Evanora Poisson

"Láttatok valahol érdekes gombát?"

Nem: Lány

Kor: 15

Vér: félvér

Születési hely: Maldon

Iskola/ház: Mardekár

Munka: Amatőr méregkeverő/Tanuló

Családi állapot: Élnek! Ha csak nem ették meg a mérges gombákat azóta a hűtőből…

Patrónus: Acromantula

Pálca: Som és Főnixtoll. Tizenhárom hüvejjk. Alakja hullámos. Pálcájának markolatának alakja egy ember koponya.

Amit szeretnek bennem

Sokan azt mondják, jól tudok főzeteket készíteni. Sokan kértek tőlem már, hogy keverjek szerelmi bájitalt vagy esetleg egyéb apró komolytalan löttyöket. Sokak szerint aranyos vagyok mikor kísérletezek és a vörös szemeim szinte csillognak olyankor. Más kérdés, hogy a frászt tudom hozni az emberre mikor valakin leakarom tesztelni a művemet. Pedig nem kell félni! Tényleg! Hihihihi!

Ami zavar bennem másokat

Amik engem nem érdekelnek, azzal általában nem is foglalkozom. Ha pedig rám akarnak erőltetni valamit, előfordulhat, hogy bejegyzem kísérleti nyúlnak. Ha pedig az illető a szoba társam, előfordulhat éjszaka, hogy miközben horkol lenyomom a torkán az elkészített főzetemet, hogy lássam a hatását. Eddig senki nem halt meg szerencsére! Még…

Életem története

Ha elakarom képzelni amazt a helyet, ahol leélném akár az életemet azt mondanám egy laboratórium, ahol kedvem szerint kísérletezhetnék! Mondjuk egy akkora labor, mint amilyen apámnak van otthon a pincében. Na ott biztos jól meglennék! Ahhoz előbb kiváló méregkeverőnek kell legyek, hogy kiérdemeljem, szóval nem lazsálhatok! Sziasztok! A nevem Evanora Poisson, de nyugodtan hívjatok Evanak, Poisonnak esetleg Galócának ahogy nektek tetszik!
Születésemtől fogva egy mutatós génmutációban szenvedek, aminek szerencsére nincs akkora nagy hátránya ahogyan kinézek. Ha csak nem nevezem nagy hátránynak, hogy nagyobb koromban nem fognak értem dögleni a fiúk, mintha annyira is érdekelne. Maximum, ha mindenképpen szeretnék egy utódot és felakarom gyorsítani a tempót mielőtt késő lenne akkor egy szerelmi bájitalt hamar elő tudok kotorni és megoldom a problémát. Persze ez csupán a vészterv, ha ezen törném az agyam. Egyellőre a méregkeverés művészetét szeretném elsajátítani olyannyira ahogyan édesapám Harold Poisson is műveli. Ha esetleg hallottátok a nevét az akkor nem véletlen. Egyrészt a méregkeverők között mostanában felkapott, ráadásul az Ilvermornyban tanít emiatt ritkán látom, de amikor hazajön folyton megajándékozz főzeteivel, esetleg készletekkel, aminek nagyon is tudok örülni! A Galóca nevet azért viselem becenévként mert apám szerint egy nap halálos mérget fogok tudni készíteni, ami nagyon elfog híresülni, így a nevemet ténylegesen is kiérdemeljem, megküzdők a célért! Még ha nagyon nagy a konkurencia. Édesanyámat meghökkentettem olykor, hogy mennyire érdekel már a méregkeverés. Eleinte igyekezett óvni ettől, de aztán végül beadta a derekát és engedte, hogy nézzem, amikor apám dolgozott a pincéjében mikor otthon volt nálunk. Amikor betöltöttem a tizenegyedik életévemet, hamarosan egy levél fogadott, hogy sikeresen felvettek a Roxfort Varázslóképzők Szakiskolájába. Eljött hát az én időm!



Mikor az abszólúton jártunk apámmal, nem tudtam kíváncsi szemekkel nem megnézni a különféle holmikat, amit csak találni lehetett. Főképp azon a bolton tudtam sokat időzni, ahol temérdek bájitallal kapcsolatos nyersanyagokat, üstöket és keverő kanalakat árulnak. Egyszer szeretnék egy saját készletet is, amikor elég nagy leszek! Sajnos egyelőre ez még lehetetlen, mivel csak az első évemet fogom elkezdeni és fogalmam sincs mennyire fogok teljesíteni a bájitaltanórákon, de alig várom, hogy kipróbálhassam magamat élesben is! Lehet már elő tudok állítani egy kisebb méreg dózist, de gondolom a Roxfortban más a szint, amit megkövetelnek. Apám szerint magamnak kell megvásárolnom a pálcámat, így amint megkapom a szükséges galleonokat hozzá, Olivander boltja felé veszem az irányt. Ez az első, hogy magamtól fogok vásárolni valamit. Amint beérek a boltba, süvegemet leemelem a fejemről majd az asztalhoz érve megnyomom a csengőt. Kisvártatva az eladó meg is jelenik majd hosszasan megnéz és utána az arca mosolyra vált.
- Csak nem egy Poissonhoz van szerencsém?
Szemeim csillogni kezdenek. Ismeri az apámat? Hát ez nagyon jó! Ennyire látszik rajtam, hogy Harold lánya lennék? Büszkén kihúzom magamat és mosollyal az arcomon bólogatok, hogy nagyon is így van. A boltos rögtön már a pálcákat kezdi guberálni. Először kiveszi az egyiket majd gyorsan meglesi, de végül visszarakja. Megnézi a másikat, úgyszintén kiveszi a dobozból, de újra visszarakja. Egy idő után már nem látom, hogy mászkálna és vakarni kezdi a fejét. Végül aztán csettint egyet és elillan. Az arcom egy picit szomorkássá válik. Lehet, hogy nem lesz pálcám? Aztán szerencsére végül a bolt tulajdonosa újra megjelenik és egy szürkés, hosszú halálfejes dobozt tesz le az asztalra majd fel nyitja fedelét és átadja nekem a pálcát.  Alaposan megnézem. Ez nagyon szép! Nagyon tetszik a halálfejes markolat! Suhintok is egyet vele majd a pálca aktiválódik. Nem okozz semmi galibát, egyszerűen olyan érzést vált ki bennem mintha hozzám szólna. A bolt tulajdonosára nézek kérdően, hogy jelenleg mi történt.
- Ahogyan sejtettem. Magácska tényleg egy Poisson! Van fogalma róla kinek a pálcája volt, amit a kezében tart?
Rázom a fejemet, aminek következtében, a bolt tulajdonosa a dobozból ki vesz egy levelet majd felnyitja és átadja nekem. Meglepődőm az aláírást látván. Peter Poisson 1776.
- Eme pálca tulajdonosáról sokat hallottam ám kisasszony. Egy nagyon tehetséges méregkeverő volt ám úgy bizony! A levélben, ha jól emlékszem az állt, hogy csupán az kaphassa meg emezt a pálcát, aki nem csak az útját akarja követni, de még túl is akarja szárnyalni. Úgy látom, a pálca végre megtalálta igazi tulajdonosát.
- Voltak mások is?
A bolt tulajdonosa elneveti magát egy pillanatra a kérdésemen majd megköszörüli a torkát és válaszol.
- Hát hogyne kisasszony! Például az apja! Úgy tudom tehetséges méregkeverő Ő is. Viszont ezt a pálcát, nem tudta megszelídíteni. Peter volt eddig az egyedüli, aki képes volt a pálcát használni rendesen! Egészen a mai napig. Ha tippelnem kéne, nagy tehetség lakozik magában Miss Poisson! A kérdés már csak az, mit fog alkotni két kezével? Feltalálja az eddigi legerősebb mérgekhez való ellenszert? Talán, képes lesz a farkasembereket meggyógyítani? Esetleg, egy borzadalmat fog ránk szabadítani? Bármit is hozz neked a sors ifjú boszorkány egy dologban biztos vagyok. Abban, hogy a nevedet ismerni fogják a méregkeverők között. Sok sikert!
- Köszönöm!
Így került hát hozzám a pálcám, ami Peter Poisson-é volt. Még sose hallottam róla, de nagyon kíváncsi vagyok ki lehetett! Bizonyára nagyon érdekes bájitalokat készíthetett!



Elérkezett az idő, hogy egy időre elbúcsúzzak a szüleimtől vagy is édesanyámtól pontosabban. Apukámtól egy hosszú levelet kaptam, amiben az állt, mennyire büszke rám és reméli, hogy amikor viszont lát, együtt fogunk majd temérdek bájitalokat készíteni. Már alig várom! Anyukám alaposan mindent elmond nekem mennyire legyek óvatos, alaposan öltözzek fel és ne hagyjam el a sapkámat semmi esetre sem. Felhívja a figyelmemet arra is, hogy ne legyek sokat kint a napon mert még a végén korházba kell engem szállítani. Amint Roxfort Expressz hangja megszólal, a vonat felé veszem az irányt és egy magányos üres kis zugot találva magamnak még az ablakból integetek. Az út alatt apámtól kapott könyvemet bújom miféle bájitalok vannak, amiket később elkészíthetnék. Remélem egy ilyen könyv birtoklásáért nem orrolnak majd rám a professzorok! Esküszöm, hogy nem fogom rosszra használni! Mikor hangokat hallok a közelembe, tekintetemet a forrás felé fordítom. Éppen kortársak jönnének befelé. Amint viszont meglátnak, inkább elfordulnak. Nem nagyon hat meg a dolog, hogy őszinte legyek. Hozzászoktam ehhez. Mindig is egyedüli gyerek voltam, nem igazán volt lehetőségem annyi mindent csinálnom. Inkább egymagamban játszottam, esetleg sok könyvet olvastam. Az ég lassan beesteledik, én meg nagyokat ásítok. A végén még elfogok aludni a vonaton, ha ez így megy tovább. Szerencsére viszont hamarosan megérkezünk! A vonat már fékezik is, így jó magam is igyekszem kifelé. Sokan majdnem összepréselnek, így igyekszem összehúzni magamat.  Sajnos az egyik diák végül annyira meglök véletlenül, hogy a könyv kiesik a kezemből.
- Jaj, ne!
Kiáltok fel hirtelen majd a könyvemet igyekszem megkeresni a káoszban. Kezdem lassan feladni, hogy viszont fogom látni a könyvemet. Bús arccal megyek le a vonatról. Aztán hirtelen valaki megkocogtatja a hátamat.
- Ne haragudj! Ez véletlenül nem a tied?
Rá tekintek a lányra, aki megszólított majd az ismerős könyvet megpillantom a kezében. Annyira megörülök, hogy kikapom a kezéből és magamhoz szorítom. Teljesen elfeledkezve arról, aki megtalálta. Kis idő múltán eszmélek fel, hogy illene mondanom valamit, de mire megköszönném már szólnak ránk, hogy indulnunk kell. Sajnos külön hajóra szálunk fel, így nem nagyon van alkalmam megköszönni. Miután betérünk a kastélyba egy idős hölgy vár minket, aki szigorú tekintettel végig mér minket majd elmagyarázza a házak jelentőségét és mennyi van pontosan. Kíváncsi vagyok, vajon én melyik házba fogok bekerülni? Sajnos a lányt, aki segített nekem sehol nem látom. Biztos nagyon elvesződött a tömegben. Beérve a nagyterembe, felsorakozunk majd ugyanaz a szigorú tekintetű nő magyarázza el nekünk a házirendet majd egy beszélő süveget vesz elő és egy hatalmas papiruszt. Sorba kezdi mondani neveket. Vannak, akik örülnek amelyik házba bekerülnek, de akadnak olyanok is akiknél lehet látni, hogy egy világ tört össze bennük.
- Evanora Poisson!
Rögtön a hang irányába terelem a figyelmemet majd lassacskán a szék felé érkezem. Leülök a többiekkel szemben, akik nagyon megbámulnak. Látom, hogy sugdolóznak egymással. Bizonyára a bőröm színe lehet az oka. Nem különösebben érdekel. Essünk túl rajta, hogy aztán megkezdhessem a tanulmányaimat. Amint a süveg a fejemhez kerül meglepő fordulatot vesznek az események.
- A mindenit! Egy Poisson gyermek! Ha nem csal a szemem, ez a hajszín csak is Harold Poisson-é lehet ugye? Nem mondom, alaposan megleptél kislány! Hmmm van benne tehetség igencsak nagy. Ha megfelelő kézben leszel, talán nagy tetteket fogsz még te itt végrehajtani! Látok viszont egy igencsak… hogy is fogalmazzam, vágyat. Talán így fogalmazhatnám meg. Egy vágyat, aminek a középpontja egy otthon. Nem érzed otthon magadat kisasszony?
- Én…
- Nem szükséges erre most válaszolnod. Hadd gondolkodjak! A te esetedet nagyon át kell gondoljam! Igen. Azt hiszem ez lesz a megfelelő! Akkor hát Poisson kisasszony! A választásom: Mardekár!
A Mardekár? Eleinte nem nagyon értettem vajon miért pont abba a házba osztott be a teszlek süveg, de aztán később rájöttem. Harold Poisson az apám, szintén Mardekáros volt. Akárcsak Peter Poisson is. Micsoda véletlen!



Érdekes kérdés. Amit eltudnék mondani így végszóként, hogy a bájitaltanórákon meglepően jól jeleskedem. Minden úgy történik ahogyan az árus is elmondta. Nagy tehetséggel áldottak meg a bájitaltan terén, különös képben mikor mérgekkel kell foglalkozzak. Más kérdés, hogy a barátkozás kissé akadályba ütközik, de aki eddig a segítségemet kérte, nem haraptam le a fejét. Viszont azért előfordult, hogy aki nagyon szemtelen volt velem és bántott is, egy különös főzetemmel jutalmaztam meg ami vagy kellemetlen szagot árasztott magából vagy egy időre a klotyóban végezte. Esetleg kísérlet gyanánt megnéztem miképpen hat a főzetem az illetőnél. Persze odafigyeltem, nehogy valami halálos dózissal kínáljam meg a delikvenseket. Azért volt, hogy párszor gyanúsítottak, de szerencsére jó a beszélőkém és megúsztam sokszor a büntetést. Lehet, hogy megérdemelném, de ha őszinte akarok lenni szerintem nem tettem semmi rosszat. Csupán hasznossá tettem őket a tudomány érdekében. Elvégre, ha nagyon jó méregkeverő akarok lenni és túl akarom szárnyalni Peter Poissont akkor „áldozatokat” kell hozni. Vajon miképpen fogok boldogulni a továbbiakban? Az csak is rajtam fog állni.

Ha tükörbe nézek

Édesanyám és édesapám szerint egy igen ritka genetikai mutációban szenvedek ami szerencsére nem gátolja meg, hogy ne lehessek igazi boszorkány. Amire ügyelnem kell, hogy a napon ne legyen túl sokat és alaposan öltözzek fel a hideg téli időkben. Bőröm falfehér, hajam pedig természetesen világos lila, mint apámnak. Vörös szemeim is szintén természetesek. Általában az egyik arcomat elfedi a hosszú hajam és emiatt olykor küklopsznak szoktak nevezni. Persze más kérdés, hogy akkor nem nevetnek sokáig amikor megismertetem velük műveimet. Alacsonynak mondanám magamat olyan százhatvanegy centiméter lehetek.

Családom

Édesapámat Harold Poissonnak hívják! Sajnos nincs velünk sokat mivel az Ilvermorny iskolában tanít bájitaltant. Megszerettette velem a bájital készítést és már kiskoromba szerettem kísérletezgetni. Első mérgemet kilenc évesen készítettem el, amit megitattam egy patkánnyal. Apám büszke volt rám nagyon még meg is tapsolt érte! Galócának szokott sokszor hívni.

Édesanyám Maria Poisson, leánykori neve Maria Hamington. Édesapámmal a Roxfortban ismerkedett meg mikor éppen bájital készítése közben véletlenül ijedségében magára robbantotta az üstöt. Akkor szerinte nagyon viccesen nézett ki kormosan az apám és megszerette benne amilyen megszállottan készítette a nehezebbnél nehezebb bájitalokat! Anyámnak is megmutattam, hogyan mérgeztem meg a patkányt, de Ő valamiért elájult a látványt láttán. Nem értem miért. Valami rosszat csináltam? Mindenesetre ő is Galócának szokott hívni.

Apróságok

Az élet és halál esszencia vagy a légyölő galóca illata és egy Acromantula mérge összekeverve egy ritka halálos gombával aminek kettejük illatát szavakba nem lehetne önteni!

Kiakadok amikor a mumus üsté alakul és látom, hogy az egy élet és halál esszencia ami benne van, de ez a Merlini zsákutca összekeveri valami hülyeséggel ami miatt a főzet tönkre megy. Na ezt nem hagyhatom. Elnézést! Comiculus!

Létrehozom a világ leghalálosabb mérgét és ezzel beírom magamat a méregkeverők történelem könyvébe! Hihihihihi!

A hobbim egyben a kedvenc tantárgyam is. Imádom a bájitaltant! Igyekszek minél komplexebb és „művészibb” főzeteket előállítani. Különösen érdekesebb és szórakoztatóbb mikor egy veszélyes főzetnek a kotyvaléka van az üstömben, aminek az eredményét még nem ismerem, de majd megöl a kíváncsiság, hogy lássam! Hihihi!

A gyilkosság nem az én reszortom. Ha valaki meghalna a főzetem miatt az csak is a bájital tudományáért történhetett vagy esetleg annyira hülye volt az illető, hogy „véletlenül” az egyik mérges főzetemet, mézes sörnek nézte. Drogot nem állítok elő azért vannak határok!

Elrontani egy tökéletes főzetet. Feleslegesen bulizni, eladni a főzet készletemet és amit, de soha, de soha nem tennék meg főképp, hogy egy idiótára bízzam az üstömet amíg a klotyóban elvégzem a dolgomat.

Akik küklopsznak neveznek, semmibe veszik a bájitaltan tudományát és még ráadásul feldöntik az üstömet, még ha véletlenül is. Megzavarnak kísérletezés közben vagy engem gyanúsítanak amiért rossz löttyöt gurítottak le a torkukon. Az én hibám mert teának nézi az Acrumantula mérgét? Mert mindkettő átlátszó sárga? Intelligencia kéne ide nem bezoárkő!

Híres méregkeverővé válni és esetleg később átadni a tudásomat a következő méregkeverő generációnak! Előtte viszont a leghalálosabb mérget kéne előállítanom, hogy bekerüljek a történelemkönyvekbe!

Foglalkozni az idiótákkal és ez a románc téma is teljesen hidegen hagy.

Az apámra! Harold Poisson a méregkeverők közül egy elég elismert név! Remélem felérek majd hozzá!

Ezen sosem gondolkodtam el igazán Szerintem jó vagyok úgy ahogy vagyok. Még ha küklopsznak is neveznek. Legalább van okom őket kísérleti nyúlnak használni.

Én mint Evanora Poisson a leghalálosabb mérget előállító boszorkány! Hihihihihi!

Van egy nagy hegyes süvegem arra az esetre ha a fejemet védenem kéne a napsugártól, meg apámtól kapott kézzel faragott dobozt amiben a különböző bájitalokhoz való nyersanyagaimat tárolom. Meg egy könyvet, amit édesapám írt csak is nekem miféle bájitalokat készíthetek, ha esetleg unatkoznék. Hihihihi!