Vérszövetség

Néhány évszázaddal ezelőtt Szentpétervár közelében három orosz varázsló erős vérszövetséget kötött annak érdekében, hogy megvédjék az aranyvérű közösséget a kívülállóktól, azaz a nem tisztavérűektől, hogy bármi áron megőrizzék a hagyományaikat, az egységességüket, felsőbbrendűségüket. Majd örökül hagyták az utódaiknak, hogy ezt a szövetséget időről-időre megerősítsék. Így hát bizonyos időközönként a leszármazottak közül választanak három gyermeket, akik mind ugyanazon a napon születtek, és megismétlik rajtuk a régi szertartást, ami aztán egy életre összeköti őket. Hármuk lelke összekapcsolódik, hallják egymás gondolatait, képesek látni, hallani, sőt, bizonyos esetekben akár érezni is, amit a másik kettő, bármekkora távolságból. De ezekkel a különleges képességekkel koránt sem hagyják őket magukra. A gyermekek aranyvérű szemmel nézve is kiemelkedően jó nevelést kapnak, már egész kicsi koruktól harcolni tanulnak, a legjobb oktatók foglalkoznak velük, akik többek között nyelvekre, diplomáciára, a rejtőzködés művészetére, vagy épp túlélésre tanítják őket. Még a tizedik életévüket sem töltik be, amikor kiküldik őket az első próbaküldetéseikre, amelyek az évek során egyre nehezebbekké és veszélyesebbekké válnak. A családjaiknak nagy terveik vannak velük, és sokat várnak tőlük. Főleg manapság, amikor ismét kezd igencsak kiéleződni a helyzet az aranyvérűek és a nem tisztavérűek között.

Ezt a vérszövetséget az előző évszázadokban mindig három fiú alkotta, és ha minden terv szerint alakult volna, ez bő húsz évvel ezelőtt sem történt volna másképpen. Ám az egyik gyermek még magzati korban elhalálozott, és végül három lány lépett a helyükbe. Ezek voltak Calysta, Nikolina és Kira. Ez a felállás mindenkinek új terep volt, páran talán szkeptikusan álltak hozzá, de a lányok nem hazudtolták meg a családnevüket, és ha kellett, kétszer annyira odatették magukat, hogy bizonyítsák a rátermettségüket. Együtt nőttek fel, mondhatni többet látták egymást, mint a saját valódi családjukat, és bár idővel megtanulták ki- és bekapcsolni a képességeiket, kizárni egymást a saját fejükből, ha úgy volt kényelmes, mégis bármikor elérhették egymást, ha arra volt szükségük. A szüleik mindhármukat a Durmstrangba küldték tanulni, hogy közel legyenek egymáshoz. A kiképzés és a komoly próbák is erős egységgé formálták őket, szinte elválaszthatatlanok voltak. Kira azonban az elmúlt nyáron hirtelen elhunyt, miután megsebesítette őt egy halálos átok egy összecsapás közben. A lányok azóta is gyászolnak, de a család, aki túl sok energiát, időt, pénzt fektetett abba, hogy kiaknázza ennek a szövetségnek a lehetőségeit, a történtekbe nem tudott teljesen belenyugodni. Azonnal utánpótlást után kezdtek kutatni, egy másik leszármazott után, aki megfelel a kritériumoknak, és akivel megismételhetik a vérszövetséget. Caly és Nikita régen megszokták már, hogy alá kell vetniük magukat az idősebbek akaratának, mégis kétkedve és aggódva állnak ehhez a helyzethez. Hisz ők valóban szinte testvérek, szó szerint minden gondolatát ismerik egymásnak, és nem egyszerű egy új személyt, egy idegent ennyire mélyen a bizalmukba fogadni. Pedig ez nagy megtiszteltetés mindhármuknak.