A broken heart is all that's left

Vidar Johansen egy nagyon leleményes és szorgalmas tanár. Már diákként is kimagasló teljesítményt nyújtott. Annak idején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a tanária minden kérdésére tökéletesen tudta a választ, valamint tanulmányai során mindig jeles osztályzatokat szerzett. Tudását nem csak az iskolában tudta hasznosítani, hanem az édesapja munkájában is sokat segített az, hogy a holt mágikus nyelvek annyira érdekelték és szabadidejében is sokat foglalkozott velük, valamint az ősi rúnákkal. Később ilyen szakirányba tanult tovább és most iskolánkat erősíti tudásával, ahol is tanársegédként oktatja diákjainkat.
Nemcsak nagyszerű kolléga, de igencsak jó barát. Mindig igyekszik figyelni másokra, sűrűn szervez programokat, ahol a tanárok összeülhetek az iskola falain kívül is. Kiváló társaság, humoros és megértő. Szívesen hallgatja meg társai problémáit, valamint diákjainkat is igyekszik mindig segíteni. Utóbbiakkal is igazán jól kijön, bár ehhez valószínűleg hozzájárul azon tény, hogy ő maga is fiatal. Ennek ellenére tisztelik a tanulók és szót is fogadnak neki.
Biztosak vagyunk abban, hogy Mr. Johansen kiváló segítség és munkaerő lenne a Roxfortban is. Szeretnénk, ha az Önök iskolája tovább tudná őt oktatni, többet is tapasztalhatna, hogy új élményekkel és akár egy új világszemlélettel térjen vissza hozzánk a csereprogram végén. Kívánjuk, hogy Mr. Johansen a Roxfortban is ugyanolyan lelkiismeretesen végezze a munkáját, valamint az ottani diákokat is ugyanúgy szeresse, tisztelje és okosítsa, ahogyan nálunk is teszi.

Annyira örülünk, hogy még ha egy évre is, de legalább elmegy. Nem lenne vele semmi gond, azonban semmi sem bosszantóbb benne, mint az, hogy mindig figyelemre vágyik. Nagyon idegesítő és szinte biztos vagyok benne, hogy csak magának szervezi azokat az összejöveteleket, hogy mindenki Neki legyen hálás.
Az sem éppen nyerő, hogy finoman szólva is, mennyire "jó" kapcsolatot ápol a diákjaival. Persze, ő maga is fiatal még, így érthető, ha megpróbál bevágodni a lányoknál, azonban felháborító, hogy ennyire nyíltan van együtt azzal a diákkal.
Az meg amit képes művelni, ha valaki nem vele törődik... Egy nőt előbb viselnék el, mint az ő hisztijét és a kicsinyes bosszúját. Előre sajnálom a Roxfortban azokat, akik nem tudnak majd alkalmazkodni hozzá. Kívánom, hogy legyen elég türelmük hozzá!

Kedves Caly,
Tisztelt Mrs. Munter-Graves,
Tisztelt Miss Graves,
Calysta

Hagyjuk a kertelést, mind a ketten tudjuk, hogy miért írok neked. Már jó ideje nem hallottam felőled és ez kezd aggasztani. Tudom, hogy azon a napon én rohantam el, hogy otthagytalak, de... Azért valami üzenetet vártam tőled. Úgy gondoltam most is képes leszel megoldani a helyzetet, mint ahogyan azt már korábban megtetted. Elhittem, hogy bármi is lesz, te ki tudod majd belőle vágni magadat. Most viszont reményvesztettnek érzem magam. Én vártam rád, hittem benned és abban, hogy talán neked is jelentett valamit a kapcsolatunk.
Aznap a szívem tört össze, ahogyan kijelentették, hogy márpedig más ember felesége leszel. Pláne úgy, hogy én magam is ott voltam. Talán baj volt, hogy még csak éppen elkezdtem tanítani, de mi már kavartunk és még annyira sem vettük a fáradságot, hogy a vége felé ezt eltitkoljuk? Vagy talán a családom mégsem elég jó nektek? Caly, megölsz a némaságoddal! Miért nem írsz nekem? Miért nem keresel? Tényleg vége van? Nem is akarsz többet látni? Annyi kérdés van bennem és egyikre sem kaphatok választ, mert te úgy döntöttél, hogy felszívódsz.
Gyűlölöm a helyzetet, amibe most keveredtem. Egy pillanatra se érdekelt, hogy én mit érzek irántad igaz? Hadd mondjam el neked, hogy én valóban kedvellek kedveltelek! Számomra az érzések valósak voltak és élveztem minden egyes veled töltött pillanatomat. Még akkor is, mikor csak elkezdtem neked udvarolni és még el kellett bújnunk, hogy a többi diák és tanár ne jöjjön rá milyen közel is kerültünk egymáshoz. Élveztem, hogy volt némi kockázat a kapcsolatunkban, egy kis kaland!
Az oldalamról ez szerelem volt, biztosra mondom! És most? Most már valaki más nevét viseled és engem el is felejtesz, egy szóra nem méltatsz, hiszen biztosan nagyon is boldog vagy! Lehet mindig is a Munter fiúra vágytál és én csak a helyettese voltam, most pedig, hogy megkaptad végre megszabadulhatsz tőlem.
Viszont rossz hírem Szívem… Ugyanis elkövetted azt az aprócska hibát, miszerint elmondtad nekem még akkor régen, hogy bizony a Roxfortba mész majd cserediáknak az utolsó évedre. Találd ki, hogy kit vettek fel oda, mint tanárt egy csereprogram keretein belül! Bizony, engem! Ismételten lehetek a tanárod, remélem, örülsz ennek. Biztosan nosztalgikus lesz majd, hiszen gyakorlatilag megint a nulláról fogunk indulni. Vagy éppen mínuszból? Hiszen a kedves bánásmódod után igazából nekem is viszonoznom kéne ezt, nem? Ne izgulj, azért direktbe nem foglak megbuktatni. Csak azt szeretném, ha ismét figyelnél rám. Hiányzik, hogy foglalkozz velem. Ugyan nehéz eset vagy, de én már tudom, hogy nem jeges a szíved. Csak szeretném, ha még egyszer rám emelnéd a tekintetedet. Ha kell, mondd meg a szemembe, hogy soha többé látni sem akarsz, hogy inkább azzal a gyerekkel akarsz lenni, mint velem. Nem, nem bírnám ezt sem elfogadni, de azt hiszem ennyit legalább megérdemlek.
Ha már le kell zárnunk, akkor egy rendeset érdemlek és nem csak ignorálást, ezt nem tagadhatod meg tőlem.
Üdv,
A te egyetlen Viddy-d.


Már vagy milliószor ültem neki a levélnek. Mindegyiket összegyűrtem, széttéptem vagy be se fejeztem. Nem tudtam mit írjak, vagy egyáltalán írjak-e. Akartam én feszültséget kettőnk között? Úgy értem ő volt az, aki végül sose írt nekem. Jogos volt a dühöm szerintem, ahogy az is, hogy válaszokat akartam. Talán az, hogy átkérettem magam a Roxfortba egy kicsit túlzásnak minősült, de... Mi mást tehettem? Hogy érjem el, ha nem így? Félek, ha csak egy levelet írok neki, arra sose fog válaszolni.
Újra és újra elolvastam a sorokat, amiket az előbb vetettem csak papírra. Mélyet sóhajtok. Hiába ez az eddigi legjobb levelem, mégsem érzem azt, hogy elmondja, hogy mit gondolok a kettőnk helyzetéről és hogy mit élek át jelenleg. Ugyanakkor meg előre szeretném jelezni, hogy ott leszek vele egy iskolában, mégse érje váratlanul, hadd találjon ki valami magyarázatot a viselkedésére.
Végül csak felállok és a tűzbe dobom a papírt. Ez sem tetszett annyira. Caly úgy fest nem kap tőlem figyelmeztetést. Kénytelen lesz meglepődni, hogy nem csak a drága férje lesz ott vele, hanem én is. A kidobott, már semmire sem jó, volt barátja...

Már őszintén magam sem tudom kit látok a tükörben. Régebben büszke voltam, időnként talán beképzelt is és magasan hordtam az orromat. És most? Most az a mosolygós és helyes tanár, aki voltam egyszerűen megszűnt létezni és helyette sokkal komorabb lettem. Most már csak ritkán vigyorgok és nem is tanítok akkora lelkesedéssel, mint előtte.
Külsőre persze mondhatjuk, hogy nem vagyok átlagos norvég. Mindenki azt hiszi, hogy nekik szőke hajuk, kék szemük és hófehér bőrük van. Meg persze magasak, de ez rám is igaz. Nekem ellenben barna hajam és barna szemeim vannak. Apai ágról örököltem őket, de ettől függetlenül még 100%-os norvég volnék.
Ha az öltözködésemet nézzük... Mikor tanítok, akkor igyekszem valami elegánsabbat felvenni. Nem viszem túlzásba azért, de az ingeket szeretem. Úgy általánosságban pedig inkább a kényelmes ruhákat kedvelem. Nem mondanám magamat kifejezetten divat mániásnak, sőt! Az a legfontosabb, hogy nekem tetszen magamon.