Minden úgy kezdődött, mint a mesékben. Egymásratalálás, nagy szerelem és ennek a gyümölcsei. Előbb nővére érkezett meg, majd hét évvel később ő maga is. Csodás tavaszi nap volt az áprilisban, már késő tavaszi idővel. Nem lehet véletlen, hogy annyira kedveli ezt az évszakot azóta is. Ő maga félvér, édesanyja minisztériumi dolgozó, édesapja pedig egy gyárban dolgozott. Boldog család voltak mindig is, persze őket se kerülték el behatások, vagy éppen viták, ennek ellenére mindig erősebb volt a kötelék köztük, mint más. Talán pont ez és a kislányos felfogása ragadta őt el annyira, hogy merjen bízni és hinni abban, hogy neki is lehet ilyen könnyed, mesebeli sorsa. Ez a hite később se hagyott alább egyébként. Ahogy a testvérét, őt is próbálták a reális világhoz, a valósághoz igazítva nevelni és terelgetni, több-kevesebb sikerrel. Rachel-nek azonban bármennyire próbálta magát érdektelennek mutatni, és boldog lenni a kicsitől is, ami jut neki az apjából, nagy érvágás volt az, hogy nem volt mindig egész ez a család. A munka elszólította tőle, kicsit talán haragudott is. Persze ezt később megértette miért volt, de a végkimenetel csak még nagyobb sebet ejtett rajta. Az édesapja rengeteget volt távol az utóbbi időben az otthonuktól, ezt pedig nehezen fogadta el a lány. Egy nap azonban sajnos rossz hírt kapott a család, ugyanis arról értesültek, hogy az édesapa munkahelye gondatlanság miatt felrobbant, és több száz emberrel együtt a családfő is elhunyt. Míg nővérének célja lett hasonló útra térni azután, hogy édesapjuk elhunyt, addig Rachel céltalanná vált. Ő maga sokkal művészetesebb beállítottságú volt, mint más a családban. Aztán ez mind apró darabokra hullott körülötte, nem találta a helyét, ahogy azt sem tudta elviselni, hogy olyan emberek vannak a világban, mint aki miatt az apjának meg kellett halni. A hite tartott egyedül benne még a lelket, az, hogy mindenkiben van jó, és mindenki lehet jó, csak segíteni kell nekik. Nem büntetni akarta az embereket, hanem segíteni nekik. Nem igazán találta a helyét a világban, csak tengett, lengett... nem is érezte célját az életnek, hosszabb időbe tellett neki, mire elfogadta apja halálát. Persze nem volt mindig minden ilyen borús, nagyon szép gyermekkora volt, szerette az embereket, máig nagyon társaságbarát, bár főleg azokkal elég felszabadult, akiket már kiismert. Sok ismerőse lett, barátja is van bőven, szociálisan mindig is rátermett ember volt. Mindig mosolygott. Édesanyját nagyon szereti, édesapját is legalább ennyire szerette. Mindig is nagyon család-és embercentrikus volt, ezt pedig nővére érezhette a leginkább. Olyan volt neki, mint egy második legjobb barátnő, mindig, mindenről beszámolt neki, nem féltett tőle semmi apró titkot sem. Mindig is jól kijött a nővérével és az édesanyjával, ez adott neki ahhoz erőt, hogy képes legyen a továbblépésre. A nővérével kapcsolatban… most olyan furcsa minden, bár nem szereti kevésbé, valami mégis elakadt. Nem volt eredetileg szándékosan, egyszerűen annyira összezavarodott benne minden, na meg megfogadta, hogy igyekszik nem nagyon hamar fellángolni dolgok vagy emberek iránt, és csalódást sem akar okozni a testvérének azzal, hogy merre jár, és mit csinál. Csak él, nincs azzal semmi gond, legalábbis nem akar belőle. A korai időszakához képest nagyon mosolygós és boldog mindennapjai vannak, csak a bizalommal és a nyitottsággal akad néha problémája. De reményei szerint egyedül, egy új helyen ez megváltozhat. Választásra a neves Roxfort iskolára esett, mert mindig is egy színvonalas intézménybe szeretett volna kerülni, egy ismerőse révén, aki ott végzett, tisztában volt vele, hogy magas az oktatási színvonal. Rachel bizakodva vágott neki a jövőnek, bízott benne, hogy minden a reményei szerint fog alakulni.
Ha tükörbe nézek
168 cm, szőke hajú, kék szemű, vékony testalkatú. Szeret divatosan öltözködni, megjelenésére mindig odafigyel. Látszik rajta, hogy vidám, melegszívű és optimista, tele van energiával és bizonyítási vággyal. Időnként azonban hajlamos a túlérzékenységre, önsajnálatra, önmarcangolásra. Sportos alkat, odafigyel a vonalaira. Aki a barátja akar lenni, annak először a bizalmába kell férkőznie, mert túlságosan is kimért időnként másokkal szemben.
Családom
Édesapám
Charlie Prescott. Egy gyárban dolgozott, kemény munkát végzett, próbált időt szakítani a családjára is több-kevesebb sikerrel. Nagyon empatikus volt, barátságos természetű, azonban időnként ha kellett, rendkívül szigorú is tudott lenni.
Édesanyám
Elisabeth Prescott, minisztériumi dolgozó. Mindig is egyformán szerette a lányait, sose próbált kivételezni egyikőjükkel sem. Kedves, empatikus személyiség, a férje halála után azonban kissé magába zárkózott.
Testvéreim
Charlotte Prescott. Nagyon öntudatos, határozott személyiség, apja halála után a nyomdokaiba akart lépni. Mindig is szerette a családját, remek kapcsolatot ápolt a húgával.
Párkapcsolat
Nincs.
Gyermekeim
Nincsenek.
Apróságok
Amortentia
Vörös rózsa
Mumus
Nagy méretű pókok
Edevis tükre
Siker, megbecsülés
Hobbim
Olvasás, fotózás, kirándulás, sportolás, bulizás
Elveim
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Amit sosem tennék meg
Sose szúrnék hátba másokat, nem gázolnék át embertelenül másokon.
Ami zavar
Túlzott egoizmus, gátlástalanság, rossz indulat, irigység.
Ami a legfontosabb az életemben
Elérni az álmaimat.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Politizálás, nem veszek részt benne.
Amire büszke vagyok
Helyt állok a Roxfortban, szereztem néhány barátot, mindig számíthat rám a családom.
Ha valamit megváltoz- tathatnék
Visszatekerném az időt, és ha lehetne megakadályoznám, hogy az édesapám elhunyjon.
Így képzelem a jövömet
Boldog, sikeres ember szeretnék lenni, de még sajnos nem tudom, mivel szeretnék foglalkozni pontosan. A lényeg az, hogy a munkám legyen a hobbim is.
Egyéb
"Légy hű magadhoz, egész életedet veled kell leélned!"
Play by
Marina Laswick
Vendég
Hétf. Márc. 09, 2020 11:59 pm
Elfogadva!
Kedves Rachel!
Minden család életében hatalmas tragédia egy borzasztó haláleset - amikor váratlanul egy fővel kevesebbnek kell teríteni az asztalnál és valaki többet már nem lép be az ajtón, az óriási fájdalom mindenki számára. Biztosan nagyon nehéz lehetett feldolgozni édesapád hirtelen halálát, hiszen nem csupán elveszítetted őt, hanem teljesen váratlanul ragadta el a halál és mindez valószínűleg megelőzhető lett volna. Nem csoda, hogy ezek után a családotok már nem a régi és a testvéreddel való viszonyod is megváltozott. Ennek ellenére képes voltál talpra állni és optimistán tekinteni a jövőre. Remélem, sikerül ilyen derűlátónak maradnod a jövőben is, hiszen ezt biztosan sokan kedvelik benned. Futás foglalózni és játszótársakat keresni!
