Kormos Ollivander

Egy nagy kupac puha, meleg szeretetgombóc vagyok! *o* Meg a f@szt… Nem érdemli meg egyetlen ember sem, hogy a lábam nyomát megcsókolja! Börtit is csak arra tartom, hogy etessen és almozzon utánam, meg hű társam, Cirmi után. Mondjuk őt is jól kiválasztottam, milyen kik*rt nyomi név már a Kormi? Ki ad ilyen nevet a macskájának felnőtt fejjel? Lehetnék Királynő, Dáma, Kleopátra, ilyesmi… nem. Fekete vagyok, akkor Kormi. Látszik, hogy eldrogozta már az agya használható részét. Ha lenne hüvelykujjam macskaként is, már kirúgtam volna a lakásból, de egyelőre ő keres pénzt, meg tudja használni a konzervnyitót.
Amúgy igazságtalan vagyok, egészen bírom, néha dorombolok neki, és hagyom, hogy simogasson. Persze semmi perverz módon, fúj már. Így is többet tudok róla, mint szeretnék, és még pszichológushoz se járat, pedig rászorulnék! Jönnek-mennek nála az emberek, nagy részüket rendesen rettegésben tartom, hogy tudják hol a helyük, ez az én házam, Börti meg az én emberem. Keressenek saját szolgát, csicska gyászok.

A kanapén fetrengtem kényelmesen, és próbáltam eldönteni, mi legyen a mai napi teendőim sorrendje. Először arra gondoltam, hogy kicsit megélezem a karmaimat valamelyik bútor lábán, nehogy tompák maradjanak, és csak tessék-lássék tudjak valakinek odacsapni. Szégyen lenne macska nemzetségünkre. Aztán fel kell majd köhögnöm legalább két-három gombolyag szőrt, már napok óta érzem, hogy semmivel se leptem meg Börtit, ez pedig tarthatatlan. Csak nem tudom, most melyik cipőjét válasszam, a balt, vagy a jobbot? Áh, van elég anyag mindkettőre, nincs idő ezen gondolkozni.
Lustán nyújtóztam egyet, de Cirmi jött puncsolni, és a buci fejét nekem tolta, így kénytelen voltam lekeverni neki egy amolyan jelzésértékű tockost. Dolgom van, nem érek rá barátkozni, amúgyis ismerem évek óta, ő is engem, tudhatná, hogy ilyenkor nem jó a közelembe jönni.
Könnyedén ugrottam a földre, hangtalanul, szemem megakadt a tegnapi karmolás nyomokon, elég mélyek, ez pedig elégedettséggel töltött el. Nyújtóztam egyet, úgy, hogy az éppen arra sétáló Börti jól lássa hátsófelem, úgyis mindig azt nézi. Perverz állat. De hozzám tartozik, már megszoktam. A hangos, idegesítő gondolatait is, már egész jól ki tudom kapcsolni őket. Ada így, Frida úgy, Alina amúgy… én is lány vagyok, rám kellene többet gondolnia. Például: ma tonhalat kap Kormi, vagy ma sonkát veszek Korminak, esetleg Kormi kapja a legszaftosabb alutasakost. Nem, csak a vernyákolás, mint valami díszpics@.
Mivel ma már adott enni, így megkíméltem mezítelen lábát egy támadástól, plusz úgy éreztem, ma különösen maga alatt van, ilyenkor amúgy se ellenfél. Ahogy leült a kanapéra, felugrottam az ölébe, jól összeszőrözve a ruháját, mintegy jelezve mindenkinek, ez itt az én emberem, gyopszik. Megvakargatta a fülemet, én pedig a kezébe fejeltem, legyen gyereknap, te bánatos félnótás. Még némi dorombolást is kipréseltem magamból, attól mindig olyan elégedett volt, mintha legalább egy vázát vert volna le az asztalról, vagy valami. Persze ilyen menő dolgot ő sose csinált.
Motyogott valami nagyon depresszívet, amitől egyből megint megjött az ingerem a szőröklendezésre, úgyis jó helyen voltam hozzá, mit nekem a cipő! Már-már neki készültem, ő meg csak panaszkodott, a fejem simogatva. Akartam szólni, hogy ahhoz nem vesz elég minőségi kaját, hogy meghallgassam a lelkibajait, így is többet tudok, mint egy egészséges macskának kellene. Biztos visszavetett vagy hat centit a növésemben is a folytonos siránkozása. Ha nem lenne egyébként jófej, lecseréltem volna valamelyik luvnyára, akiket idehurcol.
Szóval felkészültem a műveletre, mert tessék-lássék csak a kutyák hánynak, a macskák soha! Aztán éreztem, hogy valami megcsiklandozza az orrom, és nem az a jóleső, Börti épp enne valamit csiklandozással, hanem igazi, tüsszentőssel. Biztos allergiás vagyok a picsogásra. Akkorát prüszköltem, hogy egy termetesebb tigris megirigyelte volna, majd megráztam a fejem. Ekkor éreztem meg, hogy baj van. Fáztam. Sose fázom. Csak ha rózsaszín vagyok, és kevésbé királynőien macska. Kinyitottam szemem, és Börtire pislogtam, aki így nem is tűnt már olyan nagynak, inkább csak fehérnek.
- A kurv@f@szba! - Bukott ki belőlem tömör nőiességgel, és néhány pillanatig reménykedtem benne, hogy majd a drogoknak tudja be. Biztos így lett volna, de hiába tüsszögtem, rohadtul nem változtam vissza. Picsáb@ már.

Fekete bundám van, nagy zöldessárga szemeim, 16 éles karmom, és rengeteg fogam. Mindet használom, ha kell… ha nem. Nem centiztem le még sose magam, de az biztos, hogy nem vagyok kövér, csak dús a bundám. Kussolsz! Dús, ha mondom.
Előfordul már egészen gyakran, hogy csupasz, Börtire emlékeztető, kicsit furcsa emberré változom. Szokatlan, és folyton fázom, mert szőrt csak a fejükön hordanak ezek is, ami meg nem is fázik. Ilyenkor sokkal nagyobb vagyok, mint macskaként, meg rózsaszín, ami elég b*zis szín, de nem tudok rajta különösebben változtatni. Igyekszem titkolni, mert ha kiderülne, hogy ilyen bajom van, megint hurcolna orvoshoz az a szerencsekupac, azok meg az ivartalanításos kalamajka óta fosnak, ha meglátnak. Mondjuk nem csoda, egész erőset tudok ütni.