Karin Rei Tanaka

Elképesztően gyönyörű, bájos teremtése a földnek. Sok férfi szem rászegeződik ahol csak megjelenik. Emiatt nagyon zavarban érzi magát, kissé idegesíti is ha az iskolában folyton őt bámulják.
Tiszta lelkű, nagyon kedves, aranyos és barátságos lány. Megpróbálja mindenkinek a pozitív tulajdonságát előnyben részesíteni és optimistán gondolni a világra. Bár amilyen bájosnak néz ki tud ő olyan haragos, ordítozó, ami a szívé az a száján típus is lenni, ha be telik az a bizonyos pohár. Ilyenkor meggondolatlanul beszél és cselekszik. Mégis közel sem olyan naiv, mint ahogyan azt róla feltételeznék az emberek.
Szeszélyes, szenvedélyes és igencsak temperamentumos tud ő lenni, legfőképpen a szerelemben de úgy általában véve is.
Határozott, céltudatos lány tudja mit szeretne elérni az életben és ezért harcol is. Eléggé földhöz ragadt, mindent megpróbál ész érvekkel megmagyarázni. Talán ezért sem olyan jó jóslástanból. Nagyon sok ember szerint egy titokzatos lány vagyok, akit nehéz megfejteni. Azt mondják sok titkot hordozok magamban és ezeket próbálom meg határozott, makacs és kissé változó érzelmeimmel eltitkolni. Való igaz sok titkot rejtek magamban , amiket nem tárok mások elé, erős jellememmel próbálom leplezni ezeket.  
Rei imád tanulni és új dolgokat megismerni, ezen ismereteit okosan és a kellő időben tudja felhasználni. Szerencsére még a legváratlanabb helyzetekben is higgadt, összeszedett és fegyelmezett tud maradni. Sosem hagyja el a józan esze és a hatalmas logikai érzéke. Még érzelmei sem képesek elhomályosítani ezen tulajdonságát. Szeret utána olvasni az órán tanult dolgoknak sőt még azon kívül is új információkat megismerni. Így nagyon sok időt tölt a könyvtárban, emiatt a többiek strébernek és néha kockafejűnek csúfolják.
Mindig próbálja magát a szabályokhoz tartani és nem szeret kihágásokat elkövetni. Habár ez nehezen sikerül neki, néha veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredik, önzetlenségének és segítőkészségének köszönhetően valamint ha a helyzet úgy hozza. Ha barátai bajba kerülnek, segítségre szorulnak vagy bárki más ilyen helyzetbe kerül, a saját érdekeit, érveit félre téve rohan segíteni rajtuk vagy megvédeni őket. Ilyenkor vakmerősége és bátorsága, magabiztossága kerül előtérbe. Társai legnagyobb meglepettségére.
Eléggé vadóc természetű. Például előszeretettel tanítja móresre az őt kihasználó, bántalmazó fiúkat.

Lassan kanalazom ételemet, valahogy most nem vagyok éhes. Folyamatosan egy gondolat jár a fejemben. De nem merek rákérdezni apámnál. Eddig sosem beszéltem róla neki és nem is kérdezősködtem. Ám a suliban mindenki engem csúfol és lenéznek, amiért nincs édesanyám, vagyis hát, hogy ő mahounashi. Régen fogalmam sem volt róla mit jelent de ma már rájöttem: varázstalan.
Rápillantok félszegen szemben üllő apámra. Valami nagyon nyomja az ő lelkét is. Van egy olyan érzésem, hogy talán egyre gondolunk. Valamiért azt veszem ki szemeiből, hogy itt az ideje, hogy beszéljen nekem valamiről. De nincs mersze ahogyan nekem se megkérdezni őt.
A legyek zümmögését sem lehet hallani. Nyomasztó ez a kínos csend. Aztán kényszerét érzem megtörni ezt a síri csendet. Nagy levegőt és erőt veszek magamon és kiejtem az első fontos kérdést az ajkamon.
- Apa... ki volt az anyám azon kívül, hogy angol? - hangom még számomra is ismeretlenként hangzik, annyira gyenge és félszeg. A kanál apám kezében hirtelen megáll félúton a szája felé. Érzem, hogy kínos és fájdalmas pontra tapintottam. De tudnom kell. Szeretném tudni.  
- Rachele Naomi Smits. - válaszolja pár perc után monoton hangnemben. - Angol. -teszi hozzá kényszeresen. Ennél többet nem mond. Most sem. Nem jutottam előrébb. Bármennyire is próbálkozom, sosem tudok meg ennél többet. Valamiért nem akar erről beszélni velem. Nem akar elárulni semmit sem. De miért? Mi rosszat tett vele az anyám, hogy még csak szinte említeni sem szabad? Úgy érzem sohasem fogom megtudni.    
- De - gondolkodom el, mielőtt még lerázni akarná ezt a témát - Annyit árulj el hasonlítok rá? Életben van? Vannak rokonaim?  - izgatottságom leplezni sem tudnám. Kíváncsi vagyok. Nagyon is.
- Nem tudom. - válaszolja ingerülten és hevesebben kezdi kanalazni levesét. - És több kérdést most már ne tegyél fel. Nem tartozik az életünkhöz. Megvagyunk nélküle is. - zárja le a beszélgetést határozottan.
- Én lehet, hogy megkeresném. - jelenti ki belekanalazva a levesembe. Tudtam, hogy ez kifogja verni nála a biztosítékot és nagyon mérges lesz, de jelen pillanatban elviselem ezt. Tudja, hogy nem állíthat meg. Tudja, hogy megteszem ha nem engedi is.  
Az ebéd többi része csendben zajlik. Egyikünk sem mond semmit, csak némán elmerülünk gondolatainkban...
- Hát nagyjából ugyanazok a tantárgyaink, mint nálatok. - magyarázom a többieknek az a bemutatkozó órámon a tanár kérésére. - Nekünk tanvezetőnk és vele alakítjuk a tantervünket - mondom tovább kedvesen a többieknek, akik szinte mind kíváncsian néznek ránk.
Annak idején sosem gondoltam volna, hogy egyszer cserediák leszek a Roxfortban. De itt vagyok és egyetlen pillanatát sem bánom eddig.
- Még talán az a különbség, hogy nálunk már 7 évesen járunk az iskolába. Igaz nem lakunk bent, csak bejárunk minden nap egy hatalmas viharfecske segítségével. - hallom amint néhányan csodálkozva felsóhajtanak. Nekem nem annyira furcsa, hisz abban nőttem fel. Ám nekik annál inkább. Én nékem az itteni szokások és dolgok különösek, még mindig nem sikerült mindent teljesen megszoknom.
- Igaz, hogy mindenkikőtőnek van egy fő eleme, amit jobban tud? - tekintetemet gyorsan a kérdezőre szegezem. Erik néz velem szembe kétkedőn. Sosem gondoltam volna, hogy pont őt érdekli a legjobban ez a dolog. Már a legelső alkalommal ellenszenvesen viselkedett velem, sőt még csúfolt is és megpróbált átkot szórni rám. Szóval nem éppen fényesen kezdődött az idejövetelem. Na de hagyjuk.
- Igen igaz. - válaszolom egyszerűen. Hangomban némi ellenszenvet és bosszúságot.  
- És te melyiket tudod? - van egy olyan érzésem, hogy ez inkább azért érdekli, hogy megtudja milyen erő lakozik bennem, mire vagyok képes. Azért, hogy legközelebb már ismerje a képességeimet ha szembe kerülünk egymással.
- Én a "ritka képességűek" közé tartozom azt mondják. - válaszolok kérdésére sejtelmesen. Kiskoromban még a tanáraim is elcsodálkoztak rajta, hogy mind az őt elemet szinte tökéletesen eltudtam sajátítani. Bár én nem tartom annyira ügyesnek magamat mindenikben. Szerintem vannak nálam ügyesebbek is és én sem uralom, mint az őt elemet teljesen. Sőt van olyan helyzet, hogy egyiket sem. - Leginkább szerintem, talán a föld és a víz áll közelebb hozzám. - teszem hozzá egyenesen a szemébe nézve. Picit bennem volt az, hogy rá szeretnék ijeszteni.  
- Rendben Rei. - állít le a professzor - Örülünk, hogy Roxfortos diák lettél egy kis időre. - mosolyog rám kedvesen.    
- Én is örvendek. - mosolygok vissza rá. - Köszönöm. - teszem hozzá helyet foglalva. Miközben gondolataim elkalandoznak őt bámulva hatalmas szemekkel.  Hogy miért vonzódom az időseb férfiakhoz, még mindig nem értem? ....    

Káprázatosan szép és bájos lány. Miért is lenne más ha az anyja és az apja is szépek voltak. Ha nem lenne lehetetlen azt mondanánk, hogy véla lány. Ahol csak elmegy egyszer biztosan minden férfi szem rászegeződik. Emiatt sok lányt magára haragít, sokan irigyek rá és megszállottan utálják is.  Félvér, ez pedig külső jellemében is megmutatkozik. Mandulavágású, hatalmas őzike szemei  rabul ejtik a rátekintőket. Rózsás, dús ajkait minden bizonnyal anyjától örökölhette. Ahogyan 170 cm-es magasságát is, amivel Japánban igencsak kitűnt a többiek közül. Csinos, modell alkat, ott domborodik ahol kell. Emiatt mindenféle ruha nagyon jól áll neki. Bőre kreolos és csupán a delfin alakú heg csúnyítja, ezért sosem szokott happolókat vagy rövidebb pólókat hordani. Szereti az ékszereket és a különleges kiegészítőket. Szeret csinosan és nőiesen öltözködni kivéve mikor az iskolai tallárt kell viselnie.