Késői, hűvös szél tölti be a folyósok kihalt csarnokát. Az iskola félszemmel, de nyugodtan alussza álmát. A termek kiörültek, s hátra hagyott porszemeiket az arra járó tanárok lépte zavarja csak fel. Néha úgy érzem, a kiüresedett intézmény rokonszenvesebb mint nyüzsgő képmása. Néha jobb a telihold fényében felkutatnom a szemem elől elrejtett kincseket, mint a gyanút keltő világosságban. A távolban, ahol az épületet hatalmas fa-rengeteg fogja közre, vérfakosok vonyítása üti meg a hold sütötte csendet. A teliholdra mered a tekintetem, a kinti folyósok résében. A körülötte lévő fehér aurája rossz előzményt sejtett. Épp mint akkor. De gyermeki ésszel fel sem foghattam, mint is sugallhatnak az égi jelek. Megtörtént, s ez már végleges. Nem hozhatja helyre semmi sem. Könnycseppet kár volna érte ejtenem. S valamilyen megmagyarázhatatlan gátlásból, nem merem a hold előtt kitárni a szívem. Félek, hogy kihasználná a helyzetet. Lépteimet finoman dobbantom a padlón, tudván, hogy tiltott helyen tartózkodom. Egy macska ösztönein nem nehéz túljárni. A gazdáját ellenben ennél jóval nehezebb lóvá tenni. Mai szerencsémnek köszönhetően, kijutott nekem a szabadság érzése. Mert mikor eltiltott helyen lézengek, mindig ezt érzem. Egy korlát, amit ismét sikerült áttörnöm. S láthatólag még a fejemet a nyakamon hordom. Annyiszor átfutotta az elmémet, ez a szerfelett nagy védelmezési kényszer. Mégsem értem, mi szükség rá, ha a folyosók végében nem fene vadot állítanak akadálynak. Bolyhoska létezéséről az egész épület tud. A rém hírek vajnyi kevés igazságot rejtenek. Hatodévesként már futja annyi bátor eltökéltség belőlem, hogy nemet mondjak az ilyesmiknek. Jobb szeretem magam átélni az efféle dolgokat. Mert egy dolog prózát mesélni, más dolog azonban a főszereplőjeként megélni. A monoton lépteket, egy-egy nem odaillő ütem töri meg. Azonnal megtorpanok, de még a hátraarcot hanyagolom. Diák nem lehet, hiszen a többség, akár egy birka nyáj inkább hallgat a demagóg retorikára. Frics személye már helytállóbb lenne. Ugyan, Mrs Noris jellegzetes nyávogása elmarad. Nem lehet más, csak egy őrtálló tanár, aki tetten érte a szabálysértőt. - Ha ad egy erényes okot, hogy visszatérjek a hálókörletembe, akkor szónélkül elmegyek. - továbbra sem fordulok meg. Beérő lépteit hallom a sötétben. Csökönyösen kihúzom magam, s egy pillanatra lehunyom a szemem. Mire végül felveszem a szemkontaktust vele. - Tanárúr, miért folyamodunk hazugsághoz a védelem érdekében? - erényes és már régen elhallgatott kérdésemet vágom a fejéhez. Válaszokat akarok, s a hold lássa a lelkiismeretemet, hogy nem rossz célra hasznosítom a megkapott információt. Igazságot akarok, elvetve a kegyesebb és bosszúsabb hazugságot. Mert egy diáknak sosem bűn kérdeznie. De a tanárok gyakran érzik úgy, nem kell felelniük a kérdésre.
Stones and bones; snow andfrost.Seeds and beans and polliwogs.
