inkább biztos hogy megtenném. ezért inkább csak egy cinikus félmosolyra futja tőlem, de tekintetem mást árul el: azt, hogy igenis nagyon irigy vagyok. nagyon. - láttam, hogy te inkább a csúszómászó ganajtúrókért vagy oda. – nevetek fel és egy alig észrevehető, de mégis apró lépést teszek felé. nem fenyegetésképpen, ha megfigyeli, akkor éppen most ütközött nekem valaki hátulról és csak annyi időm marad, hogy a kezemet megtámasszam mellette a falon, hogy legalább ne fejeljem meg. valószínűleg az a Greg nevű tag lehetett egyébként, aki az előbb kidobta Zabinit. nem tagadom, hogy élvezem a helyzetet, de ha menekülni akar innen, hát hagyom. lehet hogy pöcsfej vagyok, de erőszakoló nem. - nocsak Bee, hirtelen milyen… – kúszik pimasz vigyorra az ajkam. - kevés lett itt hirtelen a hely. – csevegő hangnem, de tudod nem az a peptalk, hanem a tenyérbemászó, már csak azért is mondok valamit, vagy ne legyen a nevem judas madden. ki más lenne, persze. de ha menni akar, hát nem tartom vissza, semmi sem kötelező. megbánnám, ha nem lenne vér a méhében ahhoz, hogy most állja ezt a helyzetet. nem úgy ismerem.
