Az emberek általában kedvesnek tartanak, de inkább azt mondanám, hogy vonzom a hasonló energiájú embereket, így nagyon könnyen szót értek a közvetlen környezetemmel. Nyitott vagyok az új dolgokra, emberekre, mások problémáira, így gyakran találhatsz meg a klubhelyiségben úgy, hogy éppen lelkizek valakivel az egyik sarokban. Az esetek többségében mindenre tudok valamilyen megoldást, főleg ha másokról van szó.. az ember általában a saját gondjaival boldogul nehezen és a saját tanácsait nem képes betartani. De másoknak nagyon szívesen segítek. Nem tudsz olyat mondani amibe ne vágnék bele teljes mellszélességgel és lelkesedéssel. Kissé talán akaratos vagyok és emiatt kitartó is, ha valamit a fejembe veszek, akkor nincs megállás. Hűséges vagyok.. családhoz, barátokhoz, mindenkihez, aki közel áll hozzám. Értetek tűzbe mennék. ooo.. és remekül tudok titkot tartani.
Ami zavar bennem másokat
Sokaknak idegesítő lehet, hogy próbálok mindenhol jelen lenni és mindenről van véleményem. Nehezen veszem észre, hogy hol a határ érdeklődés és tolakodás között. Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége nem biztos, hogy kér a belekotyogásomból. Gyakran bambulok el és merülök el a kis fantáziavilágomban, ilyenkor viszont minden kifejezés eltűnik az arcomról, amit mások sokszor úgy értelmeznek, hogy biztos éppen ítélkezem... pedig eskü.. épp nem is ugyanabban a világban járunk. Sokszor kérdezek vissza.. nem azért, mert süket vagyok csak néha kihagy az agyam egy fontos témánál, így muszáj hallanom még egyszer, hogy el tudjam raktározni az információt.
Életem története
-Menj már innen büdös vagy!!-próbál lehámozni magáról miközben a éppen átölelem a derekánál és próbálom visszatartani a lépcsőn, hogy semmiképp se ő érjen oda először a portré lyukhoz. Megcsúszok így teljes súlyból ráesek magam alá temetve őt a lépcsősor közepén. Legalább én nem ütöttem meg maga. Közben persze teljes egészében betakarom a koszos, izzadt kviddics talárommal. Olyan gyorsan tápászkodok fel, mint még életemben soha, hogy meg tudjak tenni néhány lépést mielőtt utánam iramodna az öcsém. A lófarkamnál fogva ránt vissza a lépcsők tetején miközben már rákiabálja a festményre a jelszót, pedig már szegény biztosan tudja, hogy mi vagyunk azok. -ALEXANDER!-kiáltok fel nehezen megtartva az egyensúlyomat félkézzel megkapaszkodva a vaskos kőkorlátban. Még jó, hogy anyánk ezt nem látja. Otthon mindig egyfajta jómodort erőltetünk magunkra, hogy ne okozzunk csalódást... de a Roxfort.. első vérig megyünk. Diadalmasan emeli fel ökleit a plafon felé, amikor alig néhány lépéssel előttem kocog be. Persze ilyenkor szűrés nélkül szabadulnak el az intuitív gondolatok és amilyen erősen csak tudok belerúgok abba a lábán a bokájába, amivel éppen lépne előre. Feltett kezekkel, összekulcsolt bokákkal és egy bájos WÁÁ kíséretében úgy dől el, mint egy deszka és ugyan félő, hogy bepisilek a nevetéstől, mégis pánikszerűen kezdek el futni a lányok hálókörletének lépcsője felé. -Csak azt bánom, hogy nem ettelek meg, amíg anyánk hasában voltunk.-motyog a szőnyegbe. -Nem hallom... most is olyan messze vagy a hátam mögött, mint a szülőcsatornában...-kiabálok vissza, bemutatva neki a vállam fölött, miközben már kocogok fel a lépcsőn. Egy kiadós forró zuhany után már a mugliismeret házimat körmölöm. A szüleink mugli iskolába járattak minket, amíg meg nem kaptuk a roxforti levelünket, illetve apánk származása miatt ez egy olyan tantárgy volt, amiben erőlködés nélkül gyűjthettem be a jó eredményeket, amire valljuk be más téren mutatott hiányosságaim miatt szükségem volt. Pont az utolsó szavakat vetem a pergamenre a pennámmal, amikor valaki szinte kitépi az ajtót a helyéről. -Menjüüüünk enniiii!- a drága barátnőm az iskola kezdete óta mellettem van, de sosem láttam olyan lelkesedést az arcán, mint amikor valami ehetőről volt szó. -Jó...jóóóó...kész.-rakom félre, hogy megszáradhasson a tinta. Gyorsan magamra rántom a taláromat és már száguldunk is lefelé a lépcsőn. Komolyan.. néha úgy érzem, hogy sosem fogok felnőni. Egy jól megpakolt tányérról falatozva hallgatom az asztal fölött repkedő szavakat, de fejben valahogy mégsem vagyok jelen. Az előző nyárra kalandoznak a gondolataim, amikor Spanyolországban nyaraltunk.. olyan szép volt a part. Egy újságpapír vág tarkón visszarántva a valóságba. -Úgy zabálj, hogy a nagy seggedet majd nem fogja elbírni a seprűd..-az öcsém után hajítok egy szem szőlőt, amivel pont fejbe találom. -Ezzel 10 pontot szerzett a griffendél!-ujjong egyet nevetve a barátnőm, aki valószínűleg a legnagyobb szurkolóm a meccseimen. 2 éve kerültem a csapatba és azóta mindig ott tombol a lelátón. -Egyébként van barátnője?-néz rám megvonogatva a szemöldökeit én meg majdnem arcon köpöm egy kis tört krumplival, amit lenyelni készültem. -Először is.. FÚJJ. Másodszor... ne merészeld... Harmadszor.. azt hiszem igen.. de nem szokott velem ilyenekről csacsogni miközben egymás körmeit lakkozzuk...-forgatom meg a szemeimet. Még a hideg is kirázott te jó ég... még belegondolni is szörnyű. Kicsit megrázom a vállaimat, mintha ettől elmúlna a szavai nyomán lebegő hányinger. -Vicceltem..-nem viccelt. -Egyéééébként... te kinéztél végre valakit? Vagy még mindig azzal a tavalyi 1 hetes akármivel akarod kiszúrni a szememet? -Majd ha végre nem kell valaki helyett levennem saját magamat a lábamról, akkor talán elgondolkozom... addig felejts el..-egyébként nincsenek égbe kiáltó elvárásaim se igényeim... sosem voltak.. ugyanaz az igény, ami mindig is volt.. hadd legyek nő valaki mellett.. Vacsora után jött a szokásos csaj rituálénk. Pizsamában ültünk az ágyunk végében és elmeséltük röviden, hogy mi volt a napunk legjobb és legrosszabb része. Ezt úgy hívtuk, hogy az egyszer fent egyszer lent kör. Így mindenki elmesélhette azt, ami nyomta a lelkét vagy éppen feldobta csak arra várt egész nap, hogy egy Merlini sugallat miatt valaki rákérdezzen. Úgy aludtam el, mint minden este.. mintha akin átment a Roxfort Expressz.
Ha tükörbe nézek
168 cm magas vagyok, amin remélem még az idő kerekíthet egy kicsit felfelé, de a családom női agából kiindulva erre sajnos jelentéktelenül kicsi esélyt látok.
A hajam szőkésbarna. Évszakfüggő, hogy éppen melyik irányba tolódik el az árnyalat.
Égkék szemeimet édesapámtól örököltem. Köszönöm.
A bőröm még nyáron is nehezen barnul, alig 1-2 árnyalatot.
Az öltözködésem visszafogott. Kedvelem a testre simuló darabokat, hiszen vékony alkatom van, így például a szellősebb nadrágokban úgy nézek ki, mint egy kísértet. Nem sok színt kedvelek, így főleg feketében és bordóban láthatsz.
Családom
Édesapám
Fabian Marcus Denoir. Mugli születésű. Gyerekorvosként dolgozik. A tudomány embereként nehezen sikerült elfogadnia, hogy élete szerelme boszorkány, de az ő tündérmeséjük a kedvencem, hiszen végül a románc győzött. Az ő ágán a nagyszüleim semmit sem tudnak anyám, így az én származásomról sem. Úgy gondolta, hogy nem értenék meg, hiszen egyszerű munkás emberek, akik nem bírnák feldolgozni egy rejtett varázsvilág létezését. Nagyszerű ember, szerető apa és férj. Az esküvői képeket nézegetve.. hát hűű meg haaa. Most már persze pocakosodik kicsit és szemüveget is kell hordania, de még így is látom, hogy képes megdobogtatni néhány szívet, amikor mondjuk anyám nélkül megyünk vásárolni.
Édesanyám
Melanie Helen Denoir (née: Taylor). Aranyvérű. A Roxfort diákja volt a Hollóhát házban. Már 11 évesen szégyent hozott a családjára, mert a süveg nem a Mardekárba osztotta. Megtűrt személyként kezelték a szülei, de ő ebből erőt kovácsolt magának. Az apja halálfaló volt, aki meghalt a roxforti csatában, de ennél többet soha nem volt hajlandó beszélni róla. Ő az egész családját halottnak tekinti és nem is tartjuk velük a kapcsolatot. Azt sem tudom, hogy egyáltalán Angliában maradtak-e és tudnak-e a létezésemről. Igyekszik fenntartani egy örökvidám álarcot, de sokszor láttam, hogy akár órákon át az ablaknál áll és csak mereng, mintha valahol máshol járna. Végtelenül szerelmes apámba és hálás az életért, amit élünk. Hihetetlenül jó anya.. a saját szülei ellenpéldájára.
Testvéreim
Alexander Denoir. Az ikertestvérem. Egy minden lében kanál, örökmozgó, aki minden társaság szíve lelke. Kiskorában megtanulta, hogy a nagy kék szemeivel elérhet bármit és ezt nem is fél kihasználni. Talán én vagyok az egyetlen akinél nem működik. Én vagyok az idősebb, majdnem 10 perccel. Ezt pedig élete tragédiájának tekinti. Egyébként imádjuk egymást... akkor is ha életem egyetlen monokliját neki köszönhettem és akkor is ha én ezért feltöröltem vele a padlót.
Párkapcsolat
Jelenleg egyedülálló vagyok. Volt néhány gyenge próbálkozás, de leginkább csak barátnői nyomásra. Sajnos végtelenül romantikus vagyok, így egy szép mosoly és egy más lányokon jól begyakorolt szöveg nem tud levenni a lábamról.
Apróságok
Amortentia
Nyári reggel, vanília.
Mumus
Nyilvános megaláztatás és a mazsola.
Edevis tükre
Örökös boldogság.
Hobbim
Rengeteget olvasok. Főleg romantikus regényeket (mugli szerzőktől is).
Részt veszek az iskola területén élő legendás lények gondozásában tanórákon kívül.
Táncolok.
Énekelek, de szigorúan csak akkor, ha senki sem hallja. Egy tábortűz mellett talán elmenne a hangom, de inkább nem kínzok senkit.
Elveim
Olyan úton igyekszem járni, amiben mások boldogságát nem teszem tönkre. Soha senkit nem hagyok hátra a bajban. A tetteim következményei hozzám tartoznak.
Amit sosem tennék meg
Sosem bántanék egy állatot.. kivéve az öcsémet.. ő igényli.
Ami zavar
Meg tudok őrülni attól, ha valaki meg akar kóstoltatni velem valamit, amihez kicsit sincs kedvem. (Igen most lélekben rád mutogatok Nagyi). Ha valakit bántanak.. fizikailag, lelkileg.. mindegy. Ki nem állhatom. Ha valaki megvakarja valamijét és utána megszagolja az ujját vagy a kezét. Fujj.. nem. Kérlek ne tedd. Amikor a testvérem előadja a nagymenőt nekem.. NEKEM.. haver. Láttalak már ahogyan az orrodban túrkálsz..
Ami a legfontosabb az életemben
Ne okozzak csalódást. Soha, senkinek, semmilyen körülmények között. Ez valahol az átkom is.
Ami a legkevésbé fontos számomra
A saját félelmeim. Akkor is két kézzel és elszánt tekintettel csapok a dolgokba, amikor mélyen, legbelül, titkoltan rettegek.
Amire büszke vagyok
Bekerültem a kviddics csapatba. Minden motivációs nehézségem ellenére egész jó tanulmányi átlagot bírok fenntartani. A barátaim.. rájuk nagyon büszke vagyok.
Ha valamit megváltoztathatnék
Jó lenne, ha komolyabban tudnám venni a saját jövőmet, illetve az is előnyös lenne, ha kicsit kevesebbet káromkodnék..
Így képzelem a jövõmet
Család.. gyerekek... sajnos még arról sincs fogalmam, hogy milyen irányba tanulnék tovább szívesen. Nincs karriercélom. Csak szeretnék egy fiút, aki lesodor a lábamról és magával ragad.
Egyéb
A Griffendél ház kviddics csapatának hajtója vagyok.
Jessica Alexander
are you gonna be part of the problem or the solution?
Néha a sok dráma ás szörnyűség mellett, amely a világban zajlik olyan jó olvasni egy olyan karaktert, akinek az élete tök rendben van. Boldog, elégedett, nem halottak a szülei, utálja vagy kínozza a családja vagy bármi, ami mostanában a varázstársadalomban, hanem is szokás lett, de elburjánzani látszik. Persze, lehet ehhez némi köze van az apukád mugli mivoltának és annak, hogy anyukád szeretne jobb szülő lenni, amint a sajátjai. Ki tudja? A lényeg, hogy kellemes, vidám és egyszerűen megmosolyogtató volt egy ilyen karakterről és Sorsoról olvasni, ahol egy tinilány legnagyobb problémája a pasizás és az ikertestvérével való veszekedés, amit nem is lehet igazán komolyan venni, hiszen szeretetből történik. Na jó, mielőtt még több rózsaszin fluffot kanyarítok ide, mert a karakter ilyesmi szóvirágokat hoz ki belőlem; inkább csak annyit mondok, hogy az előtörténetet természetesen elfogadom, foglalj le mindent, amit kell, aztán mehetsz is a játéktérre .
Néha a sok dráma ás szörnyűség mellett, amely a világban zajlik olyan jó olvasni egy olyan karaktert, akinek az élete tök rendben van. Boldog, elégedett, nem halottak a szülei, utálja vagy kínozza a családja vagy bármi, ami mostanában a varázstársadalomban, hanem is szokás lett, de elburjánzani látszik. Persze, lehet ehhez némi köze van az apukád mugli mivoltának és annak, hogy anyukád szeretne jobb szülő lenni, amint a sajátjai.
.
