Séraphine Roquetaillade

Kedves Tyler!

Szia, bátyus! Tudom, hogy te a napos oldalamat ismered, aki gondtalan, tiszta, és nem ismeri az élet nagy problémáit. Hát... még szerencse, hogy ezt a levelet egyáltalán nem szándékozom elküldeni neked, de ki kell írnom magamból. Valahogy úgy, mint egy naplóba.
Tudom, hogy itt kell maradnom Roxane nagymama birtokán. Hidd el, tisztában vagyok vele, mégsem tetszik a helyzet. Egyáltalán nem.  Bár még kicsi vagyok, ezzel együtt sokak számára értetlen is, ezért aztán nem mondanak semmit, hogy miért történnek bizonyos dolgok, mert nem érteném meg. Nekik van egy rossz hírem. Mégpedig az, hogy de bizony, nagyon is megértek bizonyos dolgokat - jobban, mint ahogy azt egyesek gondolják. Megértem, hogy anyának és apának fontosabb a nevünk tisztasága, foltmentessége, mint az, hogy a gyermekeikkel együtt éljenek. Megértem, hogy akaratomon kívül fájdalmat okoztam nekik, és bár nem mondod, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Neked is. Megértem nagymama fájdalmas pillanatását, arckifejezését is, ahogy rám néz... és azt is, hogy neki csak egy egyszerű ember vagyok, aki majdhogynem csak arra jó, hogy a kúria személyzetét bővítse a jelenlétével. Elvégre mire is jó egy aranyvérű család sarja mágia nélkül? Jó kérdés, ugye? Igen, szerintem is kiváló kérdés. Szóval én aztán tényleg mindent megértek, te is tudod, hogy ez így van. Illetve majdnem mindent. Azt még mindig nem sikerült beleverni a buksimba - vagy ha értem is, de elfogadni nem vagyok képes valamiért -, hogy miért... miért kell eltűntetni engem szem elől? Miért kell mindenkinek halottnak hinnie, hogy aztán egész életemben bújkálhassak, raboskodjak, mint valami mesebeli, toronyba zárt királylány? Nem, ezt egyáltalán nem értem, és bár megpróbálom elrejteni, de attól még fáj. Fáj, és haragszom magamra, mert nem tudtam megfelelni az elvárásoknak. Tudom, hogy kamaszkorban nehezebben értek meg bizonyos dolgokat, és könnyebben lázadok - ez nálam sincs másként, én is megpróbálom kijátszani nagymamát, és próbálgatom a határaimat - mert nem, a bezártság a madaraknak is ellensége, hát még egy tizenévesnek. Miért vagyok én rossz attól, hogy nincs varázserőm? Hogy nem vagyok képes olyanokra, mint anya, apa, vagy akár te? Én is akarok... olyan akarok lenni, mint ti, ki akarok menni, tanulni és élni akarok, látni a világot, nemcsak ezt a mostani szeletét.
Bocsánat, nem akarok panaszkodni, hiszen Te nem így ismersz. Megpróbálom visszafogni magam és nem mutatni a fájdalmamat. Újra elővenni a napfényes, mosolygós arckifejezésemet és az erős lelkemet, amivel segítek rajtad... mert tudom, hogy segítek, a leveleidből érződik. Nagymamának nem mondtam, azt nem tudom, neked említettem-e, de mostanában elkezdtem mindenféle varázskönyvet olvasgatni. Ami azt jelenti, hogy bár varázsolni nem tudok, de a mágiatörténetben és a varázsigék világában viszonylag otthonosan mozgok már. Úgyhogy bátyus, ha szükség lenne ilyen segítségre, akkor bátran keress csak meg, állok szolgálatodra. Azért... egyszer kipróbálnám a repülést is, ami azt illeti, annyit meséltél már róla... de tudom, hogy az nekem lehetetlenség számba megy. Egyedül egész biztos. Most mennem kell, mert már így is többet írtam, mint amennyit eredetileg terveztem... várom leveled, és remélem, hamarosan újból találkozhatunk. Hiányzol!

Szerető húgod: Séraphine

Hosszú, gesztenyebarna hajam van, amit általában kiengedve hordok - általában otthon vagyok, ott meg nem zavar senkit, legfeljebb Roxane nagymama kissé furcsa pillantásait kell elviselnem miatta. Persze ha kidugom az orrom a házból, akkor rendesen megcsinálom a hajam, leginkább egy laza kontyba rendezem, így nekem sem annyira kényelmetlen, és a megfeddést is elkerülhetem. Éljen az arany középút. Kék szemeim vannak, amik néha szürkének tűnnek, ha úgy esik rájuk a fény. Ruhák tekintetében elég gyatra a tapasztalatom és a választékom. Na nem azért, mintha nem lenne elég ruhám, szó sincs róla. Viszont mivel általában otthon tartózkodom, így szeretek kényelmes ruhákba bújni - sőt, az is előfordul, hogy pizsamában "táncolok" át a napon. Most miért? Senkinek nem ártok vele, akkor mi ezzel a gond? Azért néha megerőltetem magam, és szalonképes ruhákban is megmutatkozom.