The (in)famous Vogel twins

Ide most hosszan, részletesen, ellenállhatatlan stílusban (mert ugyebár egy keresettnél ez a legfontosabb!) arról kéne írnom, hogy milyen ember is Anton, miért érdemes őt elvinni. Nos... ezt megpróbáltam többször, több féle módon is, de nem sikerült, így egyszerűen azt hiszem, csak leírom, hogy én, Anja szemén keresztül milyennek gondolom a fiút és a kapcsolatuk; aztán lesz, ami lesz.
Anja és Anton papíron unokatestvérek, valójában azonban egyszerre többek és kevesebbek is ennél. Ők azok, akik ha más-más indokok miatt is, de pontosan tudják milyen nehéz is Vogelnek lenni, milyen teher, áldozat és lemondás jár a névvel, no meg a vele járó, elsőre csábítónak tűnő státusszal. Míg Anja egész életében azt hallgatta a mára már megboldogult nagyapjuktól, hogy ő csak egy félvér, egy hiba – egy folt csupán az ez idáig makulátlan családfán; addig Anton ennek pont az ellenkezőjét kapta: ő a jövő, a remény, a család leendő feje, ám ez, a várakozásokkal ellentétben nem privilégiumokkal járt, hanem vérre, verítékkel és szenvedéssel.
Adolf Vogel (aki méltán szolgált rá a nevére) ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy Antont maga képére formálja. Kegyetlen módszerekkel edzette, törte meg újra és újra az ellenállását, kényszerítette talpra, majd vérezve, kínlódva  ismételtette el vele mantra gyanánt azokat az elveket és elvárásokat; azokat az alapvetéseket, amelyek szerint a családnak működnie kell, aeőbb Adolf aztán remélhetőleg majd Anton alatt keze.
Anton, mint egy, a férfitől elválaszthatatlan árnyék kellett mindig mellette álljon (a szó minden értelmében) és asszisztáljon, amikor éppen nem a Durmstrang falai között volt. A férfi úgy gondolta, hogy amit fiainál elrontott, azt most, az új generáción jól fogja csinálni; nem gyakorol kegyelmet és mutat gyengédséget, hiszen a családnak egy határozott, erős kezű vezetőre lesz szüksége, aki tudja merre kell vezetni azt. (Nem úgy, mint most Amades, Anja édesapja, akiből pontosan olyan vezető lett, amilyennek Adolf korábban megjósolta.)
De hogy jön itt képbe Anton és Anja?
Nekik, kettőjüknek alapvetően nem sok kapcsolatuk volt, inkább távol tartották őket a másiktól, mintsem azt szorgalmazták volna, hogy barátkozzanak. (Tisztes aranyvérűek a család szégyenével, ugyan már!) Ez akkor változott meg, amikor Anton és az ikertestvére, Annamarie bőven több, mint nyolc, de kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt egy tragikus, (sajnos) a muglikhoz és a politikai törekvésekhez nem köthető, szomorú baleset következtében elvesztették a szüleiket és a nagybátyjuk gyámsága alá kerültek. Lassan alakult ki köztük az a furcsa, bizalmi kapcsolat, ami ma mindennél szorosabban összeköti őket. Szinte észrevétlen jöttek rá arra, hogy a másik, még ha nem is pont ugyanúgy, de átérzi és érti azt, amit senki más: hogy milyen a nagyapjuk célkeresztjének, elvárásainak és szűntelen kritikus pillantásának kereszttüzében állni – örökös rettegésben élni, ugyanazt a kérdést feltenni némán újra és újra. (Mi lesz a következő borzalom?) Így csiszolódtak ők össze titokban és lettek egymás néma bizalmasai a rejtett szobák magányában, ahová az őket ért abúzus elől menekültek.
Erről persze nem beszélnek, a privát életükben, ahol mindenki látja őket, amikor kint vannak a mustráló pillantások előtt, igyekeznek úgy tenni, mintha nem törődnének a másikkal, ám a legtöbben (akik ismerik őket, akár csak az egyiküket, akár mind a kettőjüket) valamennyire átlátnak ezen a remekül megkomponált, ám olykor meglehetősen sikertelen színjátékon.

// Szóval, először is: köszönöm, hogy eljutottál idáig . Anton karaktere a leírtakon kívül, hogy: kínozta a nagyapja, hogy erősebb legyen, szerinte méltó a család vezetésére, amit nagyon utált; halottak a szülei; jóban van Anjaval – minden a megalkotóra van bízva. A személyisége, a kapcsolatai, esetleges előre lebeszélt házasság, a vértisztaságról vallott elképzelései, még igazából a szexualitása is. Ugyan van egy ikertestvére Annamerie és tagja a Durmstrag elit bandájának, akikkel együtt a Roxfortba jött, de hogy mit is gondol róluk valójában, hogy is viszonyul hozzájuk (egyet ért velük vagy sem), a saját cselekedeteihez, ez mind, mind a leendő user döntése.
Én mindenesetre nagyon várom a karaktert   ahogy szerintem a Durmstrangos banda tagjai is szívesen plotolnak majd vele (@Sven Munter, @Calysta Munter-Graves, @Nikolina Dashkov).
Illetve még egy kis kedv csináló: az abuzív nagypapa halott és elvileg a a májusi, roxmortsi zavargások alatt ölte meg egy auror, azonban ezzel kapcsolatban is vannak izgalmas, Antont érintő ötletem  

Ui: A név kötött, ahhoz ragaszkodom, de a PB cserélhető tetszés szerinti szőkére :3.

Annamarie és Anja nincsenek jóban, sosem voltak és ha lány valóban az, akinek a mindennapokban mutatja magát, akkor soha nem is lesznek.
Annamarie Vogel első látásra ugyanis tökéletes minta- és bemutatópéldánya az elkényeztetett, veszettül tehetséges és a vértisztasági elveket mélyen, meggyőződés szerűen valló aranyvérűeknek. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Annamarie mindig ápolt, csinos – mint akit skatulyából húztak ki.
A tökéletesség az alapelve és abból nem enged – soha.
Mégis, hiába tűnik úgy, hogy mindene megvan. Elégedett magával, az életével és a pozíciójával, ez a valóságban nem igaz. Nem teljesen, legalábbis.
Kevesen tudják (vagy éppen kérdezik), de ő az idősebb iker; nem percekkel, órákkal született korábban, mint a bátyja, mégis lány lett, így esélye sem volt arra, hogy valaha örökösnek nevezze magát. Pedig akarta és még most is akarja.
(Oh, de mennyire!)
Mindig leplezetlen féltékenységgel tekintett Antonra a miatt, amit ő kapott és kapni fog még az élettől csak azért, mert férfinak született. Bár nem nevezhető hagyományos értelemben feministának (talán magát a szót sem ismeri, túl mugli), de valahol mégis az, hiszen bár túlnyomórészt hagyománytisztelő aranyvérű, a nők szerepével és mellőzésével nem tud vagy éppen akar azonosulni. Ez volt voltaképpen az egyetlen dolog, miben nem értettek egyet a megboldogult nagyapjával.
Azzal a férfivel, akinek bátran kijelenthetjük: ő volt nem csak a kedvenc unokája, hanem családtagja is. Adolf Vogel gyakorta hangoztatta is, hogy Annamarie a kedvenc unokája és ez nem csak szavakban, de tettekben is megnyilvánult: dicséretben, őszinte bátorításban, büszke pillantásokban és nagy ritkán egy-egy ölelésben is – olyasmikben, amiket a bátyja és az unokatestvérei sosem kaptak vagy éppen érdemeltek ki.

//Tudom, elsőre nem tűnik egy szimpatikus vagy éppen mély karakternek, de igazából semmit sem szeretnék kőbe vésni. Három dologhoz ragaszkodhatnék: Annamarie és Anja nincsenek jóban (ezen akár lehet változtatni is, de nem muszáj), Annamarie volt a nagyapjuk határozott kedvence és hogy jelenleg pontosan úgy viselkedik, mint egy bigott vérnáci. (Plusz, amit Antonnál is írtam, hogy a szülei halottak.)
Ellenben a valóság, a belső gondolatai, a küzdelmei, a kapcsolatai (az ikerestvérével, a családdal, a barátokkal), esetleges vőlegény  és minden egyéb a megalkotóra van bízva. Viselhet csak álcát vagy lehet olyan, amilyennek mutatja magát - hiszen a Durmstrang elit bandájával lóg, szívat mindenkit, aki nem aranyvérű vagy éppen nem felel meg a magasztos elveknek és hangosan, ha nem a legangosabban, nevet az általuk okozott kínokon.
(Amit nem tudok elképzelni, hogy 100%-ban elvesse a vértisztaság elvét, valamennyire szeretném ha mindenképpen hinne benne, ha mást nem, akkor csak a muglikat ítélje el valamennyire, hiszen ő is és a bátyja is a Magic is Might leendő tagjai - legalábbis mindenki így gondol rájuk - szeretném, ha Annamarie, ha nem is az összes, de néhány törekvésükkel azonosulni tudjon.)
Én mindenesetre nagyon várom a karaktert náciként és kevésbé náciként is ahogy szerintem a Durmstrangos banda tagjai is (@Sven Munter, @Calysta Munter-Graves, @Nikolina Dashkov) szívesen plotolnak majd vele, ha megérkezik.

UI: A név és az avatar is kedv és igény szerint cserélhető, annyi kérésem lenne, hogy a név A betűvel kezdődjön (ezt amilyen családi hagyománynak gondolom) illetve a választott alany szőke legyen.