Hester Lockhart

Mi zavarna a legjobban?
✗ Ha tudatlannak
✗ átlagosnak
✗ gyávának
✗ önzőnek neveznének.
Magabiztos vagyok a tudásomat illetően és felháborít, ha valaki megkérdőjelezi. De nyitott vagyok a kritikára, amennyiben olyan embertől érkezik, akinek nagyra tartom a véleményét és van alapja az állításának. Mindig lehet újat tanulni és véleményem szerint kell is.

Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád a halálod után?
✗ Gondoljanak elismeréssel az eredményeimre.
✗ Hiányozzak nekik, de mosollyal gondoljanak rám.
✗ Még több történetet akarnak hallani a kalandjaimról.
✗ Nem érdekel, mit gondolnak rólam a halálom után, csak az számít, hogy mit gondolnak, amíg élek.
Nem mások elismeréséért dolgozom, de a mai világban a siker egyik mércéje, hogy a társadalom, a környezetünkben élők és adott szakma mennyire ismeri el az eredményeinket. Számomra fontos a siker, így szeretném, ha a jövőben elismeréssel gondolnának a szakmai eredményeimre. Más téren azonban nem érdekel mások véleménye, nem vagyok rá kíváncsi, mit gondolnak rólam mint anya, feleség vagy általánosságban arról, milyen ember vagyok.

Ha feltalálhatnál egy bájitalt, amely garantálja számodra az alábbiak közül az egyiket, melyiket választanád?
✗ Dicsőség
✗ Bölcsesség
✗ Szerelem
✗ Hatalom
Mint már említettem, fontos számomra a siker. De igazából egyik bájitalra sem vágyom, mindenért meg kell dolgozni.

Mit szeretnél, hogyan maradj fenn a történelemben?
✗ A Nagyszerű
✗ A Bölcs
✗ A Jó
✗ A Bátor
Csak az előbbieket tudom ismételni.

Egy elvarázsolt kertbe lépsz. Mit vizsgálnál meg először?
✗ A bugyborékoló tavat, aminek az alján valami világító örvénylik
✗ Az ezüst levelű fát aranyalmákkal
✗ A nagy piros mérgesgombákat, amelyek mintha beszélnének egymáshoz
✗ Egy öreg varázsló szobrát, ami mintha pislogna
Nem rohanok fejjel a falnak, egy ilyen kertben mindent kellő fenntartással kezelnék, de valószínűleg a világító örvénylésre figyelnék fel először. Szeretem a nyílt vizeket, így a tavakat is.

Melyik hangszer hangját kedveled a legjobban?
✗ Hegedű
✗ Zongora
✗ Dob
✗ Trombita
A férjem szakmájából adódóan az átlagosnál a családunk többet mozog művészkörökben, elsősorban a színház világában. Lenyűgözőnek tartom az élőzenét, tulajdonképpen minden hangszert szívesen hallgatok, de a hegedű számomra a legszebb. A lányom, Arya előadásmódján mondjuk még van mit csiszolni, mentségére szóljon, csak tavaly kezdte és a magántanára szerint tehetséges.

Négy doboz pihen előtted, melyiket nyitod ki?
✗ A kis ónból készült szerény, dísztelen dobozt, amelybe belevésték, hogy "csak az arra méltóknak nyílok ki".
✗ A fénylő fekete dobozt ezüst zárral és kulccsal, amelyet egy titokzatos rúnával jelöltek meg, ami Merlin jele.
✗ A díszes ékszerdobozt, ami karmos lábakon áll és rajta felirat hirdeti, hogy benne titkos tudás és ellenállhatatlan csábítás rejtőzik.
✗ A kis teknőspáncél dobozt, arannyal díszítve, amiben egy apró lény vinnyog.
Természetesen érdekelne, hogy a doboz, legyen abban bármi, méltónak talál-e. Számomra ez nagyobb csábítás a három másik doboz titkainál, bár valószínűleg végül egyiket sem nyitnám ki. Óvatos típus vagyok.

Négy teli serleget helyeznek eléd, melyiket iszod meg?
✗ A tajtékzó ezüst folyadékot, ami úgy csillog, mintha gyémántok lennének benne.
✗ A sima, sűrű, mélylila italt, aminek kellemes szilva és csokoládé illata van.
✗ Az arany folyadékot, ami úgy csillog, hogy bántja a szemet és a napsugarak táncolnak tőle a szobában.
✗ A titokzatos fekete folyadékot, ami tintához hasonlít és olyan gőzök szállnak fel belőle, hogy különös látomásaid lesznek tőle.
Fiatalabb koromban valószínűleg csak az ital alkoholtartalmáról érdeklődtem volna - minél magasabb, annál jobb -, most már meggyőződnék róla, hogy nem ártalmas-e.

Minden évszázadban a Flutterby bokron olyan virág terem, ami illatával magához csábítja az óvatlanokat. Te milyen illatot éreznél?
✗ Otthon
✗ Égő tűzifa
✗ Friss pergamen
✗ A tenger
Sokszor ért már a vád, hogy anya és nő létemre túl karrierista vagyok, ezek megcáfolásával nem is fáradozom. De ha választanom kéne, a családom állna mindenek felett. Szeretem az akadémiai szférát, a karrierbeli sikerek motiválnak, de a nap végén mégis az a legnagyobb boldogság, ha hazamehetek a férjemhez és a gyerekeinkhez. Bár mostanában csak Gildhez, hiszen már mindkét gyerekünk a Roxfort padjait koptatja az év nagyobbik részében.

Egy troll ámokfutásba kezdett a Roxfort igazgatói irodájában. Éppen összezúzni és tönkretenni készül számtalan fontos és helyettesíthetetlen tárgyat a szobában, többek között a sárkányhimlő majdnem tökéletesített ellenszerét, ezer évre visszamenően a diákok nyilvántartását és egy különös rúnákkal teleírt könyvet, amelyről úgy sejtik, hogy Merlinhez tartozott. Milyen sorrendben mentenéd meg őket a trolltól?
1. A sárkányhimlő majdnem tökéletesített ellenszere. 2. Merlin könyve. 3. A diákok nyilvántartása.
A medimágia karon végeztem. Nyilvánvalóan a sárkányhimlő közel tökéletes gyógymódját akarnám megmenteni elsőként.

Melyik lennél a legszívesebben?
✗ Akit nagyra tartanak
✗ Akit szeretnek
✗ Akitől félnek
✗ Akit kedvelnek
✗ Akit utánoznak
✗ Akit irigyelnek
Nem érdekel, mennyire kedvelnek vadidegenek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem simogatja az önértékelésemet néhány elismerő szó.

Melyikkel birkózol meg a legnehezebben?
✗ Ha ignorálnak
✗ Éhség
✗ Hideg
✗ Magány
✗ Unalom
Nem ignorálnak túl gyakran, nehéz feladat. De ha valaki megteszi, az hihetetlenül idegesít, a tiszteletlenség csúcsának tartom.

Mit vártál a leginkább, mielőtt megkezdted roxforti tanulmányaidat?
✗ Az átváltoztatástant
✗ A seprűn repülést
✗ Az átkokat és rontásokat
✗ A mágikus lényeket
✗ A hoppanálást
✗ A mágiának minden ágát
✗ A kastély titkait
Rolf bátyám rengeteget mesélt a roxforti élményeiről, már akkor alig vártam, hogy megismerhessem McGalagony professzort és én is képes legyek macskából talpas poharat varázsolni. Bár nem a Griffendél ház táborát erősítettem, kifejezetten jó viszonyt ápoltam a professzor asszonnyal hét éven keresztül, nagyszerű pedagógusnak és embernek tartom, egy igazi példakép, különösen a fiatal boszorkányok számára.

Az alábbiak közül melyik képességet választanád?
✗ Hogy képes legyek mások elméjében olvasni
✗ Láthatatlanság
✗ Hogy képes legyek állatokkal beszélgetni
✗ Emberfeletti fizikai erő
✗ A múlt megváltoztatása
✗ A külsőd megváltoztatása
Olykor hasznos lenne a munkámban és a magánéletemben, bár semmiképp sem etikus. És talán jobb is, ha nem tudom mi zajlik Gild különös agyában.

Az alábbiak közül melyiket szeretnéd tanulmányozni?
✗ Szellemek
✗ Vérfarkasok
✗ Sellők
✗ Trollok
✗ Koboldok
✗ Kentaurok
✗ Vámpírok
Bizonyára lenne mit mesélniük, ha valaki meghallgatná őket.

Roxfortos korodban csaláson kaptad az egyik társadat a bűbájtan vizsga alatt. Így ő írta a legjobb vizsgát, téged a második helyre szorítva. Flitwick professzor óra után megkérdezte tőled, hogy a diáktársad valóban csalt-e. Mit tettél ebben a helyzetben?
✗ Elmondtam az igazságot, ha az osztálytársam képes volt csalással győzni, megérdemelte, hogy lebukjon.
✗ Azt hazudtam, hogy nem tudom, de reméltem, hogy valaki más elmondja Flitwick professzornak az igazságot.
✗ Megmondtam Flitwick professzornak, hogy kérdezze inkább az osztálytársamat, az osztálytársamat pedig figyelmeztettem, hogy vagy elmondja az igazságot vagy én fogom.
✗ Nem vártam meg, hogy Flitwick professzor rákérdezzen, magamtól kerestem meg, hogy elmondjam neki az igazságot.
Nem szeretek második lenni, de emelt fővel fogadom a vereséget, amennyiben valaki jogosan előz meg. Sosem falaztam volna diákként senkinek, aki csal.

Két barátoddal át kell kelned egy hídon, amit egy folyami troll őriz. Ragaszkodik hozzá, hogy egyikőtök megküzdjön vele, mielőtt átenged titeket. Mit teszel?
✗ Megpróbálom összezavarni a trollt, hogy harc nélkül átengedjen minket.
✗ Javaslom, hogy húzzunk sorsot, melyikünk harcoljon vele.
✗ Azt javaslom, hlgy mindhárman harcoljunk, anélkül, hogy elmondanánk a trollnak.
✗ Önként jelentkezem a párbajra.
Nem kerülöm a konfliktusokat, de nem is hiszek a felesleges feszültségek gerjesztésében. Amennyiben valamit meg lehet oldani erőszak és indulatok nélkül, akkor azt meg is kell.

Melyik út csábít a legjobban?
✗ A macskaköves út ősi épületekkel.
✗ A széles, napos, füves ösvény.
✗ A szűk, sötét, lámpásokkal megvilágított út.
✗ A kanyargós, levelekkel teli ösvény az erdőn keresztül.
A természetjárást meghagyom a bátyámnak és a feleségének, Lunának. Én jobban kedvelem a városi környezetet.

Melyik rémálom ijesztene meg a legjobban?
✗ Ha arra ébrednék, hogy a családom és a barátaim sem emlékeznek rám.
✗ Egy nagyon magas helyen állok és hirtelen arra eszmélek, hogy nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék.
✗ Egy szem bámul rám a kulcslyukon keresztül egy sötét, ablaktalan szobában, ahova bezárt valaki.
✗ Kényszerítenek, hogy olyan bugyuta hangon beszéljek mások előtt, hogy senki sem érti amit mondok és mindenki rajtam nevet.
A családom rendkívül fontos számomra, összetartunk jóban és rosszban. El sem tudom képzelni, milyen lenne egyik napról a másikra elveszíteni a közös életünket.

Késő éjszaka egyedül sétálsz és különös kiáltást hallasz, amiről úgy sejted, mágikus eredetű. Mit teszel?
✗ Óvatosan haladok előre, a pálcámat elrejtve, de kéznél tartva, figyelve az esetleges veszélyre.
✗ Pálcát rántok és elindulok felfedezni a zaj forrását.
✗ Pálcát rántok és lecövekelek.
✗ A sötétbe húzódok és várom a további fejleményeket, miközben magamban végigveszem a leghatásosabb védelmi és támadó varázslatokat baj esetére.
Jobb az elővigyázatosság, de meg tudom védeni magam, ha meg kell, nem bujkálok és nem is rohanok a veszélyforrás elé.

Egy mugli azzal vádol, hogy boszorkány vagy. Mit válaszolsz neki?
✗ Aggodalmamat fejezem ki a mentális állapotát illetően és felajánlom egy szakember segítségét.
✗ Megkérdezem, miből gondolja ezt.
✗ Egyetértek és megkérdezem, hogy szeretne-e ingyen átokbemutatót.
✗ Egyetértek és faképnél hagyom, hadd gondolkodjon rajta, hogy blöfföltem-e.
Pszichomágiát végeztem, rengeteg jó szakembert tudnék ajánlani neki a kollégák közül, akár varázstalan pszichológusokat is. Habár nehezen tudom elképzelni, hogy lebuknék egy mugli előtt.

Hajnal vagy naplemente?
✗ Hajnal. Korán kelek, szeretem produktívan tölteni a napjaimat, a lustálkodást nem nekem találták ki.

Hold vagy csillagok?
✗ Csillagok. Nem vagyok romantikus, álmodozó alkat, de a csillagok minden embert lenyűgöznek.

Erdő vagy folyó?
✗ Folyó. Mint azt már említettem, szeretem a vízpartot. Gyerekkoromban egy kis folyótól nem messze éltünk, gyakran kijártunk oda Rolffal papírhajókat versenyeztetni.

Fekete vagy fehér?
✗ Fekete. De leginkább szürke. Semmi sem fekete vagy fehér.

Fej vagy írás?
✗ Fej. De semmit sem szeretek a szerencsére bízni.

Bal vagy jobb?
✗ Bal. De leginkább a közép.

1996 szeptembere
A büfékocsis néni után becsukódott a kupé ajtaja. Hárman maradtunk csak a vonat kényelmes ülésein, egy halom édességgel körülvéve, bár a bátyám, Rolf, csak testben volt jelen, már azelőtt elmerült egy bólintérekről szóló könyvben, hogy a Roxfort Expressz útnak indult volna. Fridával szemben ültem, miközben a bengáli macskám éppen az ölemben dorombolt és az elsuhanó tájat nézte az ablakon keresztül. Életem legjobb ajándékának tartottam a macskát, akit néhány hete kaptam az Abszol úton, mikor az első roxforti tanévemhez vásároltunk be.
- Te melyik házba akarsz kerülni? - tettem fel a kérdést az unokatestvéremnek, miközben kibontottam egy csokibékát. A kártya csak egy unalmas Merlin volt, már legalább száz ilyet kifogtam az évek során.
- Talán a Hollóhátba, szerintem arra apa is büszke lenne - érkezett a válasz. - És te?
- A Griffendélbe biztos nem, Harry Potter is oda jár és mindig történik körülötte valami zűr. Szerintem a Hugrabug sem nekem való, pedig Newt papa örülne neki. A Hollóhát és a Mardekár... igen, mindkettő tetszene. De igazából mindegy. Apa hugrabugos volt, Rolf is az, de anya a Mardekárba járt, nekik teljesen mindegy. A Süveg nem szokott tévedni.
- Biztos ez?
- Hát nagyon remélem, mert nem akarok hülyékkel egy házba kerülni egy tévedés miatt - vágtam rá. - De remélem, ugyanoda kerülünk.
Néhány órával később a Teszlek Süveg néhány perc komoly gondolkodás után a Mardekárba osztott. Csak egy hajszálon múlt, hogy nem a Hollóhátba.


1998 januárja
- Hallottad, hogy Carrowék megkínoztak egy kis elsőst Cruciatus átokkal? - A hideg futkosott a gerincemen, miközben feltettem a kérdést az unokatestvéremnek. Pedig a Mardekár klubhelyiségében melegen lobogott a tűz a kandallókban és a kezemben egy bögre tea gőzölgött, de már a tágas tér korábban otthonos zöld fénye sem volt a régi. Sosem szégyelltem korábban, hogy a Mardekár táborát erősítettem, azonban ebben a tanévben tehernek éreztem a zöld és ezüst egyenruhát. Nem akartam azokkal egy közösségbe tartozni, akik örömmel nézték egy "nem megfelelő származású" elsős kínlódását. Engem békén hagytak, a nevem és az óvatosságom megvédett, Fridán kívül senkivel nem beszéltem azokról a dolgokról, amik elborzasztottak nap mint nap. Néha még vele is féltem megosztani a gondolataimat, nehogy kihallgassanak minket és bajba kerüljünk.
- Annyira borzasztó, mikor lesz már vége ennek az őrületnek? - nyeltem egy nagyot. - Anyáék gondolkodtak rajta, hogy nem is engednek vissza a téli szünet után, de az nagyon gyanús lett volna, nem akarják, hogy bajba kerüljön a család. És én sem. Tudod, nagyon bátrak az olyanok, mint Longbottomék, vagy Lestrange és Weasley, de... ők nem félnek, hogy bajuk esik? Vagy a családjuknak? Szerintem az a legjobb, ha kimaradunk mindenből. Inkább leszek gyáva, mint halott.


2000 decembere
- ...úgyhogy most nem leszünk itthon karácsonykor - fejeztem be a hosszú történetet arról, hogyan találta ki apa és Rolf, hogy a téli szünetet töltsük külföldön egy rémesen unalmas faházban, valamilyen ritka mágikus lény téli vonulását tanulmányozva. Anya persze sosem ment volna bele, hogy a világ végén karácsonyozzunk egy viskóban, de ez volt Rolf születésnapi ajándéka, amit már hónapokkal ezelőtt elintéztek neki. Ilyenkor mindig azt kívántam, bárcsak a bátyámnak olyan hobbijai lennének, mint a legtöbb vele egyidős fiúnak. Érdekelhette volna őt is a kviddics, mint a barátomat, Rodyt. Igaz, őt a kviddicsen kívül nem sok minden érdekelte, néha úgy éreztem, hogy egy kvaff van az agya helyén. - Nem is értem, hogyan gondolják, nekem tanulnom kéne az RBF-ekre...
Tökéletesen akartam vizsgázni, R.A.V.A.Sz. szinten szerettem volna folytatni szinte minden tantárgyamat. Tudtam, hogy a medimágia karra nem lesznek elegendőek a középszerű jegyek és én magam sem voltam középszerű. Nekem be kellett jutnom a pszichomágia szakra, ki mást vettek volna fel, ha nem engem? De ehhez keményen kellett dolgoznom, minden rosszindulat nélkül gondoltam azt, hogy én nem engedhettem meg magamnak olyan jegyeket, mint Frida.
A teázó egyik ablakán hógolyó csattant hatalmas zajjal. Odakaptam a fejemet, az üveg túloldalán Rody Lestrange vigyorgó arca fogadott, már ami kilátszott a griffendéles sál és bojtos sapka alól a zord hóesésben. A szememet forgattam, de az arcomra halvány mosoly kúszott, azt leplezve kortyoltam bele a gőzölgő darjeeling teámba. Rody küldött egy látványos csókot, majd az oldalán rikítóan vörös hajú barátjával együtt elsiettek, biztosan megint a Szellemszállásra mentek vagánykodni. Rody rendes srác volt, népszerű és kissé nagyképű, de mégis nagyon kedves. Anyáék nem voltak elragadtatva tőle, hogy az első fiúm a Lestrange nevet viseli, de nem avatkoztak közbe és ezt nagyra értékeltem.
- Na, de inkább mesélj te... Hogy is volt az a dolog Bertie-vel a prefi fürdőben? Minden részletet hallani akarok - fordultam vissza Fridához érdeklődve.

2004 júniusa
A jegeskávémat kevergetve a jégkockák csilingelve koppantak neki a pohár üvegének. Beköszöntöttek a nagy nyári melegek, bár a gondolataimat közel sem a vakáció töltötte ki, hanem a rám váró vizsgák serege, az unokatestvéremmel történtek (Merlinkém, lett egy gyereke és ez még a kisebbik gond volt) és egy bizonyos idétlen göndör hajú fiú képe...
- Kaptam tőle egy csokor karfiolt - forgattam a szemem. - Beállított hozzám egy csokor karfiollal, mielőtt elvitt vacsorázni. Mert szerinte, ha "cauliflower" a neve, akkor az egy virág és romantikus gesztus ajándékba adni. Még csak vitatkozni sem tudtam vele, mert... erre mégis mit lehet mondani?
Jó érzés volt látni, hogy Frida őszintén nevetett Gild bugyuta ajándékán. Jobban nézett ki, mint amikor "hazatért", de még mindig nem volt a régi. Sovány volt, sápadt, a tekintetéből hiányzott az őszinte boldogság. Gyötört a bűntudat, hogy nem voltam mellette élete legrosszabb időszakában, mert engem túlságosan lefoglalt a tanulás és hogy megismertem egy férfit. Korábban ez nem történt volna meg, a barátságunkat nem söpörtem volna félre a tanulmányaim és végképp nem egy párkapcsolat miatt. Erre most itt voltunk, nem is gondoltam Frire hónapokig, miközben ő rákapott a drogokra és teherbe esett attól a pasitól, akit már a Roxfortban messziről el kellett volna kerülnie. Alina különben tündéri kislány volt, most is ott aludt a babakocsijában mellettünk, néha álmában kalimpálva aprócska kezeivel.
- Merlin sem gondolta, hogy ez lesz. Majdnem egy évvel ezelőtt még meg akartam fojtani. Gondolhatod mit éreztem, amikor már a századik gyerekes szívatással próbálkozott
a gólyatáborban és egyszerűen képtelen volt leállni. Aztán jött az a buli valamikor október környékén, a HÖK-ösök hihetetlenül berúgtak és viccből bezártak minket a medimágia kar egyik laborjába. Kicsit zavaros az egész, mert bevallom, túlzásba vittem a vodkát, neked ezt nem kell magyaráznom, ismered a kapcsolatomat mindennel, amiben vodka van... - Nála jobban senki sem tudta, hogy a hétköznapok fegyelmezettségét könnyedén félredobtam egy jó buliban. Nem okozott gondot elereszteni magam. - Nagyon összevesztem Gilddel és amikor már képtelen volt tovább bombázni a hülyeségeivel, mert kifogyott belőlük, akkor egyszerűen lesmárolt. Másnap pedig beállított a kollégiumi szobámba csokor karfiollal és azóta ezt a poént rendszeresen ellövi. És tudod, nincs szívem megmondani neki, hogy nem vicces, mert olyan lelkesen hozza őket minden randi előtt...


2009 novembere
Arya alig húsz perce fejezte be a sírást, Gildy a délutáni csendespihenőjét töltötte - mármint a fiam, az apja, nagyobbik Gild éppen órát tartott az Akadémián -, miközben kitöltöttem magunknak két csésze teát.
- Mikor Gild képes volt elnevezni a fiunkat Gilderoynak, attól féltem a legjobban, hogy olyan lesz majd, mint az apja. Ne érts félre, nagyon szeretem Gildet, de belőle egy is sok - sóhajtottam fel. - Szerencsére álom jó kisfiú, de Arya... nála tényleg igaz, hogy a név kötelez. Nem egyszerű eset, hallottad te is az előbb.
Leültem a lakásunk nappalijában, a dohányzóasztalra helyezve a két csészét. Szerettem a rendet magam körül, most mégis halomban álltak a kijavításra váró beadandók a Bevezetés a felnőtt és gyermek klinikai pszichológiába tantárgyból. Nem véletlenül jött létre a PhD rabszolga kifejezés, két gyerek nevelése és a karrierem építése mellett tényleg kezdtem magam egy házimanónak érezni...
- De legalább Arya nevét Gild nem egyedül találta ki - mutatott rá Frida a lényegre.
- A Gilderoy III-as húzása után nem is engedtem volna neki - vágtam rá.
Gilden, Fridán és rajtam kívül senki sem tudta, hogy a fiunk eredetileg Edmund lett volna, ha a teljességgel infantilis férjem ki nem használja az alkalmat - az egyetlen alkalmat az életben, mikor túl gyenge voltam ahhoz, hogy egy pillantással a földbe döngöljem - és Gilderoy III-ként anyakönyveztette a fiunkat. A lányunk érkezése előtt biztosra mentem, kasztrálást helyeztem kilátásba, amennyiben variálni mer, habár valószínűleg eszébe sem jutott, mert annyira rajongott George R. R. Martin regényeiért, hogy már hónapokkal a kislány születése előtt mindenféle Arya feliratú rugdalózót és díszt vett a gyerekszobába.
- Te hogy bírtad egyedül Alinával?
- Nehezen...
- Gild rengeteget segít, de így is néha úgy érzem, hogy megőrülök. És mellette még a munka is... - Nagyot kortyoltam a forró kávéból, bár a hatását nem éreztem, egy csecsemő mellett a kialvatlanságnak olyan mélységeit tapasztaltam meg, amin a kávé nem segíthetett. - Tudod milyen érzés, amikor jóhiszeműen megkérdezed a szemeszter első előadásán a hallgatókat, hogy miért éppen ezt a szakot választották, majd azt válaszolják, hogy azért, mert itt nem kell számolni? Bár hatalmas élvezetet okoz, amikor felvilágosítom őket a statisztika létezéséről...
Egymásra mosolygunk, kárörvendőn, azzal a mosollyal, amitől Gild el akar menekülni a világ végére.


2019 szeptembere
- Ne haragudj a késésért, Gild már megint egyórás beszédet tartott - dobtam le a táskámat sietősen a kedvenc kávézóm egyik kényelmes székére. Az asztal túlsó végén Frida ült, a szokásos heti pletykapartinkra készültünk, amit a férjem rektori túlkapásai sem akadályozhattak meg. - Azt hittem, hogy ki fogom tekerni a nyakát. Már megint előadta az egész élettörténetét, a hallgatók az első sorban mérték stopperrel, hogy mennyit beszél. Biztosan szándékosan csinálja, ki akar készíteni.
Ingerülten megráztam a fejem, már igazán hozzászokhattam volna Gild évnyitó beszédeihez, amióta kinevezték rektorrá.
- És Arya... annyira aggódom miatta, tudod milyen elvarázsolt, nem tudom hogyan bírja majd egyedül a Roxfortban. Gildyt nem féltettem, ő talpraesett és komoly, de Arya... Olyan furcsa, hogy nincs otthon egyik gyerek sem, üres nélkülük a lakás. A munka szempontjából könnyebb persze, nehéz összeegyeztetni a gyereknevelést és a dékáni feladatokat, bár jobb, mint zárthelyiket javítani vakulásig, ezt elismerem. De most, hogy nincsenek itthon a gyerekek... nem jössz át hétvégén? Kaptam ajándékba egy üveg eszméletlenül finom fehérbort.

Átlagos magasság, sötét bőr, mindig gondosan megtervezett haj. A stílusom visszafogottan elegáns, úgy gondolom, hogy az én munkakörömben ez elengedhetetlen, bár semmiképp sem mondanám azt, hogy beleolvadok a tömegbe és szürkeségre törekszem. Kedvelem az egyedi darabokat, különösen kiegészítők terén.
Táska nélkül sehova sem megyek, amit letenni is utálok, ha pedig valaki hozzányúl a holmijaimhoz, azért harapok.
A hallgatóim szerint állítólag két emeletnyi távolságból is fel lehet ismerni a magassarkúm ütemes kopogását, miközben vizsgáztatni indulok, és ez a hang mindenkiben félelmet ébreszt. Nem zavar.